Kanteletár 8 csillagozás

Kanteletár Kanteletár Kanteletár Kanteletár

Fenn északon, az ezer tó országában, évszázadokon át szólt a kantele, a finnek ősi zeneszerszáma. […] A kantele kísérte epikus énekek gyűjteményét, a Kalevalát már két forrásból, teljes egészében ismeri a magyar olvasó […] a lírai dalokat és balladákat tartalmazó Kanteletárról azonban jóformán csak hallomásból tud. Ebből a költői értékben a Kalevalával egyenrangú gyűjteményből ad ízelítőt az a kötet: az óriási anyagnak csak a töredékét tartalmazza ugyan, de így is megpróbálja minél sokoldalúbban bemutatni az ősi finn népköltészetet.

>!
Európa, Budapest, 1985
140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630737094 · Fordította: Rácz István · Illusztrálta: Gy. Szabó Béla
>!
Magvető, Budapest, 1975
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632700473 · Fordította: Rácz István · Illusztrálta: Jurida Károly

Enciklopédia 2


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Honey_Fly P
Kanteletár

Csodálom, hogy nem haltak ki a finnek… Az örömködős népi témák ebből a kötetből kimaradtak.

1 hozzászólás
>!
Manamis_Life P
Kanteletár

Nagyon érdekes volt, egyes alkotások nagyon sokat elárultak a korabeli gondolkodásról, szokásokról. A kedvencek pedig a balladák lettek.


Népszerű idézetek

>!
Honey_Fly P

A pitvarból panasz hallik,
kesergés a kamorából:
elsiratják az itókát,
panaszolják a pálinkát.
Az itókát elítélték,
száműzték a szívderítőt,
ki kedves volt kinek-kinek,
öröme volt mindenkinek.

122. oldal - A pálinkásüst panaszai (III. Gusztáv az egész országban megtiltotta a pálinkafőzést)

>!
[névtelen]

Kínból készült a kantele,
fájdalomfából faragták,
bűvös húrját bánat szülte,
fekete gyász a fogóját,
két karját a keserűség,
szögeit a szomorúság.

7. oldal A kantele születése (részlet)

>!
[névtelen]

Ördögadta öreg banyák
becsmérelnek, bántalmaznak,
minden rossznak rágalmaznak:
nagyevőnek, nagyivónak,
szoknya után szaladónak.
Ha én nagybendőjű lennék,
minden kiskutyát megennék,
kismacskát a kemencéről,
kiscsibéket a kosárból.

107. oldal, Becsmérelnek, bántalmaznak... (részlet)

>!
Carmilla 

Ha megtér a tarka tavasz,
megtöri a tél hatalmát,
tán elhozza halálomat,
tört testemet eltiporja.
Fű a földön, lomb a fákon,
rokkant testem a rög alatt,
tücsök lennék Túlvilágon,
féreg a fekete földben.

>!
[névtelen]

Hol lehet jó lányra lelni…

Okos asszony, gondos anya
legény fiát így oktatja:
Édes fiam, ünnep napján
sohase járj lányok után!
Tudva tudják réges-régen:
templom előtt a térségen
nem lehet jó lányra lelni.
Ott a mocskos módis mezben,
jár a piszkos patyolatban,
a kócos is kendőt kötött,
lenge inget ölt a lusta.
Hol lehet jó lányra lelni?
A csűrökben, a cséplésnél,
kaszálón, kévekötésnél,
ott, ahol a rostát rázzák,
kepébe szedik a kévét.
Ott lehet jó lányra lelni,
ahol törik a nyír tövét,
felszedik fenyők gyökerét.
Fejőszékről feleséget,
a szérűről szelíd társat
hozhatsz a házba menyemül,
alkalmatos asszonyodul,
ki szaporán szedi lábát,
ujját ügyesen mozgatja,
mindig kész minden munkára,
későn fekszik, korán felkel.

81- 82. oldal

>!
[névtelen]

Gyere gyorsan te jó Tamás!

Gyere gyorsan, te jó Tamás,*
készítsd a kedves karácsonyt,
rendelj ragyogó farsangot,
hozd el húsvét szép ünnepét!
Kis kamrám kész az ünnepre:
telve finom falatokkal:
cincércombbal, szöcskeszárnnyal,
búbos banka ballábával,
vén varangyok veséjével,
fürge gyíkok félszemével.

*Célzás Tamás napjára, december 21.

93. oldal

>!
[névtelen]

A kis Marit megöleltem…

Kétéves kis legény voltam,
hároméves híres fattyú,
mikor nyáron, nagy melegben
megpróbáltam, meg is tettem,
hogy a füstös fürdőházban,
pajtánk puha szénájában
a kis Marit megöleltem.
Potyog már a Mari könnye:
"Jaj nekem, csöppnyi cselédnek!
Hasgatás állt a hasamba,
püffedezik a pocakom!"
Hasa hamar gömbölyödött,
köldöke kikerekedett,
katrincája kurtábbodott.
Elmondta az esperesnek,
panaszolta a papunknak.
Pohos papunk elvitette,
Marinak megítélte
üszőmet, mert üzekedtem,
ökröm, mert Marit öleltem.

108. oldal

>!
[névtelen]

Fényesszárnyú fecske

Füsti fecske, fényesszárnyú,
nap madara, éj lepkéje,
cikázott a verőfényen,
táncolt a tavaszi égen.
Helyet keresett magának,
földet, ahol fészkelhessen,
szántót, ahol leszállhasson,
tisztást, ahol megtojhasson,
ligetet, ahol lakhasson.
Nem lelt földet a fészkének,
sem szántót jó szállásnak,
sem tisztást tíz tojásnak,
sem ligetet lakásának.
Tovaszállt egy hegytetőre,
leült egy lombos fenyőre;
hajót látott a habokon,
vitorlást a tenger vizén.
Átrepült az árbocfára,
leszállt a legtetejére:
fényes fémből fészket rakott,
tiszta arany tojást tojott.
Szellő támadt a tengerről,
a hajót jól meghimbálta:
tengerbe esett a tojás,
aranytojás alámerült.
Tört tojásból szirt született,
sziklaszirten szép gyöp termett,
gyenge gyöpön gyönyörű lány.
A leány szép fiakat szült,
hősöket a had élére,
daliákat dúló harcra,
ahol annyi halott hever,
ahány nádtors a nagy lápon,
térdig gázolnak a vérben,
a vér piros patakjában.

147 - 148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fecske · tojás
1 hozzászólás
>!
Manamis_Life P

Szorgos a más szerencséje:
szerez, szaporít szüntelen.
Az én szánalmas szerencsém
alszik, ásít, lustálkodik,
kerek kövön kesztyűs kézzel,
fenyő tövén fedett fejjel
hétszám hűsöl, heverészik.

35. oldal, A lusta szerencse


Hasonló könyvek címkék alapján

Domokos Péter (szerk.): Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II.
Képes Géza (szerk.): Napfél és éjfél
Kalevala
Szekér Endre (szerk.): Varázsének
Nyirkos István (szerk.): Utunk Pohjolába
A part alatt
Dornbach Mária (szerk.): Erős mackó
Pócs Éva (szerk.): Szem meglátott, szív megvert
Si-hu-hu-hu-hu megy a vonat
Tőke István: Mosolygó Tisza mente