Pirszinget ​a kígyónak 141 csillagozás

Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Egy fiatal lány húsba vágó története, aki alámerészkedik Tokió sötét bugyraiba. A regényben a tizenkilenc éves Luit megbabonázza új barátja, Ama kettévágott kígyónyelve, és révületében nekivág az élet túloldalára vezető útnak. Tokió utcáin a fájdalom átszüremlik az örömbe. Megismeri Ama barátját, Sibát, a tetováló mestert, akinek hideg szemei pusztító titkokat sejtetnek.
Mikor Ama és Siba vakmerő viselkedése veszélyes következményekbe torkollik, Lui válaszút előtt találja magát: jó és gonosz, élet és halál, szerelem és gyűlölet között.
A könyv kritikusai és olvasói körében egyaránt osztatlan sikert aratott, csak Japánban több mint egymillió példányban kelt el, számos nyelvre lefordították és Kanehara irodalmi hírességé vált saját hazájában. Pirszinget a kígyónak című műve meghozta húszéves alkotójának az Akutagava-díjat is, Japán legnagyobb irodalmi elismerését, melynek ő volt az egyik legfiatalabb kitüntetettje.

Eredeti cím: 蛇にピアス

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Magvető, Budapest, 2007
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425567 · Fordította: Nagy Mónika

Enciklopédia 1


Kedvencelte 16

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Chrissie
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Megadtam volna az 5 csillagot, ha nem éreztem volna úgy, hogy a bevezetés után már véget is ér a történet.
119 oldalas szösszenet egy 19 éves lányról, aki még keresi önmagát. De mikor beindulna a cselekmény, hopp egy huszárvágással befejeződik, ami sajnálatos, mert akár egy klassz könyv lehetett volna. A karakterkidolgozások felszínesek, elnagyoltak, kár érte.

>!
Kathryn
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Röviden, tömören: elég gyászos a véleményem a műről. Magvető kiadó hires arról, hogy irodalmi értékkel biró regényeket jelentet meg. Sajnos, ebben az állitásban nem jogos. lehet, hogy csak én nem értékelem Kanehara kisasszony munkásságát. De ez a könyv számomra minősithetetlen, nem szólt semmiről. Csak az abszurdnak, nem hétköznapinak tartott dolgokról. Inkább néhol tini picsogás volt.

Bővebben: http://simplexautumn.blogger.hu/2016/11/09/konyv-pirszi…

>!
Gelso P
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Amennyire felkavarodott a gyomrom az elején, – bármilyen hihetetlen – annyira vágytam az olvasását az ellenérzéseim leküzdése után. Alig vártam, hogy vége legyen a napi munkámnak, felülhessek a buszra, és folytathassam – érdekelt Lui és a két srác, Ama és Siba története.
Nem a világom a pirszingek és a tetoválásoké, de a könyv kapcsán kezdett nagyon érdekelni, miközben sok kérdést felvetett bennem a főszereplők élete. A legutóbbi olvasmányaim közül erre a könyvre emlékeztetett: https://moly.hu/konyvek/ray-loriga-egbol-pottyantak
Folyton azon rágódtam, hogy mennyire végtelenül magányosak ezek a fiatalok. Egyedül vannak, üres lakásokban, üres műteremben, üres hűtő előtt… Hol van a családjuk? Kivel beszélnek telefonon? Kikkel törődnek? Tanácsot sosem kérnek? Szinte a könyv végéig a főhősökről semmit nem lehetett tudni – se a családról, hogy kik a szüleik, se az életkoruktól, a szereplőkről is alig – a legtöbbet a munkájukról, felületes hétköznapjaikról, érzelmeikről is nagyon keveset. Inkább a Carpe diem– felfogásban leélt napjaiknak, történéseiknek lehettünk tanúi. Megdöbbentett, hogy jóformán még a nevét sem tudták egymásnak, a hozzátartozóikról pedig semmit. Hogyan élik a mindennapjaikat ezek az emberek? Kielégíti őket a felületes, többnyire egyformán csordogáló vagy elsuhanó hétköznapok? Jól érezhetik magukat a bőrükben? Anyagi és kézzelfogható javaik vannak, tárgyak veszik körül őket – de ami körülveszi őket, az kong az ürességtől… Még a tatto üzlet is – annak tele kellene lenni élettel! Művészettel, alkotókedvvel, leleménnyel, ötletekkel, képekkel, falon lévő fotókkal, festményekkel, reprókkal, referenciákkal, albumokkal. Akad, akad, nem teljesen üres. Emberek jelenlétének nem is vagyunk tanúi. Siba be is fejezi ott az alkotómunkáját, pedig nem tehetségtelen! Bár az is felmerült bennem, hogy a Lui hátára felvarrt kirin – elkészültét követően talán az ő művészi értelemben vett élete ezzel kiteljesedett.
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin_(manga)
https://www.google.hu/search…
https://www.google.hu/search…
http://s206.photobucket.com/user/RaleOrtanoSukaran/medi…
https://www.google.hu/search…
http://www.deviantart.com/tag/kirin…
Érzésem szerint Siba szeretett volna továbblépni a magánéleti „szférákba”, Luival közös életet élni, és ebből is származott Ama tragédiája.
Nincs a könyvben feketén-fehéren, de spoiler Ama halálával kapcsolatban rossz vele kapcsolatban a megérzésem – és azt is bevallom, hogy minden szélsősége ellenére valahogy ő a könyvbeli szereplők közül a kedvencem. Ha lehet ilyet választani – meglehet nem is kell, de valahogy az ő személyiségét éreztem a legtudatosabbnak, és a legkevésbé azt, hogy a mindennapi véletlenek alakítják a sorsát.
Úgy éreztem, a regényben senki sem az, aki valójában. Amában éreztem gyengéd, bensőséges érzelmeket, de ő azokat valószínűleg el akarta palástolni agyonvarrott, tarajos punk külseje mögé. Siba szadista viselkedésével palástolta meglévő gyengéd érzéseit, Lui pedig nihilizmusával palástolta, hogy feleslegesnek érzi saját magát.
A könyv olvasásának elején nem gondoltam, hogy leírom: ez egy jó könyv, és érdemesnek tartom ezt egy könyvklub keretében megbeszélni, megvitatni.

A könyvet az A year of reading the world @encus625 kihívása keretében olvastam el.

„Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.” (46.old.)

„Vajon mit érzek majd, ha kész lesz a tetoválás, és kész lesz a kígyónyelv? Azon agyaltam, hogy ha így átváltoztatom magam, az azt jelenti-e, hogy nyíltan szembeszállok isten akaratával, vagy csak egyszerűen önző vagyok. Egész eddigi életemben nem volt semmim, nem törődtem senkivel, és nem is igazán gyűlöltem senkit. Ebben a pillanatban valahogy úgy éreztem, hogy a jövőmnek, a tetoválásnak és a kígyónyelvnek sincs semmi értelme.” 78. oldal

„érzem a fel-feltörő vágyat, hogy válaszoljak, de ezt a vágyat mindig elnyomja önmagam utálata. Akárhogy is, nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam. Mielőtt Amával találkoztam, nem csináltam különösebb problémát abból, hogy eladjam a testem, ha úgy hozta a szükség. Most már semmi másra nem vagyok képes, csak aludni meg inni.” (82.old.)

„Nem kínlódtam utolsó stádiumos rákkal, mégis úgy éreztem, sürget az idő. Néha egyszerűen csak szükségét érezzük, hogy siettessük a dolgokat, minden különösebb ok nélkül.” (83.old.)

„A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.” (91.old)

                                    __
35-36. old. Szeretném, ha vki segítene és elmagyarázná, mi ill. milyenek a hanafuda kártyák (Lóhere és Őszi falevelek) és a kirin? „egy szent állat. Friss füvet nem tapos, élő dolgot nem eszik. Ő az állatok istene. (…) Kínában azt tartják, a kirinnek van egy szarva, amit hús takar.”

Hanafuda kártyák: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hanafuda
ebben a felosztásban nem találom a két, könyvben megemlített lapot – valószínűleg fordítói tévedés, vagy tájékozatlanság vagy többféleképpen is nevezhetőek a lapok???

>!
Kozmikus_Tahó P
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

.vágjuk. ki .tépjük. le .csonkítsuk. meg .szedjük. szét .véreztessük. ki

.keressünk. valahol

.dugjuk. meg .varrjuk. .tűnjünk. el .fulladjunk. bele .tegyük. meg

.keressünk. valamit

.hazudjuk. el .szerezzük. meg .kényszerítsük. ki .taszítsuk. le .törjük. el

.keressünk. valakit

2 hozzászólás
>!
ervinke73
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Szerelmi történet egy, a romantikát kitetováló, feltestékszerező, szétszabdalt, zuhanni vágyó társadalomban.

>!
diamondfox
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Ez egy mocskos könyv. Anno valami 100 forintért lehetett megvenni a Tescoban, épp tombolt az anime-manga-Japán mániám, egynek elment. Aztán vagy kétszer, háromszor is elolvastam, de valahogy még nekem is túl… semmilyen volt. Nagyot akart mondani, de egyáltalán nem jött át nekem az a hatalmas megértetlenség, „máralig” tinifejjel.
Sajnos olvasást nem tudok jelölni, de gondoltam egy értékelést megér, egyik ismerősöm pont olvassa és feldobta a Moly.

>!
BacchanteBlues
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

A regény minimalista stílusának hála pontosan annyi információt kapunk, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy megértsük, hogyan megy végbe egy fiatal, megcsömörlött lány metamorfózisa. Ahogy a gyémánt is csak irdatlan nyomás és az ezáltal gerjesztett tűrhetetlen hőmérséklet hatására alakul ki a szénből, úgy a főszereplő elmesélőnek is sok fájdalmat kell átélnie, mielőtt eljuthatna egyfajta kezdetleges nyugalomig. Élvezettel keresi is ezeket a testi kínokat, érzi, hogy szüksége van rájuk, csakhogy végül mind hiábavalónak tűnik. A végső lökést csak olyasfajta gyötrelem adhatja meg neki a megbékéléshez vezető úton, ami a szellemét töri össze, és ezáltal megváltoztatja a gondolkodását. A történet végén Lui gyémánttá válik, de ahogy a gyémántok is csiszolásra szorulnak, mielőtt elérik értékük teljét, úgy erre a lányra is sok belső átformálás vár még, hogy kiteljesedhessen, és levethesse régi, megkopott kígyóbőrét.

Ez az alkotás tehát egy kezdettel ér véget. Épp ezért mindig olyankor szoktam kézbe venni, amikor egy személyes probléma lezárására van szükségem. Lui története emlékeztet arra, hogy én magam milyen csapásokat vészeltem már át, és az emlékek megadják azt a bizonyos kezdőlökést a saját metamorfózisom felé.

>!
Belinda
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Nem csalódtam, kellően beteg. Nekem hozta a papírformát. Röviden és tömören tálal egy cseppet sem könnyű drámát. Egy szuszra sikerült kiolvasni.
A karakterek tetszettek, a történet is. Nem ajánlom annak aki nem tud azonosulni a japánok fura perverzióival.
Egy csillagot levonok, mert néhol hiányoltam a történet kidolgozását, de ennek ellenére is élvezhető volt.

>!
vikiniki2
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Ez a könyv teljesen értelmetlen, és szinte nem szól semmiről. Ami nem is lenne baj, ha legalább szépen lenne megírva, de sajnos ez sem működik.
Végig azt vártam, hogy kibontakozzon végre valami cselekmény, de csak várhattam eredménytelenül.
Ehhez képest is olvasmányos a könyv, csak nem hagy maga után semmilyen nyomot, kissé olyan mintha nem is olvastam volna, annyira nem tudott megfogni.


Népszerű idézetek

>!
Chrissie

– Nem szereted a féltékeny férfiakat?
– Nem nagyon.

77. oldal

>!
kiscsillag0310

Rá kellett jönnöm, milyen minimális a szókincsem, nem tudom kifejezni azt a fájdalmat és felháborodást, amit éreztem. Szánalmas. Magam is tisztában voltam vele, milyen szánalmas vagyok.

106-107. oldal

1 hozzászólás
>!
kiscsillag0310

Milyen jó kifejezés a birtokbavétel. Én, aki annyi mindenre vágyom, mindent rögtön birtokolni akarok. Mégis, a birtoklás szomorú dolog. Azok a dolgok, amiket megkapsz, azok a dolgok, amiket sajátodnak mondhatsz, mind magától értetődővé válnak. Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem, és az enyém lett, rögtön csak a gyűjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé. A házasság vajon nem azt jelenti-e, hogy egyetlen emberi lényt birtokolunk? Igazából nem kell hozzá házasság, ahogy telik az idő, a férfiak egyre erősebben próbálnak uralkodni felettünk. A „Minek etetni a halat, ha már egyszer bekapta a horgot” című műsor. Azonban ha az élelem elfogy, két választása marad csak szerencsétlen halnak: elpusztul vagy megszökik. A birtoklás ezért is teher egyben. Mégis, az embereket tovább hajtja a vágy, hogy más embereket, tárgyakat birtokolhassanak. Ha ezt veszem alapul, az emberiség nem más, mint mazochisták és szadisták egyvelege.

79-80. oldal (Magvető, 2007)

>!
Chrissie

A halottak már nem mesélnek, mondják. Nincs annál borzasztóbb dolog, mint mikor már nincsenek se érzéseid, se gondolataid. Ezért nem értem azokat az embereket, akik vagyonokat költenek sírkövekre. Ha a tudatom már elhagyta a testem, az a test sem érdekel többé.

73. oldal

>!
Chrissie

– Luival nem próbálkoztál, ugye, Siba?
– Ne izgasd magad, az ilyen vézna bringákra nem gerjedek.

75. oldal

>!
Chrissie

Egész eddigi életemben nem volt semmim, nem törődtem senkivel, és nem is igazán gyűlöltem senkit.

78. oldal

>!
Chrissie

Néha egyszerűen csak szükségét érezzük, hogy siettessük a dolgokat, minden különösebb ok nélkül.

83. oldal

>!
Chrissie

Én a saját jövőmet nem látom, nem is tudom, létezik-e egyáltalán olyan. Nem érzem, hogy lenne olyan ember az életemben, aki nélkülözhetetlen számomra, az „életem” pedig csak véget nem érő ivászat.

86. oldal

>!
Chrissie

A sötét szoba levegőjében idegenül kóvályogtak az érzelmes szavak.

44. oldal

>!
Leeloominailekatariba_Laminatcha…

A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.

91. oldal (Magvető, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tiffany Reisz: A szent
Pergel Zsolt: A fájdalom gyönyöre
Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk
Chuck Palahniuk: Cigányút
Chuck Palahniuk: Fulladás
Michel Houellebecq: A csúcson
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Stephen King: Bilincsben
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat