Teen ​Titans: Raven (Teen Titans Graphic Novels 1.) 85% 31 csillagozás

Már régóta el szerettem volna olvasni ezt a történetet. Aki ismer az tudja, hogy a régi Tini titánok rajzfilmsorozaton nőtem fel, mindenhol dalukat énekeltem és képes voltam kilopódzni a sötétben, hogy megnézzem a Cartoon network-ön a folytatást off. Aztán idősebb lettem, képregény rajongó és e mese által DC fan is. Lényegében nagy elvárásaim voltak felé.

Gabriel Picolo munkásságát már azelőtt ismertem, hogy tényleges képregényrajzolásba kezdett volna. Alkotása nem csak szemet gyönyörködtető és fantasztikus, hanem úgy tud játszani a színekkel és a szereplők arcvonásaival, hogy egyszerre valóságos és egyedi. Ő az egyik kedvenc illusztrátorom. Így bíztam benne, hogy most is mesterművel szolgál és így is lett.

Ez a történet Ravenről szól. Egy 17 éves lányról, aki traumát szenvedett, amnéziás lett, nem találja sem a helyét a világban, sem önmagát – lényegében azt sem tudja ki ő, miközben nem csak tinédzser problémákkal küszködik, hanem természetfeletti erejével. Nagyon jól átadták Raven ismert jellemét, a magába forduló, harcias, de mégis nagyon szerethető karakterét.

Nagyon szórakoztatónak és könnyen olvashatónak találtam a történetet. Kicsit ifjúsági volt, ezáltal nem kell nagy elvárásokkal lenni felé, viszont tetszett, hogy a többi DC képregénnyel ellentétben, ez nem egy sötét történet volt. A cselekmény bár egyszerű, de aranyos és tanulságos. Nagy jelentőséget tulajdonít a testvériség, a család értékének (még a nem vérszerintinek is), és sok más értékről is tanulságot szolgál, mint a tolerancia, a barátság, az egyenlő szeretet és az egyenlőség. Fontos témákat vet fel, jól kivitelezve, így bátran ajánlom a fiatalabb korosztálynak is, főleg, ha elveszve érzik magukat a nagyvilágban.

Nem kellett hozzá előismeret, így aki nem jártas a DC univerzumában, az nem csak beléphet általa, de még talán meg is szeretheti a képregényeket, a szuperhős világot, vagy egyszerűen ki tud kapcsolódni vele.

Lényegében Garcia nagyon hű maradt Raven karakteréhez a képregényvilágból, miközben üdítő és friss érzést adott neki egy új történet elmeséléséhez. Az illusztrációk gyönyörűek és jól sikerültek. Várom a folytatást, mert érezhető hogy ez csak a kezdete volt egy nagyobb történetnek!

Jó amúgy ez így mi? Egy kő alatt éltem, és nem tudtam róla, de senki másnál se láttam… Szóval lemaradva 4 évet, én is belekzdtem ebbe a Teen Titans sorozatba…
Amúgy gyanútlanul instát pörgettem, amikor feldobott egy Teen Titans házibulis képet az insta (Picolo hivatalos oldala am) és nézem, ez de menő, van-e még kép. Erre az első, amit meglátok az egy Starfire borító… és bumm idekerültem.

Szóval jöttem és olvastam. Raven az egyik kedvencem volt már a rajzfilmsorozatban (a régi 2000-est néztem csak). Szóval leültem és olvastam. Kár, hogy ennyire ifi stílusban lett megírva, picit komolyabb lehetett volna, mindezek ellenére imádtam. Tetszett a színvilága, a rajzolás is. A történet érdekes volt, annyira nem mozgok otthon a tini titánokban, hogy tudjam mennyire illik bele a canonba, ebben majd valaki kisegíthet, de engem meggyőzött. A New Orleans voodoo dolog izgis volt, akkor azt éreztem megadom az öt csillagot, végül nem tudtam. Két okból. Egy, mert nekem maradtak még lyukak, kettő mert érezni, hogy nem az én korosztályomnak szól.

Mindent összevetve jó olvasmány volt, bár a sorozatbeli ridegebb Ravent jobban csíptem. Viszont folytatom tovább, mert úristen, látnom kell a Beast Boyyal őt együtt, atyaég. Ennél jobb dolgot elképzelni sem tudnék!

Egy klassz és menő eredettörténet Raven számára: a történet érdekes és izgalmas volt, és rengeteg badass női karaktert jelenített meg. Csak az nem tetszett, hogy az egész történet nagyon tipikusan tinédzser volt, és megjelenített minden elemet, ami egy zárkózott fiatal sztereotip életéhez kell – de lehet csak én vagyok már nagyon öreg az ilyesmikhez :D Az kifejezetten abszurd volt, amikor a tarot kártyák jelentését az internetről olvasták le ahelyett, hogy a médium mondta volna el :') És persze a romantika se maradhatott el, habár kifejezetten aranyosak voltak ezek a részek, csak annyira… out of place volt – amennyire tudom, a randizás nem Raven erőssége :D A rajzstílus nagyon-nagyon tetszett, imádom Gabriel Picolo munkáit, és már csak ezért is simán megvenném a képregényt (és az egész sorozatot). Nagyon kíváncsi vagyok Beast boy történetére, és nagyon bízom benne, hogy utána Starfire következik :))

Merem állítani, hogy a képregényeknek a legjobb, ha eredeti nyelvükön olvassák őket. Baromi jó nyelvezetük van, választékosak és néhol gyönyörű mondatokkal operálnak a buborékok.
Nagyon szeretem Raven karakterét, Garcia és Picolo pedig szerintem a legzseniálisabb módon nyúltak hozzá.
Gyönyörű a grafika, profi a történet. Nagyon sajnálom, hogy a DC zseniális képregényeket és animációs filmeket tud létrehozni, miközben az élőszereplős próbálkozásaik halál erőltetetten hatnak.

Nagyon szeretem Ravent, szóval elfogult vagyok. Nem mondom, hogy hibátlan volt a kötet, de a rajzolás nagyon tetszett, a történet is izgalmas volt. Egyetlen bajom, hogy jó lett volna még tovább olvasni, mert nagyon izgalmas résznél hagyták abba a sztorit.

Kicsit elfogult vagyok, mert imádom a Tini titánokat, ezzel nem tudok mit kezdeni :DD Raven mindig is hatalmas kedvencem volt, ezért számomra nem is meglepő, hogy imádtam minden oldalát. A sztori nem volt új, (nem is lesz az, annak aki ismeri nagyjából Raven sztoriját) de annyira szépen meg volt rajzolva. Nekem abszolút fent tartotta az érdeklődésem, és nagyon várom, hogy folytassam és Garról olvashassak. Aztán meg kettejükről :)
Én mindenképpen ajánlanám azoknak, akik szeretik a DC-t, a tini titánokat, vagy csak úgy alapon a szuper képregényeket.

Tökéletes kikapcsolódás volt így a szakdolgozat hajrájában. Nagyon szerettem a Tini titánok sorozatot gyerekként és ezért már rég mozgatta a fantáziámat ez a könyv.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fognak összekerülni a karakterek, sajnálom is, hogy eddig csak 3 rész jelent meg. (De már úton a negyedik!)
Kifejezetten tetszett ez a kötet, szerintem szuperül összehozta az írónő.
A legnagyobb gondom az a tipikus kamasz mentalitással van. Mindenki mindent direkt akar félreérteni. Ebben a könyvben nem volt benne sok; egy szúrt szemet nagyon, amikor Tommy azt gondolta magában, hogy „Leave her alone” és persze ezt Raven azonnal félre is értette. Szerencsére nem ragadtak le ennél a dolognál és hamar túllendült ezen a történet. Nem is tudom, hogy ezt most miért fejtettem ki ilyen feleslegesen hosszan :')
A lényeg, hogy ez egy szuper sztori. Valami nekem még hiányzik belőle, így nem adok rá 5 csillagot, de nagyon várom a következő kötetet, amit egy szakdogaírós szünetben el is fogok olvasni.

Érdekes történet volt. Már régóta el akartam olvasni, mivel már egy ideje követem az alkotót. Annak ellenére, hogy angolul olvastam, egész jól haladtam vele. Sajnálom, hogy a végén minden kérdésre nem kaptam választ, de remélem, hogy hamarosan jön a következő rész.

Fiatalon én nem néztem a Tini Titánokat, de nagyjából ismertem őket. Tudtam a képességeiket és hogy egy szuperhős csapat, de ennyiben ki is merült. Tőlük függetlenül kezdtem el követni már idősebb fejjel Gabriel Picolot Instragramon, akinek a stílusa és a karakterábrázolásai borzasztóan megtetszettek. Magával ragadtak azok a rajzai ahol a Tini Titánokat hétköznapi tinédzserként ábrázolta. Mikor kihirdette hogy részt vesz a történetük ábrázolásában, tudtam, hogy ha más nem, ő bele fog tudni rántani ebbe a világba. Nem is kellett csalódnom.
A karakterek szerethetőek és szimpatikusak, nem kell ismerni őket előre, hogy teljesen élvezni tud a történetet. Kifejezetten tetszett, ahogy a színekkel játszottak, hogy sokszor csak Raven volt színes, még minden más csal halovány vagy fekete fehér. Sokkal emberibb és „tinédzseresebb” ebben Raven mint amennyire én ismerem a sorozatból, de így hihetőbb is. Lehet hogy itt még nincs annyi traumája [:')] Alig várom, hogy tovább olvassam, hogy lássam mi lesz vele és hogy találkozik Beast Boy-al!

Meg kellene tanulnom, hogy nem szabad túl nagy elvárásokkal elkezdenem egy könyvet. Félreértés ne essék, nem volt rossz történet, de azért többet vártam.
Ahhoz képest, hogy Kami Garcia az előszóban beharangozta a nagy kreativitását, nem igazán kaptunk semmi forradalmit. Raven története különösebben nem változott semmit, csak kapott pár új barátot akik a Tini Titánok előtt vannak vele.
Őszintén elég nehéz bármit is írni róla, mert mégsem annyira rossz hogy órákig tudjak dühöngeni róla, de annyire nem is jó hogy bármi pozitívat tudjak róla mondani.
Picolo illusztrációi nagyon szépek voltak tho.