A ​Tükörbirodalom (A világpusztító 1.) 6 csillagozás

Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Lebilincselő ​fantasy história a kétszeres Hugo-díjas Kameron Hurley tollából.

Újra eljön a nemzeteket pusztító és földrészeket formáló katasztrófa, ám ezúttal egy árva gyermek elmenekül a rabszolgaság és a halál elől, hogy feltárja véres múltját… de a világ közben háborút vív önmagával.

Idegen hódítók jelennek meg Szaiduan fagyos világában, és sorban lerohanják a városokat, nem hagyva hátra mást, csak hamut és romokat. A békés dhai nép áll a háború középpontjában, kiket a szaiduaniak rabszolga sorba vetettek, s most mégis a segítségüket kérik a megállíthatatlan ellenséggel szemben.

A sivár és kietlen tundra és az érző növényektől hemzsegő párás dzsungelek vérmágusai és zsoldosai, uralkodói és mágikus hatalommal bíró orgyilkosai ezúttal összefognak a pusztulás szélére sodródott világ megmentéséért.

Amikor a pusztulás eljövetelét hirdető sötét csillag felkel, egy törvénytelen uralkodónak kell összefognia a polgárháború szabdalta nemzetet; egy korát… (tovább)

Eredeti mű: Kameron Hurley: The Mirror Empire

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Delta Vision, 2018
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952641 · Fordította: Vitális Szabolcs

Most olvassa 1

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Sokat elmond az epikus fantasyvel kialakított viszonyomról, ha elárulom, hogy most zsinórban legalább öt sci-fi olvasását tervezem szigorúan terápiás jelleggel. :)

Hogy miért kezdek akkor bele egyáltalán egy ilyen könyvbe?
Mert szeretem a nagyívű történeteket, a komplex háttérvilágokat, a kacskaringós életű hősöket, illetve a meghökkentő, alternatív társadalmi berendezkedéseket. Ilyen szempontból nagyon ígéretesen indult ez a kötet. A harmadánál-felénél azonban sejteni kezdtem, hogy túlságosan egysíkúan hömpölyög itt minden, hiába a párhuzamos világok és a sejtetett mitikus mélységek, a történet szétaprózódik és a lényeg valahogy csendesen elfolyik a réseken.

Ahogy mások is rámutattak már előttem, Hurley rettenetesen sok szereplőt mozgat, ami szerintem a legtürelmesebb olvasót is próbára teszi. (Hát most komolyan kit érdekel, hogy hívják a huszonharmadik papot aki belép a terembe, és ő kinek az unokatestvére, és az unokatestvérének jelenleg hány férje/felesége van, és egyébként merre található a szülőfalujuk.) Eszembe jutott persze, hogy az indokolatlan névhalmozás talán az epikus légkört hivatott megteremteni, hasonlóan egy homéroszi hajókatalógushoz, de egy kortárs szöveg dinamikájába ez nem biztos, hogy belefér.
Míg a névből sok volt, másból határozottan kevés. A történet gerincét alkotó csillagászati jelenségek és a mágiahasználat természete, kialakulása, öröklése és mindenekelőtt produktív kiaknázása semmilyen kifejtést nem kap – a mágikus tevékenység kifejezetten csak harci környezetben, pusztítás és védekezés formájában jelentkezik –, és legfeljebb kósza utalásokból hámozhatunk ki némi magyarázatot a jelenségek kölcsönhatásairól. Persze gondolhatjuk ezen a ponton, hogy a szerző hitelesen akarta szemléltetni, hogy a világában mozgó szereplők mit tudnak és mit érzékelnek a környezetükből, vagyis nem akarta külső, száraz narrációval terhelni az olvasót, viszont éppen ehhez kapcsolódik elégedetlenségem másik fő forrása. A szomszédos birodalmak és népek közötti igen markáns különbségek (nemi szerepleosztás, környezeti hatások, szociális viselkedés, étkezési szokások) szinte teljesen reflektálatlanul maradnak: a szereplők mindent úgy fogadnak el, ahogy éppen van és amikor különbözőségbe, idegenségbe ütköznek, nem tesznek fel intellektuális kérdéseket – leginkább csak azt latolgatják, hogy aktuális beszélgetőpartnerük vajon meg akarja-e ölni őket, vagy nekik kellene gyorsan megölni a másikat. Az inkább tündérmesékre emlékeztető, már-már népmesei jelleget erősíti a politikai konfliktusok többnyire karddal csapkodó megoldása, illetve számtalan bámulatos gyógyulás, feltámadás, a legkülönfélébb hihetetlen csodás fordulatok, ami persze csak néhány kiválasztott szereplő életét kíséri végig, míg statisztáink és mellékszereplőink hullanak halomra mint a legyek. Mivel az egyes döntések és tettek következményei ilyen értelemben teljesen rapszodikusak és követhetetlenek, idővel elvesztettem az érdeklődésemet a főbb karakterek sorsát illetően, vagyis olvasás közben a bevonódás részemről nemhogy erősödött volna, gyakorlatilag megszűnt. Cserébe viszont nem kaptam semmiféle elvont, egyének és tömegek fölé emelkedő tényleg epikus célt vagy irányt, hiszen látszatra nagyjából annyi a kérdés, hogy a spoiler népcsoportok közül melyik kerekedik felül és írtja ki a másikat.
Ha ez egy mese, akkor hol vannak az igazi Hősök, a Nagy Vállalkozások, vagy egyszerűen csak az elemi Gonosz, aki ellen és aki miatt érdemes meghalni? Ha ez egy realista hangvételű dráma, akkor hol maradnak a reflexiók, a tematizálások, a kételyek? Úgy érzem, két szék közül esik a Tükörbirodalom a padlóra, és a ragadozó növények, a kannibál vacsorák, az organikus erődök, a vérmágia, a domináns női társadalmak kegyetlenségei, akármilyen eredeti ötletek, így önmagukban nem viszik el hátukon a sztorit.

És ha azt mondjátok, hogy ez egy trilógia, és valamit tartogatni kell a folytatásokra is, én meg azt mondom, hogy 700 oldal nálam kimerítette a türelemzsetonokat. Végtelen számú párhuzamos világ vár rám, hogy felfedezzem, szóval ebből az univerzumból én köszönettel kivonulok.
(Azért a The Stars are Legion továbbra is nagyon izgat. Lehet hogy csak zsánert kell ugranom, és mindjárt egymásra találnánk Kameron Hurley-vel? ;))

5 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Nagyon vártam ezt a könyvet, egyrészt, mert Kameron Hurley-t egy elég kick-ass csajnak ismertem meg az esszéi alapján, másrészt, mert az alapötlete olyan fantasyt sejtetett, amit szeretek. Végül ezek az elvárásaim részben beigazolódtak, de azért van miért levonnom az egy csillagot.
Ez egy 700 oldalas epic fantasy. Vagyis hát tudjuk, mire számítsunk: sok szereplő, nagyban hömpölygő történet, sok szál. Engem nem zavart a rengeteg fő és mellékszereplő, és hogy legalább a felüknek ugyanolyan hangzású a neve. Inkább az volt a problémám, hogy sokszor belelassultam a könyvbe, néha leült, és csak ücsörgött. A világa nagyon izgalmas (és furcsa, hogy pont a mágiáról nem beszél valami sokat), és fejben elég jól kitaláltam, melyik kultúrális szokás miért alakult úgy, ahogyan, de közel sem annyira sziporkázó, mint a Perdido, ahol elviselem a 700 oldalt, sőt, még keveslem is :P
És hát hiába volt véresebb a könyv a megszokottnál, azért egy-egy fordulata eléggé meseire sikerült. Ráadásul Hurley talán itt-ott megengedőbb is volt pár favorit karakterével, vagyis többször a véletlen mentette meg őket attól, ami várt volna rájuk.
Amiért mindenképpen jár viszont a nagy lájk, azok az apróságok, amik nagyon ütnek. Pl. hiába csak pár oldal a nemi elnyomás kérdése (nem mondok el semmit, de nagyon hatásos), van annyira erős, mint egy feminista disztópiában. Ugyanígy például csak utalnak rá, hogy mennyire társadalomfüggő az, hogyan ítélnek meg egy-egy szokást vagy emberi jellemzőt, és egyáltalán nem hangsúlyosak ezek, mégis el lehet rajtuk gondolkodni. Ahogy pedig említettem, az alapötlet önmagában is megérdemli a figyelmet, hát még a kidolgozása!
Megérdemli a négy mágikus csillagot az ötből. (Pláne mert a könyvben is csak négy van :P )

>!
Dominik_Blasir 
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Kissé nehéz elhelyeznem magamban: egyszerre nagyon örülök, hogy megjelent, volt benne egy csomó elképesztően érdekes és izgalmas rész, de közben mégis úgy érzem, hogy valami nem klappol egészen.
Egyrészt az alaphelyzet viszonylag klasszikus epic fantasy-nek tűnik, Hurley mégis tud annyit csavarni rajta, hogy azért ne unatkozzunk. Másrészt annyira klasszikus epic fantasy, hogy jóval hosszabbnak és fárasztóbbnak (néha töményebbnek) éreztem a kelleténél.
Egyrészt borzasztóan lenyűgöző a világ a különféle mágiákkal és az okosan megbolygatott nemi szerepekkel. Másrészt viszont a mágiákról alig ismerünk meg valamit, és határozottan úgy érzem, kell még egy-kétszer ezer oldal, hogy minden a helyére kerüljön.
Egyrészt megnyerőek a figurák, jól eltaláltak a női karakterek. Másrészt igazából alig haladunk valahova, egyes szereplőket nagyon furcsán kezel, és még nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire probléma.
Úgyhogy nem vagyok annyira lenyűgözve, mint reménykedtem, de azért még mindig bőven pozitív. Csak aztán a következő ezer oldalon tényleg legyen olyan jó, mint várom tőle.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-08-14+…

3 hozzászólás
>!
pat P
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Disclaimer:
Régebben egészen szerettem a klasszikus-epikus, többé vagy kevésbé dark, mágiás-varázslós, ráérős, minimálisan háromszor (de akár sokszor) 5-700 oldalban előadott fantasyt. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy jó, tényleg remekre írják ezeket a féltéglákat, de mindig elvesztem a türelmemet és a motivációmat, ha az alap hozzávalókon kívül nincs valami kis hozzáadott tartalom, ami mégiscsak felborzol annyira, hogy megőrizzem az érdeklődésemet irántuk.

És úgy saccoltam, hogy Kameron Hurley biztosan adott a trilógiájához valami ilyen pluszt. Mert hát ő ír SF-t, meg ő írta azt a Geek Feminist Revolution nevű könyvet, és egyébként is, vannak benne fizikai törvényeknek (feltehetően) engedelmeskedő csillagok, meg hátha lesznek benne valamilyen párhuzamos dimenziók is – és az ilyesmi engem alapértelmezetten jobban érdekel, mint a sárkányok, no.
És hogy eleget tett-e a könyv az elvárásaimnak? Nos, alapvetően igen, bár nem maradéktalanul. Tapsikolva örvendettem például a három, gyökeresen különböző„ változatos és némileg szokatlan nemi szerepekkel operáló kultúra felskiccelésének – ne feledjük, pont A hatalom után olvastam, és így különösen nagyon érdekes volt. A világépítés is érdekes volt, meg úgy egyáltalán, a könyv első harmada kifejezetten lenyűgözött – aztán ahogy a vége felé poroszkáltunk (mert hát sok nézőponttal, sok szálon bonyolódott a jó komplikált, világmentéses, mágiázós, meglehetős mennyiségű henteléssel és egy szakajtónyi hülye névvel fűszerezett, egyébként szerintem egész jól összerakott fantasy-történet), a türelmem kitartott ugyan, a lelkesedés viszont azért alábbhagyott. A végénél meg morcos lettem. Illetve, hogy pontosan fogalmazzak, ott lettem morcos, ahol a történet egyszer csak véget ért. Khm.

No mindegy. Ha Kameron Hurley úgy ír sci-fit, ahogy fantasyt, akkor lesz szíves a kedves illetékes kiadni mind az összes vonatkozó regényét, rendben?

>!
HoneyMimoza
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Talán nem tökéletes és van még mit csiszolni rajta, azonban nekem nagyon ígéretesnek tűnik. Egyelőre fő hiányérzetem abban merül ki, hogy nincs elég részletes magyarázat a társadalmat formáló alap tételekről, ezért egy kicsit légből kapottnak tűnik néhol. Azonban maga a világ, a történet, a konfliktusok, a karakterek ötletgazdagok, itt-ott elég polgárpukkasztó, de nem érződik erőltetettnek. Mindenféléből kapunk egy kevés ízelítőt: politikai harcok, „mentsük meg a világot”, családi/szerelmi/társadalmi drámák, talán ezek a legerősebb vonalai a történetnek. De jelenleg ez a sokféleség még valahogy nem áll össze, megtöri egy kicsit az események folytonosságát. Ha ez a vegyes megközelítés letisztul a következő részekben, akkor szerintem egy igen érzelem dús, pörgős és izgalmas, akár epikus történetté is válhat!


Népszerű idézetek

>!
Oriente P

A halottasszakácsok és a segédek behozták a nővére testéből készült fűszeres fogásokat: véres hurkát, vérlevest, főtt májat, édeskés bordát és citromöntettel készített vajas ujjropogóst.

182. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Brandon Sanderson: Ködszerzet – A korok hőse
Peter V. Brett: A Rovásember
Greg Keyes: Hangakirály
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség