Olvasatok 5 csillagozás

Számomra a tükör inkább a megváltozás lehetősége. Az önmagunkba, lelkünkbe és sorsunkba való bepillantás a tükör képében testesül meg. Megváltoztat, és közli a kíméletlen igazságot. Látjuk benne a saját tekintetünket is, és ez a tekintet minket tanulmányoz.

A TÜKÖR ÁLTAL... 216. oldal

Egyértelmű, hogy a középiskolás fiúk olvasottsága az egyes művek esetében 5-30 százalékkal elmarad a lányokétól, ezzel együtt jár az, hogy az olvasmányok terjedelme is a lányok körében nagyobb. 150 mű közül a fiúk körében a következők voltak a legkedveltebbek: ROBERTS: Északnyugati átjáró, SEMPRUN: A nagy utazás, REMARQUE: Nyugaton a helyzet változatlan, GÁRDONYI: Egri csillagok és VERNE: Sándor Mátyás, a lányok körében: HEMINGWAY: Akiért a harang szól, BRONTË: Jane Eyre, HUGO: Nyomorultak, KNIGHT: Légy hű önmagadhoz, GÁL: Mesél a bécsi erdő. A legkevésbé kedveltebbek a fiúk körében: SEGAL: Szerelmi történet, SÁNTA: Húsz óra, PASSUTH: A bíborbanszületett, a lányok körében: BESSIE: Szexbomba, GOLDING: A legyek ura, CHRISTIE: Holttest a könyvtárszobában. Más rétegekkel összehasonlítva kitűnik, hogy a középiskolások, akik olvasottságuk alapján akár tapasztalatlannak is minősíthetők, jó néhány művel szemben – ilyen például az Elvezett illúziók, A Mester és Margarita, a Karamazov testvérek, a Bovaryné, a Néró a véres költő, A Buddenbrook-ház – nyitottabbak, türelmesebbek, megértőbbek és talán értőbbek is. A magyar diáklányok és -fiúk között nem csak az olvasottság, hanem a kedveltség tekintetében is markánsak az eltérések. A lányok védtelenebbek a lektűrrel, merevebbek a nem hagyományos módon meg-formált, valamint a humoros és ironikus irodalommal szemben.

OLVASÓ A LABIRINTUSBAN - 13. o.

Az (irodalmi művek értékeléséről szóló) versenyeknek – amelyekben a laikusok 1-3., 5-6., 7. és 8. helyezéseket értek el, megelőzve neves (többféle címmel és díjjal rendelkező) irodalmárokat is – semmiképpen sem az a tanulsága, hogy a kritikusok mihaszna népség, ugyanis ez esetben a „hivatásos olvasók” átlagával a „laikusok” elitje állt szemben, továbbá csupán egy-egy olvasmány értelmezésében sikerült a laikusoknak felülkerekedni, nem állandó olvasói teljesítményükkel. Ugyanakkor kísérletünk azt is igazolta, hogy a „laikusok” között szép számmal – egyes művek esetében akár ezrével – akadhatnak, akik a hivatásosokéival összemérhető olvasatokra képesek. Ha értelmezéseik nem is kerülnek napvilágra, tudni kell ezekről a felfedezni érdemes kincsekről, amelyek majd egyszer egy, a maitól eltérően működő társadalomban, amelyben előtérbe kerül az elolvasott, megnézett és meghallgatott műalkotásokról való beszélgetés, akár tömegesen napvilágra kerülhetnek.

OLVASÓ A LABIRINTUSBAN - 29. o.

Bulgakov: A Mester és Margarita című könyvéről:
Első pillanatra talán meghökkentő, hogy ez a regény jobban tetszik a 20-29 éves fizikai munkás férfiaknak, mint a hasonló korú diplomás nőknek, de ne feledjük, hogy az iskolai végzettség korántsem egyedüli meghatározója az ízlésnek! Az a réteg és korosztály utasítja el ezt a regényt az idősebb férfiakon kívül leginkább, akik idegenkednek a humortól, az iróniától, a filozófiától és a fantasztikumtól.

A Mester és Margarita fogadtatása, értelmezése és hatása Magyarországon 51. oldal

A „laikus” olvasók jelentős része azt tartja jó vagy szép műnek, ami tetszik neki. Kérdés, az olvasók mekkora része rendelkezik külön mércével, a tetszés és a művészi érték fokozatának megállapítására, ugyanis viszonylag ritkák az ilyen minősítések, mint a „tetszett, bár nem tartom nagy műnek”, „kétségkívül értékes műalkotás, ám nekem nem tetszett, mert nem felel meg az ízlésemnek”. Miért nem gyakoribbak ezek? Talán mégsem igaz az ahány olvasó, annyiféle ízlés? Mi, olvasáskutatók azt figyelhettük meg, hogy az olvasók meglehetős biztonsággal, meglehetősen szűk körből választják olvasmányaikat, s eléggé ritkán kerülnek olyan helyzetben, hogy Petőfit kellene idézniük: „bár csodállak, ámde nem szeretlek”.

OLVASÓ A LABIRINTUSBAN - 17. o.

A sztereotípiákkal segített és fékezett olvasásnál még a „hivatásos” olvasók esetében is tetten érhető a rövidre záró sztereotípiák hatása. Gyakori még – főleg, de nem kizárólag – a „laikus” olvasók körében a valóságérzék fékezte lehetőségérzék, a „művészi kétszínűséggel” szembeni türelmetlen „dogmatikus egyenesség”, az művészi üzenet fogadásához szükséges „érzékszervek” tompasága, vagyis a többértelműség, az irónia és a groteszk iránti érzéketlenség.
Elgondolkodtató, hogy az olvasmányválasztásaik alapján ennyire különböző ízlésűnek mutatkozó fiúk és lányok, mint a műveket értékelő és értelmező olvasók, már jóval kevesebb eltérést mutatnak. Lehetséges, hogy ez azzal magyarázható, hogy olvasmányt választóként (főleg 10-16 éves korban) inkább viselkednek kívülről irányított emberként, mint a befogadás folyamatában, amikor sokkal inkább magukra maradnak, és kénytelenek a belső vezérlésre figyelni.

OLVASÓ A LABIRINTUSBAN - 32-33. o.

„Ha a film nem dokumentum, akkor álom. Ezért a legnagyobb Tarkovszkij mindenki közül. Magától értetődő természetességgel közlekedik az álmok világában, nem magyarázkodik, különben is, mit magyarázna? Látó ember, aki formát tudott adni látomásainak a legsúlyosabb, de egyszersmind legképlékenyebb közegben. Egész életemben csak dörömböltem annak a világnak a kapuján, melyben ő oly magától értetődő természetességgel mozog.”
(I. Bergman: Laterna magica. )

A TÜKÖR ÁLTAL... 198. oldal

Az Andrej Rubljov társ-forgatókönyvírója, Az első tanító és más filmek rendezője, Mihalkov-Koncsalovszkij így látja a Tükört: „Andrej fából kezdte és márványból fejezte be. Egyre kevésbé viselte el az emóciót, miként szellemi barátja Zanussi. Elhitte, hogy az érzelem a szellem ellensége, hogy a szellem, mint a vallás, érzésen kívüli kell legyen, ebben az értelemben vallásos filmet igyekezett létrehozni. Filmjeiben kevés hely maradt az emberi viszonyok ábrázolására. A színészek nála nem többek, mint jelek. Bresson, Antonioni, Wim Wenders, Fellini és Bergman ennél jóval emberibb. Tarkovszkij nem tud megállni a bressoni úton. Minden hőse Tarkovszkijjá válik. Filmjeiben vannak mozzanatok, amelyek leesnek a filmvászonról. Számára a film nem látvány, nem szórakoztatás, csak szellemi tapasztalat, amely az embert jobbá teszi. A Tükört Gasztev kritikussal néztük meg, egyikünknek sem tetszett. Ő Gide-t idézte: ‘Amikor a művészet megszabadul a céloktól, ábrándok világává válik.’ Filmjei hosszúak, át kellene montírozni őket. Ő erre azt mondta, hogy ha egy normálisan hosszú képet megnövelünk, kezd unalmas lenni, ha még jobban megnyújtjuk, akkor viszont új minőség jön létre. Ezzel egyetértek, de úgy vélem, ezt nem lehet állandóan alkalmazni, elég csak a kulminációs pontokon, mint Kuroszava teszi.” Mihalkov-Koncsalovszkij azonban gyakran álmodik Tarkovszkijjal, s ilyenkor bűntudatot érez vele szemben. „Andrej szerves személyiséggel rendelkezett – hangoztatja –, nem foglalkozott rébuszok kitalálásával. Filmjeiben filozófus, egy másik galaktika embere.”

A TÜKÖR ÁLTAL... 199. oldal

Milyen szerencse, hogy nyilvánosság elől csaknem mindig sikeresen elmenekülő Ottlik Géza is válaszolt a Vigila körkérdésére, amely arról faggatta a megkérdezetteket, hogy mit jelent számukra Jézus. Az Iskola a határon írója mint bridzs-szakértő is ilyesmiket írt: „az ember-ben egy türelmetlen szomjúság él, sürgető igény, némi világosságra”. A körkérdésre ezzel a rövid – és korántsem eredeti – mondattal válaszolt: „Uram és Megváltóm”. A hozzáfűzött ki-egészítő megjegyzés ontológiai magyarázat arra, hogy mire és miért van esély az olvasónak: „A legfontosabb dolgokról nem tudnunk beszélni, vagyis gondolkodni sem. Létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati és akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincsen benne művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük, hanem valóságosan. Ha ő nem áradt bele mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem hoztunk létre semmit.”

MIÉRT KELL WOLFNÉ NEVÉT MEGJEGYEZNI? 8. o.

. Olvasói igények: A Mit nyújt egy jó regény? kérdésre adott válaszok alapján a diákokat egy jó regény elsősorban elgondolkodtatja, látókörük tágítja, szórakoztatja, újat mond számukra, összefüggéseket tár fel és ismereteket közöl. A diákok olvasási elvárásai sokkal jobban hasonlítanak a könyvtárosokéhoz, mint a szakmunkásokéhoz, közülük egy árnyalattal jobban az „apák”, mint az „anyák” elvárásaihoz. A diákok között a fiúk körében erősebb igény mutatkozik az irodalom mint eszköz iránt, a lányok körében pedig erősebb mind a bekapcsolódás, mind a kikapcsolódás igénye.

OLVASÓ A LABIRINTUSBAN - 12. o.