Megjelöltek 3 csillagozás

Kamarás István: Megjelöltek

„Lirico-groteszk? Utópia-paródia? Megértő szatíra? Kisvárosi misztika? Titokban csetlő-botló álszociográfia? Egyik sem, de egy kicsit mindegyik, egyszóval zavarbaejtő. Labirintus. Csapda. Mégis be kell lépnünk, mégis bele kell lépnünk. Olvasáskutatóból lett író állította nekünk. Vigyázzunk! Be ne lépjünk ebbe a labirintus-csapdába fonál nélkül, mert elveszünk! Elvi fonálként szolgálhat Stégh Adélnak, a szocióvári Általános Művelődési Központ főigazgató-helyettesének kitűnő, sziklaszilárd elvi alapokon álló elemzése, amely a Zémegyei Néplapban jelent meg.” (Szocióvári Kultúrszemle)

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Eötvös, Budapest, 1988
264 oldal · ISBN: 9630258765

Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Juci P>!
Kamarás István: Megjelöltek

A blogon írtam a könyvről (http://amigalszanak.blogspot.com/2011/02/kamaras-istvan…), itt inkább egy kis szubjektívet.
1. @Eta, köszönöm, hogy rajongtál erről a könyvről, és hogy kölcsönadtad! Maradandó élmény volt. :) Visszaküldjem, vagy utazhat tovább, ha lesz rá érdeklődő?
2. Könyvtárosoknak, levéltárosoknak kötelező, szerintem ti különösen is tudnátok értékelni. Tehát akiknek felírom receptre: @cseri, @egy_ember, @Pável, @vargarockzsolt, @egyperces – bocsánat, ha valakit kifelejtettem! Továbbá felírnám még @HAri-nak, mert neki tetszeni fog. Meg mindenkinek, aki szereti. :)
3. A szerző honlapja: http://www.kamarasistvan.eoldal.hu/ Rendkívül szimpatikus személyiség és tevékenység. Kár, hogy most tanít az evangélikus teológián, nem tíz éve, amikor oda jártam.
4. Vannak benne Székácsék! :)
5. Azt is megtudtam, hogy a kacér könyvtárosnő bibliorihonyának neveztetik, ugyanez a személy egy kevésbé művelt férfi szemszögéből kultúrnaccsága is lehet.
6. Tessenek elolvasni, nagyon jó.

28 hozzászólás
ppeva P>!
Kamarás István: Megjelöltek

Köszönöm @Eta-nak és @Juci-nak az ajánlást.
Kár, hogy nem került ez a könyv a kezembe a 80-as évek végén, 90-es évek elején. Még most is működik persze a retro szóhasználat, a humor, a szatirikus rendszerkritika, némi kisvárosi mágikus realizmussal fűszerezve. A könyvtáros, olvasásszociológiás részek meg kiemelten remekek. A látens könyvtárhasználó manifesztálódása és hasonló szakszövegek, olvasáskutatói módszerek olvastán pedig azon mosolyogtam, hányszor jutott már eszembe, mit gondolna az, aki cikkcakkos irányú, két méterről könyvespolcot meredten bámulós, váratlan könyvlekapdosós, könyvkinyitós-becsapós, begyűjtős-visszahelyezős könyvtárlátogatásaimat követve megpróbálná meghatározni, minek alapján választok ki végül olvasnivalót. :) Ezek szerint jó lesz vigyázni, mert tényleg van (vagy lehet) olyasvalaki, aki a könyvtári olvasók viselkedését figyeli…
Ezen kívül nagyon kár, hogy kifejezetten gányolt a könyv megjelenése, tördelése. Csúnya és igénytelen. A nyelvi korrektor megspórolása sem tett jót az olvasásnak, telis-tele van nyelvtani, gépelési hibával, rossz központozással, összekevert betűs szavakkal (tényleg csak a „hüje” hiányzik, viszont a nemecsek ernő-típusú hiba elég gyakori). Vannak benne terjedelmesebbre sikerült részek is, amiket kicsit összébb lehetett volna rántani. És bár én is előszeretettel használom a dőlt betűket, itt zavaróan sok volt. Felismertem volna enélkül is, melyik szóra van kihegyezve :) a mondandó.
De mindezek ellenére el kell olvasni. Méltatlanul hanyagolt, elfeledett könyv. Az is érdekes, hogy ebből a könyvből még a Szabó Ervin Könyvtárnak is összesen 3 (három) példánya létezik a katalógus szerint (vö. más könyvnek látszó tárgyakkal könyvekkel, amikkel teli a pince-padlás…). Lehet, hogy nem vitték az olvasók? Na ilyenkor hiányzik egy Margó vagy egy Gittuka, aki váratlanul előugrik egy polc mögül, és rád tukmál egy jobb sorsra érdemes könyvet. Bár erre a célra sokkal jobban szeretem a váratlan értékelésekkel előugró molyokat.
Abban a korszakban felnövőkben keserédes emlékeket ébreszthet, és akár csökkentheti a jelen korral szembeni elégedetlenség érzetét is.

4 hozzászólás
Eta IP>!
Kamarás István: Megjelöltek

A KEDVENC – Zsoldos Távoli tüze mellett. Mégsem hasonlít hozzá semmiben: a kis magyar abszurd egyik gyöngyszeme, amely fölött úgy lépett át a magyar irodalomtörténet, hogy észre sem vette. Ennél nagyobb baj, hogy a szórakozni vágyók sem találtak rá, az írójától tudom, hogy évekig kallódott valamelyik nagyker raktárában, aztán eltűnt.
A Zémegyerszegen játszódó történet olyasmi, amilyet én is szívesen írnék angyalokkal, bolondokkal, alkoholista könyvtárigazgatóval (aki az Empiriokriticizmus soha nem kölcsönzött vaskos kötetei mögé rejti a felesüveget), a minden lében kanál Módszertanos Gyulával (aki, persze, tudja, hol a felesüveg, valamint a temetőből toboroz olvasókat a könyvtárnak) és a többiekkel… Annak ajánlom, aki élt abban a rendszerben, és szeretne egy igazán mélyreható, mégis humoros kritikát olvasni róla.

Na, de azért van néhány kritikám is:
1. A korrektorral/tördelővel/olvasószerkesztővel megetetném a Magyar Helyesírás Szabályai és a Helyesírásunk című kiadványokat, hátha úgy jobban menne neki(k)… Az összes tipikus helyesírási hiba megtalálható az egy „hüje” kivételével. :-D
2. A dőlt betűket pedig tizedére csökkenteném. Idegesítő ez a sok kiemelés, az ember helyenként azt sem tudja, hogyan hangsúlyozzon egy mondatot.

13 hozzászólás

Népszerű idézetek

Juci P>!

Az olvasószolgálati térben […] rendkívüli látvány fogadta: olvasó! Pedig még csak két perccel múlt tíz óra. Ráadásul egy kandúrképű értelmiségi. Hogy milyen típusú, humán-e, műszaki-e vagy netán újságíró, vagy még ennél is rosszabb, református lelkész civilben, ezt most nem sikerült megéreznie. A múltkori lelkész egyébként szerencsére csak méhészkedni akart, szakkönyvből, s nem pásztorkodni! „Egy biztos, nem hátrányos helyzetű”, szögezte le Bárky, de ezzel még nem oldódott benne a feszültség, már csak azért sem, mert Gittuka a kezét tördelte, vagyis már a harmadik fokozatnál tartott. (Az első: észreveszi az olvasót, a második: leteszi a kötést.)

8. oldal

4 hozzászólás
szibolya>!

… legjobb lesz, ha hagyja, hadd strigulázzanak annyit, amennyit akarnak, legfeljebb lesz belőle egy módszertani szösszenet a Könyvtári Figyelőben. Oda kerülnek a kamarillások világra szóló felfedezései, vagyis abba a cikktemetőbe, ahol a madár sem jár, amit csak a kamarillások olvasnak.

155. oldal (12. Könyvtárszociológiai nonszenszek)

szibolya>!

Úgy gondolom, ha csak azt adod nekem, amit nélkülözni tudsz, megveszel engem, ha viszont magadból adsz, megtérítesz.

187. oldal (13. Ige-ragozás)

szibolya>!

A titok-tengeren úszó tudássziget könnyen hajótörést szenvedhet, ha nem segít egy önzetlen világítótorony. De ha a világítótorony személyválogató, vagy ha véka alá rejtik, akkor és csak akkor térhetnek haza a halászok, ha egyikük felesége saját házukat gyújtja fel.

106. oldal (8. A tárházban)


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin O'Wrightly: Tonio & Leona
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Mason Murray: Megszállottság
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gulay István: Alföldi antikrisztus
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Szepes Mária: Tükörajtó a tengerben
Gabriel Wolf: A búvóhely
Szép Zsolt: Kárpát Walzer