Az ​illem könyve 1 csillagozás

A világ egy romlott, mocskos, veszélyes, fárasztó és idegen hely – melynek támadásait kizárólag az otthon melegében pihenheti ki a férjember, amennyiben a takaros, kedves, ügyes, dolgos feleségecske azt rendben, tisztán tartja és meleg vacsorával várja haza, ízlésesen berendezi, a gyerekeket megneveli és csúnya nippeket sem gyűjt a szalonban. Persze a férjembert is meg kell nevelni, hogy otthon is adjon az illemre, ugyanis elítélendő a népszerű nézet miszerint otthon mindent szabad. Ez a kép a sparhelt fölé kiakasztott hímzett falvédők világát idézi fel bennem – bár ha elég sokáig olvasom, szépen elandalít a tapintat, a jóízlés és a kölcsönös odafigyelés világa. Az oszk-ban volt időm beleolvasgatni. Aztán szomorúan lógtam a metrón a kapaszkodóról hazafelé menet – mellettem lógott egy 70-80 körüli nénike is. A különbség annyi volt köztünk, hogy neki alig ért le a lába a földre, és majd hanyatt esett. Körülöttünk meg mindenhol a telefonjukat bámuló tizen- és huszonéves emberek ültek. (A következő megállónál le tudott ülni, mielőtt valaki megijedne. De én nem, mert két vállas, óriási díszkan vetődött le a szabad helyekre. Hol vannak ma a lovagok?)