Az ​üvegkalap 2 csillagozás

Kálnoky László versei 1980–1981
Kálnoky László: Az üvegkalap

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Magvető, Budapest, 1982
120 oldal · ISBN: 9632717740

Népszerű idézetek

Liat>!

Háború és béke

A Hódító abban a hitben élt,
hogy a történelmet maga teremti,
bár csak vezér-figura volt
a történelem sakktábla-mezőjén.
Ugyanúgy kiütötte az idő,
mint a rendjeles mellű urakat
vagy a meztelen vállú hölgyeket,
kik többé-kevésbé hibás vagy ódon
franciasággal pletykálnak, csevegnek
az ezerhatszáz oldalas regény
lapjain. Ugyanígy ütnek ki minket
az ismeretlen sakkozók
a csak számunkra érthetetlen
játszma közben. Nincs irgalom!
Nincs irgalom a hadvezérnek,
sem a tettvágyónak, sem a tunya
tétlenség erejében magabiztos
óriásnak. Nincs irgalom a grófok,
dámák, hercegnők, udvaroncok
tarka együttesének.
Nincs irgalom az otthonából
téli éjszakán világgá futó
lángeszű aggastyánnak. Gondolom,
hasonlóképpen végezzük mi is
a századvég szalonjában vagy egy
isten háta mögötti állomás
várótermében vagy a csatatér
tömegsírjában, fanyar krónikások,
kik nem vagyunk elég erősek, útját
elállni a vesztükbe rohanóknak.

Kálnoky László: Az üvegkalap Kálnoky László versei 1980–1981

Liat>!

Képek a plafonon

Zelk Zoltánnak

-részlet-

Te, aki most, hanyatt feküdve évek óta,
nézed a képzelt képeket, egykor segítettél nekem,
akit irigy lábak gáncsoltak el, hogy talpra álljak,
s járni tudjak megint. Tanúja a két „Pénteki Levél”.
Kivágatukat emlékül még most is őrzöm.
Hidd el, hogy szívesen
elvállalnám, amíg csak élek, naponta egy
órára a te szenvedésedet, hogy ne örökös fájdalmak között
kelljen élned meg írnod. Talán akadna
rajtam kívül még huszonhárom költő e hazában,
aki készségesen meghozná ugyanezt az áldozatot.
Vagy inkább huszonkettő, hogy napi egy órán át
magad is szenvedhess, mintegy emlékeztetőül a régi
kibírhatatlan fájdalomra. Hiszen a szenvedés
a költészet üzemanyaga is nemegyszer,
s akinek nem fáj semmi sem, se testileg,
se lelkileg, lehet, hogy írni sem tud azután.
De a nem szűnő kínszenvedés bénító, tűrhetetlen;
tudom keservesebb időkből, ezért kívánom
neked is, hogy ne maradjon meg belőle,
csak egy szemernyi, nem több a spaletta résén
átszűrődő, de színes képeket hozó
legkarcsúbb fénysugárnál.

Kálnoky László: Az üvegkalap Kálnoky László versei 1980–1981

Liat>!

A fiatalokhoz

„Születtem, elvegyültem és kiváltam.”
Így szólt a költő. Nem tagadta meg,
hogy valaha az arctalan tömeg
tagja volt, ha nem is manipuláltan.

„Kiváltam, mert arcomat megtaláltam.”
Így folytathatta volna, némileg
fölöslegesen, hisz mindenkinek
egy arca volt, pólyába bugyoláltan.

Ki arcát megtalálja, egyedül
csak az lesz kiváló, függetlenül
életkorától, s kinccsel viselős,

mit – ha férfi, ha nő – világra szül.
„Arcáért – kurta mondás, de velős –
negyvenen túl mindenki felelős.”

Kálnoky László: Az üvegkalap Kálnoky László versei 1980–1981

Liat>!

A magyar költészethez

Jönnek a dögkeselyűk, jönnek a károgó varjak, a bajkiáltó kuvikok,
látva vérfoltos ingedet, látva homlokodon
a töviskorona ágairól lepergő eperszín cseppeket,
jönnek a szakállas bölcsek, jönnek a nyálas ifjak,
s kiáltják vesztedet idő előtt, várják, hogy megalázkodj,
hogy tanításodat visszavond, hogy valld halandónak magad,
akkor megkímélik puszta életedet, eltengődhetsz a sivatagban,
szárított teveganéj fölött pirítva
remeték ízetlen lepényét, kortyolhatsz poshatag vizet
penészes fakulacsból. Várják, hogy összeroskadj
az útfélen mázsás keresztfád alatt,
amit válladra raktak. Lehet, hogy nincs segítség,
lehet, hogy átszegezik csuklód inát, lábfejedet,
és estefelé kimúlsz latrok között, köntösödre sorsot vetnek a katonák,
lehet, hogy a sűrűsödő sötétben elkiáltod
ama végső szemrehányást: „Miért hagytál el engem?”
Pedig, ha földöntúli hatalmaktól nem is remélhetsz
szabadulást, még itt vagyunk nehányan
hűséges tanítványaid közül, s igazadat hirdetjük az évszázadoknak,
és hogyha te végsőt lehelsz, valóban meghasadnak az egek,
megnyílnak a sírok, mennydörgő verssorokat
bömbölve kiszáll a föld alól
ódon, zsinóros mentéjében Berzsenyi,
amott Petőfi villogtatja kardját, megfontolt, bölcs ítéletet
hirdet Arany János bíráid és hóhéraid fölött,
kiújulnak lángcsipkét virágzó sebeid
késői híveidnek csuklóján vagy tenyerén,
mindazoknak rémületére,
kik közelednek immár, ásóval vállukon,
és minél előbb elföldelni szeretnék
a megcsúfolt, sárga tetemet, a balzsammal, fűszerszámos kenettel
bedörzsölt, drága tagokat.
Lehet, hogy az én szavam keveset nyom a latban,
és pusztába kiált szavam, mégis kiáltom:
„Az elcsigázott izmok újból erőre kapnak, és hiába gyömöszöltek
szűk sírbarlangba ellenségeid, harmadnapra virradva,
nekifeszül karod, és a zárókövet elhengeríti,
te pedig megújult dicsőségtől sugárzó arccal
megint kilépsz a napvilágra,
s míg nyelvünk él, hirdeted az Igét!”

Kálnoky László: Az üvegkalap Kálnoky László versei 1980–1981

Liat>!

Álmukban egy mélyebb álom lakik,
amiről nem tudnak az élők.

Az érzékeny halottak

Kálnoky László: Az üvegkalap Kálnoky László versei 1980–1981

Liat>!

Reménytelen, hidd el, reménytelen
megsérteni avagy meggyőzni őket,
a helybenjáróknak a nagymenőket,
szerénynek azt, aki szerénytelen.

A vastagbőrű elevenek

Kálnoky László: Az üvegkalap Kálnoky László versei 1980–1981

Liat>!

nincs már messze az óra,
mikor meglazulnak a kötelesség és a félelem bilincsei,
mikor feloldódik belül minden régi szorongás.

Egy arc emlékezete

Kálnoky László: Az üvegkalap Kálnoky László versei 1980–1981


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
Ady Endre: Ady Endre összes verse
Radnóti Miklós: Meredek út
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye