Kalmár Éva (szerk.)

Huszadik ​századi kínai novellák (Modern Dekameron) 9 csillagozás

Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák

Még aki Kínával foglalkozik Magyarországon, az is alig ismeri a mai írókat: magyarul alig jelent meg valami a mai kínai irodalomból. Pedig izgalmas kaland a huszadik század Kínában. A Modern Dekameron sorozat ezen kötete több mint 40 kínai novellistát mutat be alkotásaik és életrajzaik kíséretében.

A művek szerzői: Lu Hszün, Lao Sö, Gao Xingjian, Bei Dao, Jü Hua, Szu Tung

Tartalomjegyzék


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Annamarie P
Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák

Egy gyönyörű sorozat, gyönyörű kiadványa, ami minden külcsín mellett hihetetlen egyedi és értékes.
A novellás kihívás apropójából vettem a kezembe ezt a válogatást. Már évekkel ezelőtt, amikor megláttam a könyvtár polcán a sorozatot, elismerően bólogattam. Tényleg jó ötletnek tartom, no!
Minden elvárásomnak megfelelt. Bepillanthattam egy más kultúra írásmódjába, nem csupán egyetlen szerző, hanem egy válogatott csapat munkásságán keresztül alakíthatok ki véleményt a távoli ország irodalmáról. Szóval akkor milyenek is ezek az írások? Vegyesek. Nagyon vegyesek. Képtelenség meghatározni bármi egységességet is, hacsak azt nem, hogy nagyon más, mint az európai nyelvezet. Hagyomány és modernség keveredése. Nagyon tanulságos volt a könyv végén található szerkesztői írás, mely összegzése is egyben ennek a korszaknak, mely ténylegesen a császárság alkonya, egyben az új korszak hajnala, a diktatúra, az átnevelőtáborok borzalma. Kínai szerzők Kínából, és kínai szerzők a nyugati világból.

>!
szigiri
Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák

Gondolom már mindenkivel előfordult, hogy vett egy csomag pisztáciát, aztán a sok szétnyílt mag között voltak megtöretlen szemek. Kellemetlen, az ember próbálkozik vele, szorongatja, akinek nem fut át az agyán egy fogtömés ára az harapdálni is próbálja. Semmi siker, kalapács kell, nehéz tüzérség. Akkor most képzeljünk el egy olyan zacskó pisztáciát, aminek a fele ilyen feltörhetetlen, kőkemény csemege. Hát ilyesmi volt ez a novellagyűjtemény.
Mindenféle közhelyesség nélkül mondanám, hogy ez azért más, mint amit megszoktunk. A novellák az egész huszadik századot átfogják, a ’20-as években meghalt 19. század végi szerzők mellett a a ’60-as években születetteket. A kettő között talán nem is igazán volt igazi, világirodalmi értelembe vett alkotás, figyelemmel az összes önálló hang elnyomására.

Nagyon sok közös és érthetetlen jellezmője volt a novelláknak, illetve teljesen eltért az európai elbeszélésmódtól. Voltak olyanok, amelyek egyáltalán nem voltak számomra befejezve (Az örök Yin Xueyan, Az arcjósnő), voltak amelyek meg olyan halvány csattanóra voltak felépítve, hogy még egy oldal is sok lett volna belőle (Teázás egy szakértővel, Szakterület, Zöldlombos hegyi lak), felénk ez maximum csak egy apró jelenete egy novellának. Sok esetben fontos részlet el volt hallgatva, az embernek agyalnia kellett,mire gondolhat.
Nagyon tetszett nekem a leginkább dél-amerikai (Cortazár-hoz hasolított leginkább) novellákra jellemző mágikus-szimbolikus novella, a Káró dáma (Su Tong), ahol egy gyermekjáték keresés során döbben rá főhős a valóságra, hogy mi is folyik az országban igazán, hogy milyen diktatúra közepén is él ő. Hasonlóan ötletes a Mari esete (Xi Xi), ami igazából hat mondat köré épített kérdésfüzér. Chen Cun – Egy napja nagyon plasztikusan leírta egy biztosítótűgyárban dolgozó munkás monoton életét, a reggeli elindulástól az esti lefekvésig, különlegessége volt, hogy reggel a és az est között egy élet telik el.
De nagyon jó leírása diktatúra családokat szétziláló sajátosságának a Hazatérő idegen (Bei Dao), ami leginkább Dragomán Fehér király-ára emlékeztetett (az átnevelőtáborból hazaérkezett szülő-gyerek viszonyát ecseteli.
Más miatt, a kínai szokások érdekességére lehet rájönni a Teázás egy szakértővel (Liu Hszue-Lin) című novellából, ahol nagyjából egy kellemetlen szituációból próbál menekülni egy baráti társaságnál komolyabb társaság.

Összefoglalva érdekes volt a könyv, érdekes szerződket is választottak és nagyon változatos mind a stílus, mind a korszakok és a téma is, bár jellemző, hogy a most Nobelt kapott Mo Yan nem szerepelt a húsz körüli szerzőt felsoroltató gyűjteményben.

>!
Coffee I
Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák

Arra jöttem rá, hogy nem csípem a kínai novellákat, legalábbis a hangulatuk semmiképpen nem fogott meg. Sőt, valahogy kicsit mindig taszított is, mert mindig Jackie Channek a rúgásai jutottak róla eszembe, meg hogy minden házban van egy harcművész, meg az a furi zene, ami meg a World of Warcraft Pandariás kiegészítőjében.
Voltak olyanok, amelyek jobban tetszettek, de több olyan volt, ami kevésbé. Túl egyforma, mindenhol ugyanaz a rizses feeling, amivel nyilván semmi gond nincsen, csak nem nekem íródtak. Az oroszokat sokkal-sokkal jobban átéltem, imádtam. ♥


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Bizony, a szerelemnél nincs is érthetetlenebb dolog a földön.

11. oldal , Su Manshu - A törött hajtű

>!
_teresa

„Yan kisasszony már járt külföldön?” Nem – hajtotta le a fejét –, úgy tervezem, hogy két-három év múlva elutazom Európába, az utóbbi évek nagy csatáinak színhelyére. Amerika nem érdekel, nincs ott semmi említésre méltó történelmi emlék, ráadásul az amerikaiak csak a pénzcsinálással törődnek, ahogy ők mondják 'már két dollár is több, mint egy dollár'. Egyébként sem vagyok képes olyan országba menni, ahol a kínaiakat lenézik és kutyának tartják. Mindenki azt hiszi, hogy az amerikai anyagi civilizáció nagyon fejlett, de senki nem tudja, hogy azok a pénzéhes gazdagok arra használják ezt a civilizációt, hogy a népet még nagyobb szegénységbe taszítsák. Nemhiába mondják egymásnak a humanisták, hogy 'Ha a földön a levegő is pénzbe kerülne, akkor ezek már mindet elhasználták volna'.

26-27. oldal (Su Manshu: A törött hajtű)

>!
Rawalpindi

…a teát háromnegyedig, a rizst négyötödig – de a pálinkáspoharat azt színig kell tölteni. (Liu Xüelin)

343. oldal, Noran-Kiadó, Budapest, 2008

>!
Rawalpindi

– Sokféle tea van, forrázásuk módja is más és más. Ha vers teát, fekete teát, kiváltképpen pedig ha préselt teát készítünk, azok csak lobogóan forró vízzel adják ki az illatukat, zamatjukat. Zöld teával azonban nem lehet így bánni. Az Oroszláncsúcs korai szedés a legkivallóbb sárkánykúti teafajta, csupa zsenge rügy és fiatal levélke, azt csak olyan hetvenfokos vízzel szabad forrázni, le sem szabad fedni, akkor lesz jó. Ha nem így teszel, nemcsak a levélkék füllednek be sárgásra, hanem a zamata sem jön ki tisztán, az illatát sem adja ki.

332. oldal, Noran-Kiadó, Budapest, 2008

>!
Lunemorte MP

Ha a szerelem szálát egyszer megkötik, azt még a halál sem oldja fel.

11. oldal , Su Manshu - A törött hajtű

>!
Lunemorte MP

Az azúrkék tenger és a ragyogó ég a tanúm rá, hogy a halál sem változtathatja meg a szívemet!

14. oldal Su Manshu - A törött hajtű

>!
Lunemorte MP

Ó, jaj! Bárcsak a következő életünkben boldog házasságban egyesülhetnénk, hogy vágyunk beteljesülhessen.

34. oldal, Su Manshu - A törött hajtű

>!
Rawalpindi

Az ember szerencséje nem tart ezer napig, ahogy a virág sem nyílik száz napon át. (Bai Xianyong)

300. oldal, Noran-Kiadó, Budapest, 2008

>!
Rawalpindi

Neked még van lelkivilágod?
Remélem, van egy ilyen világ, mert csak abban a világban vagy szabad. (Gao Xingjian)

288. oldal, Noran-Kiadó, Budapest, 2008

>!
Rawalpindi

Mindenki azt hiszi, hogy az amerikai anyagi civilizáció nagyon fejlett, de senki nem tudja, hogy azok a pénzéhes gazdagok, arra használják ezt a civilizációt, hogy a népet még nagyobb szegénységbe taszítsák. Nemhiába mondják egyes humanisták, hogy „Ha a földön a levegő is pénzbe kerülne, akkor ezek már mindet elhasználták volna”. (Su Manshu)

26.-27. oldal, Noran-Kiadó, Budapest, 2008


Hasonló könyvek címkék alapján

Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Lu Hszün: Hajnali virágok alkonyi csokorban
Pu Szung-ling: Furcsa históriák
Pu Szung-ling: A pokolbíró
Pu Szung-ling: A Csevej-lak hihetetlen történetei
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Jung Chang: Vadhattyúk
Ha Jin: Várakozás
Gao Xingjian: Lélek-hegy
Lin Yutang: Egy múló pillanat I-II.