Kalevala 86% 136 csillagozás

Paraszt-eposz.
És most felejtsük el, hogy a „paraszt” szónak elítélő felhangja is van a magyar nyelvben. Itt nincs. Odüsszeusznak se derogál király létére sk. tutajt ácsolni, de ennyi munkába, amennyit ebben az eposzban végeznek, még ő is belerokkanna. Akhilleusz hozzá se tudna fogni. Mert ezek az eposzi hősök, ezek olyanok, hogy három ütéssel összepakolnak egy hajót, vasalással és komplett vitorlázattal, aztán árpát meg lent vetnek-aratnak, hogy enni is legyen mit, hálót is legyen miből kötni, személyesen mennek be a tengerbe halászni, személyesen ütnek oda a kalapáccsal. Igaz, vannak segítőik, de azt a munkát, amit azok végeznek, el is lehet dobni, mert látszatja sosincs. Akkor meg amúgy minek vannak ott? Hogy legyen, akinél a főhősök erősebbek? Körülbelül. Értenek a kardforgatáshoz is persze, fontos is nekik, adott esetben túlzásba is viszik, de sokkal-sokkal kevesebb teret kap az eposzban a háború, mint a munka. Még amikor valamelyik hőst próbára teszik, akkor se a nyolcvan óriásharcos által őrzött drágakövet kell elhoznia a világ végéről, nem: szántani kell neki meg halászni. Abból ismerszik meg, ki a legény.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/24/kalevala_242

Szerencsés vagyok! Először az Irenszej, és utána ez a gyönyörűség, bearanyozták azokat a napjaimat, amikor ezeket olvastam.

Még várat magára egy újabb fordítás megismerése is, de én most először, nosztalgikus érzésektől vezéreltetve, a Vikár-félét olvastam el. Azon túl, hogy énekelt nekem a szöveg, a történet miatt is a csillagokban jártam. Igazándiból. Ha nem olvastam volna nemrégiben Santillana és Jankovics „asztrális mitológiai” tanulmányait, akkor is felismertem volna, – azt hiszem, – hogy az eposz meséi a genezisen kívül a csillagok járását és viselt dolgait éneklik meg legalább részben.

Nekem tetszett, és ma is tetszik, hogy a szöveg itt-ott homályos, balladai hangulatú. Az újabb fordítókról azt olvastam, hogy megpróbálták élőbbé, korunkhoz közelibbé tenni a szöveget. Még nem tudom, mennyire sikerült, de most úgy érzem, erre semmi szükség nincs. Engem nem zavartak a régies, tájnyelvi kifejezések, ha nem értettem egyes szavakat, utánanéztem a jelentésüknek. Semmi gondot nem okozott, és tanultam régi magyar szavakat is. Miért kell egy ősi, többezer éves költeménynek mai nyelven hangzania? Szerintem úgy nem egészen hiteles. (Ez olyan, mintha (rossz példa ugyan) Tinódi krónikáit a mai köznyelvi szlengben átírnák.)

Ízig vérig megkapó „mese”, történet.Elég nehezen olvasható, de gyönyörű!
Szóval mondom, felfelelem, érdemes elolvasni , talán felfedezünk benne olyan elemeket is, amit más népeknél is olvashattunk.Vagy más regölésekben. Nekem a medve-ünnep azonos más néppel, arra Szibéria felé, de felfedezhető a szeplőtelen fogantatás is benne, na meg a sámánok, és még lehetne sorolni!
Már régóta szemeztem vele, és nagyon örülök, hogy sorra került!
Érdemes volt várni vele, és ha valami szépségesre vágyom, ismét kézbe veszem!

Miért nem mondták nekem, hogy ez ilyen jó? Most szerezhetem be valahonnan a teljeset, hogy minél hamarabb azt is elolvassam, ne csak a diákoknak válogatott szemelvényeket.
Bár baromira élveztem Homéroszt, az Argonutikát, és a Gilgamesh-ből olvasott részleteket, nagyon jólesett egy olyan történet, ahol a hős megdolgozik azért, amire szüksége van, nem csak kaszabol, vagy feltelefonálja az anyját, hogy mentse meg a hírnevét mások élete árán off. Ha meg mégis párbaj van, akkor először énekversenyt tartunk, legfeljebb a végén kardozunk, és úgy általában a dalok ereje kiemelt szerepet kap.
Sajnálom, hogy a válogatás a történeti részekre fókuszált, és az esküvői dalokat meg egyebeket kihagyta, de annyi baj legyen, marad valami izgalmas az újraolvasásra is.

gömbölyödő gránitsziklák
szunnyadó hideg tófelszínek
    fagyott fenyőtű hullása hóba
    tobozba zárt tavasz lengése szélben

Nekem valami ilyesmi jut eszembe, ha Finnországra gondolok. Főleg a téli táj. Egyszer néhány hónapot a finn Karjalában töltöttem, pont a Kalevala születésének földjén, az sokat segített olvasás közben.
Szente Imre fordítása nagyon szép. Érződik a szavak szeretete. Rengeteg munka lehetett vele.
A történet lassú folyása kifogott rajtam, de a mondatok csengése kárpótolt.

Hogy különb dal terem máshol,
Ékesebb az ének százszor
Ott Vejnöle irtásain,
Kalevala tisztásain.

Még a Tolkien iránti rajongásom vitt rá, hogy elkezdjem a nagynevű „népi eposzt”. Öcsém rendelkezik egy szövetborításos, remekmívű kiadvány felett, amivel próbáltam közelebbi ismeretségbe kerülni, azonban beletört a bicskám. Egyszerűen nem találtam a ritmusát, amíg fel nem fedeztem a hangoskönyvet, Virágh Tibor tolmácsolásában, onnantól pedig nem volt „megállás”. Sok órányi esti, kertvárosi bóklászást köszönhetek neki még Debrecenben, Kalevhonról ábrándozva.

Tetszik a népi eposz megnevezés. Bár nagy hősök (állandó jelzőik seregével) és nagy tettek sorát beszélik el az 50 rúnó alatt, de sokkal több szó esik a nagy tettekhez kapcsolódó egyéb tevékenységekről: favágásról, szántásról, vetésről, halászásról, vasverésről, serfőzésről (kedvesen részeges egy banda), házasságról, esküvőről, pásztorkodásról, medvetorról. Nem ám unalmasan, mert egy eposzban minden feladat „nem volt se nagy, se kicsinyke”: munkák éppen az égig érnek, híres vidékek szülöttik végezhetik el csupán. Aztán, ha már kitaposták az utat, eltakarítottak minden hoporcsot a nép elől, akkor Kalevhon ifjabb népei is biztonságosan és felsőbb erőknek tetsző módon végezhetik. És aztán mily testi erő és nagyság kell a hős kalevfiaknak? Testi erő éppen nem kell, szavakkal bánnak ők ott fennen. Dallnak egyet, kantelle* lészen a halból, dallnak kettőt Szampó lészen az olvasztóból, dalolnak harmadjára, háborúba mennek Pohjolába, Észak gyérfogú banyájának udvarába. Amíg a hős ismeri a vasnak eredetét, vas vágta sebeket forraszt; ha ismeri a sör eredetét, sört forralhat szói erejével. Ott északon a szóknak hatalma van, kimondott átkoknak, énekelt daloknak súlya van. Ó és a hősök! Ó, oly bölcsek, ó oly gyarlók! Kujon az mind**, amilyen bölcs, olyan botor! (Na, meg öreg!) Jaj annak, kit nőül vesznek, asszonynépet elveszejtnek! Jártak lányért Lappországban, jártak többször Pohjolában. A legnagyobb őrültségeket a nőkért tették mind, nem is a kalevfiakért. ;)***

Vikár Béla fordítása lehet, hogy nem a legszöveghűbb, de rendkívül dallamos. Az ember hajlamos újra és újra meghallgatni a neki tetsző részeket, aztán „kalevül kezd írni” és fejből idézgetni a fél éve hallgatott rúnókból. spoiler Persze nem csupán móka és kacagás a Kalevala. Külön tragédiaként éltem meg, hogy olvasni nem bírtam, a hallgatása pedig lassú volt, így igen hosszú ideig elpiszmogtam vele. A hallgatásnál pedig megbosszulja magát, ha egy pillanatra is elkalandozik az olvasó sétálás közben. Az unalmasabb énekeknél, népi varázslatoknál végképp vért izzadtam emiatt. Egyetlen szerencsém, hogy nem kellett fiatalon olvasnom, mert egy életre megutáltam volna ezt a csodás darabot.

*https://youtu.be/9cRXOhqOFEM…
**Legkiváltkép Lemminkejnen!
***Kivétel a léha Lempi vére. Ő csak őrültségeket követett el. Sírtak is utána Szár leányai. Szár fiai már kevésbé. Nagyon a bögyömben van ez az engedetlen ifjú. :)

Bevallom, nagyon érdekelt, de nagyon nehezen haladtam vele. Lehet, hogy simán csak rossz passzban találtunk egymásra. Voltak részek, amiket könnyebben befogadtam, de voltak olyanok is, amikkel megszenvedtem. Talán a fordítás miatt tűnt idegennek az egész (vki az értékelések közt, ajánl egy másik fordítást, ki tudja, talán az jobban csúszott volna). Egyszer vmikor újra próbálkozok vele, hátha „megérik” addigra az eszem :D :D

Ez a könyv már régóta a polcomon várt. Most végre megjött hozzá a kedvem, meg időm is akadt.
Egy kicsit másra számítottam, amolyan betekintésre a finn istenek világába, de nem így történt.
Amit nem bánok.
A legjobban Kullervó története tetszett. Nagyon sokban hasonlít Túrin történetére. Nem véletlenül fordította Tolkien újra ezt a részt. Néhol kicsit nehézkes volt olvasni, a sok ismétlés, felsorolás, halmozás miatt, máshol meg könnyű volt az élőbeszéd-szerűsége miatt.
Kár, hogy nem tanulunk róla szinte semmit a suliban.

Régóta terveztem már, hogy elolvasom a Kalevalát, amire most sort is kerítettem. A Kalevala kifejezetten tetszett, rendkívül dallamosnak is találtam az eposzt. Ami zavaró a könyvben az az, hogy nem a teljes Kalevala van benne(, ez a könyv vásárlása során nem volt ismert számomra). Ennek egy elfogadható magyarázata megtalálható a könyv végén.

Azt hittem nagyon fogom unni, erre kedvenc lett belőle. Csodálatos öröksége a finn hitvilágnak, hagyományoknak és a népköltészetnek. Egyszerűen élvezet volt olvasni, megelevenedtek előttem a tündérek, a boszorkányok, a sámánok és a tengeri csaták. Egy (Jankovics-féle animációs filmet megnéznék belőle.) Csak Jézust nem tudtam hova tenni benne, mert egyszerűen annyira nem illik ebbe a világba. Így emiatt nem igazán tetszett a befejezés. Viszont ez a Väinämöinen nagyon lazán tolja a sámánkodást, nagyon különleges alak ő. Egész közelinek éreztem magamhoz, nagyon megkedveltem, mint karaktert, mitológiai alakot, tanítót, bölcset és szórakozott öregembert. Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek ezek a témák. Könnyen olvasható, szórakoztató és nagyon szerethető benne minden kis történet, epizód.
…És remélem egyszer megtanulok annyira finnül, hogy úgy is elolvashassam. (Vikár fordításban olvastam magyarul, ami tényleg mérvadó és látszik, hogy komoly munkája van benne, szépen megbirkózott ezzel a nagyon is nehéz feladattal.) …de azért na, az eredeti az mégis csak az eredeti :))