Kalevala 101 csillagozás

Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala Kalevala

A ​finn népi eposz, a Kalevala világa különös és gazdag világ. A tűz, a vas születésének eredetmondái keverednek benne ráolvasásokkal, más finnugor népek folklórjából ismert medveénekek menyasszonybúcsúztatókkal, ősi varázslatok későbbi keresztény elemekkel. Első változata 1835-ben látott napvilágot, s Reguly Antal már 1841-ben átültette magyarra néhány részletét. Több más, múlt századi próbálkozás után végül 1909-ben jelent meg az eredetihez valóban méltó, bravúros magyar Kalevala, Vikár Béla munkája, mely azóta csaknem tíz kiadást élt meg. Nagy Kálmánnak a Vikárénál hívebb, puritánabb, sugallatos, balladás hangvételű fordítása után, melyet legutóbb 1975-ben adtunk közre, most a Finnországban élő Rácz István tolmácsolásában jelentetjük meg ismét a Kalevalát. Rácz István nyelve természetes, könnyed, közel áll az élő beszédhez, formai újítása, mely az újabb finn gyakorlatot követi, tizenhat szótagos sorokba vonja össze az eddig nyolc szótagos sorpárokra tördelt szöveget. A Kalevala… (tovább)

Eredeti mű: Kalevala (finn)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, A világirodalom klasszikusai

>!
550 oldal · ISBN: 9789633986714 · Fordította: Vikár Béla
>!
Európa, Budapest, 2007
194 oldal · ISBN: 9789630780896 · Fordította: Vikár Béla
>!
Akkord, Budapest, 2003
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638396652 · Fordította: Rácz István · Illusztrálta: Aukusti Tuhka

18 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 17

Most olvassa 16

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Kalevala

Paraszt-eposz.
És most felejtsük el, hogy a „paraszt” szónak elítélő felhangja is van a magyar nyelvben. Itt nincs.* Odüsszeusznak se derogál király létére sk. tutajt ácsolni, de ennyi munkába, amennyit ebben az eposzban végeznek, még ő is belerokkanna. Akhilleusz hozzá se tudna fogni. Mert ezek az eposzi hősök, ezek olyanok, hogy három ütéssel összepakolnak egy hajót, vasalással és komplett vitorlázattal, aztán árpát meg lent vetnek-aratnak, hogy enni is legyen mit, hálót is legyen miből kötni, személyesen mennek be a tengerbe halászni, személyesen ütnek oda a kalapáccsal. Igaz, vannak segítőik, de azt a munkát, amit azok végeznek, el is lehet dobni, mert látszatja sosincs. Akkor meg amúgy minek vannak ott? Hogy legyen, akinél a főhősök erősebbek? Körülbelül. Értenek a kardforgatáshoz is persze, fontos is nekik, adott esetben túlzásba is viszik, de sokkal-sokkal kevesebb teret kap az eposzban a háború, mint a munka. Még amikor valamelyik hőst próbára teszik, akkor se a nyolcvan óriásharcos által őrzött drágakövet kell elhoznia a világ végéről, nem: szántani kell neki meg halászni. Abból ismerszik meg, ki a legény.

Furcsa is volt nekem az egész eposzt olvasni, elejétől a végéig. Részleteket már ismertem belőle persze, és azt hittem, itten szampót fognak utaztatni meg kantelén játszani ötven éneken keresztül. Frászkarikát. Az egész szampó-hadjáratot pár ének alatt letudják spoiler, előtte-utána pedig van itt minden, mint a búcsúban: medveünnep, lánybúcsúztatás, legényoktatás, ráolvasás, bogyógyűjtés, szövés, fonás, varrás, sörfőzés, gyógyszerkészítés, medvepásztorkodás és sorstragédia. Persze minden mítoszi méretekben és nem kevésbé mítoszi sebességgel, de nem nehéz felismerni benne a hajdani finn hétköznapokat.**

Amivel véletlenül se azt állítom, hogy a „mondanivalón” a szavak valamiféle „burkot” alkotnak, amit le kell hántani, és alatta megtalálja az ember a lényeget. Nem és nem, itt nem erről van szó. Mindössze arról, hogy nemcsak várostromról meg lovagokról meg csábos varázslónőkről lehet jól eposzt írni,*** hanem halászokról meg kovácsokról is. De most komolyan. :)
Azt még kevésbé állítom, hogy ettől aztán az összes szereplő rokonszenves lesz. Sőt! Még ennyi hisztis alakot, nagyra nőtt gyereket egy rakáson… :/ Mindegyik moströgtönazonnalakarja. Miért? Hát mert hirtelenében azt találta ki. Oka nincs, csak tetszik és kész. Ha nem adják, viszi. Ha nem hagyják, megsértődik és mészárolni kezd. Ha bosszút állnak érte, pláne megsértődik.
Ha semmi másra, arra nagyon jó a Kalevala, hogy figyelmezteti az olvasót: a testi fenyítés nem használ a gyereknevelésben! Csak sajnos az a helyzet, hogy más se nagyon… Mert itt konkrétan van olyan szereplő, akit hatszor figyelmeztetnek, hogy „oda ne menjen”, mégis „odamegy” (ahova semmi oka, de csakazértis megy), „ott” megölik, aztán gereblyével szedik össze, hogy feltámasszák, és mihelyt életre kelt, visszamegy!

Akkor mitől öt csillag?
Egyrészt mert nagyon tetszik a hajdani népi élet mitikus megjelenítése. Olyan intenzitással és olyan szépen részletezik az énekmondók még a házimunkát is: az embernek szabályos kedve támad kisúrolni a kádat. Bár ez még csak hagyján… de bele se kezdjen, aki nem szerzett be előre vajat, sajtot, rozskenyeret, esetleg disznóhúst (fakultatív), vagy valami bogyós gyümölcsöt! Én ma áfonyát vettem a piacon.
Másrészt a stílusa miatt. Ha csak stílusként nézem, önmagában is belemerülni való gyönyörűség. De itt nemcsak stílusról van szó. Nagy hibát követne el, aki éppen a Kalevala esetében alábecsülné a szavak erejét. Hiszen az ismétlődik énekről énekre, hogy a kimondott szónak hatalma van. Nem mindegy, de nagyon nem, melyik szót mondják ki és hogyan. Nincs varázspálca, nincs főzet, elenyészően kevés a varázslény; itt csak a puszta kimondott szó van, de az mindent visz.
Ez a hit fogja egységbe az eposzt (meg a páros versforma, meg persze a munkamunkamunka), mert egyébként szétesne az egész. Nagyon látszik, hogy ezt gyűjtők állították össze, és hogy legalább annyira Lönnrot csinálmánya, mint amennyire népi eposz. Így, ahogyan olvashatjuk, szerintem nem is adta elő senki sehol. Abból látszik igazán, hogy nem következetes még a szereplők származása se, nemhogy egyéb cselekedetei (van, aki kétszer is meghal, de úgy, hogy közben nem támad fel). Nyomokban egységes cselekménymenetet is tartalmaz, de pl. a lakodalom leírása, a medveünnep, a többoldalas ráolvasások látványosan kilógnak a történetből: csak azért kerültek oda, hogy biztos ne vesszenek el. Ami egyébként részemről teljesen rendben is van, én lennék az utolsó, aki az ilyesmit kifogásolná, ahhoz túlságosan tetszik ez az egész. De mélyen megértem, hogy elsősorban rövidített kiadásokban keringetik a Kalevalát. Megkockáztatom, hogy a teljes szöveg csak az ilyen „tudósmacskájának” való, mint én vagyok. :)

A kiadásról: Nagy Kálmán fordítása gyönyörűbb a gyönyörűnél, a magyar népballadák nyelvén szólaltatja meg a finn népi eposzt, de ettől még, ha jól tudom, szöveghű. A borítóra finn mintás szőttest feszítettek (keménytáblás, rajta igazi textíliával!), a papír olyan igazi jó kézbe fogni való, az írástükör elég nagy, szerintem kényelmes. Kézben tartani kicsit nehéz, viszont nyugodtan nekitámasztható bárminek, aztán lapozható, nem csukódik be. Vigyázni is kell rá, papírdobozban árulták annak idején. Főnyeremény.

Csak egy olyan könyvet ajánljatok már nekem, amelyiktől ahhoz is megjön a kedvem, hogy kiselejtezzem a régi cipőket, és a még használhatóakat elvigyem a használtruha-gyűjtő konténerbe… :P

* Ami a két jelentés elkülönítését illeti, falusi könyvtáros ismerősöm definíciójánál nem tudok jobbat: „Van az a paraszt, aki bunkó, meg van az a paraszt, aki dógozik.”
** Megj.: Jól tudom, hogy finn nemesség sose létezett? Mert hogy mire létezhetett volna, ráültek a fejükre hol a svédek, hol az oroszok?
*** Ami egyébként szintén IGEN VAGÁNY tud lenni: https://moly.hu/ertekelesek/1954993.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1975
322 oldal · keménytáblás · Fordította: Nagy Kálmán
2 hozzászólás
>!
Arianrhod MP
Kalevala

Szerencsés vagyok! Először az Irenszej, és utána ez a gyönyörűség, bearanyozták azokat a napjaimat, amikor ezeket olvastam.

Még várat magára egy újabb fordítás megismerése is, de én most először, nosztalgikus érzésektől vezéreltetve, a Vikár-félét olvastam el. Azon túl, hogy énekelt nekem a szöveg, a történet miatt is a csillagokban jártam. Igazándiból. Ha nem olvastam volna nemrégiben Santillana és Jankovics „asztrális mitológiai” tanulmányait, akkor is felismertem volna, – azt hiszem, – hogy az eposz meséi a genezisen kívül a csillagok járását és viselt dolgait éneklik meg legalább részben.

Nekem tetszett, és ma is tetszik, hogy a szöveg itt-ott homályos, balladai hangulatú. Az újabb fordítókról azt olvastam, hogy megpróbálták élőbbé, korunkhoz közelibbé tenni a szöveget. Még nem tudom, mennyire sikerült, de most úgy érzem, erre semmi szükség nincs. Engem nem zavartak a régies, tájnyelvi kifejezések, ha nem értettem egyes szavakat, utánanéztem a jelentésüknek. Semmi gondot nem okozott, és tanultam régi magyar szavakat is. Miért kell egy ősi, többezer éves költeménynek mai nyelven hangzania? Szerintem úgy nem egészen hiteles. (Ez olyan, mintha (rossz példa ugyan) Tinódi krónikáit a mai köznyelvi szlengben átírnák.)

20 hozzászólás
>!
Roszka 
Kalevala

Ízig vérig megkapó „mese”, történet.Elég nehezen olvasható, de gyönyörű!
Szóval mondom, felfelelem, érdemes elolvasni , talán felfedezünk benne olyan elemeket is, amit más népeknél is olvashattunk.Vagy más regölésekben. Nekem a medve-ünnep azonos más néppel, arra Szibéria felé, de felfedezhető a szeplőtelen fogantatás is benne, na meg a sámánok, és még lehetne sorolni!
Már régóta szemeztem vele, és nagyon örülök, hogy sorra került!
Érdemes volt várni vele, és ha valami szépségesre vágyom, ismét kézbe veszem!

>!
Tutajos
Kalevala

gömbölyödő gránitsziklák
szunnyadó hideg tófelszínek
    fagyott fenyőtű hullása hóba
    tobozba zárt tavasz lengése szélben

Nekem valami ilyesmi jut eszembe, ha Finnországra gondolok. Főleg a téli táj. Egyszer néhány hónapot a finn Karjalában töltöttem, pont a Kalevala születésének földjén, az sokat segített olvasás közben.
Szente Imre fordítása nagyon szép. Érződik a szavak szeretete. Rengeteg munka lehetett vele.
A történet lassú folyása kifogott rajtam, de a mondatok csengése kárpótolt.

>!
Trixi 
Kalevala

Bevallom, nagyon érdekelt, de nagyon nehezen haladtam vele. Lehet, hogy simán csak rossz passzban találtunk egymásra. Voltak részek, amiket könnyebben befogadtam, de voltak olyanok is, amikkel megszenvedtem. Talán a fordítás miatt tűnt idegennek az egész (vki az értékelések közt, ajánl egy másik fordítást, ki tudja, talán az jobban csúszott volna). Egyszer vmikor újra próbálkozok vele, hátha „megérik” addigra az eszem :D :D

>!
Vuccyy
Kalevala

Nehéz olvasmány, de nagyon szépen megírt eposz. Örülök, hogy elolvastam. :)

>!
Viktorius
Kalevala

Hogy különb dal terem máshol,
Ékesebb az ének százszor
Ott Vejnöle irtásain,
Kalevala tisztásain.

Még a Tolkien iránti rajongásom vitt rá, hogy elkezdjem a nagynevű „népi eposzt”. Öcsém rendelkezik egy szövetborításos, remekmívű kiadvány felett, amivel próbáltam közelebbi ismeretségbe kerülni, azonban beletört a bicskám. Egyszerűen nem találtam a ritmusát, amíg fel nem fedeztem a hangoskönyvet, Virágh Tibor tolmácsolásában, onnantól pedig nem volt „megállás”. Sok órányi esti, kertvárosi bóklászást köszönhetek neki még Debrecenben, Kalevhonról ábrándozva.

Tetszik a népi eposz megnevezés. Bár nagy hősök (állandó jelzőik seregével) és nagy tettek sorát beszélik el az 50 rúnó alatt, de sokkal több szó esik a nagy tettekhez kapcsolódó egyéb tevékenységekről: favágásról, szántásról, vetésről, halászásról, vasverésről, serfőzésről (kedvesen részeges egy banda), házasságról, esküvőről, pásztorkodásról, medvetorról. Nem ám unalmasan, mert egy eposzban minden feladat „nem volt se nagy, se kicsinyke”: munkák éppen az égig érnek, híres vidékek szülöttik végezhetik el csupán. Aztán, ha már kitaposták az utat, eltakarítottak minden hoporcsot a nép elől, akkor Kalevhon ifjabb népei is biztonságosan és felsőbb erőknek tetsző módon végezhetik. És aztán mily testi erő és nagyság kell a hős kalevfiaknak? Testi erő éppen nem kell, szavakkal bánnak ők ott fennen. Dallnak egyet, kantelle* lészen a halból, dallnak kettőt Szampó lészen az olvasztóból, dalolnak harmadjára, háborúba mennek Pohjolába, Észak gyérfogú banyájának udvarába. Amíg a hős ismeri a vasnak eredetét, vas vágta sebeket forraszt; ha ismeri a sör eredetét, sört forralhat szói erejével. Ott északon a szóknak hatalma van, kimondott átkoknak, énekelt daloknak súlya van. Ó és a hősök! Ó, oly bölcsek, ó oly gyarlók! Kujon az mind**, amilyen bölcs, olyan botor! (Na, meg öreg!) Jaj annak, kit nőül vesznek, asszonynépet elveszejtnek! Jártak lányért Lappországban, jártak többször Pohjolában. A legnagyobb őrültségeket a nőkért tették mind, nem is a kalevfiakért. ;)***

Vikár Béla fordítása lehet, hogy nem a legszöveghűbb, de rendkívül dallamos. Az ember hajlamos újra és újra meghallgatni a neki tetsző részeket, aztán „kalevül kezd írni” és fejből idézgetni a fél éve hallgatott rúnókból. spoiler Persze nem csupán móka és kacagás a Kalevala. Külön tragédiaként éltem meg, hogy olvasni nem bírtam, a hallgatása pedig lassú volt, így igen hosszú ideig elpiszmogtam vele. A hallgatásnál pedig megbosszulja magát, ha egy pillanatra is elkalandozik az olvasó sétálás közben. Az unalmasabb énekeknél, népi varázslatoknál végképp vért izzadtam emiatt. Egyetlen szerencsém, hogy nem kellett fiatalon olvasnom, mert egy életre megutáltam volna ezt a csodás darabot.

*https://youtu.be/9cRXOhqOFEM…
**Legkiváltkép Lemminkejnen!
***Kivétel a léha Lempi vére. Ő csak őrültségeket követett el. Sírtak is utána Szár leányai. Szár fiai már kevésbé. Nagyon a bögyömben van ez az engedetlen ifjú. :)

>!
alice011
Kalevala

Azt hittem nagyon fogom unni, erre kedvenc lett belőle. Csodálatos öröksége a finn hitvilágnak, hagyományoknak és a népköltészetnek. Egyszerűen élvezet volt olvasni, megelevenedtek előttem a tündérek, a boszorkányok, a sámánok és a tengeri csaták. Egy (Jankovics-féle animációs filmet megnéznék belőle.) Csak Jézust nem tudtam hova tenni benne, mert egyszerűen annyira nem illik ebbe a világba. Így emiatt nem igazán tetszett a befejezés. Viszont ez a Väinämöinen nagyon lazán tolja a sámánkodást, nagyon különleges alak ő. Egész közelinek éreztem magamhoz, nagyon megkedveltem, mint karaktert, mitológiai alakot, tanítót, bölcset és szórakozott öregembert. Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek ezek a témák. Könnyen olvasható, szórakoztató és nagyon szerethető benne minden kis történet, epizód.
…És remélem egyszer megtanulok annyira finnül, hogy úgy is elolvashassam. (Vikár fordításban olvastam magyarul, ami tényleg mérvadó és látszik, hogy komoly munkája van benne, szépen megbirkózott ezzel a nagyon is nehéz feladattal.) …de azért na, az eredeti az mégis csak az eredeti :))

>!
Lahara ISP
Kalevala

Ez a könyv annyira szeretné, szerette volna, hogy elolvassam, de ódzkodtam tőle, mert annak idején szemelvényeket el kellett volna olvasni, és dolgozatot is írtunk belőle. Emlékszem is rá, rossz lett.
Nehéz olvasmány, de szép. Egyáltalán nem bánom, hogy tizennégy évesen nem olvastam el, lehet, hogy meg is utáltam volna, de most tetszik.

>!
svindler
Kalevala

Csodálatosak ezek a rúnók – azt hiszem újból bele kell lapoznom :)
Gallen-Kallela Kalevala ihlette képeit is nagyon szeretem, a kettő annyira kiegészíti egymást.

De mindig arra gondolok a Kalevala kapcsán, hogy Lönnrot áldozatos gyűjtő- és szerkesztő munkája nélkül mindez, vagy legalábbis jelentős része elveszett volna. Vajon szerte a világon hány hasonló ősi dal, vers, mese lett az enyészeté, mert nem volt ott egy hasonló kaliberű ember.


Népszerű idézetek

>!
Tutajos

Kerekëdik arra kedvem, mind azt forgatom fejemben, hogy már dalra kéne kelni, ideje volna énëkëlni, versbe szëdni régvalókat, ősi dolgokról dalolni.

(első mondat)

8 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Ami vizet öntögetek
ide a forró kövekre,
az is csupa mézzé váljon,
mint a méhsör, folydogáljon!
Mézes folyó folydogáljon,
méhsör tavacska teremjen
kövekből rakott kemencén,
mohás fürdőházam földjén!
    Meg nem esznek bűnünk nélkül,
meg nem ölnek kórság nélkül,
Teremtőnknek terve nélkül,
Isten igazsága nélkül.
Aki megesz bűnünk nélkül,
szava a szájába szálljon,
vétke a fejére szálljon,
szándéka magára szálljon!

278-279. oldal (Magyar Helikon, 1975)

2 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Játszott Vejnemöjnen ujja,
Harsogott a hárfa húrja,
Hegy-völgy zengett, szikla rengett,
Mind a szirtek mennydörögtek,
Habokon kövek görögtek,
A fenyérek vízben úsztak,
Fenyőfák is vigadoztak,
Mezőn tuskók táncot roptak.

2 hozzászólás
>!
Surréalisme 

Szólanak a kis kakukkok.
Egyik kiáltja: „szerelmet!”.
Másik mondja: „kérőt, kérőt!”.
A harmadik: „boldogságot!”.
Aki kiáltja: „szerelmet!”,
három hónapig kakukkol
szeretetlen szép leánynak,
víz fenekén feküvőnek.
Aki mondja: „kérőt, kérőt!”,
hat hónapig így kakukkol
kívánatlan kérőjének,
vágyaiban vergődőnek.
Aki mondja: „boldogságot!”,
az kakukkol mindörökre
a boldogtalan anyának,
szüntelen szomorkodónak.

Negyedik ének

>!
Lupin

Idejét már unja igen,
Egész élte oly idegen,
Olyan egyedüli, árva,
Örök szüzességre szánva

2 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Uram, Ukko, fönti Isten!
Ha a halált jönni hallod,
a tehenem elváltozzon,
a jószágom megváltozzon,
az én kincsem kővé váljon,
amíg arra jár a rontó,
s el nem megy az erdő vadja.

214. oldal (Magyar Helikon, 1975)

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Nyírfát vet a hűvös völgyön,
égerfát a porló földön,
zelnicét a nedves földön,
kövér földön kecskefűzet,
berkenyét a szent helyeken,
fűzfát folyóvizek mentén,
borókát a száraz sziklán,
tölgyet a patakok partján.
    Hát a fák magasra nőnek,
kis hajtások szálasodnak.
Virág a fenyőfa lombja,
lucfenyő leveles lombja,
nő a nyírfa hűvös völgyben,
égerfa a porló földben,
zelnice a nedves földben,
boróka a száraz sziklán,
borókának szép bogyója,
zelnicének gyöngy gyümölcse.

10. oldal (Magyar Helikon, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: zelnicemeggy (Prunus padus)
1 hozzászólás
>!
Surréalisme 

Hangja a hold házába hallik,
szava a napnak ablakába.
Kijön házából a hold is,
ül egy görbe nyírfaágra,
várából a nap előjön,
ül egy fenyőfa hegyére,
úgy hallgatja kanteléjét,
szép szavának kedvességét.

Negyvenhetedik ének

1 hozzászólás
>!
snowwolf

Húst a húshoz illesztëtte, csontot csontra építëtte, toldozgatva ízet ízhëz, eret érhëz varrogatva. (- 310)

Kötözgette fürge kézzel, érvégeket összevarrta, szëdëgette szálaikat. Közben mondta-mondogatta: "Erek asszonya, nagyasszony, érhëz értő tündérasszony, érfonalaknak fonója remëk rézveretës rokkán, óncirádás cifra orsón, vassal küllőzött kerékën! Hozz segítségët sërényen, szorongató szükségünkben, érgombolyaggal öledben, hón alatt hozott nyalábbal, tört ereket összetënni, inak végit összevarrni szablyaéllel szabdalt húsban, tépëtt-tátongó sebëkben! (- 328)

"Hogyha ennek nincs hatása, ott az égi tó tündére: viszi rézzel vert ladikja, bíbor bordájú hajója. Jöjj, tündér, az ég tavárul, mënny köldökéről, kisasszony, vérerekën át evezni, tört tagokon át hajózni, csontcsatornákon csurogni, vájatokban vándorolni! (- 338)

"Ínrostokat rakd helyükre, eresztékük ëgybetéve, szálereket szájjal össze, végükkel verőereket, közepesëket kacsukkal, legkisebbeket lukukkal! (- 344)

"Vëdd picinyke varrótűdet, fűzz selyëmfonált fokába, varrogasd finom fonállal, apró tűvel tűzzed össze, erek csonkjait csomózva, selyëmszállal összeöltve! (- 350)

Hogyha ennek sincs hatása, magad jöjj, magas Úristen, paripáidat befogva, csillagszërszámos csikóid! Hajtsd kërësztül hímës szánod csontokon, törött tagokon, izom-mozgató inakon, vért erëgető erekën! Csont közébe húst keverve inakat inakhoz illessz, használj csont helyëtt ezüstöt, aranyat, hol ín hiányzik. (- 362)

„Hol hártyának volna híja, ama helyre hártya nőjön, szétszakadt inak helyébe illesszél erős inakat; ahol nagy volt vér veszése, friss vér folydogáljon ottan, csontcserepeknek helyébe csontok, épëk épüljenek, hogyha mëg izom hibádzik, izmot tégy izom helyébe; mindënt régi rëndbe rakva, szokott szërkezetbe téve: csontot csonthoz, húst a húshoz, tagokat tagokkal ëgybe!” (- 376)

Ezzel Lemminkäinen anyja csak embërt csinált fiábul, régi formájába rakva, azelőtt való alakba. (- 380)

Boldogult ugyan inakkal, elkészült ugyan erekkel, de nëm bírhatta beszédre, hogy a szája szóra nyíljon

Tizenötödik ének, Szente Imre fordítása

>!
Timár_Krisztina ISP

Állj meg, vérnek áradása,
szerteszéjjel szakadása,
fejem felé fordulása,
mellem felé csapkodása!
Maradj helyben, mint a házfal,
mint a sövény, meg ne mozdulj,
állj meg, mint virág a vízben,
mint a sás mocsár mohában,
mint a szikla a mezőben,
kő a zuhatag zajában!
    De ha kedved kerekednék
mégis hamarabb haladni,
hát haladj a hús határán,
csússzál csak a csont vidékén!
Bizony jobb neked odabent,
szebb a bőrnek belsejében,
az erekben elhaladnod,
a csontokban csordogálnod,
mint a földön folydogálnod,
vagy homokba hulladoznod.

50. oldal (Magyar Helikon, 1975)

5 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kalevipoeg
Domokos Péter (szerk.): Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II.
Bereczki Gábor (szerk.): Földisten lánykérőben
Nyirkos István (szerk.): Utunk Pohjolába
Szijazsar
Mándoki László (szerk.): Ház tetején egy fél lepény
Karig Sára (szerk.): Barátok, rokonok
Kálmán Béla – Reguly Antal – Munkácsi Bernát (szerk.): Leszállt a medve az égből
Román József: Mítoszok könyve
Baktay Ervin (szerk.): Indiai regék és mondák