Szulejmán 3 csillagozás

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán

Szulejmán szultán, a „Nagy”, a „Pompás”, a „Törvényhozó”, már a kortársak képzeletét is erősen foglalkoztatta, s az érdeklődés személye iránt azóta sem szűnt meg. Sokat írtak nemcsak számos hadjáratáról, a Magyarországra oly súlyos csapást jelentő mohácsi vészről, tovább Buda elestéről, Rodosz elfoglalásáról, Bécs ostromáról, a perzsa hadjáratokról, hanem magánéletéről, Huremhez (Roxolane) fűződő kapcsolatairól, háremének intrikáiról, legidősebb fiának kivégzéséről stb. is. Káldy-Nagy Gyula azonban nemcsak és nem elsősorban Szulejmán személyével foglalkozik, hanem széles körképet rajzol a 16. sz.-i török birodalom gazdasági-politikai viszonyairól, népének életmódjáról, az udvar szervezetéről. Kitűnően megmutatja, hogy az ekkor fénykorát élő oszmán birodalomban hogyan mutatkoznak meg, és hogyan sokasodnak a hanyatlás jelei.

>!
Gondolat, Budapest, 1974
220 oldal · ISBN: 9632800087

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Marcus>!
Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán

Ellentétben a közvélekedéssel, Szulejmán nem volt annyira nagy történelmi személyiség, ahogy azt az utókor beállítja. Legalábbis ebből a könyvből elég sok minden kiderül a koráról és az oszmán birodalomról.

Miközben Európa kétbalkezes uralkodói egymással marakodnak, és egyre mélyebbre merülnek az adósságokba, addig az oszmán birodalom egyre csak terjeszkedik. Valójában persze ez nem feltétlenül Szulejmánnak és a többi szultánnak köszönhető, jóval inkább a történelmi helyzet alakult úgy, hogy a törökök elfoglalják Magyarországot. Persze maga az elfoglalás sem annyira egyértelmű. Itt van például Buda 1541-es bevétele, amiről azt tudjuk az iskolai történelemkönyvekből, hogy a törökök csellel vették be, beszivárogtak a várba és gyorsan átvették a hatalmat. Bevallom, ezt sosem igazán értettem, mindig is sántított a dolog. A valóságban Szulejmán többször is elfoglalta a budai várat a megelőző évtizedekben, amit néha a védői már a sereg közeledtére elhagytak. Mivel azonban a fenntartása nagyon sokba kerül volna, ezért általában helyőrség hátrahagyása nélkül vonult is tovább. 41-ben aztán a „beszivárgás” nem volt nehéz, mivel elvileg a Habsburgok elleni szövetségesként érkezett Budára, és a védők egyszerűen nem is gondolták, hogy a törökök el akarják foglalni a várat. Amit Szulejmán egyébként csak kényszerből, a Habsburgok elleni ütközőzóna kialakítása miatt hajtott végre.

Van itt még számos dolog, ami megtépázza a nagy uralkodó hírnevét. Az egyáltalán nem hatékony, kaotikus birodalmi közigazgatás, az állandó felkelések és lázadások, a szultánságra áhítozók és egyéb uraságok állandó mesterkedései, a győzelemnek beállított vereségek keleten és nyugaton egyaránt.

Érdekes volt látni az európai és közel-keleti történelmet más szempontból, nemcsak a túlegyszerűsített történelemkönyvekből.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén
B. Szabó János – Fodor Pál (szerk.): Új korszak határán
Kocsis Csaba: Kádár vitéz útja
Kiss Gábor (szerk.): Török hadak Magyarországon 1526–1566
Granasztóiné Györffy Katalin: Szigetvár – Plébániatemplom
Raj Tamás – Vasadi Péter: Zsidók a törökkori Budán
Pierre Lescalopier: Pierre Lescalopier utazása Erdélybe
Majláth Béla: Maylád István 1502–1550
Bujdosné Pap Györgyi – Fejér Ingrid – H. Szilasi Ágota (szerk.): Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában
Bujdosné Pap Györgyi – Fejér Ingrid – H. Szilasi Ágota (szerk.): Mozgó frontvonalak