Tizedelőcédulákat valószínűleg egyszer használtak a háborúk történetében, 1849 őszén Magyarországon, a földvári vár udvarán. Szigeti József, felső-tolnai német, a magyar szabadságharc népfölkelője az osztrák tisztek jelenlétében fehér cédulát húz, s ezzel megússza a tizedelést. Ez a németkéri Orova család emlékiratában talált megrendítő epizód példázhatná egy magyarországi nemzetiség: a németek sorsát, lelkületét, gondolkodásmódját; mélyebb jelképi erővel, mint első pillanatban hinnénk. Útra kelés a 18. században, hazakeresés, letelepülés és megnyugvás Magyarország valamelyik vidékén, hasznos állampolgári lét- majd a második világháború minden bűne: csakhogy a „kollektív büntetés”, a gyűlölet azokra hárul, akik minderről mit sem tehetnek.
A gyerekként Württembergbe kikerült Michael Windeisen betűmetsző fél évszázaddal a kitelepítés után honvágyról beszél, de azt mondja, „ne nevezzük honvágynak”. A Windeisen család legidősebb, nyolcvankét esztendős nőtagja e honvágyról azt… (tovább)
Tizedelőcédulák 0 csillagozás
Kívánságlistára tette 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Závada Pál: Természetes fény 94% ·
Összehasonlítás - Dobó Attila: A trianoni békediktátum ·
Összehasonlítás - Kishegyi Viktória – Schmidt Mária – Stark Tamás – Tallai Gábor: Bölcsőben ringattak, batyuval kidobtak ·
Összehasonlítás - Tóth Ágnes: Németek Magyarországon ·
Összehasonlítás - Ordas Iván: Györköny ·
Összehasonlítás - Péhl Gabriella: A túlélés titkai ·
Összehasonlítás - Tóth Ágnes: Dokumentumok a magyarországi németek történetéhez 1944–1953 / Quellen zur Geschichte der Deutschen in Ungarn 1944–1953 ·
Összehasonlítás - Füzes Miklós: Forgószél ·
Összehasonlítás - Kádár Gábor – Vági Zoltán: A végső döntés 98% ·
Összehasonlítás - Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága ·
Összehasonlítás