Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem gyerekjáték (D.A.C. 4.) 140 csillagozás
Rejtély rejtély hátán – bár a harmadik rész végén minden rendeződni látszott, a D.A.C. körül sosem áll meg az élet: Flóra és Geri apukája egy titokzatos nővel randizik, amivel az őrületbe kergeti a gyerekeit, de ők sem adják meg magukat egykönnyen – összefognak a csábító ellen. Eközben Ákos egyre furcsábban viselkedik, és a többiekben feltámad a gyanú, hogy valami veszélyes dologba keveredett. Mindennek a tetejébe pedig kiderül, hogy a tanároknak is vannak féltve őrzött titkaik… csatlakozz a D.A.C. csapatához, és kalandozz velük a negyedik kötetben is!
Eredeti megjelenés éve: 2015
Tagok ajánlása: 16 éves kortól
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 13
Most olvassa 16
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 39
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Az eddigi részek kifejezetten tetszettek, de ezzel most nem igazán bírtam azonosulni. Főként Flórát nem bírtam megérteni, a végére már nagyon besokalltam a hisztijétől, szenvedésétől és az állandó problémakreálásából.
Értem én, hogy nagyon nehéz dolog, ha az apa egyszer elkezd randizgatni, de nem értettem, hogy miért is kell valakit emiatt elüldözni. Úgyhogy Flóra is, meg Geri is sok volt most nekem.
Minden résznek van egy központi(bb) témája, ami elég komoly, és a baráti társaság egyik tagját érinti. Most éppen Ákos volt soron, de ez sem hatott meg. Gyanítom, hogy amiatt, mert erről a spoiler nem tudok semmit, nem igazán hallottam még róla, közel sincs annyira a köztudatban, mint a rasszizmus vagy az étkezési zavarok.
A leginkább kedvelt karakter számomra Dani. Nagyon örülök neki, hogy ha már Flóra időnként hülye is, legalább van mellette valaki, aki igyekszik őt így elfogadni, esetleg visszarángatni a valóság talajára. :)
A D.A.C, mint társaság ismét remek volt, de Geri és leginkább Flóra hozzáállása az apjuk új barátnőjéhez kiborító volt. Még elsőre megértem a sokkot és az ellenségeskedést, de néhány hét alatt már lenyugodhattak volna. A való életben nem ilyen könnyű túljutni az ilyen fokú bunkóságon.
Ismét kaptunk néhány „bölcs” gondolatot az életről és újabb megoldandó problémákat a társaságon belül, amik nagyjából hitelesek, életszagúak voltak. (Természetesen a történetben zanzásítva kapjuk őket, a kevésbé érdekes időszakokat átugorjuk.)
A jó fej tanárokkal való kapcsolat pedig tényleg kellemesebbé teheti az iskolát, de ismerni kell a határokat. A mai tinédzserek tényleg ilyen kavarógépek? (A többi hasonló sorozatban is csinálnak meredek dolgokat.)
Az eddigi részek sokkal jobban tetszettek. Ez most a majdnem félbehagytam kategória.
Történtek is dolgok, de meg közbe olyan is volt, mintha egy teljesen eseménytelen könyvet olvasnék.
Amit Flóra már lehisztizett ezzel az egész nem akarok mostohaanyát üggyel, az kiborító. Egyrészt persze nagyon is meglehet őket érteni, hiszen szegény anyukájuk nem önszántából hagyta el őket, így sokkal nehezebb feldolgozni. De ebből a viselkedéséből látszott valójában mennyire gyerek is még. Hiszen még a 14 éves testvérének is előbb megjött az esze, úgyhogy örülök, hogy legalább Dani, a barátja érett annyira, hogy kicsit visszafogja.
Ezzel pedig még ugye véget sem ért a kotnyeleskedés. Persze, már megszoktuk, hiszen az egész D.A.C. lényege az, hogy mindenki mindenbe belebeszél, ha van hozzá köze, ha nincs….de ebben a könyvben sajnos több lett a negatív eredménye ennek, mint máskor. (Másik jó példa: Johnny bá.)
A végén azért kaptunk happyt is, és eléggé csavarosan zárt az írónő. Így egy kis pihi után majd folytatom….valamikor.
Most is a megfelelő témához nyúlt a szerző, amit ebben a részben sikeresen be is mutat, de nekem itt már sok volt Flóra. Egy igazi önző, idióta, hisztérikus kamasz volt ebben a részben, aki jócskán átlépte az én türelmem határait, mert sokszor kedvem lett volna jól fültövön vágni. Fárasztó volt olvasni a fafejűségét, és őszintén meglepett Dani hozzáállása az eseményekre. Nekem kicsit passzívnak tűnt.
Nagyon értékelem, hogy az írónő komoly témákat mutat be olvasóinak, a sorozat könyvein keresztül, és nem az unalomig elcsépelt köröket futtatja bennük újra meg újra. Tartalommal tölti meg őket, és tanulságot visz beléjük.
Kíváncsian várom a folytatást.
Nagyon hiányzott már a D. A. C. és Fellegi Flóra minden drámázása, de azért ez már tőle is túlzás volt. A könyv háromnegyedéig úgy viselkedett, mint egy hisztis ötéves, akitől elvették a kedvenc játékát. Átvitt értelemben erről van szó, és bőven el tudom képzelni, hogy adott esetben tényleg így viselkednek a kamaszok, de Flóra annyi helyzetben mutatta már meg, milyen felnőtten is tud viselkedni, miért nem tudta egy kicsit összeszedni magát?! Most, bevallom, kicsit csalódtam benne. Ennél érettebbnek gondoltam. A végére belátta a hibáját, de azért… Elég sokáig tartott.
Ennek ellenére annyira, de annyira szeretek a D.A.C.-osok között lenni! Itt is kicsit láthatatlan, a háttérben megbúvó szereplőnek érzem magam, aki ugyan nem kapott kiemelkedő szerepet, mégis végigkíséri az összes történést, drámát és sírást, de akár felhőtlen boldogságot is (tényleg tiszta hullámvasút), ami a tagokkal történik. Amikor róluk olvasok, mindig egyfajta nosztalgikus biztonságérzetem van, hiszen régi ismerősökről, már-már kedves barátokról van szó. Azt hiszem, ezt a személyes kötődést érzem leginkább kiemelkedőnek ebben a sorozatban. :) És most izgatottan kezdek majd bele a következő részbe, lehetőleg mihamarabb! Kíváncsiságom legalább akkora, mint Flóráéké. :)
Ezer éve olvastam az előző részeket, sajnos így néha nem is tudtam felvenni a fonalat. Néhol oldalakkal később kezdett derengeni egy-egy sztori, amire utalás volt. De azt pl. most se tudom, hogy Kinga, mit is csinált az előző részben…
Ez a rész egy újabb tanmese, ahogy az eddigiek is. Csak most épp közvetlenül Flórát érinti az ügy, belőle lett a „gonosz mostohalány”…
Persze – azt hiszem újdonságot nem árulok el, – most is, mint mindig a józan ész győzedelmeskedik… Remélem a következő rész hamarabb a kezembe kerül… (nem jó nekem a túl sok kihagyás)
Akárhányszor olvasom újra ez a rész tetszik a legkevésbé.
Folyamatos para az apa új barátnője miatt. Nem várhatják el, hogy élete végéig egyedül legyen és halott anyjuk után sírjon.
Ákos és a hülye kihívásai nem túl eredetiek. Ebbe a könyvbe a szereplők, abból is problémát csinálnak, ha letörik egy körmük. Túl csöpögős, és tulajdonképpen nem szól semmiről. Már a végén sejti lehet mi Ági és Ákos titka.
Nem rossz ez a sorozat, de Flóra most átlépett egy határt, nagyon sokat hisztizett és már elegem lett a folytonos problémakreálásaiból. Néha megértettem, néha meg már jól megráztam volna, hogy fejezze be végre.
Most ez az Ákossal kapcsolatos téma sem tudott nagyon megérinteni…Meg úgy nagyjából az egész könyv sem igazán.
Az egyetlen kedvelt karakter Dani, meg még talán Ginny is elég szimpatikus.
Ez a rész kicsit gyenge volt.
Egy lájtos rész az eddigiekhez képest, megspékelve egy-két nagyobb csavarral.
A D.A.C. körül tényleg pörög az élet.
Voltak részek amikor tűkön ültem, hogy mi lesz, de olyan is, amikor nem teljesen értettem mindent spoiler . Volt ami megdöbbentett, idegesített de olyan fejezet is, ami elszomorított.
Egyszer, fent, egyszer lent. Végül is ilyen egy igazán jó hullámvasút. ;)
Így a 4.kötetre nagyon megszerettem a társaságot, de Flóra hisztijéből már sok volt. 17 évesen, hogy lehet így viselkedni? Ákos meg a másik! De tényleg olyan dolgokba ütik bele a dolgukat amibe nagyon nem kéne. Azért örülök, hogy a végére rendeződtek a dolgok. De az olyan fura, hogy mindenkinek van barátja meg barátnője. Jó, könnyen olvasható, pörgős olvasmány.
Népszerű idézetek
– Persze, oké. És jól vagytok? Hogy megy a… suli?
Annyira küszködött, hogy halványan átsuhant a tudatomon a szánalom, de csak nagyon halványan. A düh sokkal erősebb volt, és most újabb táplálékot kapott ebből a hülye, tipikusan felnőtt kérdésből, amit a nagynénik szoktak feltenni az embernek, miközben magasról leszarják, mit bénázol a sulival. Kezdtem visszanyerni a magabiztosságom, Geri úgyszintén: egy kicsit előrébb lépett és ő is keresztbe fonta a karját.
– Jól, kösz – mondta hanyagul. – És a csajom is jól van.
– Meg az én pasim is – tettem hozzá. Az öcsém megdörzsölte az orrát.
– Ha nagy leszek, asszem, kukás szeretnék lenni – folytatta, én pedig majdnem hangosan felröhögtem, de visszafogtam magam. – Vagy mondjuk közmunkás, az jó buli, tudod, csak sepred a leveleket.
– Ja, még lakás se kell, alszunk a híd alatt – egészítettem ki. – De nemsokára úgyis zenekart alapítunk, és kimegyünk utcazenélni Amszterdamba, kell a francnak az érettségi. Szóval, mit kérdeztél a suliról?
Kavarás (55. oldal)
-Szóval visszatérve a szilveszteri kajákra – fordult Ginny Hans felé, – ti mit esztek ilyenkor?
-Disznóorrot – vágta ki büszkén Hans, mi pedig egy emberként hördültünk fel.
-Mit? – Zsani arcán undor tükröződött. – Megeszitek a disznó orrát? Azt amiből a taknya folyt? Mi a francnak?
204. oldal
– Komolyan mondtam – vágta rá Ákos, és szigorúan nézett Ginnyre. – Vagy szerinted elvihetett volna tőlünk több ezer kilométerre úgy, hogy meg se kérdezi a véleményünket?
– Öö, oké, haver, kicsit túltolod ezt a báty-ügyet – röhögte el magát Dani. – Azt akarod mondani, hogy ha mondjuk meg akarnám kérni Flóra kezét…
– Hogy mit akarnál?! – vágtam közbe rémülten, de Dani a számra nyomta a mutatóujját, és zavartalanul folytatta.
– …szóval, ha meg akarnám kérni ennek a dumagépnek a kezét, először tőled kéne?
– Ha nem is először, mert oké, ott az apja, de másodszor igen – jelentette ki Ákos kimérten. Ginny körbeadta a gyűrűt, hogy megcsodálhassuk, miközben hitetlenkedve bámult Ákosra.
– Ugye, csak viccelsz?
– Miért? – Ákos felugrott, keresztbe fonta a karjait, és úgy meredt ránk, mint Mr. Bennet, amikor Eliza elé állt azzal, hogy hozzá akar menni Darcyhoz. – Mit képzeltek, akárkinek odaadlak benneteket? Én vagyok az egyetlen férfi a csapatban…
– Hé! – szólt közbe Dani figyelmeztetően, de Ákos leintette.
– …én vagyok az egyetlen, aki alanyi jogon került be, szóval nem azért, mert valakinek a pasija, szóval az én feladatom vigyázni rátok. Csak olyan srác jöhet szóba, aki rendelkezik negatív AIDS-teszttel, büntetlen előéletű, higiénikus, tisztességes… – itt jelentőségteljes szünetet tartott –, bár persze mindez jelentéktelenné válik, ha mocskosul gazdag. De tényleg, mocskosul.
-Éhes vagy kicsikém? – Karola néni meglepetten pillantott hátra, amikor beoldalogtam a konyhába. Az arca láttán belém nyilat a lelkifurdalás: nem elég hogy alig jut eszembe segíteni neki ( pedig egyfolytában csinál valamit, most például a szekrényt pakolja ki, mert pár hete elleptek minket a molyok, fúj) de mióta Dani van beszélgetni se jöttem le hozzá egyszer sem, most is csak azért vagyok itt mert infót remélek tőle. Egy önző dög vagyok.
22. oldal
-Tudod hogy igyekeztem érdekessé tenni nektek a kötelezőket – mondta Johnny bá – A Harry Potter, a Semmi az a regény arról a suliról ahova szuper okos diákok járnak… én is jobban szeretem ha olyat olvastok ami érdekel is, de van egy tanterv amihez tartanom kell magam. A Taná rúr kérem ráadásul jó sokan élvezték az osztályból, például Ági barátnőd is. Vagy nem?
83. oldal
A sorozat következő kötete
D.A.C. sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény 94% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Egyszer 96% ·
Összehasonlítás - Szabó Tünde: Rácsok 94% ·
Összehasonlítás - Kollár Betti: Újra a pályán 91% ·
Összehasonlítás - Tavi Kata: Szívkeringő 87% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Akkor szakítsunk 78% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Higgy nekem 94% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Ég veled 93% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Mindig karácsony 86% ·
Összehasonlítás - Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 6. 86% ·
Összehasonlítás