Nem ​gyerekjáték (D.A.C. 4.) 83% 140 csillagozás

Az eddigi részek kifejezetten tetszettek, de ezzel most nem igazán bírtam azonosulni. Főként Flórát nem bírtam megérteni, a végére már nagyon besokalltam a hisztijétől, szenvedésétől és az állandó problémakreálásából.
Értem én, hogy nagyon nehéz dolog, ha az apa egyszer elkezd randizgatni, de nem értettem, hogy miért is kell valakit emiatt elüldözni. Úgyhogy Flóra is, meg Geri is sok volt most nekem.
Minden résznek van egy központi(bb) témája, ami elég komoly, és a baráti társaság egyik tagját érinti. Most éppen Ákos volt soron, de ez sem hatott meg. Gyanítom, hogy amiatt, mert erről a spoiler nem tudok semmit, nem igazán hallottam még róla, közel sincs annyira a köztudatban, mint a rasszizmus vagy az étkezési zavarok.
A leginkább kedvelt karakter számomra Dani. Nagyon örülök neki, hogy ha már Flóra időnként hülye is, legalább van mellette valaki, aki igyekszik őt így elfogadni, esetleg visszarángatni a valóság talajára. :)

A D.A.C, mint társaság ismét remek volt, de Geri és leginkább Flóra hozzáállása az apjuk új barátnőjéhez kiborító volt. Még elsőre megértem a sokkot és az ellenségeskedést, de néhány hét alatt már lenyugodhattak volna. A való életben nem ilyen könnyű túljutni az ilyen fokú bunkóságon.
Ismét kaptunk néhány „bölcs” gondolatot az életről és újabb megoldandó problémákat a társaságon belül, amik nagyjából hitelesek, életszagúak voltak. (Természetesen a történetben zanzásítva kapjuk őket, a kevésbé érdekes időszakokat átugorjuk.)
A jó fej tanárokkal való kapcsolat pedig tényleg kellemesebbé teheti az iskolát, de ismerni kell a határokat. A mai tinédzserek tényleg ilyen kavarógépek? (A többi hasonló sorozatban is csinálnak meredek dolgokat.)

Az eddigi részek sokkal jobban tetszettek. Ez most a majdnem félbehagytam kategória.
Történtek is dolgok, de meg közbe olyan is volt, mintha egy teljesen eseménytelen könyvet olvasnék.
Amit Flóra már lehisztizett ezzel az egész nem akarok mostohaanyát üggyel, az kiborító. Egyrészt persze nagyon is meglehet őket érteni, hiszen szegény anyukájuk nem önszántából hagyta el őket, így sokkal nehezebb feldolgozni. De ebből a viselkedéséből látszott valójában mennyire gyerek is még. Hiszen még a 14 éves testvérének is előbb megjött az esze, úgyhogy örülök, hogy legalább Dani, a barátja érett annyira, hogy kicsit visszafogja.
Ezzel pedig még ugye véget sem ért a kotnyeleskedés. Persze, már megszoktuk, hiszen az egész D.A.C. lényege az, hogy mindenki mindenbe belebeszél, ha van hozzá köze, ha nincs….de ebben a könyvben sajnos több lett a negatív eredménye ennek, mint máskor. (Másik jó példa: Johnny bá.)
A végén azért kaptunk happyt is, és eléggé csavarosan zárt az írónő. Így egy kis pihi után majd folytatom….valamikor.

Most is a megfelelő témához nyúlt a szerző, amit ebben a részben sikeresen be is mutat, de nekem itt már sok volt Flóra. Egy igazi önző, idióta, hisztérikus kamasz volt ebben a részben, aki jócskán átlépte az én türelmem határait, mert sokszor kedvem lett volna jól fültövön vágni. Fárasztó volt olvasni a fafejűségét, és őszintén meglepett Dani hozzáállása az eseményekre. Nekem kicsit passzívnak tűnt.

Nagyon értékelem, hogy az írónő komoly témákat mutat be olvasóinak, a sorozat könyvein keresztül, és nem az unalomig elcsépelt köröket futtatja bennük újra meg újra. Tartalommal tölti meg őket, és tanulságot visz beléjük.
Kíváncsian várom a folytatást.

Nagyon hiányzott már a D. A. C. és Fellegi Flóra minden drámázása, de azért ez már tőle is túlzás volt. A könyv háromnegyedéig úgy viselkedett, mint egy hisztis ötéves, akitől elvették a kedvenc játékát. Átvitt értelemben erről van szó, és bőven el tudom képzelni, hogy adott esetben tényleg így viselkednek a kamaszok, de Flóra annyi helyzetben mutatta már meg, milyen felnőtten is tud viselkedni, miért nem tudta egy kicsit összeszedni magát?! Most, bevallom, kicsit csalódtam benne. Ennél érettebbnek gondoltam. A végére belátta a hibáját, de azért… Elég sokáig tartott.
Ennek ellenére annyira, de annyira szeretek a D.A.C.-osok között lenni! Itt is kicsit láthatatlan, a háttérben megbúvó szereplőnek érzem magam, aki ugyan nem kapott kiemelkedő szerepet, mégis végigkíséri az összes történést, drámát és sírást, de akár felhőtlen boldogságot is (tényleg tiszta hullámvasút), ami a tagokkal történik. Amikor róluk olvasok, mindig egyfajta nosztalgikus biztonságérzetem van, hiszen régi ismerősökről, már-már kedves barátokról van szó. Azt hiszem, ezt a személyes kötődést érzem leginkább kiemelkedőnek ebben a sorozatban. :) És most izgatottan kezdek majd bele a következő részbe, lehetőleg mihamarabb! Kíváncsiságom legalább akkora, mint Flóráéké. :)

Ezer éve olvastam az előző részeket, sajnos így néha nem is tudtam felvenni a fonalat. Néhol oldalakkal később kezdett derengeni egy-egy sztori, amire utalás volt. De azt pl. most se tudom, hogy Kinga, mit is csinált az előző részben…
Ez a rész egy újabb tanmese, ahogy az eddigiek is. Csak most épp közvetlenül Flórát érinti az ügy, belőle lett a „gonosz mostohalány”…
Persze – azt hiszem újdonságot nem árulok el, – most is, mint mindig a józan ész győzedelmeskedik… Remélem a következő rész hamarabb a kezembe kerül… (nem jó nekem a túl sok kihagyás)

Akárhányszor olvasom újra ez a rész tetszik a legkevésbé.
Folyamatos para az apa új barátnője miatt. Nem várhatják el, hogy élete végéig egyedül legyen és halott anyjuk után sírjon.
Ákos és a hülye kihívásai nem túl eredetiek. Ebbe a könyvbe a szereplők, abból is problémát csinálnak, ha letörik egy körmük. Túl csöpögős, és tulajdonképpen nem szól semmiről. Már a végén sejti lehet mi Ági és Ákos titka.

Nem rossz ez a sorozat, de Flóra most átlépett egy határt, nagyon sokat hisztizett és már elegem lett a folytonos problémakreálásaiból. Néha megértettem, néha meg már jól megráztam volna, hogy fejezze be végre.
Most ez az Ákossal kapcsolatos téma sem tudott nagyon megérinteni…Meg úgy nagyjából az egész könyv sem igazán.
Az egyetlen kedvelt karakter Dani, meg még talán Ginny is elég szimpatikus.
Ez a rész kicsit gyenge volt.

Egy lájtos rész az eddigiekhez képest, megspékelve egy-két nagyobb csavarral.
A D.A.C. körül tényleg pörög az élet.
Voltak részek amikor tűkön ültem, hogy mi lesz, de olyan is, amikor nem teljesen értettem mindent spoiler . Volt ami megdöbbentett, idegesített de olyan fejezet is, ami elszomorított.
Egyszer, fent, egyszer lent. Végül is ilyen egy igazán jó hullámvasút. ;)

Így a 4.kötetre nagyon megszerettem a társaságot, de Flóra hisztijéből már sok volt. 17 évesen, hogy lehet így viselkedni? Ákos meg a másik! De tényleg olyan dolgokba ütik bele a dolgukat amibe nagyon nem kéne. Azért örülök, hogy a végére rendeződtek a dolgok. De az olyan fura, hogy mindenkinek van barátja meg barátnője. Jó, könnyen olvasható, pörgős olvasmány.