Éretté ​nyilvánítva (D.A.C. 6.) 23 csillagozás

Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

… és a kis csapat előtt az élet …

A D.A.C. története a végéhez ér, de előtte még Flórának és barátainak komoly döntéseket kell hozniuk a jövőjükkel kapcsolatban. Egyetem vagy munka? Mennyit ér a szerelem és a barátság, mennyit a saját célok? Megoldható-e, hogy egyszerre legyen minden a miénk?

Az idők változnak, egyvalami viszont soha: Flóra, Zsani, Ági, Ákos, Ginny, Dani és a többiek, a D.A.C. csapata vállvetve küzd az akadályok ellen, sok nevetéssel, sírással és rengeteg szeretettel.

>!
280 oldal · ISBN: 9789634033820
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2017
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634033509

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
popKORN0725
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

LoL. Ez a cim az ev vicce, mert hogy az erettsegin kivul masra nem vonatkozik az tuti. Flora, mint erett?! Emberek ennel a lanynal nem egy harmas osztalyzat a csoda, hanem az, hogy agy nelkul tulelt 6 konyvet – meg az hogy a baratai es Dani elviseli. Eskuszom amekkora szemet volt meg Mark jart jol, hogy kikerult ebbol :-D sirok, sirok a fakert amik elhalaloztak emiatt. Es amiatt is, hogy Geri cirka 20 oldalt erdemelt kulon.

>!
agnesho
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Nagyon fájó szívvel búcsúzom a D.A.C-sorozattól, hiszen több szempontból is jelentős az életemben. De, hogy őszinte legyek, bármennyire is jó volt a befejezés, mégis hiányérzetem van. Talán az előző részek túl magasra tették a lécet a nagyon erős témáikkal, és ebben a részben az a bizonyos pályaválasztás már nem ütött akkorát tekintve az előző tiniterhesség dolgot. Mindenesetre panaszra nincs okom, nagyon jól megírt és a lehetőségekhez mérten erős történetet kaptunk, de mint mondtam, annyira jók voltak az előző részek, hogy azokat már nem tudta túlszárnyalni, és sajnos elérni sem.

Bővebben:
https://lapozz.wordpress.com/2017/05/07/veget-ert-a-d-a…

>!
Media_Addict_Hu
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Imádom, ha egy könyvsorozatot a lehető legjobban zárnak le. Maga az egész kötet pedig hozta azt, amit a korábbiak. Mosolyt csalt az arcomra, elgondolkodtatott, és persze meglepett, mert ez a könyv tele van meglepetésekkel, amik között akad néhány fájdalmasabb is, de hé, pont emiatt életszerű az egész.

http://sorok-kozott.hu/2017/05/konyvkritika-kalapos-eva…

>!
Adrienn1989 P
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Jó volt mint mindig. Kevesebbre nem is számítottam befejezésként. Azért belenéztem volna a későbbi életükbe.

>!
Oláh_Zita P
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Kalapos Éva színvonalasan zárta le a sorozatot, és már most fáj érte a szívem, hogy nem lesz több. Az élettel együtt járó felelősségek és mindennapi problémák most is hitelesen lettek bemutatva, és az érettségivel és a felvételivel együtt járó gondok is. Külön tetszett Flóra felvételije, emberien lett megoldva, ugyanis tényleg sok olyan szak van ahol spoiler.
Biztos újra fogom olvasni a könyveket, nagyon a szívemhez nőttek.

>!
zakkant
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Nehéz a lezáró kötetet értékelni anélkül, hogy vissza ne gondolnék az egész sorozatra. Az Éretté nyilvánítva az egyik leghullámzóbb kötet volt érzelmileg (mind nekem, mind szerintem az olvasónak, mind pedig a szereplőknek), de ez pont így volt jó. Flóra, Ági, Ákos, Dani, Ginny, Zsanett végre felnőttek és mindegyikük megküzdött a maga „démonával” ebben a kötetben és döntöttek. Bár a felnőttség már egyikük-másikuk esetében hamarabb is bekövetekezett, de most már legalább papírjuk is van róla és vizsgázhattak és hivatalosan is betöltötték a felnőttkort. Sok embert próbáló helyzetet kaptak már eddig is, de a könyvsorozat utolsó része is bővelkedik ilyen helyzetekben. Volt jó pár vita, és összetűzés, és nagyon izgultam amiatt is, hogy megmaradjon a kis csapat barátsága.

Jó volt olvasni Flóra anyukája és barátnői történeteit, egy kicsit bánom, hogy erre a kötetre kevés tanulság jutott, de még így is fontos „szereplői” voltak ők is az egész sorozatnak, és az utolsó részenk is. Meglepően izgalmas volt, és csak úgy faltam a lapokat. Egyszerűen tudni akartam, hogy kinek hogyan alakul az élete, hiszen az utolsó oldalakon a felvételi eredményről értesülhettünk, így én szó szerint Flóráékkal izgultam.

Ez az izgalom keveredett az én nosztalgikus élményeimmel, hogy én hogyan éltem meg anno a továbbtanulás témát, és rengeteg hasonló gondolatom volt, mint amit most leírva láttam, úgyhogy csak bólogattam, meg mosolyogtam, hogy jééhhhh bár anno én is olvastam volna a D.A.C.-ot (kár hogy akkor még nem volt ilyen sorozat :S). Nagyon hasznos tanácsokat kapnak Flóráék a továbbtanulás témában, így ezért jár a piros pont az írónőnek. Biztos, hogy sok hasonló szituációban lévő fiatalnak segítenek majd ezek a szavak / sorok.

Izgalmas és tanulságos rész volt az Éretté nyilvánítva, nekem teljesen jól megkoronázta az egész sorozatot. Szívemhez nőttek Flóráék egytől-egyig, de jó volt fogni a kezüket és azt hiszem a lezárás is teljesen méltó volt az egész sorozathoz. No spoiler, de hasonló dolgokra számítottam, igaz a végén a szerelmi dráma kicsit sok volt, de a Hullámvasútnak nevezett Flórához ez illett.

Köszönöm a 6 kötet az írónőnek, és a Kiadónak, hogy látott benne fantáziát. Remélem, hogy minél több tizenéves (vagy szülője) szerzi be majd a D.A.C. részeit, mert ezek tényleg a magyar fiataloknak szólnak, róluk és úgy átadva, hogy mindenki megtalálja a kedvenc karakterét vagy élettörténetét benne.

Bővebben a blogon: http://www.zakkantolvas.hu/2017/05/kalapos-eva-dac-6-er…

>!
Elenya P
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Kis kitérővel indítanám az értékelést, megalapozva teljes elfogultságomat a szerző iránt. Először a Massza című könyve akadt a kezembe, amit egy szusszra olvastam végig és rögvest az öcsém kezébe nyomtam, aki akkor éppen 16 éves volt. Kíváncsi voltam, hogy csak engem taglóz-e le ennyire, hogy kamaszokról, kamaszoknak így is lehet írni manapság – hát nem. Az ő magvas véleménye akkor ez volt: „Erről van szó.” És igen, erről van szó. Nagyon élveztem a D.A.C. sorozatot, szerintem ez az utolsó rész méltó befejezése volt egy okos, jól átgondolt, rendkívüli érzékenységgel megírt történetnek. Az a tapasztalatom (de vitatkozzatok velem, mert remélem, hogy ez nem általános), hogy szeretünk a tizenévesekre lenézni, lefelé kommunikálni, a problémáikra legyintgetni, hogy ugyan mit picsogsz kislányom/kisfiam, ennél már csak nehezebb lesz (pedig hát nem feltétlenül). Azt szerettem ebben a sorozatban és ebben a részben is, hogy sokszor nehezen érthető felnőtt fejjel, hogy micsoda bizonytalanságot, szorongást és félelmet okoznak olyan dolgok, mint pl. a pályaválasztás, és egy kicsit belemászhatunk ennek a mostohán kezelt korosztálynak a fejébe, hogy megpróbálhassuk mégiscsak megérteni. Én minden szereplőt szerettem, nincsenek jók meg rosszak, emberek vannak és helyzetek. Különösen tetszett az a rész, amikor a szerenádnál hirtelen rádöbben a csipet-csapat, hogy hoppá, a többiek is valahol ugyanolyanok, mint ők. Életszerű. És nem könnyű ebben a műfajban életszerűt alkotni (nem hozok negatív példákat, sokan tudják szerintem, hogy mire gondolok). Remélem, még sokat olvashatunk a szerzőtől.

>!
evii29 P
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Én ezt a sorozatot nagyon szerettem az elején, a 3. volt a kedvencem, aztán utána egyre gyengébb lett. spoiler A hosszú szünet nem tett jót neki (nekem?), én már elfelejtettem, hogy mi hogy volt. Az eleje nem tetszett annyira, sok volt a kis boszizás nekem, meg a beszédstílusuk is, a sok Dzsíz-zel. (a korábbi kötetekben is így beszéltek?) És igen, nagy döntés a felvételi, én se tudtam, mi akarok lenni, még egyetemen se, mégse szenvedtem ennyit. Nem emlékeztem, hogy ennyire drámakirálynő lett volna a mi kis Flóránk. És a vége?!?!?!?!? spoiler Jobbat vártam. :(


Népszerű idézetek

>!
Oláh_Zita P

Nem tudom, ki az a hülye, aki szerint tizennyolc evesen el kéne döntenünk, mit akarunk az élettől, de bezárnám egy időre Harry Potter lépcső alatti gardróbjába, hogy gondolkodjon mar egy kicsit.

11. oldal

>!
zakkant

Minden szerelem, még a legbiztosabbnak tűnő is kockázat, és ha nem vagyok képes kockáztatni, meg sem érdemlem, hogy szeressenek.

265. oldal

>!
Oláh_Zita P

Időközben felkelt a nap, de a nappali Budapestet semmivel se láttam csúnyábbnak, mint a hajnalit. Úristen, mennyire imádom ezt a varost! Az összes arcát, a napfényben úszót, meg azt is, amikor szürke es ess, es beborítja a latyak. Imádom az Erzsébet téren a fűben zenélgetőket, de a reggeli mogorva arcokat is, a babakocsis anyukákat, a kutyasétáltatókat, a Soroksári út öltönyös zombijait, a budai cukrászdákat, a hegynek alig nevezhet hegyeinket, a Halászbástyát, a Várat, Gül Baba türbéjét. . . A szívem melyen biztosan tudtam, hogy ezerfele fogok meg utazni, es vágytam is rá, de ilyet tutira nem tálalok sehol. Pest nem elegáns, mint a nemet vagy skandináv fővarosok, nem szenvedélyes, mint Spanyolország vagy Portugália, nem menő, mint Anglia vagy Amerika, de pont ez a sok „nem” válik valahogy mégis a legnagyobb igenné, es ezt nem csak en mondom.

163. oldal

>!
wayerwanda 

Komolyan, néha legszívesebben szabit vennék ki az életemből. Olyat lehet?

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Papp Dóra: Tükörlelkek
F. Kosztyu Viola: Lorena
Anita Gayn: Sütilány
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 5.
Tavi Kata: Nyitótánc
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Sarah Dessen: Figyelj rám!