Éretté ​nyilvánítva (D.A.C. 6.) 48 csillagozás

Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

… és a kis csapat előtt az élet …

A D.A.C. története a végéhez ér, de előtte még Flórának és barátainak komoly döntéseket kell hozniuk a jövőjükkel kapcsolatban. Egyetem vagy munka? Mennyit ér a szerelem és a barátság, mennyit a saját célok? Megoldható-e, hogy egyszerre legyen minden a miénk?

Az idők változnak, egyvalami viszont soha: Flóra, Zsani, Ági, Ákos, Ginny, Dani és a többiek, a D.A.C. csapata vállvetve küzd az akadályok ellen, sok nevetéssel, sírással és rengeteg szeretettel.

>!
280 oldal · ISBN: 9789634033820
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2017
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634033509

Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Könyvmolyok_Világa
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Nagyon nehéz volt elbúcsúznom a sorozattól,mert megszerettem a történetet,szereplőket. De hát elérkezett a befejező 6.rész én pedig elolvastam. :)
A kötet onnan folytatódik,ahol abbamaradt,Flóráéknak eljött az utolsó félév ami szerintem a legizgalmasabb,és ismét sok gonddal kell megbirkóznia a D.A.C-tagjainak.
Természetesen a szereplőknek nagy gond a továbbtanulás téma,sokuk nem tudja,hova jelentkezzen,milyen szakra,mit kezdjenek az életükkel. De végül mindenki megtalálja azt szakmát,iskolát ami neki való
Azonban nem minden szülő ért egyet,gyermeke döntésével,így ebből származnak viták,nem is kevés.
Nem csak a tovább tanulással akadnak bajok Flóra életében,hanem a barátjával Danival,fél,hogy a továbbtanulás miatt nem maradnak együtt,mert egészen más terveik vannak az életben.
Vajon megtudják oldani a felnőtté válás gondjait?
A legérdekesebb páros,számomra nem Flóra és Dani volt,hanem Ági és Ákos. Megszületett a gyermekük és felmerül a kérdés,hogy hogyan tovább? Ági szeretne egyetemre menni és orvos lenni és Ákos is tovább szeretne tanulni,de hát a kicsire vigyázni kell,végül közösen úgy döntenek,hogy Ági marad a kicsi mellett és mikor már nem kell vigyázni a babára,akkor megy egyetemre,azonban szerencsére nem minden így fog történni.
Amit imádtam a történetben,hogy nem kaptunk mézes-mázos lezárást,happy end-et és nem oldódott meg minden gond a sorozat végére,és itt jelenleg Zsanira gondolok.
Romantika is volt bőven a történetben,és ez így volt jó,ráadásul Márk is szerepet kap benne,de sajnos csak egy jelenet erejéig,pedig szívesen olvastam volna róla,még egy kicsit..Aki szerette a D.A:C eddigi köteteit,szerintem annak most is tetszeni fog,mint minden részben most is számos izgalom,meglepetés rejlik.
Kicsit talán hiányoltam Johny bá-t,mert szerintem most nem kapott nagy szerepet,csak a könyv végén illetve talán még a szerenádnál olvashattunk róla. Illetve ami számomra negatív volt,hogy nem sok mindent tudtunk meg a végzős évükről. Nem olvashattunk az osztálykirándulásról,szalagavatóra való felkészülésről,pedig kíváncsi lettem volna rá.
Összességében azonban tetszett a kötet,és úgy gondolom.hogy méltó befejezést kapott a sorozat. Köszönöm Kalapos Évának,hogy megírta! :) A D.A.C tagjainak,pedig köszönöm,hogy velük tarthattam.

>!
GytAnett 
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Kedves Fellegi Flóra! Miért kell idiótának lennek? Miért kell mindig mindent jobban tudnod? Miért kell mindig mindenbe beleszólnod? Még abba is, amihez aztán tényleg semmi közöd!
Jó könyv lett volna, ha a főszereplő nem ennyire idegesítő. Már az előző részeknél is zavartak az idiótaságai, de talán most sokalltam be. Nem szeretem, ha valaki ennyire túlkombinálja a dolgokat, és csak azon pörög, hogy mi lesz akkor, ha
Fontos téma, a továbbtanulás és az útkeresés volt a fókuszban. Nem annyira súlyos kérdés, mint amikkel a korábbi kötetekben találkozhattunk, de kétségtelenül lényeges. Nyilván minden szereplőnél más a helyzet, mások az elképzelések, ha egyáltalán voltak gondolataik a továbbtanulást illetően. Ezt szeretem Kalapos Évában, hogy tényleg igyekszik egy-egy témát mindenki szemszögéből körbejárni.
Vége lett ennek a sorozatnak is. Egyáltalán nem bánom, hogy végigolvastam, mert Évának van egy olyan stílusa, ami igazán gördülékennyé teszi az olvasás, nagyon jól lehet vele haladni, és a fontos kérdéseket is a helyén kezeli. Nem bagatellizálja el, max. egy kicsit nagyobb feneket kerít neki, mint kellene, de erre meg azt mondom, hogy az embereknek általában – egy tininek meg főleg – az a legfontosabb, ami őt érinti. :) Magának a sorozatnak összességében egy erős 4-est adok. :)

>!
agnesho
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Nagyon fájó szívvel búcsúzom a D.A.C-sorozattól, hiszen több szempontból is jelentős az életemben. De, hogy őszinte legyek, bármennyire is jó volt a befejezés, mégis hiányérzetem van. Talán az előző részek túl magasra tették a lécet a nagyon erős témáikkal, és ebben a részben az a bizonyos pályaválasztás már nem ütött akkorát tekintve az előző tiniterhesség dolgot. Mindenesetre panaszra nincs okom, nagyon jól megírt és a lehetőségekhez mérten erős történetet kaptunk, de mint mondtam, annyira jók voltak az előző részek, hogy azokat már nem tudta túlszárnyalni, és sajnos elérni sem.

Bővebben:
https://lapozz.wordpress.com/2017/05/07/veget-ert-a-d-a…

>!
Media_Addict_Hu
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Imádom, ha egy könyvsorozatot a lehető legjobban zárnak le. Maga az egész kötet pedig hozta azt, amit a korábbiak. Mosolyt csalt az arcomra, elgondolkodtatott, és persze meglepett, mert ez a könyv tele van meglepetésekkel, amik között akad néhány fájdalmasabb is, de hé, pont emiatt életszerű az egész.

http://sorok-kozott.hu/2017/05/konyvkritika-kalapos-eva…

>!
Adrienn1989
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Jó volt mint mindig. Kevesebbre nem is számítottam befejezésként. Azért belenéztem volna a későbbi életükbe.

>!
Sz_Flóra
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Kilencedikes voltam, amikor megismerkedtem a D.A.C. társaságával, és végzősként búcsúzom tőlük. Kicsit ők is részét képezték a gimis éveimnek, okultam a hibáikból, örömteli pillanataik feltöltötték a lelkemet. :) Igaz, jó pár megmozdulásukkal nem bírok kibékülni, egész egyszerűen elkerekedett a szemem azon, hogy Flóra még az utolsó fejezetben is képes volt egy akkora felesleges drámát kavarni, ami engem már-már arra késztetett, hogy a homlokomat csapkodjam a könyvvel.
Mégis… csípem Kalapos Éva stílusát, a szavainak lendületét, a többnyire valósághű szituációkat. Sikerek boldogították és kudarcok ingatták meg a karaktereit, ez pedig így van rendjén. Iszonyú nehéz, de dolgozni kell azon, hogy elfogadjuk: normális, ha valami nem a tervek szerint alakul.
Na, látjátok, pont emiatt nőtt a szívemhez a D.A.C., minden fenntartásom ellenére meg tudott találni a mindig aktuális mondanivalójával. Szükségünk van erre a mondanivalóra a középiskolás éveink alatt, hálás is vagyok értük az írónőnek! :)

>!
Sister
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Számomra tökéletes volt ez a befejező kötet. Ahogy a kezdeti káoszból, lehetetlen helyzetekből végül kiragyogott a megoldás, az megkoronázta az egészet. Egy picurka epilógust még elbírt volna a könyv, de ez így is messze jobban sült el, mint hittem. És igen, kedves Éva, nekem pontosan ezt nyújtotta a D.A.C.: szórakozást és menedéket. Meg még sok minden mást is. Köszönöm!

>!
Oláh_Zita P
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Kalapos Éva színvonalasan zárta le a sorozatot, és már most fáj érte a szívem, hogy nem lesz több. Az élettel együtt járó felelősségek és mindennapi problémák most is hitelesen lettek bemutatva, és az érettségivel és a felvételivel együtt járó gondok is. Külön tetszett Flóra felvételije, emberien lett megoldva, ugyanis tényleg sok olyan szak van ahol spoiler.
Biztos újra fogom olvasni a könyveket, nagyon a szívemhez nőttek.

>!
marta_melyi
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Tegnap fejeztem be és nem bírtam róla írni mert annyira elszomorodtam. Nem azért mert vége lett a sorozatnak (mondjuk azért is egy kicsit) hanem mert végig kísérte a gimnáziumi éveimet, ha jól tudom majdnem pontosan úgy érkeztek a kötetek, hogy velem időrendben legyenek, és mindig jókor talált meg.
Mint mindegyik rész ez is pont akkor és pont úgy érintett meg ahogyan kell, mert szalagavató, továbbtanulás, érettségi mint itt van a nyakamon és nem tudom/tudtam, hogyan kell ezeket túlélni. (Na jó, azért vannak támpontok, de akkor is.)
Elszomorodtam, mert Flóráékkal együtt én is felnőttem (ha még nem is teljesen) és nem fogom látni, hogy merre haladnak tovább, mit éreznek, hogy birkóznak meg a további nehézségekkel. Nagyon fog hiányozni, de majd néha gondolok rájuk és arra, hogy mit tennének az adott helyzetben. :)

>!
zakkant
Kalapos Éva: D.A.C. 6. – Éretté nyilvánítva

Nehéz a lezáró kötetet értékelni anélkül, hogy vissza ne gondolnék az egész sorozatra. Az Éretté nyilvánítva az egyik leghullámzóbb kötet volt érzelmileg (mind nekem, mind szerintem az olvasónak, mind pedig a szereplőknek), de ez pont így volt jó. Flóra, Ági, Ákos, Dani, Ginny, Zsanett végre felnőttek és mindegyikük megküzdött a maga „démonával” ebben a kötetben és döntöttek. Bár a felnőttség már egyikük-másikuk esetében hamarabb is bekövetekezett, de most már legalább papírjuk is van róla és vizsgázhattak és hivatalosan is betöltötték a felnőttkort. Sok embert próbáló helyzetet kaptak már eddig is, de a könyvsorozat utolsó része is bővelkedik ilyen helyzetekben. Volt jó pár vita, és összetűzés, és nagyon izgultam amiatt is, hogy megmaradjon a kis csapat barátsága.

Jó volt olvasni Flóra anyukája és barátnői történeteit, egy kicsit bánom, hogy erre a kötetre kevés tanulság jutott, de még így is fontos „szereplői” voltak ők is az egész sorozatnak, és az utolsó részenk is. Meglepően izgalmas volt, és csak úgy faltam a lapokat. Egyszerűen tudni akartam, hogy kinek hogyan alakul az élete, hiszen az utolsó oldalakon a felvételi eredményről értesülhettünk, így én szó szerint Flóráékkal izgultam.

Ez az izgalom keveredett az én nosztalgikus élményeimmel, hogy én hogyan éltem meg anno a továbbtanulás témát, és rengeteg hasonló gondolatom volt, mint amit most leírva láttam, úgyhogy csak bólogattam, meg mosolyogtam, hogy jééhhhh bár anno én is olvastam volna a D.A.C.-ot (kár hogy akkor még nem volt ilyen sorozat :S). Nagyon hasznos tanácsokat kapnak Flóráék a továbbtanulás témában, így ezért jár a piros pont az írónőnek. Biztos, hogy sok hasonló szituációban lévő fiatalnak segítenek majd ezek a szavak / sorok.

Izgalmas és tanulságos rész volt az Éretté nyilvánítva, nekem teljesen jól megkoronázta az egész sorozatot. Szívemhez nőttek Flóráék egytől-egyig, de jó volt fogni a kezüket és azt hiszem a lezárás is teljesen méltó volt az egész sorozathoz. No spoiler, de hasonló dolgokra számítottam, igaz a végén a szerelmi dráma kicsit sok volt, de a Hullámvasútnak nevezett Flórához ez illett.

Köszönöm a 6 kötet az írónőnek, és a Kiadónak, hogy látott benne fantáziát. Remélem, hogy minél több tizenéves (vagy szülője) szerzi be majd a D.A.C. részeit, mert ezek tényleg a magyar fiataloknak szólnak, róluk és úgy átadva, hogy mindenki megtalálja a kedvenc karakterét vagy élettörténetét benne.

Bővebben a blogon: http://www.zakkantolvas.hu/2017/05/kalapos-eva-dac-6-er…


Népszerű idézetek

>!
Oláh_Zita P

Nem tudom, ki az a hülye, aki szerint tizennyolc evesen el kéne döntenünk, mit akarunk az élettől, de bezárnám egy időre Harry Potter lépcső alatti gardróbjába, hogy gondolkodjon mar egy kicsit.

11. oldal

>!
zakkant

Minden szerelem, még a legbiztosabbnak tűnő is kockázat, és ha nem vagyok képes kockáztatni, meg sem érdemlem, hogy szeressenek.

265. oldal

>!
wayerwanda

Komolyan, néha legszívesebben szabit vennék ki az életemből. Olyat lehet?

10. oldal

>!
Oláh_Zita P

Időközben felkelt a nap, de a nappali Budapestet semmivel se láttam csúnyábbnak, mint a hajnalit. Úristen, mennyire imádom ezt a varost! Az összes arcát, a napfényben úszót, meg azt is, amikor szürke es ess, es beborítja a latyak. Imádom az Erzsébet téren a fűben zenélgetőket, de a reggeli mogorva arcokat is, a babakocsis anyukákat, a kutyasétáltatókat, a Soroksári út öltönyös zombijait, a budai cukrászdákat, a hegynek alig nevezhet hegyeinket, a Halászbástyát, a Várat, Gül Baba türbéjét. . . A szívem melyen biztosan tudtam, hogy ezerfele fogok meg utazni, es vágytam is rá, de ilyet tutira nem tálalok sehol. Pest nem elegáns, mint a nemet vagy skandináv fővarosok, nem szenvedélyes, mint Spanyolország vagy Portugália, nem menő, mint Anglia vagy Amerika, de pont ez a sok „nem” válik valahogy mégis a legnagyobb igenné, es ezt nem csak en mondom.

163. oldal

>!
GytAnett 

Nesze neked, felnőtté válás, csajszi: mostantól mindennap eggyel több dolog miatt aggódhatsz.

172. oldal, Tiszta szívvel

>!
GytAnett 

Ígérd meg, hogy az álmaid megéled,
ne mondhassák rólad: félt 90 évet…
A történetek magukat írják,
bár ellapoztunk, lesz még folytatás!

215. oldal, Nézd, ki van itt!

>!
Vivian 

(…) mégis milyen mélyen hinnék ebben az egészben, a vágyaimban és az álmaimban? És ha igen, lesz-e erőm hozzá, hogy kivárjam, amíg valóra válnak?

205. oldal

>!
Könyveslány

Azt mondták, a hülyeség nem egyenlő az eredetiséggel, és igazuk volt – vigyorodott el.

>!
Vivian 

– Tisztelni a titkokat – Zsani tátott szájjal bámult rám. – Fellegi Flóra, aki tiszteli a titkokat.
– Jóvanna, el lehet dugulni!
– Ki volt az? – kérdezte izgatottan. – Megtérítették a gyülisek? Vagy begombáztál, és transzban összefutottál Buddhával?

138. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Papp Dóra: Tükörlelkek
F. Kosztyu Viola: Lorena
Anita Gayn: Sütilány
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 5.
Tavi Kata: Nyitótánc
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Sarah Dessen: Figyelj rám!