Atyavilág 21 csillagozás

Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Kezdetben ​vala a Város.
Aztán jöttek a papok, és rátaláltak az Igaz Vallásra.
És így lőn Papváros.
A kételkedők, a gúnyolódók, a kérdezők és tagadók száműzése után új világ születik: az ájtatosok menedéke, a kikényszerített egység, a helyes úton járó polgárok birodalma. Az egyházhierarchikusan demokratikus városállam, ahol mindenki számára világos a különbség jogos és jogtalan éhezés között, ahol imával oltják a tüzet, ahol a gyerekeknek már az iskolában megtanítják kordában tartani zabolátlan gondolataikat, és ahol a kecskebőrbe kötött alkotmánykötet mindenkit pontosan eligazít, mit szabad és mit nem. Végre megkezdődhet a felkészülés a Megváltó érkezésére.
De mi van, ha a Megváltó csak nem akar megérkezni? És mi lesz, ha egy nap mégis megérkezik?

Kal Pintér Mihály első regénye sodró utazás a Hit Városába, egy feje tetején pörgő, szédítő világba. Arcátlanul őszinte szatíra, amelyen sírva nevethetünk és nevetve sírhatunk.
Semmiképp ne… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937588
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
224 oldal · ISBN: 9789632938929

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Szkeptikus Tamás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

„A várost vezető Gullamér Teodor fel is vette a Páter Géb nevet, és kihirdette az úgynevezett egyházhierarchikus demokráciát: legfontosabb a népakarat, a nép azt akarja, amit az Isten, mi pedig megmondjuk, Isten mit is akar. Ezzel vitatkozni minden szentségnek ellenmondó cselekedet.”

Avagy: ha minden hatalom a papoké, akkor Jézus kit látogasson meg? Nyilván a szkeptikusokat.

A szatírákkal szemben gyanakvó vagyok. Ha az irodalom egy nyolcadikos osztály, akkor a szatíra az a nebuló, aki nehezen vergődik el az érettségiig. Egyszerűen azért, mert mindig mást csinál, mint ami az osztály feladata volna*: amikor a többiek a lelküket kiteszik, hogy egy jó, egy szép, egy irodalmilag hatásos mondatot, jelenetet, ívet találjanak ki, ami száz év múlva is vállalható lesz, addig a szatíra beleáll a társadalmi-politikai áthallásokba, és magasról tesz minden másra. Ebből a kiindulópontból ez a könyv viszont abszolút kellemes csalódásnak bizonyult – fél csillagot simán nyert is pusztán elvárásaim túlszárnyalásával.

Pedig Kal Pintér nem vállalkozik könnyű feladatra. Hisz aki egy eleve abszurd rendszert akar az abszurditás eszközeivel bemutatni, könnyen túllőhet a célon, ami egyszerre jár a komikum és a kritika deformálódásával. Meg aztán nem könnyű megtalálni az összhangot az előbb említett komikum és a kritika között, könnyen előfordul, hogy egyik a másik rovására megy. Szóval sok csapda van, de a szerző ügyesen lavírozgat közöttük. Persze nem hibátlanul: szemére lehet például vetni némi zsúfoltságot, hogy mindent be akar toszogatni a szövegbe, de olyan szinten, hogy ha valami már tényleg nem fér be a Papváros-vonalba, akkor nemes egyszerűséggel megálmodtatja a főszereplővel. Gond lehet továbbá a nyelvi lelemények időnként felburjánzásával is, és azzal is megvádolható, hogy nem felhőtlenül vicces – de a magam részéről jobban elviselem, ha egy szatíra humortalan, mint ha a humor hajszolása igaztalanná teszi. A szatíra ugyanis nem elsősorban attól működik, hogy könnyesre kacagjuk magunkat rajta – hanem hogy beleborzongunk a ráismerésekbe. Hogy azt mondjuk: na, basszus, hát ez pont így, pontosan így. Azzal együtt, hogy máshogy. No, Kal Pintér könyvén van min borzongani. Én nagyon okos, nagyon frappáns szövegnek gondolom, helyenként Legényanya-i ízekkel. Továbbra sem tartom a szatírát „igazi” irodalomnak (bármit is jelentsen ez), de ha rajtam múlik, az érettségin átmegy.

* Tudom, tudom, gyakran a bukott tanulókból lesznek az Einsteinek, James Joyce-t is simán meghúzták volna, aztán mégis az Ulysses-szel bíbelődnek (néha bánatosan) az egyetemi hallgatók. De őt azért húzták volna meg, mert azzal foglalkozik ugyan, amivel kell, csak más válaszokat ad rá, alkalmasint olyanokat, amelyeket a tanár sem képes felfogni. Ez jelentős különbség.

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina IP
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Szatírát írni hálás feladat is, hálátlan is.

Hálás feladat, mert nevetni mindenki szeret. Ha ráadásul az ember kárvallottja is azoknak a társadalmi problémáknak, amelyeket a szatíra kifiguráz, akkor nemcsak a poénnak örül, hanem annak is, hogy valaki kimondja helyette azt, ami neki fáj. Ráadásul úgy, hogy egyúttal ki is nevetteti a probléma okozóját, segít az embernek fölébe emelkedni, mintegy megsemmisíti. Ez a szatíra feladata évszázadok óta, erre találták ki. Egyúttal azonban hálátlan feladat is. A szatírák ugyanis, éppen azért, mert társadalmi problémákat nevettetnek ki, nagyon hamar avulnak. Mihelyt a probléma megszűnik, vagy újak váltják föl, a közönség nem érti többé, min kellene nevetnie. Ha pedig „magyarázzák a viccet”, azzal köztudottan végképp megölik.

Kivétel, ha a szatíra elvont.

Ha egy szatirikus regény olyan kitalált világot épít fel, amely úgy utal konkrét problémákra, hogy közben jelképessé válik minden helyszíne, szereplője, cselekményeleme. Jelképessé, tehát általánosíthatóvá. Így már nemcsak konkrét problémákról szól, hanem általános emberi hibákról vagy bűnökről is.

Nem tudom, mit fog jelenteni Kal Pintér Mihály regénye az olvasók számára húsz, harminc, ötven év múlva. Azt viszont tudom, hogy az ilyen szatírák szoktak fennmaradni.

Tovább itt lehet olvasni:
http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/6806-halas-halatl…

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
224 oldal · ISBN: 9789632938929
>!
Cipőfűző MP
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Tele van a könyv remek ötletekkel, esszenciális gócpontjai, a kötet tárgyát képező, felismerhető jelenségek önmagukban frappánsan kivitelezettek (gondolok itt a spoiler stb.), a szereplők általában beazonosíthatók. A vallási közegbe való beemelés való világunk abszurditásának a nagy cél ad okot, ez is szép párhuzam. A messiásvárás, mint olyan, tényleg van, csak kicsit másképpen, a köd a lényeg, és a világosság, amire várunk és amiért dolgoznak derék felhatalmazottaink, és persze, hogy nem teljesülhet be, pont úgyanúgy. Tehát a rendszer vallási mechanizmusként működik, és Kal Pintér ezt szépen vázolja.
Amikor elértem a gócpontokhoz, az felvillanyozott, viszont a töltelékanyag esetenként lankasztólag hatott, nehézkesen jutottam túl rajtuk, nem is sokra emlékszem belőle.

>!
Mariann_Czenema P
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Egyszer volt, hol nem volt, a szatírákon túl, egy képzeletbeli város, hol elszaporodtak a papok. Tetszett ez a Teremtőnek, hogyne tetszene, gyorsan kezükbe is helyezte a hatalmat, irányítást, katonaságot, bíróságot, oktatást és mindentudást. No de, ahol sok a pap, nem kellenek a hitetlenek, kizsupolták tehát azokat, akik vagy nem hittek a Teremtőben, vagy nem szerették az ő földi helytartóit, a papságot. Menniük kellett az ateistáknak, hitetleneknek, politikailag másként gondolkodóknak, erősen gondolkodóknak, de még a bizonytalanoknak is.
Papváros a hívők és papjaik birodalma lett, ahol kicsit nehezen, vagy sehogy sem tűrik az újságírókat, gondolkodni vágyókat, és az önálló papokat. Be kell tagozódni, kérem alássan.

Ez a könyv azoknak való, akik szeretik az áthallásos, többrétegű történeteket, és bírják a nagyon fekete, csípős, olykor fájdalmas nyelvi humort is ;)
(bővebben a blogon:
https://czenema.blogspot.com/2019/03/kal-pinter-mihaly-… )

>!
Arcturus
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Erőteljes szatíra ez, egy aprócska fricska a tekintélyelvű egyházhívők orra alá, és egy sírva-nevetősen pontos kis magyar kor- és kórrajz. Kal Pintér Mihálynak nem volt egyszerű dolga, de magabiztosan vette az akadályokat. Talán neki van igaza. Egy teljes mértékben absztrakt rendszert csak még absztraktabb módon lehet bemutatni úgy, hogy az pontos is legyen és szórakoztató is. Kellő mennyiségű humor van benne, de szerencsére nem fullad bele a humorzsákba. A szatíra egy nehéz műfaj, és kevesen tudnak jó szatírát írni. Főleg egy olyat, amelyben kifordított valóságunkat fordítják ki – ami így mégsem az igazi oldalára kerül.

Mert el lehet mesélni ezt az abszurd, absztrakt, a valóságot kifordító és elfedő rendszert úgy, ahogy Timothy Snyder tette – hogy még összetettebbnek, még sötétebbnek lásd, de mégis még tisztábban –, és el lehet mesélni így is, hogy a valóság mégse szakadjon rád. Persze akinek ez mesélni kell, annak úgyis mindegy.

Kizárólag látó és látni vágyó olvasóknak ajánlott, akik értik és értékelik a humort. De nekik mindenképpen.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/05/01/atyavilag_504

>!
ap358 P
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Elgondolkodtató szatíra, fűszerezve egy kis fekete humorral, és sok-sok gondolkodásra késztető pillanattal.
Egy egységes történetet vártam, de ez a könyv valójában egy város mindennapjait mutatja be a megalakulástól kezdve. Nyomon követhetjük, miként változnak az emberek, a törvények, a szabályok és a normák, és minden egyes fejezetnél találhatunk valami humoros utalást, ami a mai világunk elé állít görbe tükröt. Mindeközben viszont merengésre késztet az a tudat, hogy amin nevetünk, az tényleg itt van körülöttünk, ebben élünk, és vajon magunkon kacagunk- e?
Ami a leginkább megfogott, az a fejlődés irányának a meghatározása, miként reagál ez a kitalált társadalom arra, ha valami számára nem jó, nem szórakoztató.
Ez nem egy könnyű olvasmány, de mégis az. A stílus felettébb szórakoztató, néhol viszont igen távolról indít egy-egy cselekmény vagy karakter bevezetésénél, így lassan bontakozik ki, kinek mi is a szerepe. Ellenben a nyelvezete és a megosztó témája, a mondandója miatt érdemes végigolvasni.

>!
Kabódi_Ella P
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

„Itt megfordult minden. Itt azok hisznek, akik hitetlenek. A hívek pedig a legnagyobb árulók.”

Kal Pintér Mihály ezúttal nagyon eltalálta. Nem tudom előre, mekkora sikert fog aratni az Atyavilág c. könyve. Túlságosan is tükrözi mindazt, amiben jó ideje élni kényszerülünk. Szó szerint, és átvitt értelemben is. Mi pedig nem szeretünk szembesülni, népbetegség ez nálunk, magyaroknál. Kal Pintér Mihály nem hazudik, nem kendőz. Bár az tény, hogy fogalmazásmódja többnyire nevetésre ingerel. Olvasás közben – pláne eleinte – megszaggatod a pizsid gombjait széles nagy jókedvedben, azután egyre inkább vegyül azért némi keserűség a jóízű jókedvbe.

Tényleg így élünk? Pontról pontra? Színről színre? Így, barátaim. Így, ahogy Kal Pintér Mihály megírja. Mint a birkák. Betereltek minket egy karámba. A megnevelhetetlenek már rég elhagyták az országot, vagy mert erre kényszerítették őket, vagy mert önszántukból így döntöttek, nem akarván ebben az értelmetlen, nívótlan cirkuszban éhbéren tengődni. Az Atyavilág mindenről beszél, ami manapság zajlik. Kissé átveszi világunk szégyentelenül zavaros, tömegbódító stílusát, de úgy, hogy közben tökéletesen ki is figurázza azt. A nyelvezet nehéz, amíg hozzá nem szoksz, ám az író minden bizonnyal szándékosan fogalmaz így. Nagyobb hatása van. Néha csak kapkodod a fejed olvasás közben. Néha újra el-elolvasol egy sort, vagy kettőt, hogy biztosan jól érted-e. Amennyiben teljes mellszélességgel kénytelen-kelletlen benne élsz a valóságban, esténként már nem nagyon van energiád gondolkozni. Ez a könyv viszont arra kényszerít. Eszedbe juttatja, hogy régebben, amikor kevesebb minden volt a válladon, és kevesebb zűr kavargott a fejedben, egy ilyen könyv megértése meg se kottyant volna. Bár ha egészségesen élhetnénk, mármint szellemileg is, akkor nem is volna szükség ilyen írásokra.

Az Atyavilág sokkal fajsúlyosabb, mint elsőre látszik. Börleszk, persze, azt hiszem Charlie Chaplin ereje is éppen ebben rejlett. Hogy úgy mutatta be a valóságot, a nyomorú igazat, hogy közben a hasadat fogtad a nevetéstől. Talán túlzás, hogy az Atyavilágot Chaplin művészetéhez hasonlítom, talán nem. Nekem mindenesetre ő jutott eszembe. Ő volt az egyetlen, akit valaha is valóban szerettünk az igazmondásáért. Mert szeretettel mondott igazat, úgy, hogy közben nem volt más célja, mint azt sugallni: mégis van remény. Ezt teszi az Atyavilág írója is, és én szeretem is érte.
Az értékelés további része az alábbi linken olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/02/atya…

>!
duracell
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

A stílus fenomenális, vannak itt szóviccek és fekete humor bőven, és már az első pár fejezet után felismertem, hogy a Monty Pythonra emlékeztet a könyv, amihez valóban méltóvá is vált a szerző. Olvasás közben csak úgy repült az idő, faltam az oldalakat és közben megállás nélkül jól szórakoztam. Volt olyan részlet, amin annyira nevettem, hogy azonnal felolvastam másoknak is, aztán együtt nevettünk tovább a futószalagról potyogó, fluoreszkáló műanyag-glóriákon.

Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik kedvelik a fekete humort és a szatírákat, nem félnek átlátni a szitán és olvasni a sorok között, vagy csak szeretnének egyszerűen nagyon jól szórakozni. Egyetlen dolgot sajnáltam csak: olyan hamar elsuhant az a kétszáz oldal, hogy szomorúan döbbentem rá, hogy nincs tovább, hiszen szívesen olvastam volna többet belőle. Ez a kifordítottság persze így volt kerek. Végszónak csak legyen elég annyi: „Majd jövök. Talán.”

Teljes értékelés: https://konyvmechanika.blogspot.com/2019/03/kal-pinter-…

>!
Hiranneth
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Vannak azok a történetek, amiket azért olvasol, hogy elmenekülhess a valóságból, némileg fellélegezhess. És vannak azok, amiket pont azért olvasol, hogy az adott helyzetre reflektáljon, hogy görbe tükröt tartson neked és a világnak. Ez a történet is az utóbbi kategóriába tartozik. Tetszett? Igen, még akkor is, ha a nevetés néha fájt.
Persze olvashatjuk ezt is többféleképpen, láthatunk bele dolgokat, és mások mondhatják azt, hogy nincs is ott, amiről beszélünk.
Engem remekül szórakoztatott a fekete humor és az, hogy megpróbáljak mindent elhelyezni a jelenlegi világom történéseiben, miközben persze a papváros lakói életét is úgy kövessem, ahogy az ott le van írva. (Mit ne mondjak, elég tudathasadásos állapot volt).
Az biztos, hogy adott némi gondolkodni valót is.

>!
kamububu P
Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Elfáradtam.
Az ötlet zseniális. Tényleg. De elolvasni ezt a könyvet nagyon nehezen ment. Voltak benne olyan részek, amiket muszáj volt falnom, aztán egy éles váltással olyan következett, amivel csak vergődni tudtam.
Az abszurd és a szatíra címkék tökéletesen megállják helyüket a könyv adatlapján, de nem egy könnyed olvasmány. A nyelvezete annyira kemény, annyira tömör, hogy sokszor harmadik nekifutásra vergődtem át egy-egy igazán jól megfogalmazott körmondaton, pedig nem tartom magamat butának. A szókincset biztosan fejleszti. A világ értelmezését is. Vagyis inkább az újraértelmezését.
Számomra kiválóan mutatta be azt, hogy az emberek mennyire képtelenek kollektíven tanulni a történelemből.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Követeljük a nem megfelelőképpen éhező éhezők vízben való sajnálatos megfulladását! Tesszük ezt hazánkat féltő, óvó, évszázados múltban gyökerező, véráztatta földön virágba boruló, őseink zivataros évszázadait becsülő s azt mások élete árán is megvédelmező, jámbor szeretetünk minden erejével.

128. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

A legvégén ott helyben megalakult két civil közösség. Az egyik a PAFME, a Páterektől Független, Ám Azokkal Mindenben Egyetértők, valamint a MIJMDE, a Mi Jól Megmonjuk, De Minek.

130. oldal

1 hozzászólás
>!
Goofry P

– Idézetektől mentsen meg a Teremtő!

107. oldal

>!
Kabódi_Ella P

Történt mindez akkor, amikor nem történt semmi.

(első mondat)

>!
Kabódi_Ella P

Itt megfordult minden. Itt azok hisznek, akik hitetlenek. A hívek pedig a legnagyobb árulók.

84. oldal - 11. Glóriaégetés (Athenaeum, 2019)

>!
ap358 P

A tűzoltók barbár emberek, akiknek fogalmuk sincs például az égő csipkebokorról.

45. oldal

>!
ap358 P

Mindennek van határa! Illetve csak a szabadságnak nincs.

61. oldal

>!
ap358 P

Szállj szembe a világgal! Szállj szembe az Erővel!

114. oldal

>!
ap358 P

Érdemes idejönnöd, ami itt történik veled, az jó.

158. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: Biff evangéliuma
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben
Spiró György: Feleségverseny
Fehér Béla: Kossuthkifli
Miloš Urban: Héttemplom
Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré
Michel Houellebecq: Behódolás
Molnár Anna Lujza: Betli