Az ​oszét népköltészet csokra 1 csillagozás

Kakuk Mátyás (szerk.): Az oszét népköltészet csokra

Történelmük, ​népszokásaik, de különösen nyelvük és irodalmuk megismerése számunkra, magyarok számára azért fontos, mert az oszét nyelv a legközelebbi élő rokona a Magyarországra a XIV. sz. elején beköltözött jászok egykori nyelvének. A rokonságot a régészeti kutatások is alátámasztják; a magyar–szkíta rokonság gondolata pedig a krónikák kora óta írásban is fel-felbukkan.

Az oszét irodalom megismeréséért eddig alig tettünk valamit: Munkácsi Bernát figyelemfelhívó szavai hatástalanok maradtak, mindössze egy-két oszét vers jelent meg magyar nyelven. Az első jelentős lépés volt, hogy Istvánovits Márton lefordította a Narteposz adige változatát, de ez csak szűk kör számára elérhető helyen jelent meg. Végül Kovács J. Béla oroszból fordította le, és 2008-ban jelentette meg „A nap gyermekei – Nartok. Jász-alán hősmondák” címen. Én a nyelvészeti-néprajzi témájú írásaim mellett Hetagurov Koszta versciklusát és az oszét istenségek imáit oszét nyelvről fordítottam le és jelentettem… (tovább)

>!
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630809559

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Csépa


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Kakuk Mátyás (szerk.): Az oszét népköltészet csokra

Oszétok…. Bevallom, fogalmam sem volt, kik az oszétok. Dumézilnek köszönhetem, hogy megtudtam. Hivatkozott a legrégibb, máig fennmaradt indoárja mítoszra, a Nart-eposzra, ami legalább 5000 éves, és én utánakerestem. Ősibb hagyomány ez, mint a legrégibb indiai forrásban fellelhető. És sokkal primitívebb, egyszerűbb formában él még ma is. A sors iróniája, hogy az indoárja eredetű, szkítákkal rokon szarmata alánok – ma oszétoknak nevezzük őket, és a Magyarországon élőket jászoknak, – a népvándorlás során, sokban köszönhetően a hunoknak, keveredtek, együttéltek más népekkel, így velünk, magyarokkal is, valamint török eredetű és egyéb kaukázusi népekkel is, így hősi eposzuk több változatát ezek a nem árja népek őrzik, sajátjukként, mint például a cserkeszek.

Ez a válogatás mindkét fajta népség meséiből közöl szemelvényeket, nem túl jó fordításban, de legalább a szerző vette a fáradságot, lefordította, és magánkiadásban közzétette.

Voltaképpen Dumézil egyik könyvében volt egy mese Baldurral kapcsolatban ebből az eposzból, azt szerettem volna megtalálni, de sajnos az nincs benne. Viszont találtam egy Duméziil által ugyan nem idézett mesét, ami viszont pont az általa magyarázott és jellemzett másik rejtélyes germán-skandináv isten, Heimdall egyik érthetetlennek tűnő vonását világítja meg. Az Edda említi, hogy Heimdall nem született, illetve hogy több anyja volt. Dumézil megfejti, hogy a hullámokból jött létre, amikor még csak a fagyóriások éltek a földön, és szörnyek a vízben. Azért volt fehérebb az arca Heimdallnak, mert a tenger fagyos habjai fehérek, akik az „anyja” És íme a Nart-eposz:

„Szozrüko a Borak közül volt, de sem anyától, sem apától nem született. Egy napon történt, hogy Szatana a nadrágját mosta, és kiterítette a napra egy kövön. Odament Vasztürdzsi a nadrághoz a kő fölé, és a nadrág után epekedett; ettől aztán a lelke a kő gyomrába telepedett. Szatana észrevette, mennyire epekedett Vasztürdzsi a nadrágja után, és hogy lelke bement a kő belsejébe. Aztán [Szatana] elkezdte számolni a kő hónapjait, és amikor eljött a napja, hát felvágta a követ, és a kőből előjött Szozrüko, jég állapotban, és játszani kezdett.”


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

– Ó, Nagy Isten, hozzád fohászkodunk!
– Ámen, Isten!
– Tőled boldogságot kérünk!
– Ámen, Isten!
– A földön az emberek között nyugtalanság van,
Hogy az emberek megértsék egymást,
Ha közöttük példamutató ember születik, arra hallgassanak!
– Ámen, Isten!
– A hegyekből, a mezőkről, kisebb-nagyobb helyekről
eljöttünk ma hozzád imádkozni,
hogy mindannyiunkat égi fényeddel, vidámságoddal éltess!
Tedd kellemessé az első áldomást!
– Ámen, Isten!
– Ó, dicsőséges Vacilla, a magasságban trónolsz,
Add nekünk drága javaidat!
Te boldogság-hozó, gonoszság-pusztító,
A bajokat tőlünk távol tartsd,
Teljesítd be boldogságunkat!

Arianrhod P>!

Az Isten jeget szór a Holdra, és a Hold fénye elhalványodott. A Hold ettől kezdve nem melegít úgy, mint a Nap. Az Isten kívánsága szerint a Nap padon ülve jelenik meg, és nem kelhet fel, ülve melegít. A Hold tőle kéri az utat, éjjel-nappal kering, de az Isten előtt semmi ereje sincs.

Arianrhod P>!

Szozrüko a Borak közül volt, de sem anyától, sem apától nem született. Egy napon történt, hogy Szatana a nadrágját mosta, és kiterítette a napra egy kövön. Odament Vasztürdzsi a nadrághoz a kő fölé, és a nadrág után epekedett; ettől aztán a lelke a kő gyomrába telepedett. Szatana észrevette, mennyire epekedett Vasztürdzsi a nadrágja után, és hogy lelke bement a kő belsejébe. Aztán [Szatana] elkezdte számolni a kő hónapjait, és amikor eljött a napja, hát felvágta a követ, és a kőből előjött Szozrüko, jég állapotban, és játszani kezdett.

Arianrhod P>!

Egy napon az történt, hogy Tamar-ra a hasadékon keresztül ráesett a nap fénye, és terhes lett. Egy évre rá gyermeke született. Ezt a csecsemőt Tamar kivitte az erdőbe, és otthagyta. A gyerekhez odament egy [dám]szarvas, és a cicit tartotta neki [megszoptatta].”

Arianrhod P>!

Akkor a gyerek mondta Urüzmagnak: „Te öreg vagy, és oszd el a csordát!” – Én öreg ember vagyok, te pedig gyerek, oszd el te! A gyerek elosztotta a csordát, és három részt csinált. Urüzmag nyugtalankodott magában: – a harmadrészt talán nekem adja belőle. – A gyerek mondta: „a három rész ki van mérve.” … Az egyik részt az öregnek kijáró részként adom neked, a másik részt barátságból; a harmadik rész nekem jut, de neked ajándékozom azon okból, hogy a nevetlen fiad voltam, és a nevemet nem találtad ki, amikor a halotti tort tartották.

Ebből a csordából a gyerek csak egy fehér bikát választott ki, a többi marhát egytől egyig Urüzmagnak adta, és maga ezzel a bikával Barasztürhöz ment. Odaútjára a nap legördült, de az ajtó [a földalatti világba] nem nyílt meg. A gyerek Istenhez imádkozott: „Istenek Istene! Tedd még láthatóvá a hegygerincen a sötét napot!” Az Isten megengedte, és a nap feltűnt. Akkor megnyílt előtte a kapu, a gyerek behajtotta a bikát, és Barasztürnek adományozta. Barasztür megáldotta, és jó helyet adott neki [a túlvilágon]. Ezután Urüzmag azokból a marhákból, amelyeket a gyerek adott neki, lakomát készített nevetlen fiáért

Arianrhod P>!

Abban az időben föld szegényes volt, ezért ganéjt hordtak rá. Aztán amikor ránézett a földcsíkjaikra, és mondta: „Ezek itt mifélék?” – „Ezek? A szántójára mindenki trágyát szór, és amikor az [a szántóföld] a trágyával összekeveredik, hát jobban terem a gabona”. „Ó jaj, jaj! Hogy mindenki elkezdte a szarát újra megenni – bocsássátok meg – már csak mutassátok meg!”

Arianrhod P>!

A carciákról szóló regék egy-egy motívuma az oszét és magyar népmesékben, széphistóriákban tűnik fel, ahogy erre Szabó István a Narteposszal kapcsolatban már rámutatott, amely kérdés azonban további részletes vizsgálatot igényel.

A carciákhoz fűződő csodás események megismerése számtalan tudományág számára szolgálhat forrásul. Itt csak a történelem egyik segédtudományát, a heraldikát (címertan) említem: a székelyek ugyanis Zsigmond királytól 1437-ben új címert kaptak, amelyen az aranyló nap és a növekvő hold látható. A nap és a hold megtalálható azonban pl. a jászok pecsétjén 1746-ban, a Jászkunság címerében 1839-ben és Jászkisér mai címerében.

Jászkisér címerében a leírások a nap helyett csillagot említenek, s ez sem zárható ki, hiszen az oszétok az itt közölt regében Cercotól és az Esthajnalcsillagtól származtatják magukat.

A nap és a hold megtalálható a palóc kirajzású Csépa község egyik-másik lakóházának oromdíszeként is.

A címereken megjelenő szimbólumok alapján feltehetjük, hogy a székelyek és a jászok egyaránt rokonai az oszétoknak, a nap és hold pedig – egyes török népekkel egyetemben – a mondabeli származásukra utal.

Kapcsolódó szócikkek: 1437 · 1746 · 1839 · Csépa · Jászkisér · Jászkunság · oszétok
5 hozzászólás
Arianrhod P>!

A Föld paradicsomi hely lett, de nem volt rajta mozgó, repülő lény. Ezért a Nap ránézett, megszerette a Földet, és elszomorodott.
Az Isten megtudta a Nap szomorúságát, és küldött hozzá:
– Mi bajod, Nap, ülsz magadban és a kezemben. Miért bosszankodsz?
A Nap mondja:
– Csodálatos helyekre küldöm a sugaraimat, csodálatos helyekre tekintgetek, de a sugaraimat mégis szomorúan szórom. Ezeken a csodálatos helyeken mozgó lényt nem látok, akkor hát minek örüljek?

Arianrhod P>!

„Nézz csak rám!” – mondta Szozrüko. Azután meglökte aljcsikját, és megjött az eső, és a házakat eloltotta.

Arianrhod P>!

„A Nap azonban dühös lett. Jár a padján, és a Napról leszakad egy szilánk, azt a szilánkot, amely a Napról leszakadt, a Hold megtermékenyíti, és felhők keletkeznek. A mostani felhők a Hold könnyei. A felhők eszeveszetten futkosnak, és az Isten mossa velük a nagy virágrügyet. A bimbó a harmatcseppektől megduzzad, és megszületett a Föld.”
Az Isten mondja: „A Földet nem én teremtettem, a Nap és a Hold alkotása.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Munkácsi Bernát: Votják népköltészeti hagyományok
Kalevala
Vikár Béla: Kalevalai tanulmányok, vonatkozással a magyar ősvallásra
Edda
Kakuk Mátyás: Szkíta-magyar nyelvhasonlítás
Fazekas Zsuzsa (szerk.): Nartok
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Manasz
Gábor Andor (szerk.): Mirèio / Roland-ének és kisebb műfordítások I-II.
Németh András: Copia Publica