Kákosy Lászlónak, az ismert magyar egyiptológusnak a fáraókori Egyiptomról szóló összefoglalóját nyújtjuk át az olvasóknak.
Egyiptom kultúrája az ókor óta foglalkoztatja a történetírást; a görög szerzők a mesék és a valóság különös keverékével szórakoztatták olvasóikat, a középkori történetírók ókori elődeiknél is kevesebben tudtak a régi Keletről. Tudományos módszerekkel a hieroglifák megfejtése óta (1822) folyik a fáraókor kutatása, azé a páratlan alkotásokat létrehozó kultúráé, mely az egyetemes történet egyik leghosszabb és legfontosabb fejezetei közé tartozik.
A könyv az állam megszületésétől Nagy Sándor koráig bezárólag tekinti át Egyiptom történetét, és képet ad a kultúra különböző területeiről is. A köztudatban Egyiptom évezredeihez a merevség, az ünnepélyes mozdulatlanság képzete társul, e mű viszont éppen azoknak a dinamikus folyamatoknak a bemutatására helyezi a fő hangsúlyt, amelyek időről időre mélyreható változásokhoz vezettek társadalmi és kulturális… (tovább)
Ré fiai 32 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 8
Most olvassa 3
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 28
Kiemelt értékelések
Nagyon élvezetes volt ebből tanulnom! Amellett, hogy az egész ókori Egyiptom történelmét lefedi, a szerző rengeteg érdekességet is elrejtett benne.
Már jópár egyetemen előírt (úgymond kötelező) könyvhöz volt szerencsém, de ez az első, amelynek egyetlen oldalát sem éreztem feleslegesnek, nem untatott a szakszavakkal telitűzdelt leírása és könnyen sikerült magamban feldolgozni is. Imádtam elmélyedi benne. Eddig is szerettem ezt a korszakot, de most még inkább a szívemhez közelállóbbnak érzem és nagyon remélem egyszer én is eljutok Egyiptomba!
Tetszettek a képek és az ábrák benne, a végén lévő térképek és a dinasztiák összegző felsorolása – ezek mind-mind segítettek, hogy jobban megértsem az egészet. Annak is örültem, hogy voltak források megemlítve és értelmezve is benne. Olvasmányos, mégis mindent tartalmaz, amit tudni érdemes, főleg annak, aki komolyabban evvel akar foglalkozni.
Összegezve: nagyon segítőkész, olvasmányos, érdekes könyv melyet szívből ajánlok mindenkinek, aki érdeklődik Egyiptom történelme iránt.
Tíz éves koromra bevégeztük a görög-római mitológiát, s első komolyabb olvasmányomként megkaptam a Ré fiait. Magamra hagytak vele, és rosszul tették.
Nemcsak történelmi, de vallásfilozófiai, irodalmi és művészeti téren is sikerült nem átlagos érdeklődéssel felruháznia Kákosy tanár úrnak.
A Ré fiai minden téren betekintést nyújt az egyiptológia tudományába élvezhető és érthető módon. Nem véletlenül az egyetemi felvételi része. Bepillantást enged a dinasztiákba, az egykori Egyiptom népeinek életébe, művészetébe, és nagyon erős alapot szolgáltat a történelmi és régészeti tudás elsajátítására.
Hatására 14 éves koromra kigyűjtöttem az összes forrást amely majdan kelleni fog a Régész tanszakra, s bár honfoglaláskori történelemmel foglalkoztam, nem tudtam volna megérteni egyes történelmi összefüggéseket e könyv nélkül.
Ez egy alapkönyv annak, aki komolyabban szeretne egy kicsit (vagy nem kicsit) foglalkozni (vagy megtudni többet) az ókori Egyiptomról.
Olvasmányos, mégis minden benne van, amit tudni kell/érdemes.
Egyszer volt szerencsém Kákosy professzor egy előadását meghallgatnom, ugyanolyan rabul ejtő volt mint a könyve.
Alapmű ebben a témakörben, és bár nagyon szerettem volna, még antikváriumban sem tudtam megszerezni.
Jártam Hozzá előadásra az egyetemen, nagy tudós volt.
Minden leendő Egyiptológusnak kötelező darab! Az ELTE-n egy ideig jártam egyiptológiás órákra, szabad kreditben végeztem el pár kurzust azon a szakon és ezt a könyvet álmomból felébredve is tudnom kellett, precízen pontosan :)
Azóta persze sokat felejtettem belőle, mivel nem egyiptológus lettem és nem használom a mindennapokban a tudás már kezd ködbe merülni, de ez a könyv annak idején abszolút nagy segítség volt a tanulmányaimhoz.
De nem csak azoknak jó, akik konkrétan egyiptológusok szeretnének lenni, hanem csak szimplán érdeklődnek az ókori Egyiptom iránt. Ez nem csak egy tankönyv, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom, aki érdeklődik Egyiptom iránt.
Népszerű idézetek
Eddig az egyiptomi időkoncepciónak azokkal a vonatkozásaival foglalkoztunk, melyek valamilyen formában nem ismeretlenek a későbbi filozófia vagy tudomány számára sem. A megszámlálhatatlan alkalommal előforduló neheh és dzsel terminus esetében azonban már ismeretlen vizeken kell eveznie a kutatónak. Olyan komplex fogalmakkal van itt dolgunk, melyek megfelelőit másutt hiába keresnénk.
Általában örökkévalóság és öröklét fordítást alkalmazunk. A neheh vagy heh szó hieroglif irásmódjában a Nap-determinatívum a fénnyel fogalmi kapcsolatra mutat. Ez a vonás nyer részletesebb kifejtést a Halottak Könyve 17. fejezetében, ahol az örök megújulás mesés madarával, a főnixszel azonosított Oziriszról azt mondják; „Én vagyok a Héliupoliszban levő nagy főnix, felülvizsgálója mindannak, ami létezik.
(Kommentár:) Ozirisz az. Ami a létezőt illeti, a neheh az és a dzset. Ami a nehehet illeti, az a nappal, ami a dzsetet illeti, az az éjszaka." (Urk. V, 16. vö. CT IV. l98. skk.) Neheh és dzset ebben a szövegben mint két napszak szerepel, de természetesen a napok összességének viszonylatában.
Más nagyságrendben jelentkezik a két fogalom viszonya újévkor: „Az újév : a neheh kezdete és a dzset vége" – mondja egy újbirodalmi papirusz […] Az újév határpontjáról tekintve dzser a múlt, neheh a kezdődő év, a jövő.
„Ami a tegnapot illeti, az Ozirisz, ami a holnapot illeti, az Ré" olvassuk a Halottak Könyve 17. fejezetében. (Urk. V. 12.) […] Az egyiptomi vallásfilozófiai gondolkodás jellegzetes mechanizmusa más mitológiai vonatkozásokkal is gazdagította ezt a két absztrakt fogalmat.
Azonosak lehetnek suval (neheh) és Tefnuttal (dzset), aminek lényegi mondanivalója az, hogy nem ősprincípiumok, csak a teremtés folyamatának megkezdődése után, a második fokozatban nyernek létet.
Neheh és dzset, bár a köznapi és a történelmi távlatú időn nagyságrendben messze felülálló és ezektől minőségileg is különböző időfogalmak, mégis végesek, határaik vannak…
Oly szorosan társult a gúla a Napisten-hithez, hogy a sugarakat némelykor kis, egymás alatt álló háromszögek sorával szemléltették, melyek csúcsa a korong felé mutatott, a fényforrás felé, ahol megszülettek.
(Egyes képeken a háromszögek virágkelyhekké alakultak.) A napfényt tehát parányi háromszögekből álló szubsztanciának gondolták, s az anyagban realizálódott monumentális háromszögek is megőrizték fénytermészetüket.
Ezek a nézetek is közrejátszottak abban, hogy egyes görögök a pür, tűz szóval akarták rokonítani a piramist. Egyes antik szerzők úgy hitték, hogy a piramisoknak nincs árnyéka.
… a núbiai Abu-Szimbelben, a templom egyik szobrán lévő L. Gyertyánffy felirat, illetve mellette az 1840-es évszám felfedezése; e név számos más egyiptomi műemléken is előfordul.
Az egyiptomi szövegekben a mer, „piramis" szó az iar, felemelkedni igéből m- praeformatívummal képzett főnév. A piramis szó is egyiptomi eredetű, egy geometriai terminusból, a per-em-uszból származik, ami talán a gúla magasságát jelentette.
A görög püramisz, ami piramist és hegyes cipót is jelentett, ebból származik.
A zer tehát tulajdonképpen annyit jelent, hogy a felemelkedés helye, könnyen belátható, hogy az első lépcsős piramisokban azt a létrát látták, amelyen az óbirodalmi vallás szerint a király lelke felszáll az égbe. Dobrovits Aladár hívta fel a figyelmet egy érdekes, talán tudatosan előidézett optikai csalódásra: a dahsuri tört piramis mellett állvá, ha valaki elég közel van az építményhez, úgy túnik, mintha a piramis végtelenbe nyúlna…
A XVIII-XIX. dinasztia tagiai nem építettek maguknak piramisokat, látványos síremlékeket, nyughelyeiket igyekeztek minél inkább elrejteni a kincseikre áhitozó, következő nemzedékek elől. Az ősi temetkezési forma emlékeként egy természetes piramis, az El-Qorn hegycsúcs koronázza a Királyok Völgyét. Az a nagyszerű látvány, melyet ez az égre törő háromszög nyújt, bizonyára közrejátszott abban, hogy ez a hely lett a királyok végső nyughelye. Hosszú folyosókból, kisebb-nagyobb termek sorából állnak a thébai nyugati parton, a szűk völgy, a Királyok Völgye sziklafalába vájt sírok. I. Thotmesztől XI. Ramszeszig épültek királysírok a völgyben. Lépcsők, meredek szakaszok vezetnek a koporsóterem felé. A külső koporsók kőből voltak. A sír tengelye a XVIII. dinasztia alatt L alakban megtörik vagy szabálytalanul görbe, az Amarna kor után többé-kevésbé szabályosan, egy vonalban következnek egymás után a helyiségek a bejárattól egészen a sír legmélyebb részéig. Különböző magyarázatok láttak napvilágot a több sírban található függőleges mély aknákra vonatkozólag.
Gondoltak arra, hogy a becsurgó esővíz felfogására szolgáltak, a behatoló rablók elleni akadályként is értelmezték őket, a legújabb kutatások azonban arra mutatnak, hogy – legalábbis az Újbirodalom második felében – vallási jelentőségük is volt, Szokarisznak azt a mély barlangját szimbolizálták, mely felett – az Amduat-könyv 5. „órája" szerint – a Nap-bárkának el kellett haladnia. Az alaprajz módosulásának is vallási okai voltak, az új típus El-Amarnában alakult ki, s nyilvánvalóan azt akarta szimbolizálni, hogy a nap sugarai egyenes vonalban egészen a legbelső helyiségig, a koporsóig hatolhattak. A sírok tényleges zártsága a jelkép alapeszméjét nem zavarta, hiszen a Napisten ereje elvben mindenen áthatolhatott.
Ezt az alaprajzot a Királyok Völgye sírjai számára is átvették, ahol már eleve lehetetlen volt, hogy a Nap valóban besüssön a sírba.
„Az orvosi tudomány úgy van náluk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyit, és nem többet. Így minden hely orvosokkal van tele…" […]
Hérodotosznál olvashatók ezek a sorok (II. 84.), melyekbőI egy erősen specializálódott orvostudomány képe rajzolódik ki. Az egyiptomi nyelvű források mindenben megerősitik Hérodotosz szavait, sőt azt bizonyitják, hogy ez a szakosodás nemcsak a Későkort jellemezte, hanem legalább az Óbirodalom koráig visszavezethető…
Egy macskát maga Thotmesz herceg tett Ozirisszá azáltal, hogy kőkoporsót készíttetett számára, olyan feliratokkal, melyek Ozirisznak mondják az állatot. […] A koporsó egyik ünnepélyes felirata jól ismert az emberi temetkezésekből: „Ó, anyám, Nut, borulj fölém, helyezz engem a »pusztulást nem ismerő« csillagok közé, hogy ne haljak meg."
333. oldal, Szent állatok, állatistenek (Százszorszép, 1993)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gaston Maspero: Az ókori Egyiptom története ·
Összehasonlítás - Középkori Történelem ·
Összehasonlítás - Pogányság története ·
Összehasonlítás - Iván Katalin (szerk.): Az ókori görögök ·
Összehasonlítás - Brezvai Edit (szerk.): Az orvoslás története ·
Összehasonlítás - Zahi Hawass: A fáraók hegyei ·
Összehasonlítás - Emma Marriott: Királynők és királynék a történelem viharában 82% ·
Összehasonlítás - Christiane Desroches-Noblecourt: Tutanhamon 93% ·
Összehasonlítás - Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza ·
Összehasonlítás - Graham Hancock: Istenek kézjegyei 86% ·
Összehasonlítás