Képzelet ​tanár úr 14 csillagozás

Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

A szlovén író kisregénye a boldog békeidőkbe, a Monarchia éveinek Ljubljanájába visz el bennünket, az 1895-ös nagy földrengést megelőző napokba, és egy sajátos szerelmi háromszög kialakulását meséli el. Jernej Petric tanár úr, a titkos költő és földrengéskutató barátja mögé bújva vall szerelmet a boldogtalan házasságban élő Ursula asszonynak. Vajon milyen esélye nyílik a három embernek újrarendeznie az életét? Milyen lehetőségek nyílnak előttük, amikor nemcsak fizikailag készül romba dőlni az őket körülvevő világ?

>!
Alexandra, Pécs, 2006
160 oldal · ISBN: 9633697972 · Fordította: Gállos Orsolya

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
lauranne
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

Mire jó ez a talányos bújócska? Mire jó saját maga önkínzó háttérbe állítása, hogy a másikat boldoggá tegye? – idézet a műből.

Ha a címszereplőt egy az egyben kivennénk a történetből, egy nagyon kellemes romantikus mesét kapnánk, ami nem nélkülöz némi komolyságot sem: a nők házasságban betöltendő és betölthető szerepe. De most komolyan, van arra ésszerű az új helyesírás szerint már észszerű – hova jut a világ? válasz, hogy mi mozgathatta a tanár urat?

>!
Boniii
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

A tömzsi oldalak és a viszonylag nagyobb betűtípus mindig meg tud lepni egy kisebb alakú könyvben.
A Sem isten, sem állat után nagy lendülettel kaptam mindenféle Kovič – morzsához; kíváncsi voltam, hogy a számomra oly’ sokat mondó első regénye után hova tudunk még együtt eljutni.
Sem a versei, sem ezen regénye nem okozott csalódást.

Mégis, a Képzelet tanár úron érződik az a 31 év, ami a Sem isten óta eltelt, érződnek a változó korok, igények és nyomások is. Valami régiről új köntösben, a feltörekvő, modern ’90-eseknek írni, hogy a kortárs könnyed és finoman emészthető legyen.
Úgy képzelem, hogy ezen változásokat felismerve indult el más (új? újabb?) úton [vagy a kor és tapasztalás teszi csupán], az egyszerűségből kevesebbet tartva meg. Jóval kacifántosabbakká váltak a mondatok – de még mindig nem emelném sem hesse-i vagy krasznahorkais súlyúra őket.
Ami változatlan, hogy bárhogy forgatjuk, az ember egyszerű, egyszerű vágyakba csavart álom és vágyakozás irányította lény.
A történet gördülékeny, a szereplők szerethetők; könnyed szívvel épp csak annyit ad, amennyit az olvasó befogad.

>!
dzsobacsi P
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

A valóságtól kissé talán elrugaszkodott, romantikus mese. A költő, aki nem mer az imádott asszony elé állni a verseivel, a jó barát, aki belejön az udvarlásba, és az elhanyagolt asszony, akinek jólesik a törődés.

>!
Gyalogkakukk
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

Mivel alapvetően egyetértek a többiekkel (általában nem bírom megállni, hogy el ne olvassam az értékeléseket, mielőtt megírom a sajátom :P), muszáj leszek valami egyedi vonulatot belevinni a szövegembe… ami sajnos, már megint a TV Tropes-t fogja jelenteni :D

Röviden: a mű tkp. a csak a szerelmem legyen boldog toposz egész merész kifeszítése a kételyek tudatos felfüggesztésének peremvidékéig* – innen és túl**; és az, hogy kinek mennyire jött be a regény, érzésem szerint erősen összefügg azzal, mennyire feszült benne túl ez a húr.

Mert már az alapötlet meredek: Jernej reménytelenül szerelmes Ursulába (aki mellesleg távoli nőrokona***), de nem meri neki bevallani, és a neki írt verseit is inkább az asztalfióknak írja (képzavar :D). Majd megjelenik régi jó barátja, Kristijan, akinek Jernejhez képest bejött az élet: jóképűbb, gazdagabb, többre vitte. És ekkor hősünknek támad az a zseniális ötlete, hogy Kristijan az ő verseivel csábítsa el Ursulát és tegye boldoggá – helyette (és az érzéketlen férje helyett). Öizé… TES'PAR?!?!

Az, hogy valaki ennyire mártír, alárendelődő szerelem Nemecsekje legyen, elég extrém állítás; márpedig az extrém erős állítások extrém erős bizonyítékokat követelnek (jó, ezt tudományos berkekben hallottam, de szerintem valamelyest a narratív műfajoknál is alkalmazható, nem?). Én bíztam abban, hogy ez egy igen izgalmas szerelmi háromszög története lesz, és ami Jernejt illeti spoiler

De várjatok, most jön a csavar, amikor egy rejtélyes alak érkezik a városba és felveszi a kapcsolatot a tanár úrral spoiler

E kérdéses pontokat leszámítva szerettem a lélekábrázolást, különösen Ursuláét: tépelődése, vívódása az erkölcs-bűn, biztonság-szabadság, boldogság-beletörődés koordinátarendszerben… Piros pont a férfi írónak a hihető, (meg)értő női nézőpontért. :) Ezeket a belső, betekintő részeket kedves, melankolikus, lírai hangvétel hatja át, a külső, elbeszélő részeket meg egy ráérős, kedélyes, elegáns, de mégis pletykálkodós színezetű, amelyet csakugyan egy békebeli szalonba képzel el az ember. Nekem legalábbis sikerült elhinnem, hogy valójában egész Ljubljana egy kis világ.

Szóval a könyvnek semmi baja, spoiler

*az egyik még magyarul is megvan. :)
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/IWantMyBelov…
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/WillingSuspe…
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Hu/AKetelyekTudat…

Nem bírom szó nélkül hagyni, de van egy jelenet, ahol meg a ciki/cuki határt (Narm Charm) rezegteti az író. spoiler

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/NarmCharm

**ez csak egy szófordulat, nem szerves utalás Laczkó Géza kötetére. De ha már itt vagyok, ajánlom. ;)

***a fordítás sajnos nem következetes: Ursula egyszer harmadunokatestvér, egyszer csak unokatestvér. Miért hasogatom ezt a szőrszálat? Mert ez új réteget adhatna Jernej viselkedésének: ha első unokatestvérek, akkor nyilván a vérfertőzés tabuja is tartóztathatta (már persze ha ez akkor köztudatban volt. Csak spekulálok, mer' azt szeretek ;)).
[OFF, egy frissebb álláspont e kérdésben:]
http://www.atv.hu/egyeb/20121106_czeizel_endre

u.i.: ez volt az egyik könyv, amit a molyszülinapon tombolán nyertem:
https://moly.hu/karcok/1015947
Szemtelen hízelgő leszek, de ezúton is köszönöm még egyszer! ;)

4 hozzászólás
>!
XX73
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

Édes-bús mese kiüresedett házasságról és életekről. Az újrakezdés halvány lehetőségéről és szomorú felébredésekről. Életszerű és manapság is előkerülő dilemmákat feszeget az író. Ezért, bár az 1895-ös évben és Ljubljanában járunk, a történet univerzális. Néhány röpke kis idegenvezetést azért kapunk térben és időben, de nem ez a főszál.

>!
Nicole_Kinney I
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

Elég lapos történet, de volt benne pár olyan gondolatmenet, mondat, amiért megbocsátom neki az alaphelyzet sutaságát és a kiábrándító véget is. Azért újraolvasás nem lesz belőle…

>!
Eule
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

Kicsit tartok mindig a kortárs íróktól, így szívesebben nyúlok a múltban játszódó történeteikhez. Bár amiért levettem a könyvtárban a polcról (ti. hogy többet tudjak meg a „boldog békeidők” Ljubljanájáról) nem igazán teljesült, mint szerelmi történet egészen élvezhető volt a könyv.

>!
metahari
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

Ha nincs jó film a tévében és igazi ejtőzéshez van kedvünk, akkor egy fotel, egy csésze kakaó, egy puha takaró és Kajetan Ković jöjjön. Képzelet tanár úr című történetét egy szóval összefoglalni a békebeli szóval lehet, több szóval meg csak úgy tudom, hogy felemlegetem Molnár Ferencet és az ő darabjainak hangulatát, mintha mindezeket egy jóságos nagypapa mesélné el.

>!
Vikiwi
Kajetan Kovič: Képzelet tanár úr

Ez a könyv egy merő hülyeség.Hogy ezt hogy adhatták ki?!
Elvileg Jernej-nek kéne lennie a főszereplőnek,erre Kristijan az.A másik,hogy a „képzelet tanár úr” mit várt,amikor olyan zseniális tervvel állt elő a verseit illetően?És Kristijan hogy mehetett ebbe bele?Az író lehetett volna fantáziadúsabb is,amikor azt kellett kitalálni,hogy hogy hozza össze Kristijant és Ursulát.Mellesleg a való életben nincs akkora két balek,mint Kristijan és Jernej.Vártam,hogy legyen valami tartalmas is a könyvben,de nem.
A vége megcsak úgy lóg a levegőben.Még azt a 150Ft-ot se érte meg,amit az Alexandra kiárusításán rászántam.


Népszerű idézetek

>!
Vikiwi

– … Mindig csak egy lépést kell tenned. És aztán még egyet. És még egyet. És mindegyik, az elsőtől az utolsóig csak egy. Semmire nincs szükséged. Csak szabad kézre, hogy a kilincsre helyezd, kinyisd a kaput, és átlépj rajta. Az itt és ott között csupán a kapu van, melyet ki kell nyitnod, és át kell lépned rajta.

124-125. oldal

>!
ppeva P

Ami később elkövetkezett, arról talán csak a macskák tudhattak előre.

(első mondat)

>!
Eule

Ha Jernej napja nyomasztóan vánszorgott, mint körmenet az esőben, Kristijané könnyeden pörgött, akár a bécsi keringő.

25. oldal

1 hozzászólás
>!
Eule

Hangulatához legjobban az idő illett, a tél és az enyhülés között, a tavasz lucskos és sáros váróterme.

42. oldal

>!
ppeva P

Nem rendelkezett figyelemre méltó adottságokkal vagy hajlamokkal, leszámítva, hogy pár évig zongoraleckéket vett és társasági célokra egészen jól megtanult játszani. Két húga tanítónő lett, őt azonban sem ez, sem más, a nők számára akkoriban hozzáférhető hivatás nem érdekelte. Elvégezte a polgári leányiskolát, aztán otthon maradt, időnként meglátogatta rokonait a városban és vidéken, és várta a megfelelő vőlegényt, amikor is a megfelelő a gazdag vagy legalábbis a tehetős szinonimája volt.

10. oldal

>!
ppeva P

Ahogy anyja házától a már csaknem kész Nemzeti Ház impozáns épülete felé lépkedett, távolról, a Rožnik erdőszéléről megszólalt a kakukk. Ebben az évben először hallotta, és szavára megérintette a gyermekkor, az első kakukkszó, amelyre mint szófogadó kislány a dada tanácsára ütögetni kezdte övére fűzött kicsiny pénztárcáját, hogy a kakukk megsokszorozza a benne lapuló krajcárkákat, és az iskolában tanult versike is eszébe jutott a kislányról, aki a kakukkot hallgatván a csillagokat számlálta, hogy megtudja, mikor üt a halála órája.
Mindezt ott őrizte az Urška feliratú emlékdobozban, miközben Ursula tisztában volt vele, hogy a kakukk nem illetékes a krajcárok meg a halál dolgában, hanem csak a másik kakukkot hívja, az örömet és a bánatot pedig az emberek képzelik a szavába.

123. oldal

>!
ppeva P

– Félsz, mert az egész játékot magad elé képzeled. De a játékot jelenetről jelenetre játsszák. Mindig csak egy lépést kell tenned. És aztán még egyet. És még egyet. És mindegyik, az elsőtől az utolsóig csak egy. Semmire nincs szükséged. Csak szabad kézre, hogy a kilincsre helyezd, kinyisd a kaput, és átlépj rajta. Az itt és ott között csupán a kapu van, melyet ki kell nyitnod, és át kell lépned rajta. Ebben csak ennyi a kunszt és ennyi a kurázsi Minden egyebet ajándékba kapsz.
(…)
– A kulcs a te kezedben van. Az egyik oldalon zár, a másikon nyit.
– A kulcs egyedül Isten kezében van – mondta Ursula, és felállt. – Későre jár. Mennem kell. Most mindent elmondtam neked, és könnyű vagyok, akár egy angyal.

124-125. oldal

>!
Nicole_Kinney I

A nők kitódultak a templomból, és mindegyik hófehér, ma született báránynak látta magát a fekete bárányok, borzas ürük és csíkos zebrák nyájában. A mea helyett elcsábított szívük azt mondta, tua vagy vostra culpa, és kegyetlen ajakkal a mások életébe mart.

>!
Nicole_Kinney I

– Valójában tudod, mit csinálsz, mit akarsz, vagy csak szerelmes vagy?
Tudom, mit nem akarok, gondolta Ursula, de azt felelte:
– Miért mondod, hogy csak szerelmes? Az talán nem elég?
– Néha igen – mondta Marija asszony. – De általában nem.

>!
Nicole_Kinney I

A nő súlyosabb bűnöket is megbocsát a szeretett férfinak, mint pár odalopott verset. Akit nem szeret, azt viszont porrá zúzza akkor is, ha angyal az illető.


Hasonló könyvek címkék alapján

Göncz László: Olvadó jégcsapok
Drago Jančar: Katarina, a páva és a jezsuita
Drago Jančar: A gályarab
Vladimir Bartol: Alamut
Beno Zupančič: Szellemidézés
France Bevk: A föld sója
Breszt Borisz: Divényi történet
Breszt Borisz: A budai portya
France Bevk: Tito
Böszörményi Gyula: Nász és téboly