Az ​ember három természete 5 csillagozás

A Biblia evolucionista olvasata
Kai Michel – Carel van Schaik: Az ember három természete

A ​Biblia minden idők legsikeresebb könyve. Akár tisztelve, akár elutasítva Isten szavait, még senki sem próbálkozott meg a Szentírást akként olvasni, ami valójában: az emberiség krónikájaként, melyben az ősök bátran néznek szembe a földi élet megpróbáltatásaival és kihívásaival.

Az evolúcióbiológus Carel van Schaik és a történész Kai Michel egy egészen újszerű olvasatát adja a Homo sapiens kulturális evolúciójának. Állításuk szerint a Biblia a legnagyobb történelmi fordulatnak igyekszik értelmet adni, nevezetesen a vadászó-gyűjtögető életmód földművelő társadalommá való átalakulásának.

A két szerző a kognitív tudomány, az evolúcióbiológia, a régészet és a vallástudomány legfrissebb kutatási eredményeivel felvértezve vezeti végig az olvasót a paradicsomtól egészen a Golgotáig.

Ez a radikálisan újszerű bibliaértelmezés nemcsak azt mutatja be, hogy a Szentírás jóval több, mint a zsidó és a keresztény vallás pillére, Istentől sugalmazott szent tanítások… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Typotex, Budapest, 2019
464 oldal · ISBN: 9789634930488 · Fordította: Fenyves Miklós
>!
Typotex, Budapest, 2019
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634930488 · Fordította: Fenyves Miklós

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

Privát_Elek>!

Az ember három természete

A klasszikus példa: egy férjes asszony szerelmes lesz, egy nős férfi beleszédül egy másik nőbe. Első természetünk felsóhajt: szerelem! A második óva int tőle: hűség! A harmadik pedig aggályoskodni kezd: ügyvédi költségek, hitelfelvétel, tartásdíj!
A morális dilemma egyébként újabb keletű, az egynejűség ugyanis olyan kulturális találmány, amely alig jutott el a második természet szintjére (a Biblia nagy részéből is hiányzik). Itt az egyház sem megy sokra a maga „mit Isten egybekötött…”-jével, hiába próbálja az első természet látszatát adni a dolognak.
[…]
Az első természet a velünk született érzéseinket, reakcióinkat és preferenciáinkat öleli fel. Ezek több százezer év alatt alakultak ki, és bizonyították hatékonyságukat kis létszámú vadászó-gyűjtögető csoportok mindennapjaiban. Együttesük kezeskedik arról, hogy az emberek zökkenőmentesen tegyék a dolgukat mind szociális, mind ökológiai környezetükben. Genetikus rögzítettségük miatt nincs szükség különösebben az elsajátításukra. Magukban foglalnak egyfajta természetes morált, amely az emberi érintkezéseket hivatott szabályozni. Olyan hajlamok tartoznak ehhez az első természethez, mint a szülők és gyermekeik közötti szeretet, az igazságérzet, az igazságtalanság és egyenlőtlenség miatti felháborodás, a vérfertőzéssel és a gyermekgyilkossággal szembeni iszony, az ismeretlentől való félelem és a reputáció ápolása, a másokkal szembeni kötelességérzet az ajándék vagy segítség elfogadása után, a féltékenység, az undor, és nem utolsósorban a vallási tudatunk, amely természetfölötti ágensek működését látja mindenben. Az első természet intuíciók és megérzések útján nyilvánul meg.
[…]
Míg az első természet bizonyos értelemben a „természetes természetünk”, a második természet a „kulturális természetünk”, vagy ahogy Pierre Bourdieu francia szociológus nevezte, a „habitusunk”. Ez a második természet kultúráról kultúrára különböző lehet, de soha nem lesz annyira magától értetődő, mint az első, és soha nem éri el annak érzelmi mélységét. Ugyanakkor öröklött érzelmi struktúráinkon alapul, sőt, ezeket igénybe is veszi céljai elérésére: ezért reagálnak az emberek viszolygással (első természet) mások evési szokásai (második természet) láttán: „Hogy képes megenni egy kutyát?” A második természetünkhöz tartoznak az erkölcsök és szokások, a vallás mint kulturális produktum (ahogy például az egyházak képviselik), és a legtöbb dolog, amiről Norbert Elias írt A civilizáció folyamatában: az illendőség szabályai, az udvariasság, a jó modor. Magyarán minden, amiről azt szoktuk mondani: „Ilyet nem csinál az ember!” Vagy: „Nálunk így szokás!”
[…]
A harmadik természetet racionális természetnek nevezzük. Idetartoznak azok a kulturálisan rögzült alapszabályok, gyakorlatok és intézmények, amelyekhez nagyon is tudatosan, értelmünkre támaszkodva igazodunk – sokszor az adott helyzet céltudatos elemzése alapján. Ami nem jelenti azt, hogy a szóban forgó szabályok mindig és mindenestül racionálisak lennének. Ennek ellenére okosabbnak látszik követni őket, mert a józan ész ezt követeli, és mert nehézségeink támadnak, ha nem ezt tesszük. Részben ezeket a szabályokat is internalizáljuk, de általában csak életünk egy későbbi szakaszában, az iskola vagy más intézmények keretei közt. Szokásainkká válhatnak, és idővel lesüllyedhetnek a második természetünk szintjére, különösen, ha már gyerekkorunktól fogva belénk sulykolják őket. A racionális természet sok eleme azonban megmarad a felszínen, vagy mert kognitíve nehezen kezelhetők, vagy mert ellenkeznek az első természetünket alkotó, velünk született hajlamokkal, s így rossz érzéseket, ellenkezést váltanak ki. Példa erre mindaz, amit csak kelletlenül teszünk, bár tudjuk, hogy a javunkra válik, vagy legalábbis észszerű, lásd egészséges étkezés, sport, sebességkorlátozások betartása. Az újévi fogadalmak is tipikus termékei a harmadik természetünknek. Ezért is olyan ritka, hogy valaki megtartja őket: észszerűnek észszerűek, de ellentétesek az első természetünk szükségleteivel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jany János: Az iszlamizmus
Umberto Eco: A rózsa neve
Hajdu Ráfis Gábor: Hit és gyógyulás
Dag Tessore: A háború misztikája
De La Chatre Mór: A pápák bűnei
Tóth István: Pannoniai vallástörténet
Fazakas Sándor (szerk.): Kálvin időszerűsége
Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője
Umberto Eco: A Foucault-inga
Lőrincz László: Mongol mitológia