A Próféta bölcseleti hitvallás az élet lényegesebb dolgairól. Egyéni, mint minden hitvallás. Hiszen csak a tételes hit merevül szabvánnyá: az, amit hinnem kell, de nem az, amit lelkem titkos rekeszében föltétlenül hiszek és vallok, az Úr ingyen kegyelméből. Tartozzam az egyistenhit bármelyik szárnyához, mint hívő keresztyén, zsidó, vagy muzulmán. Gibran épp ezt a láthatatlant, megfoghatatlant és végtelent kísérli meg költőin tükrözni. Mert prófétává lenni minden napkeleti elmének egyfajta mélylélektani igénye. Hiszen „az ismeret csak eszköz az ismeretlen közelítésére”. Az érzékelhető világ e tekintetben ama csipetnyit lenézett keret csupán, amelyen a lényeg vízióként árad túl. Mert a „való világ” – a vaskos, a durva, az egyhangú – nem érdemel látnoki figyelmet; annak figyelmét, aki lát. Aki nem az ésszerűt követi, mert hiszen „csakis a szív értheti mindazt, ami az ész számára talány marad”. A víziót – az ember és a Mindenség örök viszonylatát – csak jelkép érzékeltetheti. Titkát… (tovább)
A próféta 276 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1923
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr
Enciklopédia 13
Kedvencelte 41
Most olvassa 7
Várólistára tette 139
Kívánságlistára tette 111
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Halíl Dzsibrán libanoni származású amerikai maronita keresztény költő, filozófus, képzőművész e kötetben életbölcseleti gondolatokat oszt meg olvasóival. Több, mint hatvan évem során sok mindent megtanultam, de igen jólesett olvasni ezeket az ősi, természet-közeli, egyszerű bölcsességeket. A témakörök – melyekben elhangzanak a próféta szájából – a szeretet, házasság, gyerekek, munka, öltözködés…s még sorolhatnám – mindenkit érintő és érdeklő csokor, senki nem kivülálló. Nem ismertem ezt a könyvet, a Moly böngészése során jutottam el a MEK-hez, mely mindenki számára térítésmentesen hozzáférhetővé tette ez igen értékes írásművet. Kedvenc lett, megnyugtat, de fel is villanyoz…Ajánlom!
Nem szoktam a hit kérdéseivel kapcsolatos írásokat olvasni, ez is teljes mértékben a véletlen műve, csak belevetettem magam a könyve, és hát lett ami lett.
Nagyon érdekes volt számomra olvasni. A felépítése, hogy a különféle emberek kérdeztek a prófétától, és ő arra válaszol, megteremtett egyfajta harmóniát (érdekes, megfigyelni a kérdezőt is, hogyan kérdez, vagy ki a személye). A válaszok pedig elgondolkodtatóak voltak attól függetlenül, hogy valaki egyetért vagy nem ért egyet az adott válasszal. Arra mindenképpen jó, hogy az adott fogalomról az ember elgondolkodjon: hogyan érzek én ezzel kapcsolatban? Mit gondolok róla? Főleg, hogy az élet fontos dolgairól olvashatunk, mindennapos, megkerülhetetlen fogalmakról.
Rövidsége ellenére nagyon elgondolkoztató, érdekes olvasmány volt. Mindenképpen színesítette a látókörömet, és örülök, hogy olvashattam.
Nem fogok erről a könyvről bölcselkedni, nem lenne méltó hozzá.
Csupán meg akarom köszönni, hogy az olvasása alatt kétely nélkül elhittem pár másodpercig, hogy a magam módján egy jó világnak vagyok a része, és én is jó vagyok benne, általa.
Felemelő élmény volt az a pár másodperc.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, olyan életbölcsességek vannak benne, amikkel nagyrészt egyetértek. Nem tudom, hogy ez füveskönyv-e, de a legelejét és a legvégét leszámítva teljesen úgy épül fel. Amiért az 1 csillag levonás, azok a sokszor nagyon-nagyon bonyolult képek, amiket második olvasásra sem mindig értettem meg. Gyönyörűek a metaforák benne, de nem mindig volt kristálytiszta számomra, hogy mit is jelent és hogyan is kapcsolódnak a dolgok egymáshoz.
Ettől függetlenül ez egy olyan könyv, aminek helye van lenne a könyvespolcomon.
Na végre! Megint egy alig ismert zseniális mű, amit véletlenül halásztam ki magamnak. Jólesett, nem tudtam mire számítsak, így nagyon pozitív élmény.
Keretes történet, ahol egy próféta partra száll, úgymond prédikál és végül távozik a helyiektől. Miről szól a mondandója? Az élet főbb dolgairól. Tekinthető füveskönyvként, aforizmagyűjteményként is. Nagyon szép és bölcs megállapítások olvashatók benne. Szellemi kincsek, gyöngyszemek az értelem „kagylóhéjából”. Tetszett, mert egyedi, nem közhelyes, és nem is tömény. Még nem olvastam például Paulo Coelhót, de egy összehasonlítás végett, lehet megteszem, aztán majd kiderül az igazság. Gibran könyve 93 éves írás, ami természetesen időtálló. A napi életünkben szükségszerű egy adag jó tanács, útmutatás, vagyis prófécia, amit ebből a könyvből „kimeregethetünk” magunknak. Szép írás volt, 5-öst adok (4,7 pont). Ajánlom azoknak, akik szeretik az aforizmákat vagy füves könyv-jellegű írásokat.
Az elejét imádtam, a közepével megszenvedtem, a végét imádtam.
Ez a könyv, hangulattól és lelkiállapottól függően lehet fél- és ötcsillagos is, szerintem a megítélését még az is befolyásolja, hogy mit ebédeltél aznap.
Nagyon sok szép gondolatot találtam benne, amik jól egyensúlyba hozzák azokat az oldalakat, amikor arra gondoltam, hogy miért olvasom ezt egyáltalán?
El tudom képzelni, hogy bizonyos élethelyzetekben visszanyúljak ehhez a könyvhöz, csak jusson eszembe!
„De ti nem láttok, nem hallotok, és ez jól van így. A fátylat, mely szemeteket elhomályosítja, föllebbenti majd a kéz, mely megszőtte azt, És az agyagot, mely fületeket eltömi, átszakítják majd az ujjak, amelyek gyúrták. És látni fogtok, És hallani fogtok. Mégsem kárhoztatjátok majd, hogy megismertétek a vakságot, sem bánni nem fogjátok a süketséget. Mert azon a napon megismeritek a dolgok valódi célját, És áldani fogjátok a sötétséget csakúgy, mint a világosságot."
Most olvastam először Kahlil Gibrantól és kicsit gondban vagyok az értékeléssel, ugyanis amiket a szerző leírt, az mind szép és kétértelmű spoiler, viszont olykor közhelyesnek és vitathatónak érzem az írást. Kezdjük azzal, hogy a kötet végére sem derül ki, hogy milyen prófétára és kire gondol az író végülis (annak ellenére, hogy a fülszöveg leírja, hogy nem is ez a cél)…
Ezt olvashatjuk a szerző adatlapján a könyvvel kapcsolatban: „Költészetében nagy szerepet játszanak a spirituális témák és megfogalmazások. A Próféta c. műve nagy megbecsülésnek örvendett a New Age és ellenkultúra/szubkultúra mozgalmak körében."
Összességében az a véleményem, hogy nekem hiányzott valami plusz – noha a mondatok között találni jó megállapításokat.
Úgy szerettem volna szeretni ezt a könyvet!
Bár nem vagyok oda a lírai hangvételű írásokért (hacsak nem éppen olyan hangulatban vagyok), de ennek a szövege megkapott. Főleg, hogy a kétnyelvű (magyar-angol) kiadást olvastam, és így angolul is ízlelgethettem a nyelvezetet. Nagyon jó munkát végzett a fordítója is. Sőt, ebben a kötetben a szerző képeiből is van jó néhány illusztráció. Igaz, hogy csupa fekete-fehér festmény jellegű, és emiatt elég komor hangulatúak, pedig a témájuk nem lenne az.
De aztán úgy a 65-70. oldal körül, spoiler már elvesztettem az érdeklődésemet. Kicsit ezotériába is hajlik, és a nyelvezete is olyanná válik, hogy csak olvastam, olvastam, a szavakat is értettem, de nem állt össze a mondanivalója. Egy-egy értékes és számomra is érthető gondolat fel-felsejlett még a későbbiekben is, ezek segítettek továbblendülni az olvasásban, de összességében egyre kevésbé tetszett.
Valami olyan érzésem volt, mint amikor nézegetni kezdek egy színes albumot, érdekes képekkel, de egyszer csak áttűnnek a színek fekete-fehérbe, aztán már csak a kontúrvonalakat látom, később pedig már a vonalak is pontokká szakadoznak és egyre ritkulnak.
Szóval nem nekem íródott, az egyszer biztos. Vagy legalábbis nem tudtam ráhangolódni.
Jó néhány bölcsességet ismertem belőle, főleg a szeretettel kapcsolatosakat, csak nem tudtam szégyenszemre, hogy innen származnak. Főleg esküvőkön gyakori, s mostanában megfordultam néhányon, lehet ezért emlékszem jobban néhány innen vett bölcsességre.
Szép könyv ez, 5 csillagos azoknak, akik szeretik az ilyen jellegű olvasmányokat. Tőlem ez kicsit távol áll, viszont van benne tényleg sok szép gondolat.
Léleknyugtató ez a könyvecske. A minden nap felmerülő félelmekre, kétségekre, bizonytalanságra ad megnyugtató választ Kahlil Gibran.
Olyan fel nem tett kérdésekre válaszol, ami mindenkiben ott munkál. Becsület, öröm, idő, gyermek, hit, vallás…
Csak néhány kiragadott példa a könyvből, amire a próféta nagy útja előtt válaszol az őt kísérő embereknek. A válaszokat mindnyájan tudjuk, ha máshol nem, legbelül. Jó volt olvasni az egyszerű, tiszta gondolatokat. Vagy inkább a bonyolult metaforákat, amiből mindenki azt olvas ki, ami neki a legjobb.
Az idő megfogalmazása az egyik kedvenc részem:
„Cselekedeteiteket, még lelketek útját is órákhoz és évszakokhoz igazítanátok.
Folyót csinálnátok az időből, melynek partján üldögélve figyelnétek a folyását.
Pedig ami bennetek időtlen, az ismeri az élet időtlenségét,
És tudja, hogy a tegnap csupán a ma emléke, és a holnap csupán a ma álma.”
Népszerű idézetek
És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?
És ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.
Ne mondjátok: „Megtaláltam az igazságot”; mondjátok azt: „Találtam egy igazságot”.
Ne mondjátok: „Megtaláltam a léleknek útját”. Mondjátok: „Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár”.
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág.
54. oldal
Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol.
19. oldal (Helikon, 2015)
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
17-18. oldal
[…] a szeretet nem ismeri fel önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik.
10. oldal (Helikon, 2015)
És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod a munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.
Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el.
És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira.
28. oldal (Helikon, 2015)
Mit jelent az, hogy szeretettel dolgozni? Úgy szőni gyolcsot, hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz. Szeretve építeni a házat, mintha az lakna majd benne, akit szeretsz. Gyengédséggel vetni el a magot, és örvendezve aratni, mintha az enné a gyümölcsöt, akit szeretsz. […] Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el. És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
És én azt mondom, az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat.
És minden akarat vak, ha nincsen tudás.
És minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet
26. oldal
Ezt a könyvet itt említik
- Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete
- Ashlee Vance: Elon Musk
- Fiona Neill: Árulások
- Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
- Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richard Bach: Jonathan, a sirály / Jonathan Livingstone Seagull 83% ·
Összehasonlítás - Regnum Eucharisticum ·
Összehasonlítás - Sri Chinmoy: Spiritualitásom / My Spirituality ·
Összehasonlítás - Sri Chinmoy: A Lélek útja / The Soul's Journey ·
Összehasonlítás - Aklan Anna Katalin (szerk.): Gandhi ·
Összehasonlítás - Kusler Ágnes (szerk.): Szent Benedek és a bencés spiritualitás / Saint Benedict and Benedictine Spirituality ·
Összehasonlítás - Sri Chinmoy: Lehetőség – Opportunity ·
Összehasonlítás - Németh Zsigmond (szerk.): Miatyánk 121 európai nyelven ·
Összehasonlítás - Hegyes Horváth Géza (szerk.): Thoughts on faith from Ellen G. White gondolatai a hitről ·
Összehasonlítás - John Maisel: Isten-e Jézus? / Is Jesus God? 85% ·
Összehasonlítás