Vízesés 8 csillagozás

Mai moldován elbeszélők
Kahána Mózes (szerk.): Vízesés

Kötetünk egy nálunk kevéssé ismert nép mai elbeszélő prózájából ad ízelítőt a magyar olvasónak: tizenhárom moldován író huszonöt elbeszéléséből alkothat képet magának erről a színes, gazdag irodalomról, de erről a sok történelmi vihart megélt kis népről magáról is, és arról a tájról is, amelyhez történelmi szálak fűznek minket magyarokat is.

A kötet valamennyi írása érdekes, izgalmas híradás e kis köztársaság népéről, e nép harcairól, küzdelmes hétköznapjairól, örömeiről, vágyairól. Az olvasó olyan írókkal ismerkedik meg, akik közvetlen egyszerűséggel vallanak önmagukról, világukról, és szavaik tiszta költőiséggel láttatják hazájuk földjének pompázatos színeit, éreztetik különös ízeit.

A művek szerzői: Jon Druce

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1971
242 oldal · puhatáblás · Fordította: Kahána Mózes, Miszti László

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Kahána Mózes (szerk.): Vízesés

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

Hát a moldovai irodalmat is sikerült feltenni a soknemzetiséges virtuális könyvespolcomra. :)
Azt azért sajnálom, hogy a kötet alcímében szereplő „mai” elbeszélők valamikor negyven éve voltak „maiak”, amikor Moldova mint önálló állam még nem is létezett… Kíváncsi lennék rá, mi változott azóta a moldovai irodalomban, illetve még inkább arra, mi változott a kánonban
Mert ezek közül az írók/novellák közül garantáltan nem maradt benne mind! Nem mintha a maiak közül mindenkinek meg lehetne jósolni az örök hírnevet, persze. :) Meg az is biztos, hogy a negyven évvel ezelőtt reprezentatívnak ítélt darabok között is akad maradandó érték. Sőt az is, hogy az antológia azért antológia, mert sok és sokféle stílust, látásmódot, írói világot akar bemutatni, aztán vagy tetszik a T. olvasónak egyik-másik, vagy nem.
…de azért ebbe a kötetbe kifejezetten sok olyan szöveg került bele, amelyik finoman szólva is elég amatőr, viszont van benne szovjet hadsereg és/vagy kolhoz, de minimum szocialista munkaerkölcs, tehát reklámozni kellett…

Igaza van @ppeva-nak (http://moly.hu/ertekelesek/2046518): a kötet novelláinak hangulatában erősen túlteng a szomorúság. Meg a keserűség. Itt tényleg ritka az optimizmus, még a kolhozban is. Még a boldogan egybekelő szerelmesek sorsában is ott a melankólia. Egy kis elveszettség, egynémely gyökerektől való elszakadás és otthontalanság, némi ordító ellentét a modern városi és a vele párhuzamosan létező falusi élet között (mintha két különböző univerzumban élnének), félelem, szorongás, szomorú mosoly.
Sok helyütt olyan témákra, helyszínekre, alakokra, emberi kapcsolatokra ismertem a novellákban, akik/amelyek minden további nélkül előfordulhattak volna Magyarországon is, a harmincas évektől a hatvanas évek végéig bezárólag. (Nagyjából ezt az időszakot öleli fel a novellák cselekményének ideje.) A műfaj rokonsága az anekdotával szintén ismerős. Ügyes volt a szerkesztő – gondolom, figyelt is arra, hogy a magyar olvasókhoz közel álló darabokat válasszon.* Ez jólesett, különösen a jobban sikerült darabokban.

Amelyek megérdemlik, hogy kiemeljem őket:
    Szamszon Sleahu: A „komisszár”
    Jó kis kötetindító. II. világháborús szovjet novella lenne, de hős partizánok helyett teli van köddel, szorongással, mindenféle értelemben vett bizonytalansággal, hozzá nem értő és összevissza csetlő-botló kisemberekkel.
    Dzsordzse Meniuk: Árnyékok
    Nagyvárosi novella, külvárosi szegénység, fenn az ernyő, nincsen kas, légvárépítés profi szinten, jaj, de ismerős.
    Borisz Vlesztaru: A vízhordó
    Ulickaja-novellának is beillene, csak ő jobban írta volna meg a végét. Ettől eltekintve jó.
    Ariadna Salari: Műhelyben
    „Csoszogi, az öreg suszter” Moldovában a háború után. Gyereknek való, de nem gyermeteg. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek olvasókönyveibe illik, de ebből senki se tanult volna rosszat.
    Ana Lupan: Kakukk-kút
    Az egyetlen novella, amelyben akadt fantasztikum. Jól is áll neki. Kicsit megerőltette volna magát, mindjárt mágikus realista lett volna. Egyébként a gyökérvesztésről és annak következményeiről szól.
    Ion Druce (Ion Druță): A szép siratóasszony
    Neki önálló kötete is jelent meg magyarul, ha esetleg akarnék még moldovai irodalmat olvasni. Az ő írásait mindenképp érdemes lesz még kézbe venni. Ettől a novellától felfordult a vasárnap délelőttöm, részletesen (és spoileresen) itt írtam róla: http://moly.hu/hozzaszolasok/6450597.
    Ion Podoleanu: Szemernyi boldogság
    Nem történik benne semmi. Csak egy emberben tudatosul a megalázottsága.
    Jakob Burdzsiu: Gyűjti a kút a vizet
    Kiváló kötetzáró, hangulatképekből és emlékekből jól összerakott kis múltidézés. Van benne forróság, szomjúság, kútmély-hideg és tükörkép.

…és hát van ebben a kötetben töméntelen mennyiségű giccs, ügyesen vagy kevésbé ügyesen adagolva, no meg van benne unalom, valamint olyan reménytelenül rossz novella is, amelyik nem éri meg a hozzá felhasznált papírt és nyomdafestéket.
Azért a jók mégis felnyomják három és fél csillagra az egészet. :)

* NB.: Kíváncsi volnék, hány magyar olvasó olvasta ténylegesen végig, mikor megjelent. Elsőre arra tippelnék, hogy alig páran, de azért a nálam levő könyvtári példány könyvkötői kötésben tartózkodik, ami viszont arra utal, hogy sokat forgatták.

7 hozzászólás
>!
ppeva P
Kahána Mózes (szerk.): Vízesés

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

Mai moldován elbeszélők – mondja a könyv címe, és nem a cím tehet róla, ha én „későn futottam” és így már csak a füle jutott. Így a „mai”-t fejben máris le kellett fordítanom 1971-re.
Rögtön az első elbeszélések háborús témájúak, tisztára, mint a 70-es évek szovjet írásai. De ez nem véletlen, hiszen ezek a novellák azon kívül (belül/felül), hogy moldovánok, szovjetek is. Erről legjobban az eredeti nyelvű tartalomjegyzék árulkodik: román moldován nevek és címek, cirill betűvel. (Rögtön az jutott eszembe, milyen szerencsénk van, milyen kevés hibázott ahhoz, hogy „bekebeleződjünk”, és a magyarból is cirill betűs nyelv legyen!) Aztán az is furcsa volt, ahogy a moldován neveket visszaírták magyarra.
Az elbeszéléseket a korabeli szovjet elbeszélésekhez tudom legjobban hasonlítani, a különbség az, hogy ezekben itt sokkal több a szomorúság, még a hurrá-optimizmust és a vidékfejlődést is felülírja. A háborús témán kívül voltak erősen szocreál beütésű írások is. A legérdekesebbek persze az emberábrázolások, a napi élet apró kis részletei.
A cirill betűs moldován írás nem hagyott nyugodni, és hosszasan böngésztem a Wikipédiát, ismerkedtem Moldovával, Transznisztriával, Moldvával, a moldován és román nyelvvel. Szegény moldávok/moldovánok, nekik sem jutott egyszerű sors. Nem csoda, ha szomorúak.

>!
GTM P
Kahána Mózes (szerk.): Vízesés

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

Érdekes válogatás. Nagyon vegyes. Egy fiatal ország novellistái mutatkoznak be benne, egy országé, amely a történetek megírásakor még nem is létezett. A Szovjetunó részeként a nagy birodalom peremvidékének számított. A moldovai irodalom nincs túlreprezentálva a magyar könyvpiacon. Ezen a válogatáson kívül, csak egyetlen író novelláskötete található az antikvárium.hu oldalán. (Ő egyébként négy novellával képviselteti magát ebben a kötetben is.) Nem nagy tehát a választék. Ráadásul a cím is elavult: A mai jelen esetben ötvennél is több évet jelent. A kötet 1971-ben jelent meg, a művek tehát ennél jóval korábbiak. Nem csoda hát, hogy a szocreál jegyében születtek.

Kevés kivétellel mindegyik a jobb és szebb élet eljövetelét hirdeti. Azok is, amelyek szövege, hangulata alapján a tragédia vetül előre. A balladai hangvételű történet csendes megbékéléssel zárul; a társadalmi előítéleteit levetkőző anya, örömmel fogadja lánya hajdani szerelmét, akit épp ő űzött el. A polgári kényelmet kedvelő asszonyka kiakad, mert férje megsérti az úttörők tizenkét pontját: elfogad egy kosár almát a betegétől!!!

De igazságtalan lennék, ha csak a negatívumokat sorolnám. Valóban volt néhány írás, amit olvasva nem értettem, mi is akar ez lenni, de többségét mégis élvezettel olvastam. Élveztem az írók hangulatteremtését, a falusi életképek, zsánerképek a mi népi íróink stílusára emlékeztettek. Elidőztem volna egyik-másik faluban szívesen. Reméltem, hogy valami jó sül ki belőlük, ám hiányzott az igazi konfliktus, és a befejezés többségüknél csapni való. Ha akarom felfoghatom úgy is, hogy a kincstári optimizmust mindig körüllengi valami szomorúság, de inkább érzem azt, hogy a témanélküliség, a minden áron pozitív vég igénye köti meg az alkotók kezét.

Kínomban pontoztam a novellákat, és átlagot számítottam. Ez a 3,5 nem is olyan kevés Mert voltak köztük jók is.
Kedvenceim:

Ana Lupan: A Kakukk-kút
Az arcát vesztő ember kicsit abszurd története. A Nagy vállalat Nagy embere húsz év után hazalátogat a falujába, és szembesül azzal, hogy elvesztette az arcát. identitását Visszatérve a városba, visszaszerzi az arcát, de rájön, pont úgy néz ki, mint bárki más egyéniségét is.

Ion Druce: Pihenés
Történet az idős parasztasszonyról, akit a szövetkezet pihenni küld az üdülőbe. Én ismertem ilyen néniket. Mindenki szerette őket. De láttam azt is, hogy megszokott környezetükből kiszakítva mennyire elesetté váltak. Ők hamarabb elmenekültek volna az üdülőből. Kedves történet, halvány szatírával.

Harmadiknak említem szintén Ion Druce írását a Szép siratóasszonyt, és felhívnám a figyelmet @Timár_Krisztina kiváló elemzésére:
http://moly.hu/hozzaszolasok/6450597.

3 hozzászólás
>!
pwz ISP
Kahána Mózes (szerk.): Vízesés

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

Már a népnév, illetve elnevezés is érdekes. Erről maguk a moldávok – vagy moldovánok – is vitázt(n)ak eleget. (Vigyázat!!!!! Moldva, Moldova és Moldávia nem ugyanazt jelenti!!!!!!) Mindegy. A történelem viharai gondoskodtak róla, hogy legyen egy „másik” Románia is Európában a többség által ismert „igazi” Románia mellett.
Ez a sokáig szláv – értsd: szovjet-orosz – befolyás alatt álló terület az élet minden terén magán viseli ezeknek az évtizedeknek a nyomát. Az irodalom sem mentes ettől. Ez a „moldován” válogatás ebbe a kb. 1944-től 1970-ig terjedő időszakba enged betekintést. Az eleje, a nagy honvédő háború eseményei inkább oroszos hatást mutatnak, de már az is eléggé kevert ahhoz, hogy érezzük a sajátos helyi moldován(román) ízt a történetekben. Később aztán egyértelműen a helyi dolgok kerülnek túlsúlyba, még akkor is, ha a helyi párt- és üzemi vezetők – és családjuk – életébe nyerünk bepillantást. Az itt bemutatott 13 író közül kiemelném Jon Druce-t (román, eredeti átírásban Ion Druță-t). Nekem az ő novellái tetszettek a legjobban, különösen a Pihenés – ma is érvényes képek maradtak meg bennem! ;) Egyébként hét évvel később, 1978-ban önálló kötete is megjelent Magyarországon A szép siratóasszony címmel. Ez a címadó novella benne is van ebben a könyvben.
A lényeg: érdekes válogatás Európának ebből a kevésbé ismert részéről, ami román is meg nem is, meg szovjet-orosz is meg nem is – legalábbis abban az időben…

>!
Európa, Budapest, 1971
242 oldal · puhatáblás · Fordította: Kahána Mózes, Miszti László
>!
Gregöria_Hill
Kahána Mózes (szerk.): Vízesés

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

Nem változtatta meg az életemet, ami azt illeti. Pavel Bocu 3 novellája volt szerintem magasan a legjobb, és még talán a maga nemében A szemernyi boldogság. Jócskán van benne olyan, ami nem üti meg a mércét, iskolás, amatőr, demagóg, propaganda. Némelyik meg olyan volt, mint egy verbális szocialista realista festmény (például Az aranyfülű cica is). Hát ez egy ilyen korszak volt, mikor ez kijött, és a moldovánok még szövetséges szocialista köztársaság voltak. Szerintem Sarkadi háborús novellái vagy Szép Ernő klasszisokkal jobbak.

(Ezt a Bradbury kihívásra írtam különben „útközben”, de most, hogy befejeztem se tudok többet mondani.)

1 hozzászólás
>!
Noro MP
Kahána Mózes (szerk.): Vízesés

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

A szerkesztői utószó szerint modern írások voltak ezek a maguk idején (nem „haladó szelleműek” – ez ugyebár egészen mást jelentett a szocialista retorikában ;)), én mégis sematikusnak éreztem a nagy többségüket. Főleg a kötet első felében rengeteg a hős munkás, a hős paraszt, meg a hős háborús hős. Vadászni kell azokra a történetekre, amelyekben valóban egyedi karakterek, mélyebb mondanivalót sugalló helyzetek jelennek meg.


Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISMP

Olyan a gond, mint az ember. Hozzánk szegődik, és szóba áll velünk. Apámat még éjszaka is fölkereste.

226. oldal, Jakob Burdzsiu: Gyűjti a kút a vizet

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

>!
Timár_Krisztina ISMP

Fekete tövisek… rozsdás dróttüskék… pókháló sűrűségű drótkerítés; szövevényéből a sápadt, beteges fényű hold vergődve igyekszik szarvát kiszabadítani, hogy fölkússzon az égre. Nehezen sikerül neki, mert a rések oly kicsinyek, hogy azokon csak a veréb és a szél tud áthatolni.

210. oldal, Vlad Jovice: Pókháló

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők

>!
Gregöria_Hill

A víz kifolyt a bakancsomból, de lehet, hogy megfagyott a kapcám.

18. oldal

Kahána Mózes (szerk.): Vízesés Mai moldován elbeszélők


Hasonló könyvek címkék alapján

Kahána Mózes: Szabadság, szerelem
Kahána Mózes: Legyen másként
Kahána Mózes: Nyugtalan esztendő
A kék hó balladája
Visvaldis Lāms: A bábu és a komédiás
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Kádas Mária: Kurgáni napló
John Steinbeck: Orosz napló
David Remnick: Lenin sírja
Lidia Szejfullina: Egy kuruzsló élete