Nyugtalan ​esztendő 1 csillagozás

Kahána Mózes: Nyugtalan esztendő

A ​szerző ezt a regényét 1963-ban írta moldován nyelven, de akkor nem jelentette meg; könyvének ez a magyar változata tehát első megjelenése is egyszersmind. Regényének cselekménye 1956-ban játszódik, egy moldován faluban, s központjában egy szenvedélyes, a falu megítélése szerint rendhagyó szerelem áll. Nemcsak ez a sok vihart kavaró szerelem élezi ki az ellentéteket a falu idősebb és ifjabb nemzedéke, a régimódin gondolkodó és korszerűbb látásmódú falusiak között, de a magyarországi eseményekről érkező hírek is zavart keltenek az amúgy is nyugtalan faluban. A mindvégig izgalmas, érdekfeszítő regény olyan világot ábrázol, melyről a magyar olvasó eddig elég keveset hallott: Moldavia egyik kis falujának mozgalmas életéről rajzol, nagy művészettel, megragadó képet. (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1977

>!
Európa, Budapest, 1977
314 oldal · ISBN: 9630709473 · Fordította: Miszti László

Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Kahána Mózes: Nyugtalan esztendő

Úgy látom, én leszek az első, aki nemcsak ezt a könyvet, de egyáltalán az író egyik könyvét értékeli, így duplán nehéz dolgom van. Utánanéztem picit az írónak, nem lepődtem meg, hogy azt olvashattam róla, mennyire kommunista volt. Ugyanis ebben a regényben igencsak erősen a szocializmus jelen van, ezért is kapta a levonásokat, mert egyszerűen túl sok volt. Persze a korszakban kötelező volt a szocializmust pozitív dologként bemutatni, láthatjuk ezt sok más, akkoriban író magyar szerző kötetében, de itt azt éreztem, hogy az író magáénak vallja az eszmét, nem kényszer hatására tesz be ilyen részeket, hanem saját elhatározásából. Hát kevesebb lelkesedésnek jobban örültem volna, mert a kötet felét kb. a kolhoz dolgai, párttagok megbeszélései (sokszor ugyanarról a dologról vitatkoznak), a nagyszabású tervek teljesítése és a „jaj de szép a falusi munka, fogjunk kapát lányok, erőt, egészséget, igyuk a tejet és énekeljünk, mert szép az élet, milyen sok szép dolgot tudunk beszolgáltatni” érzése hatja át.

Szinte észrevétlenül bújnak meg a sorok között a sorsok, fő szálában Marica, a nős férfitól megesett falusi leányzó, ami persze szégyen-gyalázat, erről beszél az egész falu. Marica elhagyja a falut, de a szégyent idős apja sem tudja elviselni, alkohollal és „ellenzéki” megnyilvánulásokkal kerül cellába hol itt, hol ott. Közben a kolhoznál apróbb cseprőbb bajok vannak, a vezetőket hol szapulják, hol bólogatnak a párttagok… Marica sorsa jobbra fordulni látszik, sőt, megbecsült munkásnő válik belőle, s még a szégyen ellenére is (változnak az idők, hajjj) visszahívják a faluba, ahol azonban a nős férfi jelenléte szétzilálhatja az immár menyasszony jövőjét…

Összességében az alapötlet tetszett, nem éreztem viszont, hogy moldván földön lennénk, ugyanígy lehetett volna egy orosz falu is… Kahána egyébként hosszú évekig egy kolhozban élt, majd Kisinyevben, a regénybeli kolhoz is Kisinyevtől nem messze található (és a város is megjelenik benne, oda távozik Marica és az apja is)… Sajnos a túlzott szocializmus tönkrevágta az olvasmányélményt, még van az írótól egy könyvem (Biharvári taktika), teszek még egy próbát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Róza Kata: Falakba zárt idő
S. A. Locryn: Gyufaláng
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Fábián Janka: A könyvárus lány
Vámos Miklós: Zenga zének
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem