Színek ​és évek / Hangyaboly 23 csillagozás

Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

A Színek és évek (1912) lapjain egy asszony mesél az életéről, azokról a drámai változásokról, amelyek a nők módos önállótlanságának összeomlását, az illúziók vesztét hozták magukkal. „Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat” – mondja Pórtelky Magda, aki bolondos és tragikus évek után hagyja maga mögött az asszonysorsok több évszázados programját: „egy férfival mindent el lehet érni, őáltaluk el lehet jutni mindenhez.”

A Hangyaboly (1917) zárdába szorított világát viharos érzéki feszültség jellemzni: elfojtott sóvárgás, titkos vágyakozások és kölcsönös féltékenységek az egyneműek zárt közösségében. Kaffka Margit a női lét kérdéseit a maga korában botrányos nyíltsággal – és máig érvényes éleslátással ábrázolja.
„A folyosó a zárdában az, ami a világban az utca! Aki szükségtelenül és sokat jár a folyosóra, arról tudni lehet, hogy nem ok nélkül teszi: az olyan itt, jól jegyezzétek meg, mint akit odakünn «utcalány»-nak neveznek.”

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai Kossuth · A magyar próza klasszikusai Unikornis · Életreszóló regények Kossuth · Arany Könyvtár Szépirodalmi

>!
Kossuth, Budapest, 2014
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980555
>!
Kossuth, Budapest, 2007
302 oldal · ISBN: 9789630949521
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1961
374 oldal · keménytáblás

1 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Belle_Maundrell>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Színek és évek: Nem hogy kenyérért, de még könyvért sem futnék férjhez. Na jó, talán ha olyan lenne, mint a Szépség és a Szörnyetegben, akkor elgondolkoznék rajta… Szívesen lekevertem volna egy jóindulatú taslit Magdának, hogy szedje már össze magát és boldoguljon férfiak nélkül, kit érdekel, mit mondott a nagyi meg a többi rokon; és gyorsan álljon a saját lábára, mielőtt teljesen kiég a sok takarítástól meg a hisztis férjeitől. A történet végére nagyon sokat változott, de szomorú, hogy csak annyi boldogság jutott neki, hogy a lányai többre vihetik nála. Mert ha előbb észbe kap, akkor ő is megtehette volna ezeket a dolgokat, és ötven évesen nem úgy nézegetné a kis kertjét, mint egy hetven éves nénike, aminek először hittem. Mellesleg ez a sztori majdnem olyan kiábrándító hatással volt rám, mint az Iszony. Soha az életben nem megyek férjhez, és ez már nem csak a parasztokra vonatkozik. Összességében 3,5 csillagot érdemel, meg egy megkönnyebbült sóhajt, hogy már nem ilyen bálozós-férjhezmenős-gyerekszülős-urunknak-és-parancsolónknak-csicskázós korban élünk. Biztos, hogy inkább szüfrazsett vagy macskás vénlány lettem volna, mert az hétszentség, hogy nem főznék egész nap és nem súrolnám a szekrény hátulját, hogy aztán le se pottyantsák a munkámat. *Belle megvetően legyint, balra el*
A Hangyaboly nagyon unalmas volt, egyáltalán nem nekem valók az apácák a dohos zárdáikkal. Mondjuk ezt mindig is tudtam, mert soha nem érdekeltek az ilyen könyvek/filmek. Kivéve az Apáca show, az cuki. Ez csak 2 csillag, szóval összességében 3-at kap. Ámen.

Georgina77 P>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Két írást tartalmaz a könyv. Az első kicsit terjedelmesebb, a második rövidebb. Mindkettő női sorsokat mutat be. Az elsőtől le lettem nyűgözve, a második viszont szinte semmilyen hatást nem tett rám. Az első történet egy hölgy nőéletével kapcsolatos számvetés. Tökéletes tükörként hatott, magamban éreztem a sorsfájdalmakat. Hangulatában Németh László: Iszony című regényére hajazott bennem. Komoly, mély, érzékeny írás.
A második történet egy zárda életébe ad bepillantást. Itt kicsit a zártság és abból a bezártságból adódó lelki tehetetlenség miatt, Ottlik Géza: Iskola a határon című regényének milliője köszönt vissza bennem (habár Ottlik regényéért odavagyok). Kaffka Margitnál még ami a lelki nyomasztás mértékét növelte, az a zárda alapkörülménye: sok nő egy helyen, egyidőben. Sosem szerencsés sok nő összezárva, mert előbb-utóbb felüti fejét az irigykedés, a piszkálódás, a furakodás, a helyezkedés. Itt is megkaptuk ennek a női közösségnek a negatívumait. Ebből a szempontból tűnt érdekesnek, egyébként nem annyira élveztem ezt, a második irományt. A Színek és évek viszont kiváló történet. Összességében kalapemelésre érdemes nekem Kaffka Margit, akinek írói világába ezzel a kötettel láttam bele először. Bízvást állíthatom, fogok tőle még a későbbiekben következő(ke)t is olvasni, mert meggyőzött.

Sapadtribizli>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Csak a Szinek es evek-et olvastam el. Kovetkezni fog a Hangyaboly is, de meg nem most, egyenlore eleg volt Kaffka Margitbol.

Nehezen haladtam vele, meg kell valljam oszinten. Alomszeru volt az egesz…alomszeru kepek, megfogalmazasok, mondatok…neha nem tudtam kovetni teljesen, maskor elvesztem a mondatok szepsegeben, lenyegre tapintasaban, vagy eppen az egymast koveto fordulatokban – mert olyan hirtelen es eszrevetlenul vezette fel a legfontosabb torteneseket, amik aztan jelentoseguket vesztettek es atalakultak. Es tenyleg minden pillanatfelvetelnek tunt, mintha regi,megkopott kepeket nezegetnenk magyarazatokkal: latjatok, itt voltam fiatal, o a groszim, o az edesanyam. Aztan latjatok, itt vagyok en a ferjemmel, stb.,stb. Egy megfakult albumot lapozgattunk egyutt Magdaval es kozben annyira megmutatott az irono egy fajdalmas noi sorsot, hogy szinte ismeroskent koszonthettem. Viszont nem mindig tudtam/akartam ezzel az ismerossel talalkozni…

Joeymano>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

A Színek és évek kap tőlem 4 strigulát, mert alapvetően tetszett. Nagyon nehezen rázódtam bele a stílusba, nehezen lassultam vissza. De egyszer végre elkapott a hangulata, onnantól kezdve pedig egyre inkább érdekelt. Érdekes egy világszemlélete volt Magdának, csak előre, bármi áron, de inkább más segítségével. Aztán persze ráeszmél, hogy csak magunk lehetünk sorsunk alakítói, és nekünk, nőknek igenis kezünkbe kell venni az irányítást, ha el akarunk érni bármit is. Ebben a szellemben nevelte aztán lányait is, így tudtak érvényesülni az életben.

A Hangyaboly (alapvetően emiatt álltam neki a könyvnek) viszont borzasztó. Egyáltalán nem éreztem rá, aztán rájöttem, hogy a téma, ami alapvetően érdekelne is, nem úgy van tálalva, ahogy szerettem volna, tehát így már nem is érdekelt. Húsz oldal után feladtam.

Ezért csak a 3 csillag.

2 hozzászólás
tomgabee>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Amellett, hogy a két regény érdekes volt, tetszett a témájuk, ami leginkább megfogott bennük, az Kaffka Margit stílusa volt. Sokszor újraolvastam egy-egy mondatát, mert annyira szépen írta meg őket. Gyönyörű mondatfűzések, szóösszetételek jellemzik a könyvet. Élmény volt olvasni!

Terbócs_Attila>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Nem volt könnyű. El lehet gyönyörködni a szecesszió ábrándos szóvirágaiban és mondatfüzéreiben, de az az utca is terhelően hatna az idegeimre, amelyet kétoldalt csupa Iparművészeti Múzeum szegélyez. Ettől függetlenül a Színek és évek egy jó olvasmány, a századvég-századforduló széthulló (vagy csupán rohamosan változó) világában életét élni kényszerülő, ambícióit és vágyait érvényesíteni képtelen nő ugyancsak széthulló és kiszolgáltatott élettörténete. Elhittem minden sorát, betekintést nyertem valamibe, amibe egyébként ritkán.

A négy csillag a Színek és éveknek jár, a Hangyabolyról inkább nem mondok semmit, azt sem nagyon tudom, miről szólt. A szatmári irgalmasrendi apácák zárdaélete (a hangyaboly) van itt elmesélve, de mire én megjegyeztem az összes apáca, novícia és zárdanövendék szerzetesi nevét, a sok Leónát, Virginiát, Georginát meg Kornéliát, pont véget ért a könyv, így messze nem tudtam hiánytalanul összerakni a hithez, zárdaélethez, élethez való sokszínű viszonyulások mozaikját. Pedig biztos érdemes lenne, talán most kéne frissében újraolvasni, hogy már tudom, ki kicsoda.

3 hozzászólás
zanni>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Alapvetően tetszett mindkettő, de egyik történet sem nőtt a szívemhez. Stílusa érdekes, különleges, látom az értékelésekből, sokakat idegesít, engem nem zavart, de rajongó sem lettem.
A Színek és évek eleinte nagyon tetszett: sok szép összefoglalása annak, hogy ötvenévesen hogyan tekint vissza a főszereplő az életére. Ezek végig előjöttek időnként, hogy értékelte onnan a fiatalkori eseményeket. Ezt nagyon jól csinálta. De maga a történet könnyen megunható, annak ellenére, hogy néhol érdekes, magával ragad, aztán marad az, hogy olvasom-olvasom, de tudom-e, hogy mit… Egyébként elég elkeserítő a történet, de bennem mégsem érte el az elmondásával azt az igazi hatást, amit lehetett volna.
A Hangyabolynál egy darabig gondolkoztam, hogy miért is akartam én ezt elolvasni. Az én világommal ellentétes itt minden. Egy darabig csak növelte az ellenszenvem az ilyen emberek iránt, mint ezek az apácák, akikről ír. Persze nem kifejezetten mond véleményt, csak közli a történetet. Aztán rájöttem, hogy mégis jó ezt elolvasni, attól még, hogy bosszantó, mert van benne tanulság. Jó néha kicsit belelátni olyan emberek gondolataiba, megérteni mi mozgatja őket, akik amúgy olyan távol állnak tőled, hogy soha nem szeretnél tudni róluk semmit. De sajnos ez a történet sem fogott meg eléggé, sokszor vártam már a végét sajnos.
Azért majd olvasok még tőle, később.

kitti20018>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Nem nőtt túlságosan a szívemhez ez a kötet, viszont azt sem bántam meg, hogy elolvastam. A Színek és éveken kissé nehezen küzdöttem át magamat, viszont a végére teljesen beleéltem magam. Talán nehezen szoktam meg az írónő stílusát, de a Hangyabolynál már fel se tűnt. Ez a történet egy picit jobban tetszett miközben olvastam, de most így visszagondolva egyformán tetszett a 2 történet.

Soskutij>!
Kaffka Margit: Színek és évek / Hangyaboly

Remek kor és jellemrajzok. Tényleg a legnagyobbak közül való.


Népszerű idézetek

Terbócs_Attila>!

Évek, évszakok, egymásba göngyölődő napok számlálatlan serege! Milyen keveset jelent így a távolság szitaszövetén át az idő szorgos mértéke, a kalendáriumi változások, és hogy hányszor reggeledett és alkonyodott a nap felettünk, hányszor váltott a természet, és tért vissza a holdújulás, vízár, hó, eső s az évszak virágai és gyümölcsei! A mi emberéltünk más osztódással igazodik és a sorsunk – mint valami mappán – kényére kirajzolja a gránicokat. Ha elgondolom, hogy a második házasságomtól számítva mostanig mennyi idő telt: bizony majd a fél életem. De így egészben néha oly egyszövésűnek tetszik ez a nagy halom esztendő, szinte elcsudálkozom; hát annyi tömérdek nap minden reggelén külön felkészültem az életre, öltöztem, beszéltem, gondoskodtam és küszködtem, és annyi éven át mindannyiszor mondtam néha nyüzsgő bajokból, gondokból eszmélve egy-egy pillanatra: „Bizony, hull a levél, hidegedik! Nemsokára fűtünk!” Vagy sóhajtottam nehéz közönnyel az égre: „Haj, esős nyár van! Tavaly szebben nyílt a leander!” Vagy ezt: „Itt van megint a karácsony; ez is, az is kellene!”… Összemosódó, nehéz és szívós, elsötétült színű szövete az időnek, egy hosszú, hanyatló, tompán nehezülő életszakasz; de mennyi alattomos, keserves küzdésekkel, mennyi buta, említeni is bajos, regényietlen, senyvesztő és lekoptató nyomorúságok csatározásaival átlyuggatott, szétrongyolt! De vajon finom és csinos, halk és szépen nyugodalmas életben nem öregedtem volna-e meg szintúgy? Ott volnék, ahol vagyok! Most már nem is tűnődöm rajta, hogy hol is hibáztam el. Tán mindenkinek az élete a természete szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez. Én már el nem tudom képzelni önmagamat másféle múlttal és jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné formált.

Színek és évek, 183–184. o. (1961)

Sapadtribizli>!

Ezekre a percekre emlékszem – legszebbek voltak, tán minden! Ülni így védetten – egy szép, meleg, otthoni szobában, a csendben –, lágyan nyilalló szomorúságokkal; regényesen, elérhetetlenül, elválasztva – és rejtelmes, izgató, titkos kötöttséggel egymáshoz tartozni, és egymásra érezve tudva-véletlen mozdulatokon, elejtett és elértett szavakon át.

Színek és évek

Sapadtribizli>!

A csupa szavakból táplálkozó szerelem csődbe jut időnként, egyre önmagán kérődzik, és kínlódva keresi a megfrissülést. Vannak felhangolt, lüktető, eksztázisos órák és az édes, kínos epedések becses percei; de ezeket a csúcsokat csak valami görcsös egységet kereső szándék köti össze és a sokszor nagyon fárasztó elhatározás, hogy: „Ma is úgy, mint tegnap!"

Színek és évek

Sapadtribizli>!

Éreztem, vártam-e valamit akkor – sejtés volt-e az a furcsa, édes, nyugtalan nyilallás; vagy türelmetlenség csak, életszomjúság. Néha úgy van az – az idő olyan, vagy az ember belső elkészültsége –, valaminek jönni kell, és akármi, akárhonnét jön is, fog rajtunk: megragad.

Színek és évek

Sapadtribizli>!

Egy ember, aki szeret engem – akivel mégis bátran lehetek így egyedül, épp azért tán, mert szeret –, pedig gondolatban vagy álmában valaha rám rohant bizonyosan – csókolt, ölelt.

Színek és évek

zil>!

Nem lehet nagyon siettetni, erőltetni semmit, és nem lehet feltartóztatni, megakadályozni sem. Az élet megy a maga útján – és amit mi görcsös erőlködő kis akarásunkkal elébe írnánk, rákényszerítenénk – bizony csak felibe-harmadába teljesíti.

344. oldal, 16. fejezet – Hangyaboly

zil>!

Amióta öreg vagyok, tudom már, hogy a legrosszabb dolog sem olyan rossz, hogy óvni és ijeszteni érdemes volna vele magunkat vagy egymást.

113. oldal, Színek és évek, 14. fejezet

zimzizim>!

Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár – néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről.

1. fejezet

Sapadtribizli>!

Egy szép, finom kultúra veszett ki az idővel – mondanák modernül –, az asszonnyal bánás művészetét nem érnek rá megtanulni manapság! És elfeledték, mennyire felér a szerelemcsata sok gyönyörű, tomboló, dacos és keserves virtusa azzal a „cél”-lal, mely magában közönséges és kiábrándító.

Színek és évek

Sapadtribizli>!

Semmi biztosat nem tudtunk a magunk és egymás jövőjéről, de alig-alig mertünk nyúlni e kérdéshez. Éreztük, hogy nagyon is gyorsan jött mindez, tán magunk se bíztunk volna benne. „Egy szép álom!” gondoltam –, semmi több!

Színek és évek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Az ajtó
Jókai Anna: Ne féljetek
Móricz Zsigmond: Pillangó
Németh László: Égető Eszter
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Kármán József: Fanni hagyományai
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Örkény István: „Rózsakiállítás”
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon