Színek ​és évek 239 csillagozás

Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek Kaffka Margit: Színek és évek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1912

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár

>!
Kossuth, Budapest, 2012
ISBN: 9789630962704
>!
STB Könyvek, Kistarcsa, 2008
224 oldal · ISBN: 9789637435645
>!
Európa, Budapest, 2007
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630780902

10 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 36

Most olvassa 22

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
cippo IP
Kaffka Margit: Színek és évek

Te, hát én úgy haragszom erre a Magdára, hogymég! Na majd mindján mondom ezt is.

Nade. Először is halálba idegesített, hogy nem bírom olvasni. Mán ott tartottam, hogy félbehagyottá nyilvánítom. De nem volt pofám. Hja, kérem, akinek még az Adybandi is a glóriáját fényezi, azt nincs pofája az embernek csak úgy, úri szeszélybül félbehagyni. Úgyhogy adtam neki még egy esélyt. Erre mi lett? Halálba idegesített, hogy nem bírom letenni.

Úgy lehet, meg kell csendesedni a Margithoz. Vagyizé, a Magdához. Szépen, nyugalmasan ír. Lényegében nem is értem, hogy evvel a szép nyugalmasságával hogy tudott ennyire fölbosszantani. Mer' mindamellett zajomban-csöndességemben folyamatos késztetést éreztem, hogy ritmikusan ütlegeljem a Magda fejét egy palacsintasütővel, mint Vitéz László az ördögét, hogy térjmagadhozbazmeg, térjmagadhoz!
Azt mondja: a sok megszokott rossz természetünkké vált; már elképzelni sem tudtuk volna magunkat más életben. Meg, hogy: Észre sem vette az életét; s az élet elment.
Nahát írnék én receptre az ilyen szűklátókörű Magdaféléknek egy-két közös vakációt az Anne Shirleyvel, hogy rádöbbentse őket végre a saját, némileg fékevesztettebb fantáziájukra.

Dr Németh

6 hozzászólás
>!
dontpanic P
Kaffka Margit: Színek és évek

Értem én, hogy bizonyos szempontból miért fontos a női (szép)irodalom elkülönítése, viszont azt sajnálom, hogy az értékelések tanúsága szerint ezt a női regényt tényleg csak nők olvassák. (Vagy legalábbis – a molyok között – nekik van róla mondanivalójuk.)

Pedig, pedig. Ez a könyv egy kicsi kulcslyuk egy titkos világra. Mondanám, hogy a női lélek világára, de nem tudom, az mi. „Női lélek”, micsoda asszociációk jönnek azonnal: finom, törékeny, tiszta, nemes… hát nem. Van itt sötétség is bőven (már hogy hol itt?, hát a könyvben, természetesen, hol máshol :P), és persze, persze, az egy más kor volt stb., na de a korok nem elszeparáltan léteznek, hanem egymásra épülnek, pedig milyen kényelmes is lenne tényleg a lapokon hagyva nyugtázni, hogy igen, igen, ez volt, de szörnyű volt, de jó, hogy már nem. Pedig ez az, amiből mi is születtünk, a gondolkodásmód, a szokások, a berögzülések.
Szóval jó volt be(felé)lesni a kulcslyukon, lesni a színes fény-árnyék játékot.

28 hozzászólás
>!
Amadea
Kaffka Margit: Színek és évek

Avagy mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt.

Nagyon döcögősen indult a kapcsolatunk Pórtelky Magdával; az „idős” (ötvenéves) asszony a zsebkendőnyi kertjében üldögélve tekint vissza az életére, egy hihetetlenül szép leírásokkal tarkított, merengő, elmélázó, lassúdad gondolatfolyam keretében. Nagyon, nagyon sok türelemre volt szükségem, hogy felvegyem a narrátor tempóját, aztán egy reggel nekiveselkedtem és túljutottam a holtponton. Számomra az volt a titka, hogy nagyobb falatokban fogyasztottam; ez nem olyan regény, amiből a metrón pár megálló alatt elolvasunk egy fejezetet, aztán majd este folytatjuk. Ha adunk neki időt, egy eleven, színes-szagos világ bontakozik ki előttünk, korhű, hiteles forrásból, avagy jé, milyen érdekes világ volt Magyarországon, nem haltam bele az unalomba.

Magda ahhoz a generációhoz tartozik, amihez az én korosztályom a jelenben; már nem gyerekként, de még nem felnőttként ketté töri örökölt világát, szokásait a változás. Divatjamúlt jelenség, a múlt poros, funkciótlan kísértete lesz a polgáriasodó dzsentrivilágban, ahol neki kellene lefektetnie a szabályokat magának és az utána jövő generációknak. Gondolom, sok olvasó felrója Magdának, hogy ne szerencsétlenkedjen már annyit, hanem szedje össze magát, de abban a bizonytalan körvonalú pillangóbáb-formában, amiben ő van, nem könnyű szarvasbogárrá változni – pláne nőként. Az egész életét megkeseríti, hogy mindenkori helyzete a férfiaktól és/vagy a családtól függ, nem tud a saját lábára állni, de illusztris, vendégkényeztető háziasszonyként, vidéki úrilány-feleségként prímán megállja a helyét – nincs mit tenni, ez az ő „csavarmenete”, úgy is mondhatnánk, hogy az ő képességei csak ebben a körben tudnak kibontakozni.
Ne higgyétek, hogy Magda nincs tudatában a korlátainak és a kiszolgáltatott helyzetének, nem szenvelgő, selyemruhás primadonna, még meg is lepett a nők helyzetéről alkotott haladó szellemű meglátásaival. Nagyra becsültem benne, hogy a saját lányait arra tanította, hogy törjenek ki a pillangóbábból, mindent megtett azért, hogy tanulhassanak és függetlenek legyenek. Magda típusa a mai napig létezik; mindannyian ismerünk olyan nőket, akiket alaposan elnyűtt az élet és magukat nem kímélve azt tartják szem előtt, hogy az ő gyerekeiknek jobb lehetőségeket biztosítsanak, miközben ők benn ragadnak egy tönkrement házasságban, ahol az egykori szerelem hamvaiból már csak a gyűlölködés szikrázik fel. Ez a probléma persze nem korszaktól vagy társadalmi osztálytól függ, mindig létezett (és létezni is fog), iszonyú tudatosság szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat 21-30 éven át ép maradjon, de most nem ez a téma.

Eddig csak Magdáról beszéltem, Margitról – állítólag az anyjáról mintázta a hősnőjét – nem. Nagyon szerettem a stílusát, annyira idegen, annyira más, mint én vagy az általam preferált könyvek, hogy szinte egzotikusnak hatott. A hangneme kicsit öregasszonyos, kicsit nagyasszonyosan dámás, de nem idegesítően, és a hangulata fantasztikus, áthatja az aranyos fényű, az elmúlástól patinás nosztalgia.

Klisé, de előbb-utóbb biztosan fogok még Kaffka Margittól olvasni – még mindig sikertelenül próbálkozom azzal, hogy több magyar szerzőt építsek be az olvasmánylistámba –, csak vegyem rá magam.

>!
Csabi P
Kaffka Margit: Színek és évek

KM könyve a századfordulós és az azt megelőző világot mutatja be, és van benne valami párhuzam a rendszerváltós éveinkkel, meg persze minden korral, amikor valami társadalmi változás zajlott le a világban, szóval gyakorlatilag bármely kor embere magára ismerhet ebben a történetben. 1911.-ben adták ki a regényt, és meglepett, hogy mennyire maiak azok a problémák, amik Pórteleky Magda életét keserítik.
Az egész regény tulajdonképpen egy visszaemlékezés, Magda megvénülve (50 éves!) réved vissza a múltba, és gyerekkorától felfejti élete fonalát, hogy hogyan is jutott abba a létállapotba, abba a kis házba és magányba, amiben éppen él. Nagyjából 1860–1910-ig tart a cselekmény (pontosan nincs meghatározva a szövegben). Fejlődésregénynek is tekinthetjük a művet, bár inkább visszafejlődésregény, ahogy Magda a nagyravágyó kislányból és ifiasszonyból a sors csapásai folytán egy megtört és megalázott, már csak a gyermekeibe vetett remény éltette asszony lesz.
Magda egy olyan kor szülötte, amikor a nő érvényesülésének útja a férfi: mihamarabb meg kell találni azt a hímet, aki magához veszi a nőstényt, és bizonyos házi szolgálatok fejében jól tartja élete végéig (beleértve az özvegyi nyugdíjat is). Csakhogy a kiegyezés kori dzsentri világnak lassan vége, a polgárosodó országban a nő már nem csak házi tünemény és szülőgép, hanem kezd felkapaszkodni a ranglétrán, és a lovakat valamint vadászebeket megelőzve közvetlenül felzárkózik a ranglétrán a férfi mögé. Ám ez felelősséggel jár, és Magda erre nincs felkészülve, nem ez volt neki ígérve. Ezt a gyötrődést meséli el KM Magda történetében (akit, azt mondják saját szülőanyjáról mintázott, hát nem lettem volna ott, amikor anyuka becsukta a könyvet).
Engem meglepett, hogy mennyire lényeglátó és bölcs ez a könyv, megállapításai ma is érvényesek. Ne felejtsük, Kaffka 31 éves volt, amikor ez a regénye megjelent. Nekem azért néha sok volt ez a fejben elmesélt történet, néhol már átcsúszott valamiféle romantikus lányregénybe, de szerencsére csak néha. Emiatt a folyamatos lelki kitárulkozás miatt a cselekmény inkább csak váz, amire reagálhat Magda, és feltárhatja lelki kétségeit. Persze ne gondoljuk, hogy Magda egyszerű áldozat, megvan a maga sara az élete alakulásában, ahogy a Doki mondja a Vissza a jövőbe III végén, a jövő nincs megírva, mindenki maga alakítja a sorsát. Ő erre nem képes, ma azt mondanánk, nem tud váltani.
Ha az elején azt mondtam, hogy ez egy fejlődésregény, akkor ez csak Magdára igaz, mert a többi karakter statikus, szinte csak statiszták Magda mellett, amolyan típus figurák, mint a testvérei, Csaba, a léha katonatiszt, vagy Sándorka, a beteges pap, meg a szigorú és maradi após, sorolhatnám. Ez nem tesz jót a regénynek, hogy ebben a változó világban ennyire nem változnak az emberek. Vagy épp ez volt (az egyik) baja az országnak, hogy tényleg ilyen alakok voltak a palettán.
Maga a szöveg is érdekes, az elején élveztem ezt a régies, de mégsem régimódi szöveget, később néha már fárasztott. Nem vagyok otthon a kor irodalmában, ezért levettem a polcról egy Mikszáth kötetet összehasonlítandó. Kálmán bácsi nekem kicsit gördülékenyebbnek tűnt, igaz, ő a humor eszközével is operál, ami Kaffkáról nem mondható el.
Összességében azt mondom, hogy 104 éve ellenére nem elavult ez a könyv, gondolatisága sok helyen ma is aktuális, érdemes a polcon tartani.

8 hozzászólás
>!
Rea P
Kaffka Margit: Színek és évek

Már a harmincadik oldal körül biztos voltam benne, hogy öt csillagos lesz ez nekem, végződhet majd bárhogy is. Legalább akkora élmény volt az olvasása, mint pl. Móricz Rokonok c. könyvének tavaly. Persze hab a tortán, hogy nőíró tudott így remekelni. Az elején állandóan az a képzetem volt, hogy Kaffka Margit saját életrajzát olvasom, pedig nem, de ehhez ki kellett gyorsan gugliznom az övét, hogy el tudjam már vonatkoztatni a regénytől. Tényleg olyan ez az írás, mintha szóról szóra tényleg megtörtént volna, a kor hű lenyomata, hiteles. Egyetlen felesleges sor sincs ebben, minden apró részletét is érdekesnek találtam. Micsoda bepillantás a múltba, szokásokba, mennyiféle rendű-rangú ember életvitelébe.
De elsősorban a lélektani regények szerelmeseinek való, és főként nőknek, asszonyoknak. Van mit tanulni belőle magunkról is, változhatnak, korok, eszmék, divatok, az ember legbensőbb természete maradandó. Bizony megríkatott nemegyszer azokkal a szép-szelíden megfogalmazott mély életigazságaival. Miért is csak utólag lehet ilyen bölcs rálátással emlékezve megérteni a múlandó évek történéseit, összefüggéseit…mennyivel könnyebb volna, ha időben.. Jókor került a kezembe ez a könyv. Teljesen odavagyok érte. Újraolvasós.

14 hozzászólás
>!
ppeva P
Kaffka Margit: Színek és évek

Lányok, lányok, mai lányok – ne haragudjatok annyira Magdára… Egy másik világban nőtt fel ő, hálókból, hazugságokból, elhallgatásokból, szigorú szabályokból szőtt világban. Minden szava, mozdulata, tekintete kontroll, ellenőrzés, kitárgyalás alatt volt, ha sok volt, azért rótták, ha kevés, akkor azért. Próbált volna csak természetes lenni, szíve szerint cselekedni vagy beszélni – na abból lett volna csak a haddelhadd! Nem csoda, ha az élete nagy része kifelé élés, manír, gőg, kapaszkodás lett. És tehetetlenség, önbizalom hiánya. Mert azt sulykolták belé, hogy csak „egy férfin keresztül” (természetesen ezen férjet értettek!) lehet valaki belőle.
Mikor 18 évesen már a második szezonjára készült, családtagjai már szinte szorongtak, hogy nem sikerül „jól eladni” őt a bálozásnak nevezett leányvásárban… Hogy a nyakukon marad, mert nem fog sikerülni egy férfi nyakába varrni. Aztán meg az után ítélték meg, számították valaminek, hogy mit tud ebből a házasságból „kihozni” a maga, a gyerekei és a családja számára.
Milyen jó, hogy az a világ már a múlté! A több feladattal, nehézséggel, döntéskényszerrel járó szabadság mennyivel jobb, mint az a kalicka-világ! Amikor egyszerre vághatták az ember lánya fejéhez vagy azt, hogy „élősködik” egy férfin, vagy azt, ha megpróbált volna valahogy házasság nélkül boldogulni!
Megdöbbentett, hogy ezt a könyvet egy ötvenéves öregasszony nézőpontjából írta… Mikor már az „út végéről” vissza tud nézni az elmúlt életére. Te jó ég, mennyit változott ebben is a világ!
És a könyv nagyon jó. Annyira bele tudtam magam élni abba a világba.

2 hozzászólás
>!
Vivarumba
Kaffka Margit: Színek és évek

Alig lehet két hete, hogy újfajta „bolondériám” akadt, és lázasan belevetettem magam a családfakutatásba :-). A saját családtörténetem megismerése közben pedig mindenféle témájú tanulmányba és internetes cikkbe belekóstoltam, ami a századforduló időszakához kapcsolódik. Na és ez idő tájt kezdtem bele Kaffka ezen regényébe, és szájtátva olvastam minden apró részletet, amivel csak közben elkényeztetett. Kaffka nem tévedt a leányregények ingoványos talajára, nem próbált kalandregényeket kreálni férfihős szerepébe bújva. Arról írt, amit ismert, legyenek azok a saját érzései vagy a környezetében élők életútjai, tapasztalatai. Igaz főhősnőjének élete egy búra alatti fullasztó lét megtestesülése, de az írónőt a szűk keretek nem kötötték gúzsba, ha már a nagy világ nem lehetett az övé, távcső helyett a mikroszkópot kapta kézbe, és így válhatott észrevétlen, korának elsőrangú krónikásává. Minden apró kis részletet megfigyel, legyen az divat, nőegylet, cseléd alkalmazása, a korabeli pesti utcák, színház stb… Elképesztő őszinteséggel beszélteti főhősnőjét, lehánt róla minden manírt, szerepet, nem fél leírni még a gyengeségeit se. Gondolatai házasságról, anyaságról, öregedésről, vágyakról, ösztönről a mai napig tabu kategória (Úgy gondolom Németh László Iszony című művét is inspirálhatta… )

>!
stippistop SMP
Kaffka Margit: Színek és évek

Nagyívű és megrázó. Szánandó és egyben becsülendő asszony életútja. Lassan olvastam, mert olyan szépen írta; a szemem gyakran felugrott egy-egy bekezdésnyit, hogy az agyamba vésődjön a bölcsesség.

Köszönöm @Esmeralda-nak a kölcsönzést! :o)

8 hozzászólás
>!
Dana
Kaffka Margit: Színek és évek

Nagyon ambivalens érzéseket váltott ki ez a regény belőlem. Egyrészt elgyönyörködtetett Kaffka stílusa, egészen másra emlékeztem fősulis éveimből, a Színek és években Kaffka nagyon választékosan, elmélyülőn és borongósan ír, a magyar nyelv szép rétegeiből válogatja a szavait. Ugyanakkor Magda csöppet sem volt szimpi és a regény teljes egészében az ő monológja, nem kellemes ilyen hosszú időt tölteni a társaságában. Magda sorsa valószínűleg a tipikus századfordulós asszonysors: találni egy férfit, aki mellett háziasszonykodni, ne talán tán alispánnénak lenni lehet, ruhákat venni, társaságba járni és cselédeket dirigálni. Magda csillagútja azonban tragikus hirtelenséggel lefelé ível, és képtelen megállni önállóan a lábán. Nagyon érdekes elméleteket lehet olvasni ezzel kapcsolatban a nőkről férfiak szájából: egyik szerint az „új nő” már csak önmagára támaszkodik és nem kell, hogy anya legyen, a férfit pusztán eszköznek tekintik, másik szerint viszont a nő örökre a férfi torzulása, alacsonyabbrendű biológiai lény és mint ilyen folyton gyámolításra szorul. Valójában Magda sem tud alternatívákat, míg végül öregen, átgondolva életét, egyfajta új asszonyi bölcsességet tanul.

>!
Katalin_baronesse
Kaffka Margit: Színek és évek

Az írónő stílusa már ez első mondatoktól kezdve megfogott, és visszaröpített vagy jó száz évvel ezelőttre. Olyan bölcs és őszinte volt az utolsó mondatig, sok oldalon ismertem magamra. Másrészt Magda sorsán keresztül megismerhettük az akkori köznemesi, polgári nők, asszonyok sorsát, és annak a férfiakra való utaltságát. És Kaffka Margit felveti azt a máig aktuális, és rendezetlen témát, hogy hol is egy nő helye, és mi a kötelessége?


Népszerű idézetek

>!
jevus

Furcsa egy cirkusz ez a világ!

19. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: világ
4 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

Amióta öreg vagyok, tudom már, hogy a legrosszabb dolog sem olyan rossz, hogy óvni és ijeszteni érdemes volna vele magunkat vagy egymást.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: időskor
1 hozzászólás
>!
jevus

Ez a bolond élet mindenestül mégiscsak kedves valami!

12. fejezet

1 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Szép, nagy csendesség van körülöttem jó ideje már. Messzire tőlem csak megy tovább az élet, baj, osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek, elcsudálkozom, hogy az életet most élő emberek milyen gyerekesen kíváncsiak rá, hogy mi fog velük történni holnap vagy holnapután. És furcsa elgondolni, hogy a mostani dolgok a fiatalok számára éppolyan újak és érdekesek, mint nekem a harminc évvel ezelőttiek. Az én mostani látásommal nézve már világos, hogy a sokféle emberi hajszában és változásban nagyon sok a játékos szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát játszom vagy papát vagy tengeri vihart – úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célratörő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe. Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes – minden egyéb csak magahitető fontoskodás.

(első mondatok)

>!
csobi SP

…és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém – és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak.

1. fejezet utolsó előtti mondat

>!
nagy_csilla

A házasságban egy kis ravaszság a főtudomány. Elsiklani a dolgokon, kicsit nyájaskodni, aztán tehetsz amit akarsz. Nem az a fő, hogy felül maradjunk a szóvitákban, hanem hogy belsőleg szabadok maradjunk és simán éljünk. Azért férfi, hogy ámítsuk kicsit, szeretetből!

>!
cippo IP

Ezek mind városba vágytak, fel Pestre, zajos utcákba, színházakba, munkátlan háztartásba; lebzselő, olcsó, könnyű koplaló életbe. Még a mama is, lám az öreg fejével, milyen vígan beletalálja magát.

Hidd el - írja egyik levelében –, ez a legnagyszerűbb hely! Az egész ország népe felhúzódik ide, lassan családonként. Aki nyer a lottérián, idejön fényesen elkölteni, aki lekoldusodik, idejön nyomorogni, aki sikkasztott vagy megesett, idejön elrejtőzni. Aki eszével, szépségével, huncutságával vagy akármilyen kis tudományával kereskedni akar, ide kell jönni neki. Itt megélnek virágcsinálásból, újságárulásból, versírásból, férficsábításból; el nem gondolhatod, hogy mi mindenből. Ezzel a kis havi negyven forintommal – Isten áldja meg a szegény anyám eszit haló porában is – egészen jól megvagyok itt, elhidd azt. Kis hónapos szobám van egy családnál, nagyon jó (csak ez a féreg ne volna itt annyi, verje isten), és nappal alig vagyok otthon. Hol egyik rokonnál, hol a másiknál elidőzöm, csak arra ügyelek, hogy ne egyek egynél se, mert az biz számba jön. Ki-kiülünk a ligetbe a kocsikorzót nézni; fiam, itt az ember szeme lakik jól; odalent meg még mindig sokat törődnek a gyomorral. Vasárnap kávéházba megyünk. Ezt se álmodja vidéki asszony, hogy el merjen menni, mint valami kaszinóba, asszonybarátaival egy kávéra, és harminc krajcárért sok habot, divatújságot, villanylámpát, jó meleget kap, három pincér szaladoz körülötte, és üvegablakon nézheti az utcát, ahol folyton-folyton jön-megy a sok ember, és kétszer se látod ugyanazt. Milyen érdekes kis regényeket lehet itt megfigyelni!

24. fejezet

>!
Boglarina

…csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk…

23. oldal

>!
stippistop SMP

Ügyetlenkedtünk, bizony; szokatlan dolog volt az itt, hogy az ember ugráljon, szaladozzon, lihegjen, mikor nem kénytelen vele; és mint a gyerek, színes labda után. Mi asszonyok talpaltunk, hajladoztunk, melegedtünk délelőtt a háztartásunkban eleget, én legkivált, délutánra az ember már ülni kívánt szépen kiöltözve, befűzve; felfésült haját össze nem csapzani, rendbeszedett arcbőrét ki nem izzasztani idegenek, férfiak előtt; és nem porozni össze finom, hegyeske cípőjét.
Én bizony nemigen erőlködtem a játékkal, de társaságban levésre, szórakozásra jó ürügy volt nagyon.

113. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963)

15 hozzászólás
>!
nagy_csilla

Egy asszonynak egyetlen hivatalfőnöke az ura; az pedig, ha egy kicsit szereti, mindig megvesztegethető

11. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Vámos Miklós: Apák könyve
Lengyel Péter: Cseréptörés
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
Elena Ferrante: Tékozló szeretet
Móricz Zsigmond: Pillangó
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Csontos János: Angyaldekameron
Jacek Dehnel: Lala
Szép Ernő: Lila ákác / Ádámcsutka
Mircea Cărtărescu: Vakvilág – A bal szárny