Hangyaboly 164 csillagozás

Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Különös, fojtott levegőjű, zárt világba visz Kaffka Margit kisregénye, a Hangyaboly. Egy tanítórend apácazárdája a színhely a századforduló idején. Szigorú életrend, súlyos kötelmek, megcsontosodott középkori szellem nehezedik egyforma könyörtelenséggel apácákra és növendékeikre. Zord nevelési elvek: a néma folyosókon csak suttogni szabad, a hangos szó már rendbontásnak számít. Ebben a közösségben csupa nő él együtt: elfojtott vágyak, az önfegyelem kegyetlen szorításában eltorzult érzések és kapcsolatok nyűgözik a lelkeket. A zárda életének látszatra sima tükre alatt kibékíthetetlen, szenvedélyes ellentétek forrnak, s egy csapásra felszínre kerülnek a főnökasszony halálakor. E látszólag egységes és fegyelmezett közösség ekkor nyíltan és élesen két pártra szakad: a belső megújulást sürgetők és a konzervatívok pártjára. A megzavart „hangyaboly”-ban szabályos választási korteshadjárat kezdődik, amely – természetesen – a konzervatívok győzelmével ér véget

Eredeti megjelenés éve: 1917

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · Diákkönyvtár Móra · Millenniumi Könyvtár Osiris · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Szépirodalmi kiskönyvtár Szépirodalmi

>!
Book and Walk, Budapest, 2013
>!
Litera/Veres, Székelyudvarhely, 2012
118 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789738913660
>!
Kossuth, Budapest, 2012
ISBN: 9789630964364

13 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Kissé fura, hogy nincs a regénynek központi alakja, ennek ellenére működik a történet. Ha igazi főszereplője nincs is Kaffka Margit írásának, központi eleme nagyon is van. Az apácazárda a leánynveldével nemcsak egy magamfajta férfi, de a korombeli nők számára is ismeretlen terep lehet. A mai lányokról már nem is beszélve. A zárda messze nem olyan statikus intézmény, ahogyan azt egy kívülálló felületesen gondolná. A zárda elvileg az elmélyülés és magába fordulás helye lenne, ám közelebbről szemlélve szüntelen hadakozás nyomaira bukkanhatunk. Harcolnak a modernebb felfogású nővérek a konzervatívok ellen. Személyi torzsalkodások mellett a zárda folyamatosan harcol a növendékek felszenteléséért. A gazdagabb növendékeknek a rendre szálló vagyona mellett a szegényebb sorsú lányok megnyerése is fontos, mert ők az ingyenes munkaerőt biztosítják a nővérek számára. S természetesen harcolnak a növendékek is. Van aki csak azért, hogy legyen néhány perc magánélete. Mások talán a szerelemért, de legalábbis a családalapítás jogáért, a civil életért. S van aki a tanulás lehetőségéért, anélkül, hogy be kellene lépnie a rendbe. Csendes történet, de érezni a fortyogó katlan hevülését. Egy változó világba pillanthatunk, mielőtt még befejeződnének a változások. Torz múlt, félkész jövő és formátlan jelen egyedi kavalkádját.

1 hozzászólás
eme>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Csalódás. Bár magam sem tudom, mire számítottam, de nem erre, az biztos. Túlzsúfolt, sűrű, mégis sok szempontból hiányos regény. Nyelvezete szecessziós túlburjánzásokkal indázza körül, érzékletes, színes-illatos, fülledt, sajátos hangulatot keltve. Akár a zárda konkrét és jelképes helyszíne – sűrített élettel tele. Itt minden intezívebb a megszokottnál, minden apró mozzanat felnagyítva tárul elénk. A zárt helyszín és a közös, szigorú szabályok rabságában, mintegy nyomás alatt alakulnak a jellemek, forrongnak az érzelmek, szenvedélyek, születnek a kapcsolatok. Mintha a kinti világ leképzése lenne ez a hangyaboly, a maga pletykáival, intrikáival, szervezkedéseivel, hatalmi harcával, konzervatív és haladó erők összecsapásával, a női emancipáció apró lépéseivel, az egyéni szabadság és önállósulás igényével. A zárda életének belülről, nem is enyhe kritikai éllel láttatott képe, jelképessé válva, a századelő társadalmára, értékrendszerére, mozgató erőire mutat rá. Arra, hogy ez a hangyaboly a személyiségformálás helyszíne, mely nem mentes torzító hatásoktól sem, amennyiben elfojtja, visszanyesi a természet friss, életerős hajtásait. Az antiklerikális szólam így egyben társadalomkritika is, az apácalét pedig a hagyományos nőidentitás, a tisztaság, szüzesség kulturálisan rögzült jelképe.
Érdekes, hogy a regénynek nem igazán van központi karaktere. Leginkább talán Király Erzsi alakja tűnik annak, aki gyakran kívülállóknt tekint a hangyabolyra, egyféle hangyakirálynőként, aki sajátos státusa révén elkülönül a többiektől. Néha bele-beleszól a többiek sorsának alakulásába, de többnyire szemlélőként vizsgálja monotóniájában is mozgalmas életüket, miközben megőrzi önmaga viszonylagos érzelmi-szellemi függetlenségét. Csakhogy Erzsi alakja/nézőpontja a regény során gyakran eltűnik, helyet adva a többiekének. Néha az olvasó észre sem veszi a nézőpont vagy épp elbeszélői szólam váltását, ezáltal picit összekuszálódnak a szálak. És ahogy nincs egységes nézőpont és egyértelműen kiemelhető főszereplő, úgy egységes, határozottan körvonalazható cselekmény sincs. Inkább epizódokból építkezik a regény, többé-kevésvé kifejtett cselekményszálakból. Mintha azt sugallná, egy hangyabolyban nincs önálló individuum, kiemelendő élettörténet, minden így, együtt működik, egy közösség önfenntartó, önszabályzó mechanizmusaként, melyből kiemelkedni, kiszabadulni szinte lehetetlen vállalkozás. Szinte…
Tetszett ez a metaforikusságra, összetettségre való törekvés, a megvalósítás azonban kevésbé. A felépítés, de a karakterábrázolás is, főként a regény második felében, kicsit elnagyolt, elsietett, annak ellenére, hogy az eléggé vonatott, lassú kezdés után itt picit mozgalmasabb, kevésbé unalmas lesz a regény. Mindentudó elbeszélő híján sok olvasónak szánt információt a dialógusokba próbál beépíteni a szerző, ezáltal néha különösen suta, művi és erőltetett párbeszédek kerekednek.
Végig az az érzése az embernek, hogy a viszonylagos cselekménytelenség ellenére túl sok mindent próbált a szerző belesűríteni a regénybe, és végül túl sok minden maradt torzóban, kidolgozatlanul.
Kár érte.

6 hozzászólás
kaporszakall>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Egy oktató apácarend bentlakásos iskolájának apró intrikái, helyenként kissé szónokias párbeszédekkel, de javarészt eleven figurákkal. Furcsa manapság olvasni ennek az életidegen közegnek a visszafojtott kamaszlány-álmoktól fülledt hétköznapjairól, de Kaffka tehetségét mutatja, hogy száz év távolából is együtt tudunk izgulni a lányokkal, és szurkolni Király Erzsinek, spoiler

Kordokumentum, s egyben szerethető kis történet; a Hangyaboly cím jól illik hozzá.

Esmeralda>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Olvasgatom a korábbi értékeléseket, és nem értek valamit: csak engem lepett meg ennyire a zárdában izzó- izzadó szerelem? Én eddig mindig azt hittem, ha álmodoznak is bent- mert hogyne álmodoznának- akkor valami egykor, a kinti világban látott férfi, vagy egy helyes kispap lehet a titkos, és nyilván százszor meggyónt ideáljuk. Node ez? Hajfürtök, érintések, vallomások, és mindezen senki nem lepődik meg, láthatóan száz meg száz éve megszokott jelenség. Ilyenkor a párokat szétültetik , másik kolostorba küldik, aztán elcsöndesednek a szenvedélyek. (Vagy nem, lsd. Kunigunda)
Másrészt még azon is elgondolkodtam, vajon mi nők nem ilyen test nélküli, teljes szerelemre vágyunk-e sokszor? Hogy a másik értse minden rezdülésünket és gondolatunkat, a pillantásunkat. Erre férfi sosem lehet képes, mert nem, és kész. Vajon bujkál bennünk is egy efféle örök vágyakozás? Mi, világi nők talán a férfi szerelem és a női barátságok összeszövésével tudunk belül harmóniát teremteni?
Hát titeket ez nem kavart fel??

12 hozzászólás
Lady_L>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Hangulatteremtésből csillagos ötös! Az utolsó mondatok után odarohantam az ablakhoz és 10 percet bámultam az emberek színes esernyőit, kellett egy nagy adag Élet! Zárda, apácák, monotonitás, szürkeség, fülledtség, váááhhh, ki innen, ki! Az emberek minden körülmények között emberek, az érzéseiket és szenvedélyeiket hiába próbálják elnyomni valamiféle képmutató, számító érdekekből mindenféle szertartásokkal. De „egy olvasó körülmondása alatt is ötvenháromszor kell emlékezni” a halál órájára, lassanként megmerevednek, elsorvadnak azok a szenvedélyek, a szerencsésebbek megbékélnek a helyzetükkel és akkor jó apácák lesznek, olyanok, amilyennek lenniük kell az évszázadok alatt kialakult szokások és elvárások alapján.
Négy csillagot akartam adni, Diderot apácájához képest sehol sincs, de rájöttem, hogy csak más, teljesen más, a női író lágyabb megközelítése miatt.

meseanyu P>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Nekem kezd nagyon bejönni ez a Kaffka nőszemély, ez egy annyira helyes történet volt, amolyan kékharisnyás csíkos könyv. Ha találok még tőle a könyvtárban, még a Kaffka-kihívásra is benevezek, reszkessetek! :-)

5 hozzászólás
kolika>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

A rövid mű egy zárda mindennapjait mutatja be. Azt gondoltam volna, hogy nem sok minden történik ebben a műben. De így olvasás után mégsem nevezném mindennapinak a zárda mindennapjait. A látszólag csendes felszín alatt kavarognak az indulatok, érzelmek, s az érdekellentétek.
Eléggé elterjedt nézet az, hogy a kolostorban, zárdában élő személyek között fel-fellángol a szerelem. Tulajdonképpen az lepett meg, hogy itt sincs másképp. Azt gondoltam volna, hogy a szerző ebben a kötetében lerombolja ezt az elterjedt nézetet. Meglepetésemet fokozta, hogy a szereplők még csak nem is tesznek nagy erőfeszítéseket e érzelmek eltitkolására. Mindenki tud róla, maximum nem beszélnek fennhangon róla, suttogások, kis pletykák során beszélik meg a történéseket, észrevételeket.
Érdekes személyek jelennek meg a kötet lapjain, de jellemábrázolásokat kissé hiányosnak éreztem. Szösszeneteket láttam az apácákról, s ezek által lehet némi belátásom, hogy ki miért választotta a zárdai életet. Nem mindenki a hitéletének erősítése miatt választja a zárdát. Ügyeskedők – tanítónői diplomát ingyen szerezni óhajtók –, ugyanúgy feltűnnek, mint azok, akik dacból választják a bezártságot.
A komor falak között humoros és botrányos jelenetekre is sor kerül az apácák nem kis rémületére. De e pár nap visszásságai, halálesete ellenére az élet megy tovább a falakon belül.

mozgokep016 P>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Újraolvasás volt. S valahogy „izgalmasabbra” emlékeztem. Most is szívesen olvastam, nem erről van szó. De most annyira átláthatónak/átlátszónak tűnt a zárda parabolaszerű világa. Hiányzott a helyzetek, mondatok, figurák mögül a titok, a váratlanság. Most talán elevenebbnek éreztem a zárdán kívüli világot, pl. a bankett leírását. Ott igazi színek, ízek, illatok voltak. De mindezzel együtt pontos és jó könyv.

Galambdúc>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

A nyelvezettel nehezen barátkoztam meg, a Színek és éveket abba is hagytam, mert nekem túl cikornyás, vontatott volt, vagy csak nem voltam megfelelő hangulatban. Viszont a zárda világa érdekelt. Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, és rá kellett jönnöm, ugyanúgy le vannak osztva a szerepek, vannak hatalmi harcok és különös vonzódások. A csavarkák a regényben, például ami a legjobban kiakasztotta az apácákat és skandalum kerekedett belőle, kifejezetten szórakoztató volt, és örültem, hogy a fiatal lányok többsége, aki ott nevelkedett, meglelte a boldogságot végül. Három felet akartam neki adni, de a végére feltornázta magát négyre.

adrica P>!
Kaffka Margit: Hangyaboly

Nehezen jutok dűlőre ezzel a regénnyel.

Mint szöveg, engem nem bűvölt el. Nem tudom, hogy ez Kaffka vagy a kiadás hibája, de elég gyakran voltak benne olyan fura, nehezen értelmezhető mondatok, amiket sehogy sem tudok annak a számlájára írni, hogy régen biztosan így beszéltek az emberek. Inkább hibának tűnik. De ha ezektől eltekintek, akkor sem fogott meg a nyelvezete.

Mint politikai machináció, választási hadjárat, újítók és konzervatívok összecsapása, nem volt rossz, sőt, időnként kifejezetten érdekelt. Az is jó ötlet, hogy mindezt egy zárdába helyezi az író, ahol pedig azt gondolnánk, hogy csak Jézus Szent Szerelme és ájtatosság létezik. Na persze. Mégis, a hosszú monológok, a körülményeskedés és a hálaistenkedések közepette valahogy vértelen marad a harc. A legnagyobb intrikus egyértelműen Király Erzsi, az apácák elbújhatnak mellette. :)

A szerelmi szál sem túl erős, sok érdekes történetbe és személyiségbe kapunk bepillantást, de mind felületes marad. Senkivel nem tudtam különösebben együtt érezni, senkinek sem tudtam drukkolni, pedig mindegyik kapcsolatról szívesen olvastam volna még többet. Ez talán a regény rövidségének számlájára írható, egyszerűen nem fért bele több. De akkor lenne kevesebb, átélhetőbben. A lehetséges viszonyok sokféleségének felvillantására azért jó volt.

Az apácákról meg a zárdáról, úgy éreztem, nagyon keveset tudunk meg, pedig engem érdekelt volna, hogy mit él át az, aki apácának áll, vagy zárdában nevelkedik, és nyitva van előtte a lehetőség. Az nyilván nem meglepő, hogy sokan nem a hit hanem egyfajta kényszerűség miatt választották ezt az életet, épp ezért lett volna érdekes, hogy hogyan feszül egymásnak a „világi” személyiség és a lemondások, vagy hogyan nevelődnek ki vágyak az emberből (egyáltalán: kinevelődnek egy idő után, vagy csak mindörökre elfojtódnak?). Erről is csak felületes villanásokat kaptunk, de annyit azért elég egyértelműen le lehet szűrni, hogy Kaffkának nem szimpatikus a zárdaélet.

Mint „LMBT”-címkével jelölt regényt, pedig egyáltalán nem tudtam értelmezni. Bár ez lehet az én hiányosságom is. A jövőben tervezek jobban utánajárni a témának, de egyelőre elég szkeptikusan állok az ún. kényszerhomoszexualitás jelenségéhez, hogy t.i. ha sok azonos nemű embert összezárnak egymással, akkor egy (jó) részük törvényszerűen elkezd bezsongani egymásra. Nem tudom, hogy így van-e, de Kaffka nem győzött meg arról, hogy igen. Pedig el akartam volna én hinni, de sehogy sem volt hiteles.

Röviden: nem volt ez kifejezetten rossz, de nekem vérszegény, felületes, és sajnálom, mert a történet és a karakterek is olyan potenciált rejtettek, amit jobban is ki lehetett volna használni. Király Erzsi azért jó arc, őt megjegyeztem. :)

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

Sosem láttam nőt, ki ennyire értett volna a gyakorlati gazdaságtanhoz elméletben!

89. oldal (1963)

puma>!

Az élet megy a maga útján – és amit mi görcsös erőlködő kis akarásunkkal elébe írnánk, rákényszerítenénk – bizony csak felibe-harmadába teljesíti. Valami csüggesztő, de mégis kibékítő középszer ez; a neve: megalkuvás.

133. oldal

Lovely>!

[…] az embert a saját fiatalsága gyötri, és az ilyenből baj is lehet, ha az ember nem áll a sarkára egyszer, nem fogja fülön az életet. Élni, nézni, játszani vele, amíg lehet, úgyis elég rövid lesz tán az egész – és semmit nem venni túl tragikusan! …

15. oldal

1 hozzászólás
krlany I>!

De azt már bizonyosan szeretné tudni, vajon odaát a tengeren túl hány éves korukban kapnak politikai jogokat a nők? S a nagy harisnyagyárak üzemében a kék teljesen kiszorította-é már a szivárvány többi színeit?

8. fejezet

3 hozzászólás
Maya>!

A bajok és kellemetlen dolgok csakugyan ritkán járnak egyedül; megszeretik a vendéglátó házat és sorba jönnek; egymásnak adva az ajtót.

124. oldal

puma>!

… mert ez is a föld rendje és törvénye, hogy sose értsük meg egymást teljesen, mi emberek. Mégis, igyekeznünk kell erre ugye, hogy aztán helyesen szeressük egymást.

120. oldal

Ninácska P>!

– Igen, de te egyszer belemásztál. Az életbe…

5. oldal

Izolda P>!

Ebben a szép, nagy, öreg kertben olyan volt bizony az édes, szeptemberi ragyogás – ez a tisztán szétcsurgó, sűrű arany a levegőben –, akárcsak a többi, valamennyi kertje fölött a szomszédságnak meg a városnak. A termetes, deli fák bizony nem éltek itt szűzi meddőségben, hanem – miután Boldogasszony-hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolózva bolondul kibálozták magukat, élték világukat – végre gyönyörű lakodalmat csaptak és a hosszú, nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik gyengéd zöldjébe. Most, hogy itt van az őszi beszámoló és mindenkinek meg kell mutatni, mit művelt és hogy munkálkodott Isten nagyobb dicsőségére – most, lám –, érett, nagy gyümölcsöket mutogatnak, citromsárga, fontos körtéket és kerek, piros almákat, amelyek csak alig-alig csüngenek a kocsányon és olyan illattal tölti meg az apácazárda kertjét, hogy az mindenhez jobban hasonlít, mint tömjén szúró és szemérmes füstszagához.

(első mondat)

Esmeralda>!

Ebben a szép, nagy, öreg kertben olyan volt bizony az édes, szeptemberi ragyogás – ez a tisztán szétcsurgó, sűrű arany a levegőben –, akárcsak a többi, valamennyi kertje fölött a szomszédságnak meg a városnak. A termetes, deli fák bizony nem éltek itt szűzi meddőségben, hanem – miután Boldogasszony hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolózva bolondul kibálozták magukat, élték világukat – végre gyönyörű lakodalmat csaptak, és a hosszú, nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik gyengéd zöldjébe. Most, hogy itt van az őszi beszámoló, és mindenkinek meg kell mutatni, mit művelt és hogy munkálkodott Isten nagyobb dicsőségére – most lám, érett, nagy gyümölcsöket mutogatnak, citromsárga, fontos körtéket és kerek, piros almákat, amelyek csak alig-alig csüngenek a kocsányon, és olyan illattal töltik meg az apácazárda kertjét, hogy az mindenhez jobban hasonlít, mint a tömjén szúró és szemérmes füstszagához.

(első mondat)

1 hozzászólás
Esmeralda>!

Megint valami magasabb iskolát – rosszkedvűsködött most már Kunigunda –, mindig csak magasabbat akarnak! Így is már annyi itt a nagy kamasz lány, anyányi képezdész „kisasszony”, akiket még ki se térdepeltethet az ember, hátukra sem kötheti a vörösnyelvet, hanem magázni kell őket, jó, hogy nem nagyságolni; és ha változásuk van, hát zöldek, és alig húzzákvonják magukat. Pfuj, milyen rendetlenség! Ez az internátus hajdan, az én időmben igazi nevelőintézet volt bizony; tízéves kis fraccok tanultak itt strimpflit kötni meg kreutzmaschnit ölteni, és nem volt annyi sok csiricsári tudomány, elemi, polgári, jó, hogy még gimnáziumot nem csinálnak már itt is! Hanem volt rend, igen, úgy bizony; pisszenni se mert egyik se előttem! Nem úgy mint ezek a vén kamaszok, zerstreute Gräd’ln.

39. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Szabó Magda: Az ajtó
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Örkény István: Macskajáték
Kodolányi János: Julianus barát
Jókai Anna: Ne féljetek
Tolnai Lajos: Az urak
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna
Lázár Ervin: A fehér tigris
Móricz Zsigmond: Pipacsok a tengeren