Hangyaboly 130 csillagozás

Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly Kaffka Margit: Hangyaboly

A Hangyaboly – írja Bodnár György – egy zárda életét mutatja be, melynek csendes, fülledt levegőjét felborítja az új főnöknőválasztás… A pártokat főképpen a zárda anyagi forrásainak megválasztása állítja szembe. A régiek a módos jelöltek hozományára és a főúri adományokra akarnak építeni továbbra is. Ezért igyekeznek belekényszeríteni a rendbe Gross Helénkét, a haldokló főnöknő unokahúgát, akire nagy örökség vár. A modernek szeretnék, ha feleslegessé válnának a pénzhozományok: akkor csak a rátermettség és a hivatás lenne az apácák toborzója. Ezért akarnak magasabb iskolákat tervezni, egészséges, új épületeket építeni… De ha ez a kép csak önmagáért születik meg, a Hangyaboly csupán éles szavú antiklerikális irat. Nagyobb igény szülte. Kaffka zárdája önálló, eleven világ: belső logika szerint épül vel, plasztikusan kidolgozott alakjai önnön törvényeiket követik. S ugyanakkor mindvégig érezzük, hogy a zárdai élet belső izgalmai nagyobb áramkörbe kapcsolódnak.

Eredeti megjelenés éve: 1917

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár

>!
Litera/Veres, Székelyudvarhely, 2012
118 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789738913660
>!
Kossuth, Budapest, 2012
ISBN: 9789630964364
>!
Akkord, 2004
176 oldal · ISBN: 9639429457

7 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Kaffka Margit: Hangyaboly

Csalódás. Bár magam sem tudom, mire számítottam, de nem erre, az biztos. Túlzsúfolt, sűrű, mégis sok szempontból hiányos regény. Nyelvezete szecessziós túlburjánzásokkal indázza körül, érzékletes, színes-illatos, fülledt, sajátos hangulatot keltve. Akár a zárda konkrét és jelképes helyszíne – sűrített élettel tele. Itt minden intezívebb a megszokottnál, minden apró mozzanat felnagyítva tárul elénk. A zárt helyszín és a közös, szigorú szabályok rabságában, mintegy nyomás alatt alakulnak a jellemek, forrongnak az érzelmek, szenvedélyek, születnek a kapcsolatok. Mintha a kinti világ leképzése lenne ez a hangyaboly, a maga pletykáival, intrikáival, szervezkedéseivel, hatalmi harcával, konzervatív és haladó erők összecsapásával, a női emancipáció apró lépéseivel, az egyéni szabadság és önállósulás igényével. A zárda életének belülről, nem is enyhe kritikai éllel láttatott képe, jelképessé válva, a századelő társadalmára, értékrendszerére, mozgató erőire mutat rá. Arra, hogy ez a hangyaboly a személyiségformálás helyszíne, mely nem mentes torzító hatásoktól sem, amennyiben elfojtja, visszanyesi a természet friss, életerős hajtásait. Az antiklerikális szólam így egyben társadalomkritika is, az apácalét pedig a hagyományos nőidentitás, a tisztaság, szüzesség kulturálisan rögzült jelképe.
Érdekes, hogy a regénynek nem igazán van központi karaktere. Leginkább talán Király Erzsi alakja tűnik annak, aki gyakran kívülállóknt tekint a hangyabolyra, egyféle hangyakirálynőként, aki sajátos státusa révén elkülönül a többiektől. Néha bele-beleszól a többiek sorsának alakulásába, de többnyire szemlélőként vizsgálja monotóniájában is mozgalmas életüket, miközben megőrzi önmaga viszonylagos érzelmi-szellemi függetlenségét. Csakhogy Erzsi alakja/nézőpontja a regény során gyakran eltűnik, helyet adva a többiekének. Néha az olvasó észre sem veszi a nézőpont vagy épp elbeszélői szólam váltását, ezáltal picit összekuszálódnak a szálak. És ahogy nincs egységes nézőpont és egyértelműen kiemelhető főszereplő, úgy egységes, határozottan körvonalazható cselekmény sincs. Inkább epizódokból építkezik a regény, többé-kevésvé kifejtett cselekményszálakból. Mintha azt sugallná, egy hangyabolyban nincs önálló individuum, kiemelendő élettörténet, minden így, együtt működik, egy közösség önfenntartó, önszabályzó mechanizmusaként, melyből kiemelkedni, kiszabadulni szinte lehetetlen vállalkozás. Szinte…
Tetszett ez a metaforikusságra, összetettségre való törekvés, a megvalósítás azonban kevésbé. A felépítés, de a karakterábrázolás is, főként a regény második felében, kicsit elnagyolt, elsietett, annak ellenére, hogy az eléggé vonatott, lassú kezdés után itt picit mozgalmasabb, kevésbé unalmas lesz a regény. Mindentudó elbeszélő híján sok olvasónak szánt információt a dialógusokba próbál beépíteni a szerző, ezáltal néha különösen suta, művi és erőltetett párbeszédek kerekednek.
Végig az az érzése az embernek, hogy a viszonylagos cselekménytelenség ellenére túl sok mindent próbált a szerző belesűríteni a regénybe, és végül túl sok minden maradt torzóban, kidolgozatlanul.
Kár érte.

6 hozzászólás
>!
Ninácska P
Kaffka Margit: Hangyaboly

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó! Nagyon sokan ajánlották már a szerzőnő műveit, de egészen ideáig még nem volt alkalmam, hogy olvassak ezekből. Most, egy kihívás miatt, végre megtehettem, és meg kell mondjam, egyáltalán nem csalódtam! A fogalmazásmód már az elején megfogott, tetszett a jelzők sokszínűsége, remekül tarkították a cselekményt. Előfordult, hogy a nehéz nyelvezet miatt lassabban haladtam az olvasással, de úgy gondolom, ez cseppet sem rontotta le az olvasási élményt.
Érdekes, bájos, kellemes olvasmány. Fogom még újraolvasni!

>!
Esmeralda 
Kaffka Margit: Hangyaboly

Olvasgatom a korábbi értékeléseket, és nem értek valamit: csak engem lepett meg ennyire a zárdában izzó- izzadó szerelem? Én eddig mindig azt hittem, ha álmodoznak is bent- mert hogyne álmodoznának- akkor valami egykor, a kinti világban látott férfi, vagy egy helyes kispap lehet a titkos, és nyilván százszor meggyónt ideáljuk. Node ez? Hajfürtök, érintések, vallomások, és mindezen senki nem lepődik meg, láthatóan száz meg száz éve megszokott jelenség. Ilyenkor a párokat szétültetik , másik kolostorba küldik, aztán elcsöndesednek a szenvedélyek. (Vagy nem, lsd. Kunigunda)
Másrészt még azon is elgondolkodtam, vajon mi nők nem ilyen test nélküli, teljes szerelemre vágyunk-e sokszor? Hogy a másik értse minden rezdülésünket és gondolatunkat, a pillantásunkat. Erre férfi sosem lehet képes, mert nem, és kész. Vajon bujkál bennünk is egy efféle örök vágyakozás? Mi, világi nők talán a férfi szerelem és a női barátságok összeszövésével tudunk belül harmóniát teremteni?
Hát titeket ez nem kavart fel??

12 hozzászólás
>!
Lady_L P
Kaffka Margit: Hangyaboly

Hangulatteremtésből csillagos ötös! Az utolsó mondatok után odarohantam az ablakhoz és 10 percet bámultam az emberek színes esernyőit, kellett egy nagy adag Élet! Zárda, apácák, monotonitás, szürkeség, fülledtség, váááhhh, ki innen, ki! Az emberek minden körülmények között emberek, az érzéseiket és szenvedélyeiket hiába próbálják elnyomni valamiféle képmutató, számító érdekekből mindenféle szertartásokkal. De „egy olvasó körülmondása alatt is ötvenháromszor kell emlékezni” a halál órájára, lassanként megmerevednek, elsorvadnak azok a szenvedélyek, a szerencsésebbek megbékélnek a helyzetükkel és akkor jó apácák lesznek, olyanok, amilyennek lenniük kell az évszázadok alatt kialakult szokások és elvárások alapján.
Négy csillagot akartam adni, Diderot apácájához képest sehol sincs, de rájöttem, hogy csak más, teljesen más, a női író lágyabb megközelítése miatt.

>!
meseanyu MP
Kaffka Margit: Hangyaboly

Nekem kezd nagyon bejönni ez a Kaffka nőszemély, ez egy annyira helyes történet volt, amolyan kékharisnyás csíkos könyv. Ha találok még tőle a könyvtárban, még a Kaffka-kihívásra is benevezek, reszkessetek! :-)

5 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Kaffka Margit: Hangyaboly

Maga szöveg, vagyis inkább a nyelvezet igen érdekes. Kaffka Margit néha olyan szavakat használt, hogy feltúrtam a saját szókincsemet, aktívat is, passzívat is, de sehol sem találtam rájuk. A zárda falai között olyan szenvedélyek viharában bújnak meg, hogy mindazt nem is sejtenők. Az elfojtott érzelmek és vágyak mindenféle csalárdságot eredményeznek. Anyagi javak, szerelem és flörthajhászás után pangó, langyos vég. És milyen sorokra bukkantam néha, bah! Szóval a szöveg tetszetős, és a történetben is van lehetőség, de én mindezek ellenére rettenetesen untam. Halálosan. Ha én egy alig száznegyven oldalas írást több napig olvasok, akkor baj van. Lehet velem. Talán nem elég kék a harisnyám.
U.I. Néha elképedek apám-anyám könyvespolcán mikre nem bukkanok

11 hozzászólás
>!
Galambdúc 
Kaffka Margit: Hangyaboly

A nyelvezettel nehezen barátkoztam meg, a Színek és éveket abba is hagytam, mert nekem túl cikornyás, vontatott volt, vagy csak nem voltam megfelelő hangulatban. Viszont a zárda világa érdekelt. Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, és rá kellett jönnöm, ugyanúgy le vannak osztva a szerepek, vannak hatalmi harcok és különös vonzódások. A csavarkák a regényben, például ami a legjobban kiakasztotta az apácákat és skandalum kerekedett belőle, kifejezetten szórakoztató volt, és örültem, hogy a fiatal lányok többsége, aki ott nevelkedett, meglelte a boldogságot végül. Három felet akartam neki adni, de a végére feltornázta magát négyre.

>!
adrica P
Kaffka Margit: Hangyaboly

Nehezen jutok dűlőre ezzel a regénnyel.

Mint szöveg, engem nem bűvölt el. Nem tudom, hogy ez Kaffka vagy a kiadás hibája, de elég gyakran voltak benne olyan fura, nehezen értelmezhető mondatok, amiket sehogy sem tudok annak a számlájára írni, hogy régen biztosan így beszéltek az emberek. Inkább hibának tűnik. De ha ezektől eltekintek, akkor sem fogott meg a nyelvezete.

Mint politikai machináció, választási hadjárat, újítók és konzervatívok összecsapása, nem volt rossz, sőt, időnként kifejezetten érdekelt. Az is jó ötlet, hogy mindezt egy zárdába helyezi az író, ahol pedig azt gondolnánk, hogy csak Jézus Szent Szerelme és ájtatosság létezik. Na persze. Mégis, a hosszú monológok, a körülményeskedés és a hálaistenkedések közepette valahogy vértelen marad a harc. A legnagyobb intrikus egyértelműen Király Erzsi, az apácák elbújhatnak mellette. :)

A szerelmi szál sem túl erős, sok érdekes történetbe és személyiségbe kapunk bepillantást, de mind felületes marad. Senkivel nem tudtam különösebben együtt érezni, senkinek sem tudtam drukkolni, pedig mindegyik kapcsolatról szívesen olvastam volna még többet. Ez talán a regény rövidségének számlájára írható, egyszerűen nem fért bele több. De akkor lenne kevesebb, átélhetőbben. A lehetséges viszonyok sokféleségének felvillantására azért jó volt.

Az apácákról meg a zárdáról, úgy éreztem, nagyon keveset tudunk meg, pedig engem érdekelt volna, hogy mit él át az, aki apácának áll, vagy zárdában nevelkedik, és nyitva van előtte a lehetőség. Az nyilván nem meglepő, hogy sokan nem a hit hanem egyfajta kényszerűség miatt választották ezt az életet, épp ezért lett volna érdekes, hogy hogyan feszül egymásnak a „világi” személyiség és a lemondások, vagy hogyan nevelődnek ki vágyak az emberből (egyáltalán: kinevelődnek egy idő után, vagy csak mindörökre elfojtódnak?). Erről is csak felületes villanásokat kaptunk, de annyit azért elég egyértelműen le lehet szűrni, hogy Kaffkának nem szimpatikus a zárdaélet.

Mint „LMBT”-címkével jelölt regényt, pedig egyáltalán nem tudtam értelmezni. Bár ez lehet az én hiányosságom is. A jövőben tervezek jobban utánajárni a témának, de egyelőre elég szkeptikusan állok az ún. kényszerhomoszexualitás jelenségéhez, hogy t.i. ha sok azonos nemű embert összezárnak egymással, akkor egy (jó) részük törvényszerűen elkezd bezsongani egymásra. Nem tudom, hogy így van-e, de Kaffka nem győzött meg arról, hogy igen. Pedig el akartam volna én hinni, de sehogy sem volt hiteles.

Röviden: nem volt ez kifejezetten rossz, de nekem vérszegény, felületes, és sajnálom, mert a történet és a karakterek is olyan potenciált rejtettek, amit jobban is ki lehetett volna használni. Király Erzsi azért jó arc, őt megjegyeztem. :)

12 hozzászólás
>!
mozgokep016
Kaffka Margit: Hangyaboly

Újraolvasás volt. S valahogy „izgalmasabbra” emlékeztem. Most is szívesen olvastam, nem erről van szó. De most annyira átláthatónak/átlátszónak tűnt a zárda parabolaszerű világa. Hiányzott a helyzetek, mondatok, figurák mögül a titok, a váratlanság. Most talán elevenebbnek éreztem a zárdán kívüli világot, pl. a bankett leírását. Ott igazi színek, ízek, illatok voltak. De mindezzel együtt pontos és jó könyv.

>!
MosolyMűvek
Kaffka Margit: Hangyaboly

A Hangyaboly egy olyan mű, amit csak úgy találomra levéve a polcról nem biztos, hogy megértünk. Illetve, nem biztos, hogy minden jelentéssíkját megértjük, és ezért unalmas, netán korai becsukásra ítéljük.
Van ez a zárda, ahol idősebb, már rég felszentelt apácák, felszentelésre váró novíciák élnek együtt és tanítják a (szintén bennlakó) gyerekeket a leányiskolában. Egy viszonylag elzárt közösségben vagyunk tehát – viszonylag, mert néhány férfi tanár (persze papok) bemerészkedik azért ezen ódon falak közé, és az iskolába a városból is járnak be gyerekek.
Meghal a főnökasszony, aki helyett választani kell egy másikat – ez az alapprobléma, ami köré felépül a sok szereplő jellemrajza és különböző sorsok. Hangyabolyként felpezsdül a zárda, a haladást követelők szemben állnak a régiekkel; a reformátorok, megengedőbbek azokkal, akik szerint a korábbi katonás fegyelem az üdvös.
Helénke a zárda üdvöskéje – ha az Úr menyasszonya lesz, nagy hozománnyal érkezik majd. Jelenleg a lányiskola tanulója, és ha beöltözik novíciának, a vagyona is a zárdába költözik. Erre a pénzre pedig szükség van a felújításokhoz, a reformokhoz, a haladáshoz. Persze ezt az „érdekházasságot” a régi párt forszírozza, erőlteti… De van egy udvarló, a boldog, kinti világban, akiért Helénke azonnal sutba vágná ezt az egész zárdásdit, annak ellenére, hogy az épp imént meghalt főnöknő unokahúgáról beszélünk, tehát ez a lépés meglehetősen ciki.
Ami az első oldalakon máris egyértelműen feltűnik, az a katolicizmusnak mutatott görbe tükör. Én nagyon élveztem ezt a tükröt.
A pártharc folyik, Helénkét húzzák-vonják, illendőségből már igent mondott a zárdába lépésre, pont akkor, amikor Erzsi, a leányiskola legidősebb lakója, akinek esze ágában sincs maradni, és ez az ész nagyon is a helyén van neki, rendet csinál Helénke fejében és életében, híreket hoz kintről a lány szerelmétől, és végül persze happy end, azt tudtátok, hogy a házasságtól elmúlnak a pattanások? Na, én sem.
A szerelmi élet pedig:
A nagyobb leányiskolások a paptanároknak kelletik magukat, ez még hagyján, semmi meglepő nincs benne. A félig-meddig titkolt, egymás iránti vonzódás viszont elsőre szemöldökemelő, másodjára végül is érthető. Na azért nem „beteljesült” szerelemről beszélünk persze, hanem vágyódásról, hajfürtök megérintéséről, titkos éjszakai találkákról. Általában egyoldalú rajongások ezek, és egyáltalán nem meglepőek, ha a belterjességet vesszük figyelembe, és az ember forró szeretet iránti igényét. Az öreg Kunigunda nővér esetlen rajongással követi a fiatal és okos Virginiát, aki pedig Magdolna nővér sarkában jár a tömjénezőjével, teszi ezt úgy, hogy mélyen lenézi Kunigundát a rajongása miatt. Aztán jól ugyanazt csinálja. Vannak leányiskolások is, akik ilyen rajongással követnek egy-egy fiatal sorort. Nem tudom, hogy ez szerelem-e, hiszen egy zárda lakóinak érzelmi élete olyan szinten torzult lehet, hogy fogalmuk sincs, miről van itt szó. Mindig is nagyon érdekelt a nő – nő barátság az irodalomban. Itt ezek forró, erős barátságok lehettek volna, őszinte és értő összepillantásokkal; de mivel nincs sehol, akire a rajongó szerelmet irányítani tudnák, egy másik nőre irányítják. Így készül ez a beteges cucc.
Ha a molyocska jól belerágja magát egy könyvbe, akkor sokmindent fel tud benne fedezni, amit felületesen nem talált volna meg. Ez a könyv erre is kiváló.
Jó a sztori maga is. Néhol vicces, néhol gúnyos. És jó.


Népszerű idézetek

>!
Emmi_Lotta IMP

Sosem láttam nőt, ki ennyire értett volna a gyakorlati gazdaságtanhoz elméletben!

89. oldal (1963)

>!
puma

Az élet megy a maga útján – és amit mi görcsös erőlködő kis akarásunkkal elébe írnánk, rákényszerítenénk – bizony csak felibe-harmadába teljesíti. Valami csüggesztő, de mégis kibékítő középszer ez; a neve: megalkuvás.

133. oldal

>!
Lovely

(…) az embert a saját fiatalsága gyötri, és az ilyenből baj is lehet, ha az ember nem áll a sarkára egyszer, nem fogja fülön az életet. Élni, nézni, játszani vele, amíg lehet, úgyis elég rövid lesz tán az egész – és semmit nem venni túl tragikusan! …

15. oldal

1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

De azt már bizonyosan szeretné tudni, vajon odaát a tengeren túl hány éves korukban kapnak politikai jogokat a nők? S a nagy harisnyagyárak üzemében a kék teljesen kiszorította-é már a szivárvány többi színeit?

8. fejezet

3 hozzászólás
>!
Ninácska P

– Igen, de te egyszer belemásztál. Az életbe…

5. oldal

>!
Izolda +SP

Ebben a szép, nagy, öreg kertben olyan volt bizony az édes, szeptemberi ragyogás – ez a tisztán szétcsurgó, sűrű arany a levegőben –, akárcsak a többi, valamennyi kertje fölött a szomszédságnak meg a városnak. A termetes, deli fák bizony nem éltek itt szűzi meddőségben, hanem – miután Boldogasszony-hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolózva bolondul kibálozták magukat, élték világukat – végre gyönyörű lakodalmat csaptak és a hosszú, nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik gyengéd zöldjébe. Most, hogy itt van az őszi beszámoló és mindenkinek meg kell mutatni, mit művelt és hogy munkálkodott Isten nagyobb dicsőségére – most, lám –, érett, nagy gyümölcsöket mutogatnak, citromsárga, fontos körtéket és kerek, piros almákat, amelyek csak alig-alig csüngenek a kocsányon és olyan illattal tölti meg az apácazárda kertjét, hogy az mindenhez jobban hasonlít, mint tömjén szúró és szemérmes füstszagához.

(első mondat)

>!
puma

… mert ez is a föld rendje és törvénye, hogy sose értsük meg egymást teljesen, mi emberek. Mégis, igyekeznünk kell erre ugye, hogy aztán helyesen szeressük egymást.

120. oldal

>!
Esmeralda 

Ebben a szép, nagy, öreg kertben olyan volt bizony az édes, szeptemberi ragyogás – ez a tisztán szétcsurgó, sűrű arany a levegőben –, akárcsak a többi, valamennyi kertje fölött a szomszédságnak meg a városnak. A termetes, deli fák bizony nem éltek itt szűzi meddőségben, hanem – miután Boldogasszony hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolózva bolondul kibálozták magukat, élték világukat – végre gyönyörű lakodalmat csaptak, és a hosszú, nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik gyengéd zöldjébe. Most, hogy itt van az őszi beszámoló, és mindenkinek meg kell mutatni, mit művelt és hogy munkálkodott Isten nagyobb dicsőségére – most lám, érett, nagy gyümölcsöket mutogatnak, citromsárga, fontos körtéket és kerek, piros almákat, amelyek csak alig-alig csüngenek a kocsányon, és olyan illattal töltik meg az apácazárda kertjét, hogy az mindenhez jobban hasonlít, mint a tömjén szúró és szemérmes füstszagához.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Esmeralda 

Három apró csitri hagyja abba erre az eseményre a „síróiskolát;” mert ilyenkor szeptemberben ez a játék járja itt hagyományosan. A gyerekek, kivált ha először vannak itt az idén, összeülnek egy kerti padon, és sorjában egymás után végigemlegetik, elkántálják az otthonmaradt boldogságot, drága kis múltjukat, és versenyt rínak édes, mély – csodálatosan asszonyi és ösztönösen keresztényi – gyönyörűséggel…

9. oldal

3 hozzászólás
>!
Esmeralda 

Megint valami magasabb iskolát – rosszkedvűsködött most már Kunigunda –, mindig csak magasabbat akarnak! Így is már annyi itt a nagy kamasz lány, anyányi képezdész „kisasszony”, akiket még ki se térdepeltethet az ember, hátukra sem kötheti a vörösnyelvet, hanem magázni kell őket, jó, hogy nem nagyságolni; és ha változásuk van, hát zöldek, és alig húzzákvonják magukat. Pfuj, milyen rendetlenség! Ez az internátus hajdan, az én időmben igazi nevelőintézet volt bizony; tízéves kis fraccok tanultak itt strimpflit kötni meg kreutzmaschnit ölteni, és nem volt annyi sok csiricsári tudomány, elemi, polgári, jó, hogy még gimnáziumot nem csinálnak már itt is! Hanem volt rend, igen, úgy bizony; pisszenni se mert egyik se előttem! Nem úgy mint ezek a vén kamaszok, zerstreute Gräd’ln.

39. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Denis Diderot: Az apáca
Mariana Alcoforado: Portugál levelek
Tompa Andrea: Omerta
William Somerset Maugham: A festett fátyol
Kodolányi János: Boldog Margit
Viviane Villamont: Kisdarázs
William Somerset Maugham: Catalina
Birgit Stollhoff: Szabadon, őszintén, igazságban
Anne Lise Marstrand-Jørgensen: Hildegard II.
Damian Stănoiu: Apátnőválasztás