Főmarsall ​kisasszony 11 csillagozás

Kae Westa: Főmarsall kisasszony

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Isteni ​kiválasztottnak lenni a létező legmagányosabb feladat – vagy mégsem?

Egy sivatagi kultúra papnője. Az életadó úrnő páncélos lovagja. Száz világot látott, ötszáz éves hajós. Főmágus, aki négy egyház feje egy személyben. Egy törzsi betegségisten húga, egy budapesti mentőhelikopter-pilóta – valamint a halálisten seregeinek hadvezére.

Más földek, más korok szülöttei, a maguk menedékében mégis szövetségesek. Sőt, barátok is, akik segítik egymást küldetéseikben, és megosztoznak a kiválasztottság keserédes terhein.

De mi történik akkor, ha hívatlanul emelkedik közéjük valaki, aki hírből sem ismeri a bajtársiasságot?

Rosenique St. Aidee sosem volt úrinő: sikátori patkányként a kikötőnegyed utcái nevelték fel. A makacssága viszi bele élete legőrültebb kalandjába, és csakis a túlélőösztöne hajtja végig rajta.

Mihez kezdjen az irdatlan hatalommal, ha az a saját képére akarja formálni? Miként nőjön fel a feladataihoz, ha mind inkább a fejére… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Delta Vision, Budapest, 2021
770 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953679 · Illusztrálta: Füle Viktória

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Kae Westa: Főmarsall kisasszony

Nehéz döntés volt, hogy egyáltalán neki kezdjek az írónő korábbi regénye a Napsötét nagyon – nagyon nem tetszett később azért adtam neki még egy esélyt hátha engem ért éppen rossz időbe akkor de nem második neki futásra sem barátkoztam meg vele.
Szóval igy álltam neki, és aztán történt valami már az elején beszippantott a történet, több párhuzamos világ, több isten és azok segédei, azok kapcsolatai.
Jól ki lettek dolgozva a világok, istenek, hitvilág, mágia ezeket kalandok során szépen lassan megismerjük.
Számomra két jó pont az egyik segítő Budapestről származik a geek utalások közösen néztek bosszúállókat mosolyogtam, ettől ne féljen senki nagyon jól illik a regénybe, a másik jó pont aminek nagyon őrültem, hogy a ma szokásos gonosz fehér férfi elnyomja a nőt és
természetesen rasszista ez szerencsére kimaradt, nők és férfiak közösen oldották meg a feladatokat.
Már csak annyit írok, hogy őrülök, hogy kiolvastam és most már várom a következő regényt.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!
Kae Westa: Főmarsall kisasszony

Sok mindent szeretek és élvezek Kae Westa könyveiben, de a leginkább azt, hogy minden könyvének lelke van. Csak úgy süt a sorok közül az, hogy mennyire szereti a történeteit, milyen fontosak számára a karakterek, és mindenét beleadta abba, hogy egy igazán jó regényt olvashassunk. Márpedig a Főmarsall kisasszony nagyon jó. Még azt is ki merem jelenteni, hogy ez az író legjobb könyve.

Bővebben a blogomon:
» https://sorok-kozott.hu/2021/11/konyvajanlo-kae-westa-f…

BBetti86>!
Kae Westa: Főmarsall kisasszony

Még szerettem is az ötletet – hogy több isten létezhet, több világon, és a kiválasztottaknak megvan az esélye az átjárásra, és segítenek egymásnak rendben tartani a dolgokat. Portal fantasy is ettől, hiszen ajtókat nyitnak a világokon keresztül. Van egy köztes tér, a világok között, ahol a táborhelyük van, és innen indulnak egy-egy dimenzióba küldetésre.

Változatos ettől a cselekmény, a kitalált világok képe. Westa több kalandot is megírt, más-más világokat mutat be és hoz nem egy olyan dilemmát, ami alaposan próbára teszi hősnője akaraterejét. Rosenique a származásából adódóan nagyon rosszul viseli, ha védtelen gyerekekkel történik valami rossz. Az egyik világon pl. spoiler
Az ilyen kérdések mindig adnak kicsit többet a történethez, mert már nem csak egy fantasy kaland, hanem elgondolkoztató is.

A szereplők karaktert kaptak, és egymáshoz képest nagyon sokféle személyiség akad közöttük. A közös az istenük iránti elkötelezettség és hogy harcos hősök. Érdekes az is, mennyiféle kapocs köti őket az istenükhöz. Vagy az, hogy mit tesz az emberek hite az istenekkel. Mert ez nem az a világ, ahol az isten tehet akármit, az embereknek meg tűrni kell. Talán nincsenek is vele tisztában, de az emberek hite nagyon meghatározza az isten jellemét, a külsejét, de még az uralma alatt tartott területeket is.

Rosenique erős, cselekvő hősnő. Mégsem kedveltem igazán meg. Azt is tudom, miért. spoiler

A másik problémám a kötettel, hogy túlírtnak érzem. Ha sok a világ, sok kalandot akar, nem csak Rosenique és az istene ügyét rendezi, sorozatnak nekem jobban működött volna. Így nem egy világ kalandját feleslegesnek éreztem, mert közben a lány ügye alig vagy semmit nem haladt előre.

Az is különös, bele is zavart, amikor valami nagyon a mi világunkból származó kap helyet egy nagyon fantasy világban. A régimódi lovag, Zette és Rosenique harcostársa, egy középkori hangulatú fantasy világban, Rollace egy Marvel filmes pólóban? Hát…

donzella P>!
Kae Westa: Főmarsall kisasszony

Annak ellenére, hogy 4 csillagot kapott, több meglepetést tartogatott ez a kötet. Még az írónő első könyvét olvastam – ennek köszönhetően a többit nem is akartam. A történettel akkor sem volt bajom, viszont a nyelvezetét kiforratlannak találtam, vagy egyszerűen fogalmazva, nem jött be. Ezért az első kellemes csalódás a kettő közötti hatalmas minőségi ugrás – hiába, erősen érződik rajta a sokéves munka. A másik pedig az, hogy úgy épített fel egy világot, hogy közben többet is kellett alkotnia, mindezt úgy, hogy szánt rá időt, hogy a legmeghatározóbb szabályait az olvasó is megismerhesse.
Attól függetlenül, hogy mind a szereplők jellemükben változatosak voltak, jól felépetett életúttal, mind az egyes világok érdekesek, nem nagyon igyekeztem előre a történetben, ezt annak tudom be, hogy a főszereplő nagyon sokáig elég passzív volt (hirtelen és átgondolatlan döntésekkel), minden korábbi tapasztalata, amit előnyére fordíthatott volna (szerintem), parlagon hevert. Viszont gondolatban odaraktam mellé az ötödik csillagot is, amiért nem lett a végére ebből egy csöpögös szerelmi háromszög, ahol a legnagyobb probléma az, hogy most akkor a szőke vagy a barna kell.

Limo>!
Kae Westa: Főmarsall kisasszony

Hűha!

Kicsit bővebben nagyon hűha!

A regénynek számomra három nagy erős pontja volt: az események szerkezete, a világfelépítés és a karakterek.
Olyan volt olvasni, mintha csak egy fantasy kalandsorozatot néztem volna. Van egy érdekes főszálunk egy főszereplővel, ami végigvonul az egész évadon/könyvön, közben a részek/fejezetek epizodikusak, minden részben/fejezetben kiemelkedik egy-egy mellékszereplő, akit így jobban meg tud ismerni az olvasó. Engem ez levett a lábamról.
Maga a világ igazából sok világból áll, amiknek mindnek megvan a maga istene, de ugye egy isten nem piszkítja be csak úgy a kezét, szüksége van sidekickre, így jön képbe a főszereplő csapat, a kiválasztottak. A kalandozás során megismerjük mindegyik kiválasztott világát, aminek mind saját egyedi kultúrája, történelme, hitvilága, mágiarendszere van, elképesztő, hogy mindez milyen részletesen ki lett dolgozva.
És akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, aminél tényleg csak áradozni tudok: a karakterek <3 Az istenek is érdekesek, de nálam a prímet a kiválasztotti csapat vitte. Mind teljesen különbözőek, a világuk milyenjéből adódóan nagyon más személyiséggel, néhol értékrenddel is spoiler, egy dolog közös bennük: kivétel nélkül mindenkit megszerette a végére. Volt, akinek kellett egy kis idő, volt akit első pillanatra, és olyan is volt, akinek a története után legszívesebben adtam volna egy nagy, vigasztaló ölelést bár lehet, hogy ő ezt annyira nem értékelte volna. Külön zseniális volt, hogy az egyik kiválasztott egy budapesti mentőhelikopter-pilóta volt, aki becsempészte a technológiát és a geek utalásokat a többiek közé, nagyon jókat mosolyogtam az apró easter eggeken.
A főszereplőnk, Rosenique, aki kap egy-két becenevet a sztori során elég nagy fejlődésen megy keresztül és persze kijár neki egy bonyolult romantikus szál, ami egyszerre nagyon fontos és mégsem annyira fontos gratulálok magamnak, ezt jól megfogalmaztam. Szóval próbálkozás 2.0. A romantikus szál olyan szempontból fontos, hogy elég sokat formál Rose (becenév 1) jellemén és a motivációin, de egyébként nem teszi alibi fantasyvá, ahol be van vágva egy-két mágikus elem, hogy Rose összejöhessen a nagy Ő-vel, hanem egy izgalmas, jól felépített fantasy, ahol megfelelően adagolt romantikával és egymásra találással Rose összejön a nagy Ő-vel.
Most jön az a rész, ahol bevallom, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik három éve tesztolvashatták a még készülő regényt (azóta eltelt három év, szóval szerencsére sok minden az újdonság erejével hatott, bár sok dolog meg is maradt, mert egyszerűen annyira jó a koncepció és a karakterek, hogy nem lehet elfelejteni őket). Érdekes, hogy van, ami teljesen máshogy csapódott le bennem most spoiler.
De nem is szövegelek tovább, olvassátok, ha szeretitek a fantasyt és az életszagú karaktereket.
És Team Gardo (nem romantikus értelemben) spoiler

2 hozzászólás
Mitha>!
Kae Westa: Főmarsall kisasszony

Sajnos az epizodikus felépítés számomra nagyon sokáig megnehezítette, hogy belemerüljek a történetbe. Kalandból kalandba cseppenve a szereplők távoliak, idegenek maradtak, a problémáikat sem tudtam átérezni, hiába volt maga a köréjük felépített világ és a dilemma, amivel szembenéztek alapvetően érdekes.
(Megkocáztatom, hogy egy újraolvasásnál már nem lenne ilyen gond.)
Az első olyan fejezet, ami után azt mondtam, ide nekem rögtön a következőt is, Laissé volt. Onnantól kezdett minden a helyére kerülni, és a regény végül meggyőzött, hogy érdemes volt várni rá.


Népszerű idézetek

BBetti86>!

[…] a könnyebb út nagyon ritkán esik egybe a legjobb hosszú távú stratégiával.

417. oldal

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

Nem is elsősorban a hajszíne vonta Jastrabra az ember tekintetét, ahogyan nem is az alakja vagy megnyerő arca. Vonzerejének legnagyobb része a fesztelenségéből eredt: nyugodt, rátermett és végtelenül szabad embernek látszott, aki ritkán kerít nagy feneket a dolgoknak, és még annál is ritkábban ítélkezik; aki ügyel a világra és a körülötte lévőkre, de ha kell, egyenesen megáll egymagában.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

Rosenique ismerte a vereség érzetét. Megtapasztalta, amikor heteken át hívta hiába sírva az anyját, amikor a régi ájtatosház leégett, az újak ajtói helyett pedig Kétmázsásé nyílt meg előtte, aztán napról napra, miközben a társadalom legaljára csúszva próbálta egyben tartani az életét. Olyan sokszor bucskázott le a gödör aljára, hogy már nem is számolta; naponta feladhatta volna, amikor megverték vagy kirabolták, és csak azért nem tettek rajta erőszakot, mert testalkata alapján suhancnak hitték. Talán fel is adja, ha nincs az a legutolsó ösztön, ami ilyenkor a gyomrába költözött, és ökölbe feszítette az ujjait: az eltökéltség, hogy ezt is kibírja, vagy ha mégsem, hát emelt fővel pusztul bele.
Sosem pusztult bele.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

– Hogyan is feltételezhettem mocskos szándékot Nessuna úrnő tiszta életű, szent lovagjáról?
Kihívás égett a tekintetében, de magában nem győzte átkozni a férfit, amiért ilyen könnyedén átengedi neki ezt a méltatlan kis diadalt. A fene vinné el, hogy ilyen könnyű megsebezni; egyszerre kelt benne szúró lelkiismeret-furdalást és valami merőben mást, amit sosem fog hangosan beismerni, sem neki, sem önmagának…
– Mindenesetre tudni fogod, hol keress, ha a saját társaságod elviselhetetlennek bizonyulna. – A rideg, szertartásos válasz világosan értésére adta, mennyire megsértette Rollace-t. – Majd igyekszem meglepődni, amennyiben így alakul.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

A lány halálsápadt lett, de tisztában volt vele, hogy nem hibáztathat mást, csak önmagát.
– Nem esik nehezedre övön alulra támadni, igaz? – kérdezte, amikor végre megtalálta a hangját.
– Megtisztelő az övem alatti részek iránti érdeklődésed, de továbbra is félreértelmezed a szándékaimat. – Rollace könnyed meghajlásában talán gúny rejlett, talán az udvarias ember önkéntelen, enyhe fölénye. – Jó éjt, Rosenique St. Aidee! Pihend ki magad, ha tudod; nem lenne bölcs dolog Turgas arcába ásítanod, amikor majd hívat.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

Rollace érintése riasztotta elő elbámulásából. A bizsergetően meleg ujjak épp csak súrolták a karját, mégis hátrapattant előlük. Azon sem csodálkozott volna, ha a szíve – egyszerre legalább háromféle okból – a torkán keresztül a lába elé ugrik. A virágokról mindenesetre gyorsan elszakította a tekintetét; megpördült, és úgy szisszent a férfira, akár a sikátor mocskából felágaskodó porkígyó.
– Többé eszedbe se jusson így hozzám érni, ha jót akarsz magadnak!
A lovag szemébe visszatért az ismerős fagyosság.
– Jobb, ha tudod: ez Trana küldetése. A mi feladatunk nem több, mint hogy a keze alá dolgozzunk. Bármi történjen is, ő hozza meg a döntéseket, és a következményeket is ő viseli. Onapreji ősrégi, kemény világ, ahol egészen más szabályok uralkodnak, mint Andavirában vagy akár Vaiovirában. Turgas sem azt várja, hogy rögtön az első utadon hőstetteket vigyél véghez…
– Micsoda szerencse, hogy ott leszel, és emlékeztetsz rá, amikor nem úgy viselkedem, mint ahogyan elvárod tőlem!
– Tisztában vagyok vele, hogy meg akarsz tőlem szabadulni – nézett szembe vele Rollace. – Rendkívül egyszerű a módja. Tanulj gyorsan, fejlődj töretlenül, és onnantól a köszönésemet sem kell majd fogadnod, ha nem akarod.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

– Elnézést a zavarásért. Eadie, elrabolhatom a felettesedet?
A szörnynő tábornokhoz méltatlanul kuncogott, a haját csavargatta, és kacéran zárta össze szárnyát a teste előtt, épp csak kikukucskálva a két bőrhártya között.
– Ennyit az ígéretedről, hogy legközelebb engem viszel fel a hajódra, vén zsivány? Pedig a szavadat adtad, hogy többé nem töröd össze a szívemet.
Rosenique mindent értett. Leeresztette a gyakorlófegyvert, de küzdőállásban maradt, és a tőle telhető legszigorúbban mérte végig a szembenállót. A kávészín bőr, a lendületes mosoly, a döbbenetesen jóképű arc és a homlokba göndörödő, meglepően szőke hajfürtök egész más benyomást keltettek benne, mint amire eredendően számított. Mégis azonnal tudta, kihez van szerencséje.
– Tengerész Jastrab – biccentett hűvösen.
– Hát, figyelmeztettek, hogy dühös vagy.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

Az asztalka mögött, a falnál további, élükre állított képek várakoztak. Rosenique találomra, óvatosan nyúlt közéjük, majd kezdett egyre gyorsabban válogatni közöttük.
Itt is, ott is megtalálta önmagát. Sosem az arcát, mindig csak a színeit. Rózsaszőlő tőkéit egy domb oldalában, gyakran viselt inge bordóját egy kertre való virág szirmain. Előkerült az agancsárbestia is: aranybundája élénkebb a kelleténél, gyanúsan és ismerősen sárga…
Rollace abban a pillanatban toppant vissza a lány mellé a semmiből, amikor az felgyűrte karján az acélszín kelmét, és felváltva bámult hol a képre, hol a bőrét elcsúfító pikkelyekre. Rosenique nem is elhátrált: elugrott, és a legszívesebben nyakon vágta volna – mert megijesztette, mert rajtakapta, és főként mert biztosra vette, hogy fellángoló arcának pírját a következő képén fogja viszontlátni.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!

Ugye tudod, hogy az égvilágon semmi kifogásom az ellen, ha két ember lefekszik egymással? Én magam sem tettem olyasféle fogadalmat, amit feltételezel, és másoktól sem várok önmegtartóztatást. Az egyetlen dolog, amit elvárok, a kölcsönös tisztelet. Neked is ezért mondanék nemet, hiába szeretlek. Visszautasítom, hogy bárki használati tárgyként kezeljen, még akkor is, ha rólad van szó, és nagyon remélem, hogy ebben nem találsz kifogásolnivalót.

Kapcsolódó szócikkek: nemet mondás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fróna Zsófia: Démonok közt
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Elizabeth Lim: Fénytörések
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
Robin LaFevers: Sötét diadal
John Caldwell: Káosz