A ​mecset ura 29 csillagozás

Kader Abdolah: A mecset ura Kader Abdolah: A mecset ura

Az ​iráni kisvárosban, Szenedzsánban a mecset mellett áll egy ház. Évszázadokon át az ebben lakó családok jelölték ki az imámot, és határozták meg a közösség mindennapi életét. Ám az Amerika-barát sah és a radikális Khomeini ajatollah összecsapása ezt az ősi helyzetet sem hagyja érintetlenül. A ház ura, a módos szőnyegkereskedő, Aga Dzsán tétlenül nézi, amint a történelmi idők felborítják mindazt, amiben addig szilárdan hitt. A történetet mint egy perzsa szőnyeg mintáit szövi egybe Abdolah, és közben lélekben is elrepít Irán varázslatos, mégis igen kemény és szigorú erkölcsű világába. Magával ragadó regény, ame- lyet a kritikusai úgy illettek, hogy a „szenedzsáni Száz év magány”.

„Az élet nem mindig egyforma arcát mutatja, sose feledd, hogy mindennek oka van. Ha valaki panaszkodhatna, az Müezzin, hiszen vakon született, de ő nem panaszkodik, ilyen a teste, és kész, ő elfogadja, és mi is elfogadjuk. Látni nem lát, de nagyon jó a füle, rendkívül érzékeny a keze, a két lába… (tovább)

Eredeti mű: Kader Abdolah: Het huis van de moskee

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Libri, Budapest, 2011
416 oldal · ISBN: 9789633100820
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2009
418 oldal · ISBN: 9789639725935 · Fordította: Wekerle Szabolcs

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Kader Abdolah: A mecset ura

Kétarcú regény, az első fele színes keleti mesére emlékeztet egy iráni mecset életéről, a második viszont már súlyos valóság az ország huszadik századi történelméről, a Khomeini-rezsimről és az iraki-iráni háború alatti nehéz időszakról.
Szépirodalomnak semmiképpen sem nevezném, a stílus és a hangvétel a lehető legegyszerűbb, bár – főleg az első részben – néha igazán jól esett volna egy kis perzsaszőnyegre illő cirkalmasság. És bár a kritikusok a fülszöveg szerint a „szenedzsáni Száz év magány”-nak nevezték, én mindebből csak annyit érzékeltem, hogy a legelső fejezeteket tényleg áthatja egyfajta mágikus időtlenség.
A Szenedszán mecsetjével egybeépült házban nyolcszáz éve megállt az idő, végképp megcsontosodott, változtathatatlanná rögzült a hagyomány és a vallásgyakorlat. Az imám, a vak müezzin, a bazárt irányító bölcs családfő, a mindent tudó, mindent látó, észrevétlenül mozgó nagyanyák szinte szimbolikus figurák, gesztusaik ugyanezek lennének bármely évszázadban, és nehéz eldönteni, hogy mi dúlja fel jobban világukat, egy nejlonharisnyát viselő nő megjelenése vagy a Holdraszállás. A család rendkívül együttérző és szeretetteljes a megszokottól eltérő tulajdonságokkal rendelkező tagjaival is, a testi vagy szellemi fogyatékkal született gyerekekkel, a hegyekben élő, szabadságszerető, kötöttségeket nem tűrő költővel vagy a vallástalan teheráni fotográfussal is. Láthatjuk a születés és a halál rituáléját ebben a kultúrában, megismerhetjük a szőnyegszövés titkait és a mekkai zarándokútra készülődést, a kapcsolódó versekkel, Korán-idézetekkel színesítve.
Az idill azonban hamarosan összeomlik, először a sah modernizációs törekvései veszélyeztetik az ördögtől való televízióval, mozival és női klinikával, majd Khomeini fundamentalista iszlám államával és az iraki háborúval megkezdődik a pusztítás, árulás, családszakadás, kegyetlen vérengzés. A szerző maga is végigélte mindezt, Iránból politikai menekültként érkezett Hollandiába, ahol regényeit holland nyelven írja. Művével szép emléket állít egy rég letűnt aranykornak és a feltartóztathatatlan változásnak, ha meg tudunk békülni a szöveg egyszerűségével és el tudjuk engedni szépirodalmi elvárásainkat, a kötet érdekes, értékes színfoltja lehet olvasmányainknak.

2 hozzászólás
>!
Zizzer
Kader Abdolah: A mecset ura

Maga a regény fiktív szála szerintem is gyenge, sablonos (ahogy más értékelésben is írták), viszont nagyon jól (és úgy tűnik) pontosan szövi bele Irán történetét 1969-től körülbelül az 1990-es évek elejéig: Reza Pahlavi sah és felesége modernizációs törekvései, az ellenük végrehajtott sikeres 1979-es puccs, Khomeini ajatollah uralma, végül az iraki-iráni háború (1980-1988) vagy éppen az Amerika-ellenesség is központi szerepet kap.
Annak ellenére, hogy nem ez volt életem legélvezetesebb olvasási élménye, nagyon sokat tanultam meg az irániakról, történelmükről, szigorú vallási szokásaikról.

4 hozzászólás
>!
Nyctea P
Kader Abdolah: A mecset ura

Egy iráni mecset és a hozzá tartozó ház lakóinak életéről szól a regény, rajtuk keresztül pedig kirajzolódik a 20. századi Irán történelme az utolsó sah rezsimjétől kezdve az irak-iráni háborún át a 90-es évekig. Kedves kis epizódokkal indul a történet, melyek között vannak viccesek, vidámak, szomorúak, és szívderítőek is (mint pl. a nagyanyák utazása). Aztán ahogy a politika egyre inkább behálózza mindenki életét, úgy válik egyre komorabbá a könyv hangulata is.
Számomra nagyon érdekes volt megismerni a muszlim emberek gondolkodását, világlátását, hogy mit jelent számukra a mekkai zarándoklat, hogyan egyeztetik össze a vallást a mindennapi élettel, hogyan élnek a nők. Innen, Európa közepéből egyszerre tűnik nevetségesnek és borzalmasnak, mikor alulöltözöttnek, szajhának titulálnak egy olyan nőt, aki „nem viselt csadort, csak egy fejkendő volt rajta, így látható volt néhány tincs a hajából.”
Tetszettek a könyvben lévő versek is. Annyira másak, mint a mi verseink, valahogy a hangulatuk, a szóhasználatuk, vagy nem is tudom…
Maga a történet könnyed stílusú, kellemes olvasmány egy sajátos hangulattal, ami elvarázsolt. Jó lesz újraolvasni később. :)

>!
Virágszépe
Kader Abdolah: A mecset ura

Kader Abdolah Iránban született, de el kellett hagynia a hazáját annak politikája miatt. A társadalmi, politikai élet durva változásáról szól a könyv. Az író tehát saját tapasztalaiból is meríthetett a történethez, mégsem történelemkönyv, igazi irodalom az íróra jellemző stílussal.
A főszereplő Aga Dzsán gazdag szőnyegkereskedő, mélyen vallásos ember, de tiszteletben tartja mások véleményét. Vitatkozhatunk a nézeteivel, de ahogy haladunk a történetben, egyre inkább tiszteltem és megszerettem. A mecsetet is eléri a változás, a müezzin fia (talán ő az író megszemélyesítője) sokkal nyitottabb a környezeténél.
Jó lenne, ha bármilyen változás, ami formálja egy adott ország történelmét is, tiszteletben tartaná a hagyományokat.
Kader Abdolah eddig két könyvet írt, mind a kettő kedvenc.

>!
Annamarie P
Kader Abdolah: A mecset ura

Számomra egy nagyon kedves könyv lett A mecset ura. Egyrészt bepillanthatunk egy mecset életébe, másrészt Irán zűrzavaros 70-es-80-as évekbeli életébe, harmadrészt pedig egy muzulmán család életébe. Ez mind önmagában, mind összességében érdekes volt számomra. A koránból vett idézetek, melyek átszövik a történetet, szerve részei annak, és valahogy még átélhetővé válik a vallási érzület is. Mondjuk én eddig úgy éreztem, hogy a nők valahogy nem így, vagy nem ennyire szerves részei az iszlám életének, itt mintha kicsit lúgozott lett volna a történet, de az olvasás élményéből természetesen nem von le semmit. Mire is gondoltam a politikai életet olvasva? Arra, hogy ez milyen ismerős. Mintha ez lett volna hazánkban is az 50-es években, de az oroszországi hagyományos uralom összeomlása után is. Káosz, bizalmatlanság, önmagukból kifordult emberi roncsok, katonai alakulatok, csoportok gyors váltakozásai, a senkinek nem lehetünk elég jók. Az iráni történetben ezen felül egy vallási krízis is átélhető.
A könyv arra próbál válaszolni, hogyan lehet mindezt túlélni, embernek maradni. Aga Dzsán alakja abszolút kedvenc, a keleti tökéletes ember típusa ő, már-már misztikus, szőnyegbe szőtt legenda.

>!
Kovács_Cintia_2 P
Kader Abdolah: A mecset ura

Ez a könyv egy nagyon jó példa arra, hogy önmagában egyik hit sem bűnös dolog. A hit segítségével az ember felül tud kerekedni a rosszabb tulajdonságain. Jobb esetben. Rosszabb esetben felhasználja a saját gyarló érdekeihez.
A sztori eleje az újdonság ereje miatt (teljesen más kúltúra és élet, mint az enyém) lekötött. Aztán a közepén kezdtem elunni, nem tudtam mire akar kilyukadni a történet. A vége pedig újra izgalmas lett, és a befejezésnél értelmet nyert minden.
Jó volt kicsit közelebbről megismerni egy olyan kultúrát/vallást, amelyet manapság az egész világ retteg vagy elítél. Megerősített abban a hitemben, hogy nem a vallásokkal van a probléma, hanem az emberekkel.

>!
Kaia
Kader Abdolah: A mecset ura

Elég ellentmondásos véleményeket olvastam itt a könyvről, ez mindig izgalmassá teszi, hogy hogy fog nekem tetszeni?
Szerencsére nem csalódtam. Bizonyos szempontból a Vadhattyúk jutott eszembe róla, amelyben 1-2 generáció alatt több évszázados fejlődésen ugrik át Kína.
Itt pedig Perzsiában vagyunk, ahol szintén a több évszázados hagyományokra épülő rendszer egyszerre csak kizökken és rendeződik újra, és a még annyira stabil családot is szétrobbantja, és mindenki már a saját módján keresi a helyét és a saját békéjét, amit aztán vagy megtalál, vagy nem.
Érdekes volt arra is gondolni, hogy amíg a vidéki kisvárosban a középkori viszonyok bomladoznak, Teheránban egy kislány az eseményekből mit és hogyan lát (amit aztán a Persepolis-ban mesél el).

1 hozzászólás
>!
milegyenanevem
Kader Abdolah: A mecset ura

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, furcsa érzés volt, hogy nagyon egyszerűen fogalmaz a szerző. Szinte tőmondatokban. EL sem tudtam képzelni, hogy mi fog kisülni ebből a már-már szinte dokumentarista stílusból, hogyan lesz ebből családregény? Később már elfelejtettem ezt, és csak élveztem a stílusát, és azokat az érzelmi mélységeket, amiket így is ki tud fejezni, meg tud jeleníteni.
A történet különösen érdekes, hiszen keveset tudni róla: Irán története a XX. század második felében. A világias sah és az ortodox ajatollahok politikai és vallási harcai között hogyan él, vagy nem él túl egy család.
Senkit ne riasszon el az iszlám téma, hiszen egyaránt bepillantást nyerhetünk a békés és az erőszakos világába is a mohamedán hitnek.

>!
vöri P
Kader Abdolah: A mecset ura

Nem egy mindent elsöprő irodalmi mű, de mindenképpen remek regény és élvezetes olvasmány. Jó volt belelátni egy iráni család életébe, illetve az ő történetükön keresztül megismerni ezt a forradalmakkal és háborúval terhelt időszakot. Kíváncsi lennék, mennyire önéletrajzi ihletésű a könyv – Sahbal és az író sorsa több ponton is hasonlóságot mutat. Akármennyire is más világ, azért a forradalom sajnos ott sem szebb, mint máshol, hiába indul jó ügyért.
(A kiadásban szerepel némi szómagyarázat, de sajnos nem tudom, milyen elv alapján kerültek bele a szavak, mert az idegen kifejezések legalább harmadának hiányzik a magyarázata, illetve ami egyáltalán belekerült, az is sokszor semmi új információval nem szolgál ahhoz képest, ami már a szövegkörnyezetből kiderült…)

>!
Hassassin
Kader Abdolah: A mecset ura

Lassú folyású az eleje – ami nem baj –, de a közepétől felpörögnek az események. Sok párhuzamot fedeztem fel az európai történelemmel, persze más sorrendben és más-más időrendben, de a szereplők felcserélhetők a késő középkori és a kora újkori európai közszereplőkkel. Furcsán keveredik a valláscentrikus európai sötét középkor érzete a felvilágosult materialista modern kori holdra szállással, de valahogy mégsem zavaró ez az ellentmondás.
Elgondolkodtató, olvasmányos, bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a Keletet és a történelmet.


Népszerű idézetek

>!
Zizzer

Ali az iszlám negyedik kalifája volt. Halála napján egy mecsetben imádkozott az első sorban, sok száz hívővel egyetemben. Ebne Molgám belépett a mecsetbe, majd helyet foglalt Ali mögött. Együtt imádkozott vele, és megvárta, míg Ali befejezi az imát. Amikor az végzett, Ebne Molgám előhúzta a kardját, és lesújtott vele Ali fejére. Ali összerogyott. Az iszlám ebben a pillanatban kettéhasadt: síitákra és szunnitákra.

69. oldal

>!
Nyctea P

Kezdetben volt a Tehén, a többi néma csend. Így hitték az ősi perzsák.

312. oldal (A Tehén)

>!
Nyctea P

Amint meglátták, hogy ott áll a hóznál, a gyerekek azonnal köréje sereglettek. Ő megsimogatta a fejüket, és felolvasott egy újabb verset, melyet kifejezetten nekik írt:

Gondolta a süket:
Még egyet alhatok,
Míg a karaván ideér.
A karaván odaért,
Felhőként elvonult,
A süket észre se vette.

Majd, hogy a gyerekek értsék, miről szól a vers, rövid magyarázatot fűzött hozzá:
– A süket ember azokat jelképezi, akik nem tulajdonítanak jelentőséget az időnek. A karaván pedig a gyorsan tovaszálló időt jelképezi.

80. oldal (Család)

>!
Nyctea P

E pillantás korbácsütésként vágott végig lelkeden,
Úgy ért, hogy sárgultál s vörösödtél belé,
Rebbenő pilláid szívem elrabolták,
Szád igazat szól, de pilláid tolvajok,
S most jutalmat vársz azért, mit elraboltál:
Miért gyógyítsak éppen én, a meglopott?

80. oldal (Család)

>!
Kovács_Cintia_2 P

…ha valakit a saját ura is semmibe vesz, akkor mindenki más is semmibe fogja venni. Ha valakit a saját ura sem becsül semmire, mások sem becsülik majd semmire.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anita Amirrezvani: A virágok vére
Gina B. Nahai: A csend fátyla
Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban
Azadeh Moaveni: Rúzsfoltos Dzsihád
Shirin Ebadi: Szabadnak születtem
Sirin Ebadi – Azadeh Moaveni: Mrs. Irán
Bozorg Alavi: A rózsák és a csalogányok országa
Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban
Elza Lindberg-Dovlette: Viola
Vladimir Bartol: Alamut