A ​mecset ura 33 csillagozás

Kader Abdolah: A mecset ura Kader Abdolah: A mecset ura

Az ​iráni kisvárosban, Szenedzsánban a mecset mellett áll egy ház. Évszázadokon át az ebben lakó családok jelölték ki az imámot, és határozták meg a közösség mindennapi életét. Ám az Amerika-barát sah és a radikális Khomeini ajatollah összecsapása ezt az ősi helyzetet sem hagyja érintetlenül. A ház ura, a módos szőnyegkereskedő, Aga Dzsán tétlenül nézi, amint a történelmi idők felborítják mindazt, amiben addig szilárdan hitt. A történetet mint egy perzsa szőnyeg mintáit szövi egybe Abdolah, és közben lélekben is elrepít Irán varázslatos, mégis igen kemény és szigorú erkölcsű világába. Magával ragadó regény, ame- lyet a kritikusai úgy illettek, hogy a „szenedzsáni Száz év magány”.

„Az élet nem mindig egyforma arcát mutatja, sose feledd, hogy mindennek oka van. Ha valaki panaszkodhatna, az Müezzin, hiszen vakon született, de ő nem panaszkodik, ilyen a teste, és kész, ő elfogadja, és mi is elfogadjuk. Látni nem lát, de nagyon jó a füle, rendkívül érzékeny a keze, a két lába… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Libri, Budapest, 2011
416 oldal · ISBN: 9789633100820
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2009
418 oldal · ISBN: 9789639725935 · Fordította: Wekerle Szabolcs

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Kétarcú regény, az első fele színes keleti mesére emlékeztet egy iráni mecset életéről, a második viszont már súlyos valóság az ország huszadik századi történelméről, a Khomeini-rezsimről és az iraki-iráni háború alatti nehéz időszakról.
Szépirodalomnak semmiképpen sem nevezném, a stílus és a hangvétel a lehető legegyszerűbb, bár – főleg az első részben – néha igazán jól esett volna egy kis perzsaszőnyegre illő cirkalmasság. És bár a kritikusok a fülszöveg szerint a „szenedzsáni Száz év magány”-nak nevezték, én mindebből csak annyit érzékeltem, hogy a legelső fejezeteket tényleg áthatja egyfajta mágikus időtlenség.
A Szenedszán mecsetjével egybeépült házban nyolcszáz éve megállt az idő, végképp megcsontosodott, változtathatatlanná rögzült a hagyomány és a vallásgyakorlat. Az imám, a vak müezzin, a bazárt irányító bölcs családfő, a mindent tudó, mindent látó, észrevétlenül mozgó nagyanyák szinte szimbolikus figurák, gesztusaik ugyanezek lennének bármely évszázadban, és nehéz eldönteni, hogy mi dúlja fel jobban világukat, egy nejlonharisnyát viselő nő megjelenése vagy a Holdraszállás. A család rendkívül együttérző és szeretetteljes a megszokottól eltérő tulajdonságokkal rendelkező tagjaival is, a testi vagy szellemi fogyatékkal született gyerekekkel, a hegyekben élő, szabadságszerető, kötöttségeket nem tűrő költővel vagy a vallástalan teheráni fotográfussal is. Láthatjuk a születés és a halál rituáléját ebben a kultúrában, megismerhetjük a szőnyegszövés titkait és a mekkai zarándokútra készülődést, a kapcsolódó versekkel, Korán-idézetekkel színesítve.
Az idill azonban hamarosan összeomlik, először a sah modernizációs törekvései veszélyeztetik az ördögtől való televízióval, mozival és női klinikával, majd Khomeini fundamentalista iszlám államával és az iraki háborúval megkezdődik a pusztítás, árulás, családszakadás, kegyetlen vérengzés. A szerző maga is végigélte mindezt, Iránból politikai menekültként érkezett Hollandiába, ahol regényeit holland nyelven írja. Művével szép emléket állít egy rég letűnt aranykornak és a feltartóztathatatlan változásnak, ha meg tudunk békülni a szöveg egyszerűségével és el tudjuk engedni szépirodalmi elvárásainkat, a kötet érdekes, értékes színfoltja lehet olvasmányainknak.

2 hozzászólás
GTM>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Szeretek kilépni a megszokott nézőpontból, és más szemszögből megvizsgálni a világ egy-egy szegmensét. Ez a második könyvem ebben az évben, amely egy muszlim család életét ábrázolja, nem a kívülálló rácsodálkozásával, hanem belülről nézve, saját élmény alapján, hitelesen. Természetesen muszlim vagy muszlim származású szerzőkről van szó. Azért érdekes ez, mert az ő tolmácsolásukban egészen természetessé válnak olyan dolgok, amik a mi kultúránkban furcsák, idegenek, esetleg fel is háborítanak sokakat.

Fontosak az ilyen könyvek, mert a megismerés lassan felülírja a sztereotípiákat, segíti a kultúrák közeledését. Az sem baj, ha nem irodalmi magasságokból szólnak az olvasókhoz, mint ez a könyv sem. Kétségkívül nem a stílusával nyűgözött le, de nem is olvashatatlanul rossz, és helyette érdekes és kiváltkép informatív történetet kapunk. Megismerhetjük a régi tradicionális Irán szokásait, mindennapjait, valamint az iszlám forradalom történetét és a Khomeini-rezsim gaztetteit. Mindezt egy jól fogyasztható, érdekes regény formájában.

A mecset ura legfontosabb értékei számomra a következők:
Közérthetően mutatja meg azt a folyamatot, miként válhat egy vallás – kitágítva a témát: bármilyen eszme – a politika kezében pusztító eszközzé. Pontosabban: a pusztító hatalom miként használhat fel egy vallást – eszmét – annak természetétől ellentétes célokra. Megmutatja, hogy a fanatikus iszlamista politika első áldozatai épp az igazhitű muszlimok, és hogy az erőszakkal párosuló agymosás miként zilálja szét békés családok életét. Képet ad az innen Európából csak egységes tömegnek látszó iráni társadalom mélyén látensen rejtőző világnézeti-politikai sokféleségéről.

Szívemnek különösen kedves volt Aga Dzsán és családja. A mecset ura őrködik a sok évszázados hagyományok felett. A tradicionális életformát és szokásokat őrző család megértéssel és türelemmel viseli egyes családtagok elhajlásait. Elfogadják a kételkedést, nincs kirekesztés, nincs családi fekete bárány. A földi örömöknek áldozó rokont éppúgy megtartják szeretetükben, mint a hitét megtagadót. Ezt az idillt rombolják le Khomeini dzsihadistái.

Talál-e menedéket az ember egy ilyen világban? Nem igazán. Vannak a történelemnek olyan időszakai, amikor nem látszik megoldás. Ilyenkor lehet Rousseau-ként kivonulni a társadalomból, és várni türelemmel a jobb időket, mert ahogy a perzsa mesei formula mondja: „… a varjú még korántsem érte el a fészkét.”

2 hozzászólás
Nyctea P>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Egy iráni mecset és a hozzá tartozó ház lakóinak életéről szól a regény, rajtuk keresztül pedig kirajzolódik a 20. századi Irán történelme az utolsó sah rezsimjétől kezdve az irak-iráni háborún át a 90-es évekig. Kedves kis epizódokkal indul a történet, melyek között vannak viccesek, vidámak, szomorúak, és szívderítőek is (mint pl. a nagyanyák utazása). Aztán ahogy a politika egyre inkább behálózza mindenki életét, úgy válik egyre komorabbá a könyv hangulata is.
Számomra nagyon érdekes volt megismerni a muszlim emberek gondolkodását, világlátását, hogy mit jelent számukra a mekkai zarándoklat, hogyan egyeztetik össze a vallást a mindennapi élettel, hogyan élnek a nők. Innen, Európa közepéből egyszerre tűnik nevetségesnek és borzalmasnak, mikor alulöltözöttnek, szajhának titulálnak egy olyan nőt, aki „nem viselt csadort, csak egy fejkendő volt rajta, így látható volt néhány tincs a hajából.”
Tetszettek a könyvben lévő versek is. Annyira másak, mint a mi verseink, valahogy a hangulatuk, a szóhasználatuk, vagy nem is tudom…
Maga a történet könnyed stílusú, kellemes olvasmány egy sajátos hangulattal, ami elvarázsolt. Jó lesz újraolvasni később. :)

Zizzer>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Maga a regény fiktív szála szerintem is gyenge, sablonos (ahogy más értékelésben is írták), viszont nagyon jól (és úgy tűnik) pontosan szövi bele Irán történetét 1969-től körülbelül az 1990-es évek elejéig: Reza Pahlavi sah és felesége modernizációs törekvései, az ellenük végrehajtott sikeres 1979-es puccs, Khomeini ajatollah uralma, végül az iraki-iráni háború (1980-1988) vagy éppen az Amerika-ellenesség is központi szerepet kap.
Annak ellenére, hogy nem ez volt életem legélvezetesebb olvasási élménye, nagyon sokat tanultam meg az irániakról, történelmükről, szigorú vallási szokásaikról.

4 hozzászólás
Kovács_Cintia_2>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Ez a könyv egy nagyon jó példa arra, hogy önmagában egyik hit sem bűnös dolog. A hit segítségével az ember felül tud kerekedni a rosszabb tulajdonságain. Jobb esetben. Rosszabb esetben felhasználja a saját gyarló érdekeihez.
A sztori eleje az újdonság ereje miatt (teljesen más kúltúra és élet, mint az enyém) lekötött. Aztán a közepén kezdtem elunni, nem tudtam mire akar kilyukadni a történet. A vége pedig újra izgalmas lett, és a befejezésnél értelmet nyert minden.
Jó volt kicsit közelebbről megismerni egy olyan kultúrát/vallást, amelyet manapság az egész világ retteg vagy elítél. Megerősített abban a hitemben, hogy nem a vallásokkal van a probléma, hanem az emberekkel.

Virágszépe>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Kader Abdolah Iránban született, de el kellett hagynia a hazáját annak politikája miatt. A társadalmi, politikai élet durva változásáról szól a könyv. Az író tehát saját tapasztalaiból is meríthetett a történethez, mégsem történelemkönyv, igazi irodalom az íróra jellemző stílussal.
A főszereplő Aga Dzsán gazdag szőnyegkereskedő, mélyen vallásos ember, de tiszteletben tartja mások véleményét. Vitatkozhatunk a nézeteivel, de ahogy haladunk a történetben, egyre inkább tiszteltem és megszerettem. A mecsetet is eléri a változás, a müezzin fia (talán ő az író megszemélyesítője) sokkal nyitottabb a környezeténél.
Jó lenne, ha bármilyen változás, ami formálja egy adott ország történelmét is, tiszteletben tartaná a hagyományokat.
Kader Abdolah eddig két könyvet írt, mind a kettő kedvenc.

Annamarie P>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Számomra egy nagyon kedves könyv lett A mecset ura. Egyrészt bepillanthatunk egy mecset életébe, másrészt Irán zűrzavaros 70-es-80-as évekbeli életébe, harmadrészt pedig egy muzulmán család életébe. Ez mind önmagában, mind összességében érdekes volt számomra. A koránból vett idézetek, melyek átszövik a történetet, szerve részei annak, és valahogy még átélhetővé válik a vallási érzület is. Mondjuk én eddig úgy éreztem, hogy a nők valahogy nem így, vagy nem ennyire szerves részei az iszlám életének, itt mintha kicsit lúgozott lett volna a történet, de az olvasás élményéből természetesen nem von le semmit. Mire is gondoltam a politikai életet olvasva? Arra, hogy ez milyen ismerős. Mintha ez lett volna hazánkban is az 50-es években, de az oroszországi hagyományos uralom összeomlása után is. Káosz, bizalmatlanság, önmagukból kifordult emberi roncsok, katonai alakulatok, csoportok gyors váltakozásai, a senkinek nem lehetünk elég jók. Az iráni történetben ezen felül egy vallási krízis is átélhető.
A könyv arra próbál válaszolni, hogyan lehet mindezt túlélni, embernek maradni. Aga Dzsán alakja abszolút kedvenc, a keleti tökéletes ember típusa ő, már-már misztikus, szőnyegbe szőtt legenda.

Kaia>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Elég ellentmondásos véleményeket olvastam itt a könyvről, ez mindig izgalmassá teszi, hogy hogy fog nekem tetszeni?
Szerencsére nem csalódtam. Bizonyos szempontból a Vadhattyúk jutott eszembe róla, amelyben 1-2 generáció alatt több évszázados fejlődésen ugrik át Kína.
Itt pedig Perzsiában vagyunk, ahol szintén a több évszázados hagyományokra épülő rendszer egyszerre csak kizökken és rendeződik újra, és a még annyira stabil családot is szétrobbantja, és mindenki már a saját módján keresi a helyét és a saját békéjét, amit aztán vagy megtalál, vagy nem.
Érdekes volt arra is gondolni, hogy amíg a vidéki kisvárosban a középkori viszonyok bomladoznak, Teheránban egy kislány az eseményekből mit és hogyan lát (amit aztán a Persepolis-ban mesél el).

1 hozzászólás
milegyenanevem>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, furcsa érzés volt, hogy nagyon egyszerűen fogalmaz a szerző. Szinte tőmondatokban. EL sem tudtam képzelni, hogy mi fog kisülni ebből a már-már szinte dokumentarista stílusból, hogyan lesz ebből családregény? Később már elfelejtettem ezt, és csak élveztem a stílusát, és azokat az érzelmi mélységeket, amiket így is ki tud fejezni, meg tud jeleníteni.
A történet különösen érdekes, hiszen keveset tudni róla: Irán története a XX. század második felében. A világias sah és az ortodox ajatollahok politikai és vallási harcai között hogyan él, vagy nem él túl egy család.
Senkit ne riasszon el az iszlám téma, hiszen egyaránt bepillantást nyerhetünk a békés és az erőszakos világába is a mohamedán hitnek.

mandyquick>!
Kader Abdolah: A mecset ura

Nagyon rég vágytam már magamban egy ilyen könyvre. Finom, részletes ábrázolás, jellemrajz, magával ragadó hangulat.


Népszerű idézetek

Zizzer>!

Ali az iszlám negyedik kalifája volt. Halála napján egy mecsetben imádkozott az első sorban, sok száz hívővel egyetemben. Ebne Molgám belépett a mecsetbe, majd helyet foglalt Ali mögött. Együtt imádkozott vele, és megvárta, míg Ali befejezi az imát. Amikor az végzett, Ebne Molgám előhúzta a kardját, és lesújtott vele Ali fejére. Ali összerogyott. Az iszlám ebben a pillanatban kettéhasadt: síitákra és szunnitákra.

69. oldal

Nyctea P>!

Kezdetben volt a Tehén, a többi néma csend. Így hitték az ősi perzsák.

312. oldal (A Tehén)

Nyctea P>!

Amint meglátták, hogy ott áll a hóznál, a gyerekek azonnal köréje sereglettek. Ő megsimogatta a fejüket, és felolvasott egy újabb verset, melyet kifejezetten nekik írt:

Gondolta a süket:
Még egyet alhatok,
Míg a karaván ideér.
A karaván odaért,
Felhőként elvonult,
A süket észre se vette.

Majd, hogy a gyerekek értsék, miről szól a vers, rövid magyarázatot fűzött hozzá:
– A süket ember azokat jelképezi, akik nem tulajdonítanak jelentőséget az időnek. A karaván pedig a gyorsan tovaszálló időt jelképezi.

80. oldal (Család)

Nyctea P>!

E pillantás korbácsütésként vágott végig lelkeden,
Úgy ért, hogy sárgultál s vörösödtél belé,
Rebbenő pilláid szívem elrabolták,
Szád igazat szól, de pilláid tolvajok,
S most jutalmat vársz azért, mit elraboltál:
Miért gyógyítsak éppen én, a meglopott?

80. oldal (Család)

GTM>!

Ilyen az élet
Játszik az emberrel
Néha kedveli
Máskor megalázza

400. oldal

Kovács_Cintia_2>!

…ha valakit a saját ura is semmibe vesz, akkor mindenki más is semmibe fogja venni. Ha valakit a saját ura sem becsül semmire, mások sem becsülik majd semmire.

GTM>!

Senki nem tudta, hány éves a varjú. Csak annyi volt biztos, hogy százévesnél idősebb, mert Aga Dzsán egyszer olvasott róla egy feljegyzést a mecset egyik régi okiratában. A varjú a ház része volt. Hozzátartozott a kupolához, a minaretekhez, a tetőkhöz, az öreg fához és a hózhoz, melyből oly gyakran ivott.

30. oldal

GTM>!

A mecset házának története még korántsem ért véget, de ez is csak olyan, mint az élet: valahol mindenkinek ki kell szállni belőle.
Van egy mondat, amely rendszeresen visszatér a régi perzsa történetek végén: „A mi mesénknek vége, de a varjú még távolról sem érte le a fészkét.”

413. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Parinoush Saniee: A megbocsátás könyve
Parinoush Saniee: A sors könyve
Anita Amirrezvani: A virágok vére
Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom
Gina B. Nahai: A csend fátyla
Mahbod Seraji: Teherán háztetőin
Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban
Őfelsége Farah Pahlavi: A sah felesége
Azadeh Moaveni: Rúzsfoltos Dzsihád
Hendrik Groen: Amíg élünk