A ​király 84% 15 csillagozás

„A perzsa teaházakban az elmúlt ezer évben sok-sok történetet meséltek a régi királyokról. A történetmondók, hogy minél erőteljesebb és tarkább színekkel festhessék le a történelmet, minduntalan játszottak az idővel, és szabadjára engedték a fantáziájukat. Bizonyos eseményeket áthelyeztek, másokat elhagytak, olykor pedig hozzáfűztek ezt-azt.”

Ebben a szellemben íródott a regény, mely tényleg olyan egy kicsit, mintha kereszteztek volna egy mesekönyvet és egy történelemkönyvet… Még ha az események nem is pont úgy és nem is pont akkor történtek, a problémák, melyeket feszeget, valósak. A két nagyhatalom között vergődő, nyersanyagban gazdag ország lehetőségei; a két tanácsadó között őrlődő, kevés politikai érzékkel megáldott uralkodó dilemmái; a keleti és a nyugati világ különbségei; a fejlődés ára…
A sah nem szimpatikus, ám nagyon is emberi figura, akivel együtt lehet érezni. Nincs tehetsége a diplomáciához, mégis helyt kell állnia a változások korában. Nem tudja, melyik oldalra álljon, melyik tanácsra hallgasson, de a bizonytalansága ellenére igyekszik megőrizni a méltóságát és a hatalmát, így gyakran indulatból hoz döntéseket, melyeknek nem látja át a következményeit.
A könyv stílusa helyenként kissé száraz és darabos, viszont nagyon tetszett a karakterek ábrázolása és a politikai sakkjátszmát is érdekesnek találtam, pedig ez a téma általában untat. (Az Iránhoz kapcsolódó történeteket pedig egyébként is különösen szeretem.)
Elgondolkodtató olvasmány, örülök, hogy a kezembe került.

Kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Teljesen másra számítottam, azt hittem valamiféle meseszerű, monda jellegű történet lesz a középkorból, ehelyett egy valóságos(?) történelmi regényt kaptam. Tetszett a modern kor hajnalán ébredező Perzsia és a sah udvartartásának ábrázolása. A cselekmény végig lekötött, egy színes és érdekes történetet kaptunk. Nagyon jól megmutatta, milyen különbségek lehetnek a vagyonos felső osztály és a szegény falusi emberek között. Azt is láthatjuk benne, hogy milyen folyamatok játszódnak le egy országban, ha az uralkodó elnyomás alatt tartja az alattvalóit, és nem fordít kellő figyelmet a változásra. A fejlődésnek nem lehet gátat szabni, csak ideig-óráig, mert előbb vagy utóbb minden nép felébred és kivívja a jogait. Érdekes olvasmány volt, tetszett.

A XIX. század második fele, az ezeregyéjszaka országa a helyszín. Igazából azonban már nem is igazán varázslatos ez a Perzsia. Nincs mese, a kemény kapitalizmus kopogtat és nem csak kopogtat, be is jön, akár akarja a király, akár nem.
Bepillanthatunk a színfalak mögé, láthatjuk festék nélkül a szereplőket. A könyv tulajdonképpen a gazdasági gyarmatosítás forgatókönyve. Hiába szeretjük a jelent és igyekszünk megőrízni magunknak a jövőben is, az érdekek felülírják az érzelmeket.
Nagyon érdekes regény, elgondolkodtató.

Érdekes, egzotikus iráni történelmi regény egy kortárs iráni tollából. Nagyon tetszett a jellemábrázolása. Úgy teszi, hogy közben nem ítélkezik, csupán elmondja a tényeket.
spoiler

Történelmi regényt vártam, némi fikcióval, fordulatokkal fűszerezve, és ehelyett egy nagyon jó történelem könyvet kaptam. Nincs benne mellébeszélés, nincsenek nagy fordulatok, s mégis képtelen voltam letenni. A keleti népekről csak az tudhat így írni aki maga is közülük való.
Csak ajánlani tudom olyanoknak akiket érdekel a közel-kelet történelme.

A perzsa történelem kevésbé ismert, XIX. századi epizódját tárja elénk a szerző. Megismerhetjük azt, amit az európai országok esetében már jól ismerünk, hogy egy abszolút monarchia hogyan alakul át alkotmányos rendszerré. Kader Abdolah mindezt olyan stílusban tárja elénk, ami egyértelműen a „keleti mesevilágot” idézi, miközben bepillantást nyerhetünk a nyugatiasodó, későbbi Irán történelmébe.

Valóságos elemekből szőtt mese. Akár így is történhetett volna…
Hiába írta le az elején, hogy a régi mesemondók hagyományait követve szabadon fogja a mesét szőni, annyira érdekfeszítő és valóságos volt, hogy miután elolvastam a könyvet, elkezdtem kutatni a neten a szereplők után. :)

Egyetlen dolog zavart olvasás közben: a fejfedőket végig cilindernek írja, ami kicsit komikusan hatott, hiszen ez nekem az a karimás hengeres kalap, amit leginkább angol urakon képzelek el. Utánanézve a cilinder jelentése hengeres keménykalap, ami tényleg akár lehet az a perzsa kalap is, ami olyan mint a fez, csak magasabb. Esetleg tudja valaki ennek a nevét?

Távoli ország történelmének egy kis részletével, annak alkulását befolyásoló tényezőkkel ismertet meg a könyv. Az iskolai történelem tankönyvekben talán meg sem említik ennek az országnak a múltját, és talán ezért is volt annyira érdekes számomra ennek az egzotikus világnak, szokásaiknak, mindennapjaiknak a megismerése.