1944. május közepétől szűk két hónap leforgása alatt a magyar csendőrök, rendőrök és hivatalnokok hatékony közreműködésével több mint 430 ezer, zsidónak minősített magyar állampolgárt deportáltak. Túlnyomó többségüket Auschwitz-Birkenauba vitték és megölték. Vajon az események milyen láncolata vezetett ehhez a holokauszt történetében is példátlan méretű és gyorsaságú akcióhoz? Hol határoztak a magyarországi „végső megoldásról”? Berlinben vagy Budapesten? Kik, mikor és milyen körülmények között hoztak végső döntést a magyar zsidók deportálásáról?
Kádár Gábor és Vági Zoltán az etnikai tisztogatásokat és népirtásokat, valamint a világháborús német és magyar döntéshozatali mechanizmust elemezve keres válaszokat a kérdésekre. Úgy vélik, hogy a tragédia hátterében két erő, két szándék találkozása állt. Az egyik a német népirtási program volt, amelynek gyökerei Hitler és a nácik radikális antiszemitizmusában, fajhigiéniai és etnopolitikai elképzeléseiben lelhetők fel. A másik pedig… (tovább)
A végső döntés 11 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Modern Magyar Történelem Jaffa
Enciklopédia 5
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 20
Kiemelt értékelések
Mindazok számára, akik a XX. század történelme, azon belül a II. világháború e tragikus. leginkább kutatott témája, a holokauszt, a náci népírtás oka, háttere és miértje iránt érdeklődnek, ez a könyv kihagyhatatlan és fontos olvasmány.
S ahogy a két történész, Kádár Gábor és Vági Zoltán a bevezetőben említik: „Hiába született könyvtárnyi cikk, tanulmány és kötet az antiszemitizmusról, a nácizmusról és a zsidóüldözésről, a történészek és a laikusok továbbra is döbbenten olvassák a mészárlás dokumentumait, a százezernyi visszaemlékezést és tanúvallomást, értetlenkedve nézik a kivégzésekről készült képeket és a korabeli filmhíradókban látható őrjöngő tömegeket” (11.oldal)
Számtalan napló és memoár került ki a túlélők kezéből, számtalan regény és dokumentum igyekszik rávilágítani erre a sötét korszakra.
A szerzőpáros ezzel a nagy hozzáértéssel és igényességgel összeállított és megírt munkájával bizonyítja, mennyire olvasmányossá lehet tenni a sok adattal és információval spékelt alkotást.
A megértést és az események, helyszínek követését nagyban segítik a lábjegyzetek, valamint a kötet végén szereplő névmutató, jegyzékek, forrásmutatók.
Kitűnően szerkesztett és felépített munka, fontos fogalmakat határoz meg kiindulásként, pl mit is jelent az etnikai tisztogatás, fajhigiénia, népesedéspolitika, s ezek hogyan vehetnek tragikus fordulatot, vezetve népirtásig, tömeggyilkosságig. Egészen a XIX. század elejéig visszanyúlva ismertetik ezek hátterét és kialakulását.
A német megszállást, Eichmann és Endre László együttműködését, a magyar történeti hagyomány és a holokauszt párhuzamát részletes alapossággal és sok magyarázattal kiegészítve vázolják az alkotók.
Rendkívül informatív, nagyon fontos témát taglaló alkotás, mely Kádár Gábor és Vági Zoltán nagy tudását, hozzáértését, a téma iránti elköteleződését tükrözi és dicséri!
Rendkívül alapos és részletgazdag írás, melyből látszik, hogy az írópáros nem sajnált sem időt, sem energiát a kutatásra. Rengeteg dátumot, nevet és adatot tartalmazott, éppen ezért nem az a „rohanva végigfutom” típusú könyv. Volt ugyan néhány olyan rész/fejezet, ami kevésbé kötött le (ezek főleg a szomszédos országok politikájáról, belügyeiről szóltak), de összességében olvasmányos és érdekes írás volt. Az pedig egyenesen megdöbbentett, hogy ilyen kiemelkedő helyet sikerült megkaparintanunk a holokauszt történetében.
remek alkotás, mely precízen, aprólékosan, részletesen, és kíméletlenül rávilágít arra, hogy a közel félmillió magyar zsidó deportálásában milyen nagy szerepet játszott a kollaboráns magyar államvezetés, így egyértelművé téve a szégyenletes szabadság téri „emlékmű” hazugságát is, mely szerint „mi magyarok” ártatlanok voltunk, és nincs közünk ehhez a brutális népirtáshoz.
tananyag kéne, hogy legyen.
Egyszerűen letehetetlen könyv !
A hosszúra nyúlt bevezető rész nagyon kell ahhoz, hogy el tudjuk képzelni , miként is történhetett meg 1944 tavaszàtól ilyen elképesztő gyorsasàggal a vidéki magyar zsidóság elhurcolàsa.
Endre László érthetetlen módon elfeledett, sötét figuràja a magyar történelemnek.
Nem zsidó magyarként vallom, hogy történelmünk legsötétebb szégyenfoltja az ország holokausztban játszott szerepe. A könyv borítóján Adolf Eichmann és Endre László látható, az a két „jóbarát”, akik személy szerint a legnagyobb felelősséget viselik az 1944-ben deportált és Auschwitzban megölt 437 ezer honfitársunk haláláért, de az ebből a könyvből is kiderül, hogy kényelmes kibúvó lenne csak rájuk hárítani minden felelősséget. Sajnos a magyar antiszemitizmusnak megvoltak addig is a maga évszázados „hagyományai”, így aztán az 1944-ben Magyarországot megszálló német csapatok olyan mértékű kollaborációs hajlandósággal találkoztak hazánkban, amely nagyban megkönnyítette a dolgukat.
Idézek:
„A magyar holokausztra a német megszállás nélkül minden valószínűség szerint nem került volna sor. De arra talán még a legoptimistább gyilkosok sem számítottak, hogy az invázió utáni tizenkettedik napon (március 31.) már döntés születik az általános gettósításról, további tizenhárom nap (április 13.) elég lesz ahhoz, hogy a teljes magyar politikai vezetés, kormányzóstul, miniszterelnököstül hozzájáruljon 100 ezer állampolgára deportálásához, és csupán újabb kilenc napnak (április 22.) kell eltelnie addig, hogy a magyar királyi belügyminisztérium teljes vezetése kedélyes, vidéki környezetben vacsorázgatva, lelkesen mondjon igent a holokauszt történetének legátfogóbb deportálási akciójára, amely a leghatalmasabb náci megsemmisítőtábor, Auschwitz-Birkenau fennállásának legvéresebb mészárlásához vezetett.”
Sok olyan dolgot megtudtam a könyvből, amit korábban nem tudtam. A téma elsősorban a döntési folyamat boncolgatása, hogyan jutottunk el a március 19-i megszállástól addig, hogy július 9-ére (példátlan gyorsasággal) 437 ezer zsidót hurcoltak el az országból Auschwitzba a magyar hatóságok lelkes közreműködése mellett. Milyen döntések születtek ehhez és kik, milyen módon hozták meg őket. Az is kiderül, hogy mi volt (a sokszor ma is mentegetett) Horthy Miklós szerepe. Mit tudott és mit nem tudott, mit tett és mit nem tett a kormányzó?
Nem kellemes persze a magyar történelem ezen epizódjáról olvasni, de ahhoz, hogy hasonló dolgok ne ismétlődhessenek meg szembe kell tudnunk nézni vele.
Népszerű idézetek
1944. június 6-án, amikor Normandiában megkezdődött a szövetséges invázió, a német hadsereg órákig nem tudta, mit kell tenni, mert Hitler aludt, és senki nem merte felébreszteni.
[…]
A háború második felében Hitler már nem csupán hadseregeket irányított, de akár ezred szintig ő döntött a csapatok mozgásáról, bevetéséről, visszavonulásáról is.
50-51. oldal
A magyar holokausztra a német megszállás nélkül minden valószínűség szerint nem került volna sor. De arra talán még a legoptimistább gyilkosok sem számítottak, hogy az invázió utáni tizenkettedik napon (március 31.) már döntés születik az általános gettósításról, további tizenhárom nap (április 13.) elég lesz ahhoz, hogy a teljes magyar politikai vezetés, kormányzóstul, miniszterelnököstül hozzájáruljon 100 ezer állampolgára deportálásához, és csupán újabb kilenc napnak (április 22.) kell eltelnie addig, hogy a magyar királyi belügyminisztérium teljes vezetése kedélyes, vidéki környezetben vacsorázgatva, lelkesen mondjon igent a holokauszt történetének legátfogóbb deportálási akciójára, amely a leghatalmasabb náci megsemmisítőtábor, Auschwitz-Birkenau fennállásának legvéresebb mészárlásához vezetett.
255-256. oldal
A diktátor kerülte a szisztematikus munkát, még saját idejét is képtelen volt racionálisan beosztani. Mivel hajnalig mániákusan szónokolt a főhadiszálláson, általában átaludta a délelőttöt. 1944. június 6-án, amikor Normandiában megkezdődött a szövetséges invázió, a német hadsereg órákig nem tudta mit kell tenni, mert Hitler aludt, és senki nem merte felébreszteni.
50. oldal
Az ungvári táborokban az egészségügyi és higiéniai viszonyok katasztrofálisak voltak. Vízvezeték hiányában egy tűzoltókocsi hozott vizet. A zsidók napi fejadagja három liter volt, ebből kellett inni, fürdeni, mosni és főzni. Csatornázás és vécék hiányában a környéket elöntötte a bűz, nem volt mész a fertőtlenítéshez. A keresztény lakosság járványtól rettegett, a polgármester a belügyminiszternél kérte a zsidók elszállítását. A helyszínre érkező Endre azonban mindent rendben talált. Mindössze egy kifogása volt: kevesellte a táborokat örző csendőrök létszámát.
198. oldal
Auschwitz-Birkenaunak a futószalag-technológiára épülő modern, ipari vállalatként két fő produktuma volt: a halál és a rabszolgamunka. Itt egyszerre lehetett „megoldani” a munkaképtelenek tömeges megsemmisítését, és az (egyelőre) életben hagyott munkaerő elosztását.
219. oldal
A magyar holokausztra a német megszállás nélkül minden valószínűség szerint nem került volna sor. De arra talán még a legoptimistább gyilkosok sem számítottak, hogy az invázió utáni tizenkettedik napon (március 31.) már döntés születik az általános gettósításról, további tizenhárom nap (április 13.) elég lesz ahhoz, hogy a teljes magyar politikai vezetés, kormányzóstul, miniszterelnököstül hozzájáruljon 100 ezer állampolgára deportálásához, és csupán újabb kilenc napnak (április 22.) kell eltelnie addig, hogy a magyar királyi belügyminisztérium teljes vezetése kedélyes, vidéki környezetben vacsorázgatva, lelkesen mondjon igent a holokauszt történetének legátfogóbb deportálási akciójára, amely a leghatalmasabb náci megsemmisítőtábor, Auschwitz-Birkenau fennállásának legvéresebb mészárlásához vezetett.
Márpedig a háború utolsó évében az idő kiemelten fontos szerepet játszott. A lengyel zsidók többségét már azelőtt kiirtották, hogy a náci vereség elérhető közelségbe került volna. Magyarországon viszont a helyzet gyökeresen más volt. Ellenállás helyett az is bőven elég lett volna, ha a magyarok csak egy kicsit vehemensebben védik nemzeti és gazdasági érdekeiket, vagy ha valamivel kevésbé lelkesen kollaborálnak. Jó példa erre a kárpátaljai Ungvár, ahonnan május végén deportálták az utolsó zsidókat. Kevesebb mint öt hónap múlva a Vörös Hadsereg már elfoglalta a várost. Néhány hónapos késlekedés, akadékoskodás százezrek számára jelenthetett volna túlélést.
1944 egyik nagy tanulsága, hogy kiderült: a magyar politika legszélsőségesebbjei, a lecsúszott egzisztenciákat, bűnözőket és fantasztákat felsorakoztató nyilasok sokszor szabadjára engedett gyilkos indulataik ellenére a zsidókérdés végső megoldása terén kevésbé lelkesen kollaboráltak a nácikkal, mint a Horthy-rendszer elitjéhez tartozó, zömmel konzervatív úriemberekből álló Sztójay-kormány. Ez a felismerés mindazonáltal a mai napig hiányzik a magyar nemzeti emlékezetből, amely előszeretettel tolja a holokausztért viselt magyar felelősséget a nyilasokra, mondván, a bűnöket mindössze néhány fanatikus elmebeteg követte el.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Klacsmann Borbála: Holokauszttörténetek ·
Összehasonlítás - Budai-S Balázs: Kun Páter – a reverendás gyilkos 78% ·
Összehasonlítás - Pelle János: Auschwitz magyar szemmel ·
Összehasonlítás - Huhák Heléna – Szécsényi András: Holokauszt alulnézetből ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban 91% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege ·
Összehasonlítás - Jack Fairweather: Az önkéntes 95% ·
Összehasonlítás - Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre! 90% ·
Összehasonlítás - Ralph Brewster: Hontalanul Budapesten 92% ·
Összehasonlítás