Az ​utolsó őzbak 34 csillagozás

Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kádár ​Erzsébetet (1901–1946) Kegyetlenség című novellája után a „kegyetlenség írójának” szokták nevezni. Igaz, hogy sebekbe váj és tárgyilagosan, noha empatikusan mutat be nehéz női sorsokat vagy tönkrement életeket – ám mindezt mégis árnyalni kell. Nem ő volt ugyanis kegyetlen, hanem a világ, amelyben a novellái íródtak: a huszadik század első felének Magyarországa, amelyet traumák sorozata ért az első világháborútól kezdve Trianonon át a vészkorszakig.
Kádár Erzsébet biztos írói tudással mutatta meg, hogy miként élte meg ezt a fél évszázadot egy nő. Noha kevés novellából álló irodalmi életműve önéletrajzi ihletésű, nemcsak a maga sorsát írta meg, de az anyai generációét is és a szegénységbe süllyedt úriasszonyokét, az egyedülálló nőkét és a cselédlányokét, sőt még a művészként boldogulni próbáló nőkét is. Magányos, érzelmileg kirabolt, önfeladó asszonyok: Kádár Erzsébet, a végtelenül fájdalmas sorsú író hősei.
A karcsú kötetnyi novella – mely az eddigi legteljesebb… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kapszula Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2021
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635044849

Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

tamachan>!
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Kádár Erzsébet, a magyar irodalom egyik méltatlanul elfeledett ékköve. Nagy élmény volt megismerni ezt a kiemelkedő művészt. Sokszor olyan dolgokra fókuszált, amiket én magam is megtapasztaltam, és ezek őszintén fájdalmas feleszmélések voltak; nem számítottam rá, hogy ennyire be leszek vonva. Így mélyen elgondolkodtattak az írások, lassan haladtam vele, mert mindegyiknek le kellett ülepednie. Talán pont ezért volt olyan fojtogató az egész. Szinte féltem újra kinyitni, mi lesz a következő, amivel arcon csapnak? Emiatt levontam egy fél csillagot, mégsem érzem ezt hibának. Valószínűleg csak a felkészületlenségem az oka ennek. Ettől még a gyűjtemény 5*, és örülök, hogy megismerhettem a magyar irodalom ezen kis szeletét. Mindenkinek olvasnia kell.

szelesteirita>!
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Kádár Erzsébet a XX. századi magyar nőirodalom egyik titkos kincse, végtelen szomorú sorssal, korai és tragikus halállal, s így ismert sem lett. Pedig jelentek meg írásai a Nyugatban, kapott elismerést, jelentetett meg novelláskötetet. De a század, amiben élt, az ő életét is tönkretette. (1901-1946-ig élt.)

Nem bántam meg egy percig sem, hogy megvettem ezt a novelláskötetet, dísze lesz a polcomnak. Egyben ugyan szerintem nem lehet értékelni, hiszen nem is ő állította össze itt az elbeszéléseket. Nem is volt mind ugyanolyan hatással rám, egy pár nagyobb fejezet volt, ami igazán megfogott: elsőként az Akár egy sínpár három novellája, valamint a Ki a gyerekszobából hat novellája.

Kádár Erzsébet nagy ereje a pontos, festői megfogalmazásban van: a képei színesek, élőek, vibrálóak, gyönyörűen lassan leírtak. Úgy volt élvezet olvasni ezeket az elbeszéléseket, hogy nem szabadott közben rohanni. Lassú volt itt minden. Részletes képek, komoly lélektan, precízen eléd tárt helyzetek.

És a másik nagy ereje, ami engem igazán megfogott, az a XX. század első felének asszony/lánysorsa. Női történetek ezek, és 100 évvel később is roppant aktuálisak: a megcsalt asszony vívódása, a gyereknevelés kudarcai, a nő önmegvalósítása, az egyedül-maradás kínja.

Én vallom hogy létezik nőirodalom, és ha ez létezik, akkor ez a tökéletes magyar nőirodalom. Olvassátok értőn, lassan, és készüljetek egy komoly utazásra!

LittleStar P>!
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Nagyon érdekes volt számomra ez a novellás kötet. Igazából sosem hallottam korábban az írónőről, mint a végén kiderult, ez nem véletlen. Nem volt szegény sosem felkapott, lehetősége sem volt rá, ráadásul fiatalon elhunyt.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy az Európa Kiadó gondozásában olvashattam. Nagyon megszerettem a Kapszula Könyvtár köteteit (oké, eddig csak kettőt olvastam, de nagyon jó minőségű kiadások és nem annyira aprók a betűk, jól olvashatóak. Nálam abszolút nyertes).
A novellák legnagyobb része tetszett, érdekes volt. Egy-két novella nem igazán nyerte el a tetszésemet, ezért adtam rá egy fél csillaggal kevesebbet.
Akit érdekel a 20. Század első felében élő nők élete, története, azon idők viszontagságai női oldalról azoknak bátran ajánlom.
Alapvetően jól olvasható, gördülékeny, néha akad benne hosszabb leírás, ami esetleg unalmas lehet, de ne vegye el senkinek a kedvét, mert egyébként zseniális. :)
A megvásárlás ötletét a cím adta, ami egy novella címe is (bár nekem nem lett a kedvencem, de egyébként jó volt végülis, érdekes).
Szóval én tudom ajánlani jószívvel, egész biztos az, hogy egy ilyen gyűjteményben nem lehet minden novella tökéletes, de van egyfajta stílusa Kádár Erzsébetnek, ami szerintem zseniális, olvastatja magát, és sokszor csalódott voltam, hogy csak ennyi volt?!

Ágnes_Vida P>!
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Tartottam ettől a kötettől, mert nem vagyok jóban a novellákkal. Általában túl elvontnak tartom őket és a rövidke történetekbe nem is tudok igazán bevonódni. Ezzel a könyvvel azonban meglepően gyorsan haladtam. Egy-egy novella 10-15 oldal volt általában, ráadásul ez a Kapszula Könyvtáras méret és forma szuper. Kényelmes tartani, jól olvasható a betűméret is, szépen ki lehet nyitni.

A történetek főszereplői (egy két kivétellel) lányok, nők, asszonyok. Szó van magányról, bántalmazásról, meg nem értettségről, az anyaságról, a nők és férfiak kapcsolatáról, társadalmi rendről a 20. század első felében. Néhány novellánál itt is éreztem, hogy kicsit elvont, vagy csak én nem voltam elég érett hozzá, de a többsége megérintett, elgondolkodtatott.

Pici trigger warning: ha érzékeny vagy az állatkínzás témakörére, akkor A macska című novellát mindenképp ugord át.

láthatón__túl>!
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Tetszett. A kötet második felében élő novellák pedig nagyszerűek. Nekem sem Az utolsó őzbak lett a kedvencem, de az első háromban tényleg benne van. Asszem elmondhatjuk, hogy Kádár Erzsébet tűpontos, abszolút a lényegre koncentráló megfigyelő. Írói eszközeit is ennek rendeli alá, így izgalmas elegy születik. Az egész borongós stílusát tekintve a kötet számomra Virginia Woolf Évek c. regényével rokon, amennyiben ott is az emberi reakciók női szemmel történő tűpontos megfigyelését tekintjük.

Malbogian>!
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Most találkoztam először Kádár Erzsébettel. Lenyűgöz hideg, pontos, dísztelen és mégis megragadó prózája.

levendulalány>!
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Amúgy sem vagyok jóban a novellákkal, de ezek valahogy novellaságuk ellenére is olyan vontatottak voltak, hogy sokszor nem volt hozzájuk kedvem… Mire beindult 1-1 történet, már félig aludtam, ilyen feltételek mellett nem sok indíttatást éreztem, hogy a következőbe is belefogjak. Aztán valahogy mindig jött egy, ami viszont kifejezetten tetszett, így esett, hogy nem adtam fel. Az In flagranti például nagyon megérintett.


Népszerű idézetek

szelesteirita>!

Már melegebb a hangsúly, közvetlenebb a szó.

57. oldal, Feketekávé

szelesteirita>!

Ismét belekarolt, mentek az úton, a fenyők közt átcsurgó napfény rajtuk is végigfolyt, csiklandozta az arcukat.

44. oldal, A sellő

levendulalány>!

Miről is beszélt?… – gondolja később. Ügyes, igen, minden gyámoltalansága mellett is ellenszenvesen ügyes!… Megvetem? – nyilallik belé. Nem, nem! Mégis ilyesfélét érzek. Szeretem?… Ha igazán, becsületesen szeretném, őszintén beszélnék vele… De csak hazudom, hogy érdekel, amit mond… És ő azért ragaszkodik hozzám, mert meghallgatom! Más is meghallgatná, de ahogyan én hallgatom: éppen ez kell neki…

95. oldal KULISSZAPOMPA Csók és festék

PaperMoth P>!

Most a festékek között válogat; először az ólomfehéret keresi elő, ez a tubus tömött és nehéz, nemrég vette, elégedetten himbálja tenyerében; sokat és bőven nyom ki belőle… Majd kadmiumsárgát pottyant a fehér mellé, szereti ezt a vidám, könnyű és engedelmes szint. A sárgák mögé a vörösek sorakoznak, majd a barnák és végül a kékek. A cinóberkígyónak úgy örül Mária, mint gyerek az új játéknak. Ismeri festékeit, súlyukat, jellemüket, vonzódást, közönyt vagy ellenszenvet érez irántuk; szereti a zöldeket, megtűri a barnákat, néhány hideg szín felfrissíti, fél a párisi kéktől mégis becsüli. Most, hogy kicifrázta palettáját, merő készenlét, türelmetlenség – mélyen beszívja a festékek leheletét; A lenolaj nyájas párája a szegfűolaj édes illatával vetekszik; A terpentin szaga fanyar, hetyke, eleven. Élvezi az előkészület perceit, a kínlódásmentes játékot, szinte sajnálja elhervasztani a tiszta színeket. Végül az ecsetek között válogat; tudja, hogy jó képeit egy-egy rugalmas, széles mégis finoman rajzoló, különösen értelmes és minden rezdülése engedelmes ecsetnek köszönheti. Kiválaszt közülük tízet – ráadásul még két hajszálvékonyat is, balkezébe fogja őket –, ezen nyugszik a paletta; szabad ujjaival átkulcsolja az ecsetköteget.

85-85. oldal - Csók és festék

PaperMoth P>!

Azután eltűnt a sok szín, olyan szomorú lett az erdő, mint egy fürdőhely télen.

267. oldal - Az utolsó őzbak

PaperMoth P>!

Hirtelen vagy lobbant bennem – fel a hegyre!… Futottam, de nem könnyen, mint tavaly ilyenkor; mintha minden lépésemmel a ködöt kellett volna lépnem.

276-277. oldal - Az utolsó őzbak

PaperMoth P>!

Sajnáltam Fürjest. Nem úgy, mint eddig – Iván Fürjesét. A földet sajnáltam, amely magot adott, a legelőket és a gyümölcsöst – fát, árnyékot, vadat, szépséget, otthont, meleget, emlékeket, álmokat. Szakadatlanul adott ez a föld, melynek vérét szívtuk mindnyájan. Egész mély szánalommal néztem, mint egy agyoncsigázott, kifosztott embert, lelkiismeret furdalással, önváddal.

280. oldal - Az utolsó őzbak


Hasonló könyvek címkék alapján

Csáth Géza: Ópium
Fenákel Judit: Lili utazásai
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya
Ripp Gábor (szerk.): Valahol majdan, egykoron…
O Dzsonghi: Esti játék
Csáth Géza: Fekete csönd
D. Kardos Éva: Vörös alkony
Robin O'Wrightly: Hetedíziglen
Tóth Krisztina: Fehér farkas