Gyakorlati ​Yoga (Kelet világossága 2.) 12 csillagozás

Kaczvinszky József: Kelet világossága 2. – Gyakorlati Yoga Kaczvinszky József: Kelet világossága 2. – Gyakorlati Yoga Kaczvinszky József: Kelet világossága 2. – Gyakorlati Yoga Kaczvinszky József: Kelet világossága 2. – Gyakorlati Yoga

A Kelet világossága első kötet az ész és a logika, a második az élet, a harmadik pedig a lényeg megismerésének szempontjából tárgyalja a jógát. A szerző szavaival: A yoga nem holt tan, mint ahogy a matematika sem az. A yoga kulcsa: az arany középút, az egyensúly középvonala.

>!
Hermit, Budapest, 2021
296 oldal · ISBN: 9786155984822
>!
Hermit, Budapest, 2016
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155342288
>!
Kötet, Nyíregyháza, 1995
296 oldal · ISBN: 9638438002

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

_Andrea_>!
Kaczvinszky József: Kelet világossága 2. – Gyakorlati Yoga

A három kötetes sorozatból ez fogott meg leginkább – az első kötet nagyon elavult és mai szemmel áltudományos okoskodások sorának tűnik, a harmadik kötetnél pedig már elfogyott a türelmem.
A gyakorlati jóga filozófiai, elméleti szempontból adott nekem sokat – valószínűleg fogom még forgatni.

Quator>!
Kaczvinszky József: Kelet világossága 2. – Gyakorlati Yoga

Érdekes egy könyv (a hármat együtt értékelem, mert számomra egy könyvet alkotnak), a szerző mélyen belemegy a yoga leírásába, sok érdekes gondolatot említ meg. Néha viszont nehezen követhető. Néhány részt nem értettem, mert nincs róla gyakorlati tapasztalatom, főleg a gyakorlati részeknél, ezeknél a részeknél nem tudom megállapítani mennyire hiteles a szerző, mindenesetre sok jó és mély gondolatot fogalmaz meg a könyvében, ami miatt egy mély átfogó megértésünk lehet arról a tudat állapotról, amit a jóginak el kellene érnie, kevés magyar szerzőnek sikerült ilyen átfogó könyvet írnia, még ha vannak is benne tárgyi tévedések, a szemlélet és látásmód úgy gondolom hiteles.


Népszerű idézetek

Kkatja>!

Csak addig észszerű a gond, az aggodalom és a halálfélelem, ameddig az ember a testét tekinti énjének. Ha felismeri álmai valótlanságát és tudja, hogy teste is csak az élet káprázatához tartozik, megszűnik az értelme minden földi kínnak és félelemnek.

125. oldal

Lunemorte P>!

A yoginak mindenkor egyedül kell lennie, társtalan és minden vonatkozású, tökéletes egyedüllétben. Az elme csöndje másképpen nem is valósítható meg, csak ha a vágytalanság magánya képezi az alapját; az a teljes és tökéletes magány, melyhez hasonlót az ember – általában – csak kétszer él át életében: megszületésének és halálának pillanatában, amikor egyrészt még nem kapcsolódott az anyagvilághoz, másrészt pedig már elszakadt attól. A yogi valóban remete. Még akkor is, ha nem barlangban lakik, hanem valamely világváros lüktető életének részese.

Cneajna P>!

Csak néha győz a káprázatba vetett hitünk fölött a leplezetlen ráeszmélés. Az élet kiábrándító, valóban tragikus pillanataiban, amikor addig védtük saját énünket, addig-addig építettünk oltalmazó védőbástyákat önmagunk és a külvilág közé, míg a védőfalak súlya és merevsége megakadályozott számunkra minden további érvényesülést. Amikor látjuk, érezzük, sőt átéljük azt a tényt, hogy az élet nem folytatható tovább úgy, mint ahogy elképzeltük magunknak, mint egyedül lehetséges módját a létnek. Akkor rátör tudatunkra a nagy, a megrázó felismerés, és tisztán látjuk, hogy minden a pusztulás felé rohan. Átélve a felismerés tragikumát, szeretnők meggyorsítani az elmúlást, hogy ne kelljen céltalanul küzdenünk tovább. A halálvágyban, a mindent megsemmisíteni törekvő öngyilkosság vágyában nyilvánul meg ilyenkor az az ősi, homályos sejtelem, hogy az állandóság, a maradandóság csak önmagunkon belül, megnyilvánult énünk levetése és elpusztítása után található fel – ott, ahol már semmi sincs. Voltaképpen a tökéletes megsemmisülésben is az állandóságot keressük, a felé törekszünk, azt igyekszünk megvalósítani öntudatlanul.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
Cneajna P>!

A meghasonlás, a céltalanságra való ráeszmélés kell, hogy képezze azt a kiindulópontot, amelyen az ember, elfordulva a mulandó külvilágtól, befelé tekint és meglátja azt az irányt, azt a távlatot, mely az örökkévalósággal kapcsolja egybe.

17. oldal

Cneajna P>!

Jól tudja a tanítvány, hogy az ember, ha ridegen távol tartja magától az állatokat, úgy viselkedik, mint az egyszerű családból származó, magas rangot elért uraság, aki büszkeségében megtagadja egykori környezetét.

151. oldal

Lunemorte P>!

Tudjuk, hogy minden, ami van, előbb-utóbb megszűnik, – és mégsem
hisszük el! Nem hihetjük el! Mert ha beletörődnénk, hogy minden elmúlik, hogy
még a legszilárdabb anyagban sincs maradandóság, hogy önmagunk is halálra,
pusztulásra vagyunk ítélve már a születésünk pillanatában, akkor megszűnnék
minden cél és tökéletesen megszűnnék minden egyéni létnek az értelme. Nem
hihetjük el tehát, hogy minden cselekvés hiábavaló, mert ha elhinnők, nem volnánk
képesek többé a cselekvésre.

Lunemorte P>!

Csak befelé-fordulás kísérletében – az elme csöndjében – találhatja meg önmagát az ember. Minden egyéb csak az elme lármája, zsivaja, az elmében felmerülő hajlandóságok tarka vására, tele zajjal, kapzsisággal, kufárkodással és csábítással, szemrevaló árukkal, csalfa kalmárkodással és a szavak hazugságaival. Zsibongó nyüzsgés, a tülekedés látványossága. Nyugtalan benyomások sorozata, amelyek valójában nem érintik magát az embert, ha nem törekszik feléjük.

122. oldal

Cneajna P>!

Ilyenformán a kártyajóslásnak is megvan a maga természetes alapja. Megint más kérdés azonban, hogy az egyes lapok mindenkor ugyanazokat a szimbolumokat képviselik-e, vagy sem. Ha nem tudunk közvetlenül betekinteni a hajlandóságok világába, valószínű, hogy a kártyalapok relatív helyzetét sem magyarázzuk helyesen. Éppen ezért mindennemű jóslásnak csak akkor van és csak akkor lehet helyes értelme, ha a jóslás a befelé-fordulás belső világosságára támaszkodik, vagyis ha a hajlandóságok közvetlen megismerésében nyer alapot. Különben minden jóslatba a jóslás elemeinek több-kevesebb félreismerése is vegyül, miáltal ellentmondások támadnak benne és a jóslat zavarossá válik.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jóslás
Cneajna P>!

A nyelv teljes hátrahajlítását végül csak azok a tanítványok kell, hogy gyakorolják, akik a lélekzet fokozott visszatartásával a tetszhalott-állapot megvalósítására törekednek. Az elért tetszhalott-állapot – az élve eltemettetés – azonban mellékhajtása a yogának és sokkal inkább csak demonstratív természetű mutatvány, mint valóságos elmélyedés, mely felsőbbrendű megismerésekhez vezet. Az élve eltemetett yogi önkívületben pihen. Az önkívület pedig – és ez könnyen belátható – értéktelen a megismerés szempontjából.

47. oldal


A sorozat következő kötete

Kelet világossága sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Késmárki László: Nadi-jóga
Selvarajan Yesudian – Haich Erzsébet: Sport és jóga
Bakos Attila: Ég a Szívben
Selva Raja Yesudian – Neszthyné Haich Erzsébet: Jóga és az európai önnevelés / Néhány szó a mágiáról
Dely Károly: Jógagyakorlatok
Rachel Brathen: Jógacsaj
Selvarajan Yesudian: Jóga hétről hétre
Ni Hua-Ching: Belső alkímia
Csíki Mariann: Jóga a boldog gyerekkorért
Balla Kriszta: Fénymag