A Kelet világossága első kötet az ész és a logika, a második az élet, a harmadik pedig a lényeg megismerésének szempontjából tárgyalja a jógát. A szerző szavaival: A yoga nem holt tan, mint ahogy a matematika sem az. A yoga kulcsa: az arany középút, az egyensúly középvonala.
Gyakorlati Yoga (Kelet világossága 2.) 12 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
A három kötetes sorozatból ez fogott meg leginkább – az első kötet nagyon elavult és mai szemmel áltudományos okoskodások sorának tűnik, a harmadik kötetnél pedig már elfogyott a türelmem.
A gyakorlati jóga filozófiai, elméleti szempontból adott nekem sokat – valószínűleg fogom még forgatni.
Érdekes egy könyv (a hármat együtt értékelem, mert számomra egy könyvet alkotnak), a szerző mélyen belemegy a yoga leírásába, sok érdekes gondolatot említ meg. Néha viszont nehezen követhető. Néhány részt nem értettem, mert nincs róla gyakorlati tapasztalatom, főleg a gyakorlati részeknél, ezeknél a részeknél nem tudom megállapítani mennyire hiteles a szerző, mindenesetre sok jó és mély gondolatot fogalmaz meg a könyvében, ami miatt egy mély átfogó megértésünk lehet arról a tudat állapotról, amit a jóginak el kellene érnie, kevés magyar szerzőnek sikerült ilyen átfogó könyvet írnia, még ha vannak is benne tárgyi tévedések, a szemlélet és látásmód úgy gondolom hiteles.
Népszerű idézetek
A yoginak mindenkor egyedül kell lennie, társtalan és minden vonatkozású, tökéletes egyedüllétben. Az elme csöndje másképpen nem is valósítható meg, csak ha a vágytalanság magánya képezi az alapját; az a teljes és tökéletes magány, melyhez hasonlót az ember – általában – csak kétszer él át életében: megszületésének és halálának pillanatában, amikor egyrészt még nem kapcsolódott az anyagvilághoz, másrészt pedig már elszakadt attól. A yogi valóban remete. Még akkor is, ha nem barlangban lakik, hanem valamely világváros lüktető életének részese.
Csak néha győz a káprázatba vetett hitünk fölött a leplezetlen ráeszmélés. Az élet kiábrándító, valóban tragikus pillanataiban, amikor addig védtük saját énünket, addig-addig építettünk oltalmazó védőbástyákat önmagunk és a külvilág közé, míg a védőfalak súlya és merevsége megakadályozott számunkra minden további érvényesülést. Amikor látjuk, érezzük, sőt átéljük azt a tényt, hogy az élet nem folytatható tovább úgy, mint ahogy elképzeltük magunknak, mint egyedül lehetséges módját a létnek. Akkor rátör tudatunkra a nagy, a megrázó felismerés, és tisztán látjuk, hogy minden a pusztulás felé rohan. Átélve a felismerés tragikumát, szeretnők meggyorsítani az elmúlást, hogy ne kelljen céltalanul küzdenünk tovább. A halálvágyban, a mindent megsemmisíteni törekvő öngyilkosság vágyában nyilvánul meg ilyenkor az az ősi, homályos sejtelem, hogy az állandóság, a maradandóság csak önmagunkon belül, megnyilvánult énünk levetése és elpusztítása után található fel – ott, ahol már semmi sincs. Voltaképpen a tökéletes megsemmisülésben is az állandóságot keressük, a felé törekszünk, azt igyekszünk megvalósítani öntudatlanul.
16. oldal
Tudjuk, hogy minden, ami van, előbb-utóbb megszűnik, – és mégsem
hisszük el! Nem hihetjük el! Mert ha beletörődnénk, hogy minden elmúlik, hogy
még a legszilárdabb anyagban sincs maradandóság, hogy önmagunk is halálra,
pusztulásra vagyunk ítélve már a születésünk pillanatában, akkor megszűnnék
minden cél és tökéletesen megszűnnék minden egyéni létnek az értelme. Nem
hihetjük el tehát, hogy minden cselekvés hiábavaló, mert ha elhinnők, nem volnánk
képesek többé a cselekvésre.
Csak befelé-fordulás kísérletében – az elme csöndjében – találhatja meg önmagát az ember. Minden egyéb csak az elme lármája, zsivaja, az elmében felmerülő hajlandóságok tarka vására, tele zajjal, kapzsisággal, kufárkodással és csábítással, szemrevaló árukkal, csalfa kalmárkodással és a szavak hazugságaival. Zsibongó nyüzsgés, a tülekedés látványossága. Nyugtalan benyomások sorozata, amelyek valójában nem érintik magát az embert, ha nem törekszik feléjük.
122. oldal
Ilyenformán a kártyajóslásnak is megvan a maga természetes alapja. Megint más kérdés azonban, hogy az egyes lapok mindenkor ugyanazokat a szimbolumokat képviselik-e, vagy sem. Ha nem tudunk közvetlenül betekinteni a hajlandóságok világába, valószínű, hogy a kártyalapok relatív helyzetét sem magyarázzuk helyesen. Éppen ezért mindennemű jóslásnak csak akkor van és csak akkor lehet helyes értelme, ha a jóslás a befelé-fordulás belső világosságára támaszkodik, vagyis ha a hajlandóságok közvetlen megismerésében nyer alapot. Különben minden jóslatba a jóslás elemeinek több-kevesebb félreismerése is vegyül, miáltal ellentmondások támadnak benne és a jóslat zavarossá válik.
146. oldal
A nyelv teljes hátrahajlítását végül csak azok a tanítványok kell, hogy gyakorolják, akik a lélekzet fokozott visszatartásával a tetszhalott-állapot megvalósítására törekednek. Az elért tetszhalott-állapot – az élve eltemettetés – azonban mellékhajtása a yogának és sokkal inkább csak demonstratív természetű mutatvány, mint valóságos elmélyedés, mely felsőbbrendű megismerésekhez vezet. Az élve eltemetett yogi önkívületben pihen. Az önkívület pedig – és ez könnyen belátható – értéktelen a megismerés szempontjából.
47. oldal
A sorozat következő kötete
Kelet világossága sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Késmárki László: Nadi-jóga ·
Összehasonlítás - Selvarajan Yesudian – Haich Erzsébet: Sport és jóga 96% ·
Összehasonlítás - Bakos Attila: Ég a Szívben ·
Összehasonlítás - Selva Raja Yesudian – Neszthyné Haich Erzsébet: Jóga és az európai önnevelés / Néhány szó a mágiáról ·
Összehasonlítás - Dely Károly: Jógagyakorlatok ·
Összehasonlítás - Rachel Brathen: Jógacsaj 91% ·
Összehasonlítás - Selvarajan Yesudian: Jóga hétről hétre ·
Összehasonlítás - Ni Hua-Ching: Belső alkímia ·
Összehasonlítás - Csíki Mariann: Jóga a boldog gyerekkorért ·
Összehasonlítás - Balla Kriszta: Fénymag ·
Összehasonlítás