Üvegszilánkon ​táncolni 92% 251 csillagozás

Ilyen könyvet nem szabadna sem írni, sem olvasni…
Egyszerűen megszakad közben az ember szíve. Miközben benne van az élet minden szépsége és szörnyűsége… Szerelem, ami minden akadályt legyőz. Nem számít neki a bipoláris személyiségzavar és a szörnyű kór, a rák lehetősége sem. A szerelem vak, és olykor kegyetlen, csak jön és szövi a hálóját. Ennek a két embernek, Lucynek és Mickey-nek egyszerre van elképzelhetetlenül szüksége egymásra, és találkozniuk sem kellett volna soha.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/05/ka-hancock-uvegszi…

„– Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre. ”

Sírtam. Zokogtam. Összetörtem. Hiába lett vége a történetnek, hiába tettem le a könyvet. Legalább fél órán keresztül csak ültem és csendben folytak a könnyeim. Némán és megállíthatatlanul. Párom ekkor ért haza. Nem szólt ő sem semmit, csak odaült mellém, a fejem a mellkasára húzta és szorosan ölelve támogatott, míg teljesen meg nem nyugodtam.
(…)
Összességében egy gyönyörű történetet tartottam a kezemben. Szerettem volna olvasni, de lelkileg képtelen voltam haladni vele sokszor. Mélyen megérintett. Többször is megkönnyeztem a történetet. Volt, ahol a szívem megszakadt, átéreztem a teljes veszteség súlyát. A legvégére összerakta a széthullott darabjaimat és adott hozzá ragasztót is. De nekem kell újra összeraknom, hogy folytathassam az életemet tovább. Megváltoztat. Átértékeli a kapcsolataidat, a dolgokhoz való hozzáállásodat. Jobbá, többé tesz. De ezért nagy árat kell fizetni. A kérdés az: Készen állsz Lucy és Mickey szívszaggató történetére?

A teljes értékelést itt találhatjátok: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/01/ka-hancock-uvegsz…

Néhány héttel ezelőtt átléptem az 550. olvasásomat. Ennek a kicsivel több, mint fél ezer olvasásnak a nagy része romantikus történet volt, de nem zárkóztam el az olyan műfajoktól sem, mint a fantasy, szépirodalom, életrajz, erotika, családregény és krimi. Rengeteg jó regény került a kezembe, és sok kötetet értékeltem öt csillagosra, mégis csak kettő történetet tudok kiemelni, ami mellett úgy éreztem, hogy enyém a világ minden fájdalma, és ami olyan szinten a padlóra küldött, hogy a letétele után legszívesebben bekucorodtam volna egy sötét szobába, és addig sírtam volna, amíg már nincs több könnyem: az egyik Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek c. könyve, a másik pedig ez a kötet.

Erre a történetre nincsenek tökéletes szavak. Mert hiába mondanám, hogy megrázó, szívszorító és a végletekig gyönyörű, és hiába foglalnám mondatba azt a néhány gondolatot, amit olvasás közben lejegyzeteltem egy cetlire, a közelébe sem érnének azoknak az érzéseknek, amit ez a könyv kiváltott belőlem. Ezt a történetet egyszerűen olvasni kell! És átélni, érezni és megszenvedni minden pillanatát.

”- Szeretlek, csöppség – krákogtam. – És ha a szeretet elég volna, akkor most mindhárman itt lennénk.”

Ui.: A jó pár, olvasással töltött éveim alatt soha nem sírtam ennyit egy könyvön, és soha nem fordult elő, hogy az utolsó száz oldalt gyakorlatilag végigzokogjam.
Kedves leendő olvasó, a papírzsepit ne felejtsd el bekészíteni magad mellé!

Micsoda gyönyörű és fájdalmas könyv. Tudtam, hogy nekem biztosan szükségem lesz zsepire, és nem is tévedtem. Hiába készültem fel lelkileg, hiába tudtam, mi lesz a vége, még így is letarolt. Lucy és Mickey kapcsolata minden, csak nem egyhangú. Imádtam, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást. Hogy egyáltalán engedték szeretni egymást, ilyen körülmények között. Sikerült az összes szereplőt megkedvelnem, de leginkább Lucyt az ő hihetetlen bátorsága miatt, és Mickey-t, aki végül felnőtt a feladatához.
Imádom az ilyen történeteket, ahol a hétköznapi emberekkel is történnek csodák. Még ha nem is minden alakul jól, mindig van valami, amibe kapaszkodhatunk, ami erőt ad. Lucy-nak ez volt Abigail.
Az Üvegszilánkon táncolni egy szomorú és igazságtalan történet, de megéri elolvasni, mert a szépség is ott lakozik benne.♥

Ennek a könyvnek úgy álltam neki, hogy tudtam, hogy szomorú lesz és sok zsepire lesz szükségem. Általában véve nem szeretem a szomorú történeteket, ezért csak ritkán olvasok ilyeneket. Azonban mégis van bennük valami plusz, amiért érdemes elolvasni őket. Minden egyes szereplőt megkedveltem, de leginkább Lucy és Mick voltak a kedvenceim. Lucy egy nagyon erős egyéniség tele szeretettel a nővérei és a férje iránt. Michaelt minden hibája ellenére szerette, és hitt benne. Érdekes volt egy mániákus depressziós személyiség mindennapjaiba belelátni. A történet javát Lucy meséli el, Mic időnként kiegészíti. A múltbéli visszaemlékezésekkel pedig végigkisérhetjük egy rendkívüli szerelem történetét.

Erre a könyvre nem találom a megfelelő szavakat. Csak sírok és sírok!
Lucy és Mickey története olyan fájdalmas, de egyben olyan gyönyörűséges volt, hogy szinte elállt tőle a lélegzetem. Még nemigen találkoztam Mickey-hoz hasonló, mentális betegséggel küzdő szereplővel, és Lucy-hoz hasonló, bámulatra méltó nőhöz sem volt gyakran szerencsém. Csak csodálni (és talán kicsit irigyelni) tudom azt a rendkívüli szerelmet, ami összekötötte ezt a két embert.

„(…) őszintén azt hiszem, hogy mindenkinek elég fontosnak kellene lennie legalább egy másik ember számára ezen az átkozott bolygón, hogy az harcoljon érte."

Nagyon megszerettem Lu testvéreit, „pótmamáit”, sógorát és az összetartó kisvárosi közösséget, valamint Dr. Gleason-t és Dr. Barbee-t is. A rákos megbetegedésről sajnos sokunknak vannak követlen vagy közvetett tapasztalatai, viszont rengeteg újat tanultam a bipoláris zavarról és az ezzel járó érzelmi folyamatokról. Ezután teljesen más szemmel nézek, ebben a betegségben szenvedőkre.
Ka Hancock nem volt hozzám kíméletes, szabályosan kitépte a szívemet a helyéről.
Mégis azt mondom, hogy olvassátok, sírjatok, és ha Ti életetekben is van/lesz egy olyan fontos ember, mint amilyen Mickey volt Lucy életében, HARCOLJATOK ÉRTE!

Nincs annyi csillag, amennyit erre a könyvre adnék!
A legszebb és a legfájdalmasabb történet amit olvastam. Egyszerűen nem tudok egy épkézláb értékelést írni annyira a hatása álla kerültem. Ezt mindenkinek olvasnia kellene ahhoz, hogy meg élje! Nagyon sok zsepit készíts elő!

Fájdalmasan csodaszép volt ez a könyv.
Rajongtam Lucy és Mickey párosáért. Annyira gyönyörű volt a kapcsolatuk, a szerelmük, ahogyan gondoskodtak egymásról. Maga az egész kisváros, a lakói, Lucy családja teljesen elvarázsolt.
Körvonalaiban tudtam, hogy mire számíthatok, mégis sokszor úgy éreztem, hogy szinte maga alá temet a történet, ezért számtalanszor félre kellett tennem, mert nem láttam a könnyeimtől. Borzasztóan nehéz témát feszeget az írónő. Azt hiszem, hogy nem fogom többet elolvasni ezt a könyvet, de jól látható helyet foglal el a könyvespolcomon, mert megérdemli. Kedvenc lett, mélyen megérintett. ♥
Tegnap késő éjszaka fejeztem be a könyvet. Pont az egyik legfájdalmasabb (vagy talán a legfájdalmasabb) résznél jártam, potyogtak a könnyeim, egyszer csak azt hallom, hogy odakint elkezd szakadni az eső… Lehet, hogy banálisan hangzik, de akkor teljesen úgy éreztem, hogy ezt a dolgot még a természet is csak így tudja kezelni…

Jajj, istenem… ez a történet.. Egyszerre szívszorító, fájdalmas, és gyönyörű a könyv.. Aki szeretné olvasni, készüljön arra, hogy zsepire lesz szüksége..Borzasztó, amikor tudod, hogy mi fog történni, de mégsem tudsz rá felkészülni.. Mickey felnőtt a feladathoz, aminek nagyon örültem.. Olvassátok!!

„Zálogba helyeztük tökéletlen önmagunkat egymásnál, s megfogadtuk, hogy valami nagyobbat hozunk létre annál, mint amik mi vagyunk egyedül, és kételyünk sem volt afelől, hogy képesek leszünk megvalósítani az álmainkat.”

Ez az a könyv, amit elolvasás után becsuksz, és ülsz szótlanul. Velem legalábbis így történt. Idő kell a megemésztéséhez.
Valamiért nem sírtam. A könyv viszonylag korai szakaszában már tudni lehetett, hogy mi lesz a végkifejlet. Persze reménykedtem, hogy történni fog valami csoda. Történt is, a kis Abby személyében. :)
A szereplőket nem jellemezném egyenként. Mindannyiuk csodálatra méltó valamiért. Mindannyiuk más, de egy dolog egyezik bennük. Határtalanul képesek szeretni.

„A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom…”