Marci ​és a galibák – Mezítlábtól napszúrásig (Kékmanó, a főnyeremény 3.) 8 csillagozás

Hát nem tudom, végül is semmi bajom sincs a könyvvel, nem lehetne semmi kivetnivalóm – látom a szerzőnő tobzódik a dicséretekben és az elismerésben… mégis vmi miatt hezitálok, hogy elájuljak és öt csillagot adjak.
Nem értem magam.
A főszereplő, Marci, igazi kisgyerek a maga dacosságával, hisztijeivel, kedvességével, kalandjaival, tesócivakodásaival. Szerencséjére családban él, és van testvére is. Emellett ott van neki Sárgasipkás Kékmanója, aki türelemre inti, elmagyaráz dolgokat, megnyugtatja és ha kell, mesél az üresjáratokban.
Igazából az eddig olvasott „magyarázós” mesekönyvek közül ez tetszett a legkevésbé. Leginkább Beck Andrea: A Tündérek kalendáriuma (A Titoktündér 5.), majd Igaz Dóra: Katonadolog! (Doktormesék 2.) a Marci és Kékmanó csak ez után következne. Most kezdtük el viszont Bartos Erika: Együtt lenni jó! könyvét, de az is megelőzi.
Kedves a könyv nyelvezete, jók a kiragadott helyzetek: vihartól való félelem, egyedül könnyen eltévedhetsz, méhecskecsípés, lehet mindenkinek hol rossz, hol pedig jó napja stb. tetszik a magyarázat a nyárról és a napról, a hullócsillagos rész. Amit én kifogásoltam, és nem tetszett, hogy a könyvben szerepel, az a szerelem behozása és megjelenítése – szerintem még ehhez kicsik ezek a gyerekek, bár az igaz, hogy nap mint nap szóba kerül az oviban.
Nem akarom elvenni a kedveteket ettől a kedves, jószándékú meséskönyvtől, sok rajongója van, és igen, legyen is így, de nekem valamiért nem tetszett, és az a fura, hogy nem is tudom megfogalmazni, mi ill. miért nem.
Talán az – de ez sem törvényszerű – ahogyan a könyvben néha felbukkannak a felnőttek, távolról, messziről, ha ott is voltak, nem partnerként, hanem hosszan beszélgetve a szomszéddal, miközben a gyerek várja, hogy játsszanak. Na, és ekkor jön megoldásként Kékmanó… na, talán ez az „üresjáratkitöltőnek-megjelenő-kékmanó-szerep” – ez az, ami nem tetszett…
Várom, mit írnak mások…

Kékmanó meséi közül kettő tetszett: A kis Lajhár Alajos c. verses mese (ez szavalóverseny gyanús) és a Mese a szórakozott pékmesterről c. mese megoldása.
A rajzok az elején nem tetszettek kimondottan, de a végére megszerettem a mókás pofikat. Az emberalakok, a kobold sem szépek, de a helyzetek, amiket ábrázolnak teszik őket kedvessé és szeretetreméltókká.
Aranyos pl. a címlap, vagy pl. a Júliusi mesénél, ahogyan beszíjazva utazik a két gyerek nyaralni. Tetszik a fahordás apával, vagy a hullócsillag bámulás, vagy ahogyan háttal állva nézi a két gyerek a szivárványt.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Aranyos mese volt. Marci nagyon cuki kisfiú. Bírtam Kékmanót is. Jó kis történetek voltak a könyvben, a legjobban a vihar alatt hallgatott mese – szivárvány, királylány, herceg – tetszett. A méhecskés is aranyos volt. Jó volt figyelni, ahogy a Kékmanó mindig megjelent, ha szükség volt rá. Ráérzett, hogy mikor kell megjelennie. :-)

Marci egy kicsit nagyobbacska lett (ezt abból észrevételeztem, hogy az előző kötetben megszületett húga megnőtt), de még mindig óvodás. Ebben a könyvben a nyárra jellemző dolgokra tér ki az írónő. Ahogy mondani szokták, át kell élnünk a vihart, hogy megláthassuk a szivárványt. Ez a könyvből is kiderül, ahogyan az is, hogy a rossz dolgokat jó követi. Felsejlik egy kis gyermekszerelem is. Viszont fogalmam sincs, hogy az utóbbi időben Pécsről hová tűnhettek a napfényt szállító törpék. Jó volna, ha végre előkerülnének! A történetekkel kapunk egy kis tudást, ismeretterjesztést is, legyen szó az időjárásról, a halakról, vagy a bolygókról. A fejezeteket színesítő mesék ezúttal egy kivételével mind tetszettek, a verses rímbe szedettek különösen. A versek szintén jók voltak, a Lajháros kimondottan cuki. Ahogy haladtam a könyvvel, egyre jobban tetszettek az illusztrációk is. Zimizümi, a méhecske egyenesen cukin van megrajzolva.
Aminek külön örülök – s ezért fél csillag pluszba, – hogy végre az írónőben is tudatosult, hogy már minden olvasója kívülről tudja, hogy Kékmanónak kék a ruhája, és sárga a sapkája. Ez a szöveg ugyanis ezúttal csak egyetlen történetben szerepelt. Hurrá!!

Az első részt Kiskrampó találta véletlenül a könyvtárban (lsd. link), és gyorsan lecsaptunk a többi részre. Itt Kékmanó leírása nem annyira repetatív, így nem annyira idegesítő, mint az előző részben. A nyári emlékek még nem halványultak el, így a mesék kapcsán sikerült felidézni számtalan kalandot. A mesék hossza pont megfelelő lefekvés előtti felolvasáshoz.

Nekem ez rész nem tetszik. Főleg a hintázós mesében a kirohanás a kislány felé, nem értem miért kell az alap viselkedéshez természetesnek venni ilyen megnyilvánulásokat, kicsit kevésbé “erősen” is lehetett volna, de lehet az én lelkem túl érzékeny vagy nem tudom. A kis lajháros vers pl. nekem azért nem tetszett, mert kb. a kis lajhár családja végig szapulta, hogy más mint a “normál” lajhár, bezzeg amikor sikeres lett akkor ott tobzódtak. Lehet ez is csak az én érzékenységem.. még a 4. rész ami olvasásra vár, és az eddigi kötetek tetszettek is, de nagyon sajnálom ezt a részt.