Vágy (Szükség-trilógia 2.) 89% 75 csillagozás

Te jó isten! Megèrte rá ennyit várni de remèlem jövőre èrkezik a befejező is mert.. na jó. Valaki mondja, hogy nem így ès itt van vège. Csak valami hiba folytán az èn könyvemből hiányzik pár oldal. :))
Imádom ezt a párost, kèmia aztán működik rendesen. Hatalmas kedvenc!
Olvassátok! Hiába a vège, ez szerintem nem olyan falatkaparós függő mint az első rèsz. Vagyis de, de másmilyen èrtelemben mert itt a kapcsolatuk szerintem már nem kèrdèses, nincsenek kètelyek. :) Titkok ès felmerülő kètsègek igen, de megoldják! Ahogy mindent, együtt :)❤

Jobban tetszett, mint az előző rész és ennek nem csak a sokkal jobb fordítás az oka. Habár Rylee az előző részben szimpatikusabb volt. Mintha csak visszafelé fejlődött volna, aminek megvolt az oka. Láttam, hogy ebből a könyvsorozatból is készül egy filmsorozat, amit még mindig nem tudok eldönteni, hogy örülök neki, vagy sem. A szereplőket persze totál másként képzeltem el. Ez már az én bajom, de úgy hiszem, túl fogom élni.
A hősnő sokszor, mintha csak önmagát ismételte volna és a Coltonnal való kapcsolata sem fejlődött sokáig sehova, csak a felesleges drámázás. Ennek ellenére, kb. a könyv 80%-ánál, amikor végre normálisan, felnőtt emberek módjára meg tudták beszélni a problémájukat, rendesen belelendültem. A függővég arra késztet, hogy alig várjam a folytatást.

„Szükségem van arra, hogy te legyél nekem a fény…”

Elkezded és képtelen vagy még egy pillanatra is letenni a kezedből. spoiler
Valamiért teljesen elvarázsolt ez a történet már kezdetek kezdetén, évekkel ezelőtt. És azóta is teljesen a hatása alatt vagyok. Versenyzem ezt a sorozatot, nincs mit tagadni. ;)
És hogy mennyire várom a következő részt, arra szavak nincsenek.
Kedves @Könyvmolyképző, ugye nem kell túl sokáig várnunk rá? :)

Továbbra is nagyon jó a sorozat, a figyelmemet szinte mindig magával ragadta, de már jóval többször kiszámíthatóak a történések. Az sem tetszett, hogy totál felesleges köröket futottak egymás körül, miközben kergették a nem létező problémát. Kicsit szűk volt ez a folyosó, amit ebben a részben körbetáncoltak. A vége pedig fúúújjjjjjj a javából. Ilyen függővéget az ellenségemnek sem kívánok!

„Vágy. Szükség. Sóvárgás.”
„Amint az ajka a bőrömhöz ér, a vágy és a szükség átveszi felettem az irányítást. Az érzések, az érzelmek és a szenvedély a mélybe húznak és felemésztenek.”

Olyan első rész után, mint a Szükség, mit is várhat az ember a folytatástól? Bátran mondhatom, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Olyan mélységekben és magasságokban voltam a regény olvasása közben, mint egy jobb hullámvasúton. Mire a végére értem, kész lettem, mint a mateklecke.

Tetszett, hogy a második rész onnan folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Ez a rész még intenzívebb, mint az első!
Colton és Rylee között a vonzalom, a kémia még nagyobb mértékben érezhető. Sokszor a lapok majd kigyulladtak akkora szenvedély és vágy van e két ember között. A kapcsolatuk eddig csak élvezet volt /Colton részéről legalábbis/, most ez mellé már érzelmek is társultak. Érzéseket ébresztettek egymásban, amiről mind a ketten azt hitték, hogy már rég kihaltak belőlük.

Colton és Rylee!
Nem egy átlagos, hétköznapi páros vagytok! Imádtam amikor úgy igazán együtt voltatok. Mind az ágyban, mind azon kívül kiegészítitek egymást! Ti együtt alkottok egy egészet! Ezt ti is tudtátok, ennek ellenére többször inkább homokba dugtátok a fejeteket és nem azon dolgoztatok, hogy megoldjátok a felmerülő problémáitokat. Több esetben meg tudtalak volna rázni benneteket, hogy térjetek már észhez.

Rylee!
Nem egyszerű egy Colton féle férfival, aki egy ekkora nagyágyú minden tekintetben. Egy ilyen pasi ágyát rengeteg nő szeretné felmelegíteni, de bízz benne és bízz magadban. Amikor ilyen mondatok hagyják el egy férfi száját, hogy: „Szükségem van arra, hogy te legyél nekem a fény…”, akkor ott nincs szükség további magyarázatra. Hidd el, hogy a szíve is már a tiéd! Fogadd el és tartsd meg mindenáron!
"Vége a játszmának, bébi.
Rylee az én rohadt kockás zászlóm."

A befejezés most is függővéges, de bízom benne, hogy minél előbb érkezik a harmadik rész és tovább folytatódik a történet!

„Colton végérvényesen ellopta a szívemet.”

Nem sokat aludtam az éjszaka, de megérte, mert Colton az én szívemet is végérvényesen ellopta.

„Coltonnak… van egy olyan oldala, ami tökéletes ellentéte annak a morcos rosszfiúnak, amilyennek a média beállítja, őszinte és kedves.”

Annyira, de annyira utálom a függővéget!!!!!
Végre mikor már látom a fényt az alagút végén, végre látom, hogy ezek ketten a sok sz@r ellenére esélyt kaphatnak együtt a boldogságra… beüt a krach… tönkretett a könyv vége. Remélem hamarosan a kezembe foghatom a záró kötetet.
Nagyon-nagyon szeretném olvasni!!!

Nem tudok se több se kevesebb csillagot adni, mindkét irányba ingadoztam, miközben olvastam. Néha úgy éreztem, hogy ez már túlzás, aztán megint egy jó rész jött, amit nagyon szerettem olvasni.
A vége feltornázta, és alig várom a következő részt. :)

Nagyon olvasmányos, szinte faltam a sorokat, de miután befejeztem rájöttem, azért nem bírtam letenni, mert vártam, hogy történjen már valami. Nem is a drámák nyújtották el a történetet, hanem az üresjáratok. Jobban megismerhettem a szereplőket, töménytelen erotikát kaptam, de úgy éreztem, túlságosan a hétköznapokban élek a karakterekkel. A cselekményeket mozgató szálak ellaposodtak. 300 oldallal megelégedtem volna, és még akkor is maradt volna benne bőven erotika.
Tetszett Rylee bizonytalasága, hogy az érzései ellenére sokszor próbálja reálisan látni a dolgokat. Ez az a könyv, ahol a főszereplőnő hisztijeit megalapozottnak vélem, hiszen akármilyen álompasi is Colton, Rylee szemszögéből egy feneketlen kútnak tűnhet néha, és nem gondolta egyből, hogy ő lesz az a szerencsés kiválasztott, aki miatt a férfi meg fog változni. Reálisanal tartottam az érzéseit.
A könyv vége akkora függővég… arra nincsenek szavak. Most komolyan? 500 oldal semmi után betenni egy ilyet…. Ez kérem, büntetendő.

Szerencsére jó lett a második rész is, abszolút hozta az első szintjét. Most talán kicsit több volt a szenvedés és a nyafogás, de ennek ellenére mégis élveztem a könyv olvasását, úgyhogy ezért nem tudok levonni a csillagozásból. :)
Colton továbbra is tökéletes rosszfiú, egyáltalán nem puhult el a második részre és ennek nagyon örülök. Rylee-val sincs (még) gondom, habár a sok nyafogás neki köszönhető. :)
Ez a függővég viszont… könyörgöm!! Már tegnapra kérném a folytatást!

Nálam ez a rész nem tudta lekörözni az első kötetet. Tény, hogy a két főszereplő szenvedélyesebb, mint korábban; az érzelmek is jobban felszínre kerülnek itt, mégsem volt annyira ütős, mint vártam.
Az, hogy betekintést nyertem Colton múltjába, magyarázatot adott az érzelmi hullámvasútra. A történet egyébként nagy sebességgel sodor előre, folyamatos olvasásra késztet, szinte alig enged le a pályáról a boxutcába. Azért volt itt néhány felesleges kör is…
Természetesen a függővég tovább hergeli a kíváncsiságom, és nem kérdés, hogy amint lehetőség adódik, el fogom olvasni a folytatást.