Vágy (Szükség-trilógia 2.) 91% 170 csillagozás

Te jó isten! Megèrte rá ennyit várni de remèlem jövőre èrkezik a befejező is mert.. na jó. Valaki mondja, hogy nem így ès itt van vège. Csak valami hiba folytán az èn könyvemből hiányzik pár oldal. :))
Imádom ezt a párost, kèmia aztán működik rendesen. Hatalmas kedvenc!
Olvassátok! Hiába a vège, ez szerintem nem olyan falatkaparós függő mint az első rèsz. Vagyis de, de másmilyen èrtelemben mert itt a kapcsolatuk szerintem már nem kèrdèses, nincsenek kètelyek. Titkok ès felmerülő kètsègek igen, de megoldják! Ahogy mindent, együtt :)❤

Jobban tetszett, mint az előző rész és ennek nem csak a sokkal jobb fordítás az oka. Habár Rylee az előző részben szimpatikusabb volt. Mintha csak visszafelé fejlődött volna, aminek megvolt az oka. Láttam, hogy ebből a könyvsorozatból is készül egy filmsorozat, amit még mindig nem tudok eldönteni, hogy örülök neki, vagy sem. A szereplőket persze totál másként képzeltem el. Ez már az én bajom, de úgy hiszem, túl fogom élni.
A hősnő sokszor, mintha csak önmagát ismételte volna és a Coltonnal való kapcsolata sem fejlődött sokáig sehova, csak a felesleges drámázás. Ennek ellenére, kb. a könyv 80%-ánál, amikor végre normálisan, felnőtt emberek módjára meg tudták beszélni a problémájukat, rendesen belelendültem. A függővég arra késztet, hogy alig várjam a folytatást.

„Szükségem van arra, hogy te legyél nekem a fény…”

Elkezded és képtelen vagy még egy pillanatra is letenni a kezedből. spoiler
Valamiért teljesen elvarázsolt ez a történet már kezdetek kezdetén, évekkel ezelőtt. És azóta is teljesen a hatása alatt vagyok. Versenyzem ezt a sorozatot, nincs mit tagadni. ;)
És hogy mennyire várom a következő részt, arra szavak nincsenek.
Kedves @Könyvmolyképző, ugye nem kell túl sokáig várnunk rá? :)

„Szükségem van arra, hogy te legyél nekem a fény…”
Wow. Ez a rész maga volt az erotika. A kémia itt még jobban érezhető a páros között. Néha Coltont megráztam volna, hogy hééé itt van egy nő, aki szeretni szeretne téged, nehogy elveszítsd őt, mert akkor oda a remény, hogy megismerd az igazi szeretetet. Tawny-t persze megtéptem volna. Haddie és Beckett igazán jó barátok, akik még akkor is megmondják az igazat, amikor fáj. A befejezés újra függővéges. Ide a harmadikat MOST.

„Vágy. Szükség. Sóvárgás.”
„Amint az ajka a bőrömhöz ér, a vágy és a szükség átveszi felettem az irányítást. Az érzések, az érzelmek és a szenvedély a mélybe húznak és felemésztenek.”

Olyan első rész után, mint a Szükség, mit is várhat az ember a folytatástól? Bátran mondhatom, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Olyan mélységekben és magasságokban voltam a regény olvasása közben, mint egy jobb hullámvasúton. Mire a végére értem, kész lettem, mint a mateklecke.

Tetszett, hogy a második rész onnan folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Ez a rész még intenzívebb, mint az első!
Colton és Rylee között a vonzalom, a kémia még nagyobb mértékben érezhető. Sokszor a lapok majd kigyulladtak akkora szenvedély és vágy van e két ember között. A kapcsolatuk eddig csak élvezet volt /Colton részéről legalábbis/, most ez mellé már érzelmek is társultak. Érzéseket ébresztettek egymásban, amiről mind a ketten azt hitték, hogy már rég kihaltak belőlük.

Colton és Rylee!
Nem egy átlagos, hétköznapi páros vagytok! Imádtam amikor úgy igazán együtt voltatok. Mind az ágyban, mind azon kívül kiegészítitek egymást! Ti együtt alkottok egy egészet! Ezt ti is tudtátok, ennek ellenére többször inkább homokba dugtátok a fejeteket és nem azon dolgoztatok, hogy megoldjátok a felmerülő problémáitokat. Több esetben meg tudtalak volna rázni benneteket, hogy térjetek már észhez.

Rylee!
Nem egyszerű egy Colton féle férfival, aki egy ekkora nagyágyú minden tekintetben. Egy ilyen pasi ágyát rengeteg nő szeretné felmelegíteni, de bízz benne és bízz magadban. Amikor ilyen mondatok hagyják el egy férfi száját, hogy: „Szükségem van arra, hogy te legyél nekem a fény…”, akkor ott nincs szükség további magyarázatra. Hidd el, hogy a szíve is már a tiéd! Fogadd el és tartsd meg mindenáron!
"Vége a játszmának, bébi.
Rylee az én rohadt kockás zászlóm."

A befejezés most is függővéges, de bízom benne, hogy minél előbb érkezik a harmadik rész és tovább folytatódik a történet!

Továbbra is nagyon jó a sorozat, a figyelmemet szinte mindig magával ragadta, de már jóval többször kiszámíthatóak a történések. Az sem tetszett, hogy totál felesleges köröket futottak egymás körül, miközben kergették a nem létező problémát. Kicsit szűk volt ez a folyosó, amit ebben a részben körbetáncoltak. A vége pedig fúúújjjjjjj a javából. Ilyen függővéget az ellenségemnek sem kívánok!

Hűűhaa!!!
Azt a mindenit, hogy milyen kémiai van itt kérem!! Ez az iszonyatos erejű, perzselő szenvedély az idő múlásával csak fokozódik…
Szerettem, tényleg szerettem, mégis azt kell mondjam, hogy picit gyengébbnek érzem mint az első részt. Ez az érzés pedig a főszereplőink viselkedése miatt van.
Rylee egy hisztis, hibbant tyúk lett. Sokszor felhúzott a csökönyösségével. Hová lett az a nő aki az előző részben volt? Mert annak ez a Rylee árnyéka csupán…
Colton. Imádom a pasit! Na de ő is feltudott ám húzni, a viselkedésével és azzal a sok hülyeséggel ami elhagyta a száját. A szívem szakadt meg a „gyerek Colton-ért”.
Mindkét szereplőnket válluknál fogva ráztam volna meg, hogy Mégis mi a fenéért nem ülsz le beszélni a másikkal?! Csak hajtod a magad igazát és kész?? Szóval, amikor már nagyon felidegesítettek, olyankor félre raktam kicsit a könyvet. Mégis úgy várom a folytatást, hogy el nem tudom mondani!! Remélem hamarosan lesz rá lehetőségem elolvasni! ♥

Újraolvasás volt, de szerintem még intenzívebben éltem meg a történetet, mint pár évvel ezelőtt. K. Bromberg hihetetlenül eseménydús cselekményt alkotott, ami nem hagyta egy pillanatra sem unatkozni az olvasót.

Coltonért többször is megszakadt a szívem, de aztán emlékeztettem magam, hogy ő egy erős férfi, aki mindennel szembenéz, legyen az akár jó, akár rossz, a nehéz pillanatokban pedig ott van számára Raylee, akire támaszkodhat. (Lásd első pár fejezet.) Emellett egy rendkívül kedves, odaadó, eszméletlenül szeretnivaló férfi, akiért nem titok: oda meg vissza vagyok!

Raylee továbbra is az egyik kedvenc női karakterem, akivel már az első pillanattól kezdve megtaláltam a „közös hangot”. Minden olyan tulajdonság megvan benne, ami miatt tökéletes társa tud lenni Coltonnak (meg úgy egyébként bárkinek), ahogy pedig a gyerekkel viselkedik egyszerűen elvarázsol. Amennyire a szívén viseli a sorsukat, az leírhatatlan. Borzasztóan tisztelem őt a munkája, fáradozása miatt.

Mivel a függővég még mindig brutális, nem is kérdés, hogy pár nap múlva muszáj leszek folytatni angolul. Alig várom, hogy megtudjam, mi mindent tartogat még a tarsolyában az írónő!

Komolyan függővég??? Megint???
Tetszett a könyv.
Colton szimpatikusabb volt, mint az első részben. Rylee viszont kicsit ellenszenvesebb lett. Kicsit sok volt nekem a hiszti, ahelyett, hogy meghallgatta volna Colton-t. Ami sikerült is a könyv háromnegyedénél…
Mire odaértünk, hogy végre rendeződnek a dolgok…hát, nem vége lett…..
Nem tudom, hogy lesz-e folytatása, de pont izgalmas résznél ért véget.
A humoros civódások kellettek bele. :) Örülök, hogy lassan Colton is megnyílik. :)

„Colton végérvényesen ellopta a szívemet.”

Nem sokat aludtam az éjszaka, de megérte, mert Colton az én szívemet is végérvényesen ellopta.

„Coltonnak… van egy olyan oldala, ami tökéletes ellentéte annak a morcos rosszfiúnak, amilyennek a média beállítja, őszinte és kedves.”

Annyira, de annyira utálom a függővéget!!!!!
Végre mikor már látom a fényt az alagút végén, végre látom, hogy ezek ketten a sok sz@r ellenére esélyt kaphatnak együtt a boldogságra… beüt a krach… tönkretett a könyv vége. Remélem hamarosan a kezembe foghatom a záró kötetet.
Nagyon-nagyon szeretném olvasni!!!