Az évindító olvasások mindig különlegesek,legalábbis szeretem ezt hinni,valahányszor kiválasztom az adott év első kötetét bízva abban,hogy azt fogja adni amire a választás során vágytam.Idén ez elsülhetett volna kevésbé jól is,figyelembe véve,hogy egy szeretett,és lezártnak gondolt történet folytatásának kíséreltem meg adni egy lehetőséget,hogy a lehető legboldogabban indítsam ezt az évet.Nagyon szkeptikus voltam, mikor először hallottam arról,hogy elkészült ez a kötet,de végül túl az olvasáson csak annyit mondhatok,hogy bár minden folytatás ilyen nagyszerű lenne,mint a Wild at Heart.Nem voltak lehetetlen elvárásaim,mindössze arra vágytam,hogy szeressem ezt a könyvet is úgy, mint az elődjét ez a kívánságom pedig teljesült is.Mivel már jó régen olvastam az első kötetet muszáj volt elővennem és fellapoznom,meglepő módon azonban még több mint egy év távlatából is rendkívül jól emlékeztem a sztori apróbb részleteire is.Ebben a borongós,hűvös időben pedig végül ismét nekivágtam Alaszka vad vidékeinek Calla-val,és olyan utazás volt ez, amit imádtam az első oldaltól az utolsóig,a vicces és kalandos percektől egészen a küzdelmesekig.A történet ott folytatódik,ahol elbúcsúztattuk.Calla élete a veszteségek és az alaszkai út után nem a régi többé,de nem ő az egyetlen, aki nem tudja ugyanúgy folytatni a napjait ahogy azelőtt…Mikor Jonah az egykor seggfejnek hitt bozót pilóta felbukkan Calla ajtajában Torontó-ban,hogy ismét megrengesse a lány világát és egy közös,örökké tartó kalandra hívja,Calla végül a szívére hallgat és fejest ugrik az ismeretlenbe, immár Jonah-val az oldalán.De elég lehet-e vajon a szerelem,hogy két ennyire különböző embert összetartson egy olyan vidéken,ahol minden nap újabb kihívásokkal és veszélyekkel kell szembenézniük és megküzdeniük? Hát bizony nem volt egyszerű út amit hőseink bejárnak,bármennyire is álomszerűen indult a közös élet.Városi lányként Calla-nak nem kevés dologgal kellett megbarátkoznia;a zord és kiszámíthatatlan időjárástól és természeti katasztrófáktól,a vadállatokig,és bizony Jonah munkájából kifolyólag a magánnyal és félelemmel is.Átéreztem milyen nehéz lehet úgy megélni minden napot,hogy aggódsz azért akit szeretsz,mert ez a személy minden alkalommal az életét kockáztatja a munkájáért,és hát hősnőnknek sem ment egyszerűen elfogadni mindezt.Tetszett,hogy az írónő nem festett álomvilágot,hanem a szép és romantikus percek mellett igenis megmutatta egy ilyen kapcsolat nehézségeit és buktatóit.Az élet nem mindig szép,és ez bizony igaz volt Calla és Jonah életére és szerelmére nézve is,hiszen bármennyire szeretik is egymást a problémákkal meg kell küzdeniük ha együtt akarnak maradni,ez pedig nem megy egyik napról a másikra.Calla az első kötet óta hatalmas változáson ment keresztül,és itt is oldalról oldalra fejlődik ahogy az alaszkai élet a részévé válik,márpedig ez sem kis akadály hiszen ahogy a párkapcsolati buktatókon,úgy a vad alaszkai tájon való élet bemutatásán sem finomkodott az írónő,ami bár egy részről csodaszép,mégis veszélyes és kiszámíthatatlan.Szerettem Calla-t,látva mennyit változott és küzdött hogy boldog legyen az új életük,és bár hibázik nem is egyszer,szerintem nincs nő aki ne tudna azonosulni és együtt érezni a dilemmáival.Jonah-val kapcsolatban hasonlóan éreztem,még ha néha jól megcsapkodtam volna a forrófejűsége miatt,meg a végén amikor ránk hozza a frászt ez az öntörvényű Yeti :D,de mindent meg tudtam bocsátani látva mennyire szereti Calla-t.Imádtam a közös perceiket,és sokat nevettem Calla bénázásain,de ugyanúgy átéreztem vele a nehéz pillanatokat is.Élvezet volt ismét megismerni új tájakat és életstílust,mert a részletes leírásoknak köszönhetően nem csak bejárhattam a világ egy olyan részét amit máskülönben sosem ismernék meg,hanem úgy éreztem mint ha én is ott lennék.Új,érdekes szereplőkből is kaptunk bőven, a legnagyobb jelentőséggel az igazi diktátor háziasszony Muriel(néha az örültbe kergetett komolyan :D) és a mogorva, magának való szomszéd Roy bírtak,mivel ők ketten nem akármilyen színt vittek mind a történetbe,mind Calla életébe. :) Annyira örülök,hogy esélyt adtam ennek a folytatásnak amiben @Szilvi00 értékelése hatalmas szerepet játszott,úgyhogy köszönettel tartozom! ;) Igaz, ha valaki körömlerágósan izgalmas történetre vágyik,az nem ezt a sorozatot kereste,de én nem is ezért vettem kézbe,hanem mert szerettem az első kötet és egy tartalmas és szeretnivaló utazásra vágytam és ilyen tekintetben nem is okozott csalódást.Nyilván az első kötet érzelmi csúcsát nem ugorja meg,de ez a rész nem is arról szól,és bevallom,nem is szerettem volna még egyszer átélni azokat a fájó perceket.Köszönöm K.A Tucker-nek, hogy megírta ezt a könyvet,mert egy vérbeli kételkedőnek is bebizonyította,hogy néha igenis megéri kockáztatni akkor is ha elsőre nem mindig gondolnánk,hogy megéri. :)