The ​Unlisted – Az arc nélküli csapat (Az arc nélküli csapat 1.) 83% 11 csillagozás

Minden előzmény nélkül csöppentünk bele ebbe a történetbe, majd megjelentek a már listázatlanok, akikről vajmi keveset lehet tudni. Az ikrek sem lopták be magukat a szívembe. Egyik szereplő sem volt több egy leírt karakternél, mert a személyiségük egyáltalán nem nyilvánult meg, kivéve persze, hogy Dru retteg a fogorvostól. Ehhez még jöttek a logikai bakik, a rettentően alacsony oldalszám és ebből következően a magyarázatok hiánya. Se füle, se farka cselekmény, ami inkább hasonlít egy rövid forgatókönyvhöz, de annak is összecsapott.

Nem voltunk egy hullámhosszon. Nagyon nem.
Dru rettenetesen fél a fogorvosoktól, ezért amikor az iskolai fogászaton rá kerülne a sor, megkéri egypetéjű ikertestvérét, Kalt, hogy menjen be helyette (megint). Azonban egyikőjük se gondolta, hogy ezért az apró csínyért mekkora árat kell majd fizetniük…
A The Unlisted egy rendkívülien átlagos történet. Olvastatta magát, bár a kemény 176 oldalával nem volt az olyan nehéz feladat. Volt egy-két csavar benne, ami ténylegesen meg is lepett, de így is menthetetlen maradt a történet. Akkor miért is adtam rá 3,5 csillagot? Nos, ha végig úgy tekintettem volna rá, mint egy VP könyvre, akkor biztosan alacsonyabbra értékeltem volna. Viszont az első 50 oldal után próbáltam úgy gondolni rá, mintha egy Cool Selection kötetet olvasnék, és úgy az apró logikai hibáival spoiler el is ment. Az viszont plusz pont, hogy a szerzők belecsempészték az indiai kultúrát, meg egy-két sydney-i látványosságot.
A szereplőkről sem jobb a véleményem. Az ikrek hagyján, de a listázatlanok*…na, ők nem egyszer okoztak nekem fejfájást. Egyszer túl óvatosak, már-már paranoiások voltak, másszor meg épp az ellenkezője. Egyedül Jacob-ot tudtam valamennyire megkedvelni, meg talán Rose-t, a másik két lány inkább csak kolonc volt a hátukon. Akit viszont igazán meg tudtam kedvelni, az ikrek nagymamája volt. Tipikus aranyos nagyi, aki a családját szívvel-lélekkel szereti (:
Nem hiszem, hogy folytatni fogom ezt a sorozatot. Úgy érzem, már kinőttem rég abból a korosztályból, akiknek eredetileg szólna. Ha a kiadó esetleg látná az értékelésemet, akkor átgondolhatnák, hogy ezt a sorozatot áthelyezhetnék a Kaméleon könyvekhez.

*Ez inkább a fordító/szerkesztő/kiadó hibája, nem a szerzőké:
off

Nagyon érdekes, izgalmas kis kötet, kár, hogy ilyen rövid és várni kell a folytatására. Én a sorozatot nem láttam, így nekem a történet maximálisan új. A titokzatos szervezet még nem igazán világos, sok minden nem derült ki róluk, mit akarnak vajon a gyerekektől?
Az ikrek vajon hogy fogják továbbra is fenntartani a látszatot, mikor derül ki a turpisság? Már a családban sem bízhatnak, vajon néhány gyerek ki tudja játszani a rendszert, együtt sikerül nekik a háló elől elmenekülni? Mikor lesz folytatáááááássss?????

Őszintén remélem, hogy ez a Folytatása következik… szöveg nem kamu. És hogy nem valami hosszú távú tervben szerepel a kiadása, mert nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz most. Szörnyen emlékeztet Manon Fargetton A lista című könyvére. De eszembe jutott Neal Shusterman-tól a Bontásra ítélve is. Legalábbis annyiban, hogy mindháromban egy kisebb csapatnyi gyerek áll a rendszerrel szemben, ők próbálják kinyomozni, mi is történik. És gondolom, a későbbiekben majd kitalálni, hogyan is állíthatnák meg. Rájöttem, hogy én ezeket a történeteket iszonyú izgalmasnak találom! Bebizonyosodott, hogy nem kell ám mindig szövevényes mondavilágot gyártani egy történet mögé, hogy lebilincselő legyen – sőt, néha az többet árt, mint használ.
Mindössze egyetlen dolgot nem értek: miért kellett ezt így szétdarabolni? Az eredeti nyomtatást, ami 256 oldal volt, nálunk sikekrült 176-ra kihozni. Szinte egy lehelet az egész. És a többi sem igen lesz hosszabb. Ezt akár még egyben is elbírták volna a nyomdagépek. Nem ez lett volna az első alkalom, hogy egy sorozatnak több része jelenik meg egy kötetben. Tényleg remélem, hogy nem ülnek majd rajta, mint a kotlós. És főként nem kaszálják el! off Jelentek már meg gyengébb történetek első-második kötetei alig 2-3 hét különbséggel, jó lenne, ha végre valami érdekesnél is alkalmazná a kiadó ezt a szép „szokást”.