Ami ​összeköt 4 csillagozás

Justin Trudeau: Ami összeköt

Vajon ​előny vagy hátrány, ha egy történelmi jelentőségű elnök fiaként látjuk meg a napvilágot? Képesek vagyunk elviselni, hogy egész életünket a nyilvánosság előtt kell leélnünk? Hogyan éljük meg a saját tragédiáinkat és boldog pillanatainkat, ha azok nem csak ránk tartoznak?
Vajon kicsoda Justin Trudeau? Kanada miniszterelnöke most végre feltárja, mi vezette el azokhoz az eszmékhez, amelyek ma politikai tevékenységét befolyásolják. Megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzte és fűzi a gyönyörű Sophie Gregorie-hoz. Végre megérthetjük, Justin fiatalemberként hogyan találta meg saját hangját, és miért döntött úgy, hogy politikai pályára lép.
Betekintést nyerhetünk abba, hogy Trudeau miképpen kezelte a 2011-es liberális vereséget, és hogyan reagált arra, hogy a kanadai nép látszólag teljesen elveszítette a kapcsolatot a Liberális Párttal. Vajon mi motiválta abban, hogy a nehézségek ellenére folyamatosan segítette a párt megújulását?

Justin Trudeau meggyőződése, hogy… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · ISBN: 9789632937298 · Fordította: Acsai Roland
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936918 · Fordította: Acsai Roland

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_Czenema
Justin Trudeau: Ami összeköt

Többen kérdeztétek, hogy milyen a könyv, már az első pillanattól kezdve, és ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám: olvasmányos.
Trudeau jó stílusban ír, de ezen nem nagyon kell csodálkozni, hiszen eleve politikus családból érkezett, szinte vérében van az ékesszólás képessége….
Ha azt kérdezitek, hogy szerettem-e én ezt a könyvet, ajánlom-e másnak, egy hatalmas igennel fogok válaszolni. Mert tényleg szórakoztató, olvasmányos, egyenes, jó stílusú mű, olyan, mint amilyet Trudeau arcára tekintve remél az olvasó.
Már a huszadik oldalon is csak annyi bajom volt vele, hogyan bírjam megállni, hogy ne idézzem ki a könyv egészét. :D
Bővebben, idézetekkel + képekkel itt írtam a könyvről:
http://czenema.blogspot.hu/2017/10/justin-trudeau-ami-o…

>!
WerWolf
Justin Trudeau: Ami összeköt

Napjaink egyik legnépszerűbb politikusa, aki a geekségével kelt feltűnést ebben a szürke szakmában. Ok, annyira nem szürke, ha autokrata vezetőkről van szó. De Kanada nem a botrányairól híres. Nem mintha ott nem lennének gondok, de a mi szemünkkel nézve, egy olyan országot látunk, ahol élni lehet.
Justin Trudeau nem csak a saját politikai felemelkedését meséli el a könyvben, hanem édesapja, a korábbi miniszterelnök tevékenységének a hatását is erre az országra. Egy olyan időszakra emlékezik vissza, ahol még volt tisztelet és becsület. Ahol az ellenfelek a politikai ideológiák mentén ütköztek meg és nem személyes támadásokban alacsonyodott le egy-egy kampány. Úgy látszik, hogy az autokratizmus és a karaktergyilkosság elérte azt a csendes, nyugodt vidéket is.
Addig még a múltról beszélt Justin, élveztem az olvasást. Egy olyan országot tárt elém, amiben szívesen élnék én is. De később, amikor a politikai pályáját elkezdte, előjött belőlem a mély tagadás. Beszédei sajnos elcsépeltnek hatnak, még akkor is, ha jó irányba akarja terelni az országot. Megpróbáltam elvonatkoztatni az itthoni helyzettől, de nem sikerült. Olyan szinten megutáltatta velem a politikát az elmúlt 14-16 év, hogy minden hitemet elvesztettem. Már egy őszinte politikusnak sem tudnák hinni, mert a hazai példát nézve, már akkor is hazudnak ha kérdeznek.
A cím viszont reménykeltő. Nem kell a politikában részt vennünk ahhoz, hogy meglássuk azokat a dolgokat amik összekötnek bennünket. Ennek mentén, mi magunk alakíthatunk ki egy olyan országot amiben jól lehet élni. Persze sok munka és összefogás kell hozzá. Nem szabad engednünk, hogy a „vezetők”, akik nem a népet szolgálják, hanem saját hatalmukat betonozzák be, a különbségekre mutassanak rá, és egymás ellen uszítsanak bennünket. Ha hagyjuk ezt, azzal csak azt érjük el, hogy megkössön a beton, amire a kártyavárukat építik.
Koncentráljunk arra, ami összeköt bennünket és segítsük egymást, hogy egy élhető országot hozzunk létre.
Az a fontos, ami összeköt, és nem az ami szétszakít bennünket.


Népszerű idézetek

>!
Mariann_Czenema 

A gondolat, hogy a többség – vagy a választási rendszerünket elnézve az állítólagos többség – arra használhassa fel a kormány erejét, hogy elnyomja a kisebbséget, megbotránkoztatta az apám. A „többség zsarnokságának” nevezte a jelenséget. Nekünk, gyermekeknek a következőképpen magyarázta a dolgot: a társadalom többségét jelentő jobbkezesek nem hozhatnak olyan törvényeket, amelyek sértik a balkezeseket, csak azért, mert ők vannak kisebbségben.

18. oldal

>!
Mariann_Czenema 

A liberális felfogás szerint minden embert ugyanazok a szabadságjogok illetik meg, nem számít az illető háttere vagy a hite. A charta a kisebbségeket védi azoktól az erőktől, amelyek jogaikat csorbítani akarják, vagy extrém esetben teljesen el akarják törölni. A konzervatív elképzelés szerint azok a csoportok, amelyek a szabadságjogokkal rendelkeznek, úgy használhatják fel hatalmukat, ahogy az nekik tetszik.

19-20. oldal

>!
Mariann_Czenema 

Mint a hozzám hasonló könyvmániások, én is elkezdtem irodalmi szinten látni a világot. A regények ráirányítják a tekinteted arra, hogy mindenki, aki körülötted él és mozog, saját kis regényének a hőse.

39-40. oldal

>!
Mariann_Czenema 

A bipoláris depresszió nem ritka betegség. A felmérések szerint a népesség három százaléka szenved tőle. Férfiak és nők egyaránt, mindegy milyen rasszba, etnikumba, vagy csoportba tartoznak. Van száz ismerőse a Facebookon? Akkor abból három bipoláris. Sok mentális betegség felfedezetlen marad, és a beteg nem kaphatja meg a szükséges kezelést. Ez nagy baj. Ha eltörik az ember karja, vagy kiütése lesz, vagy köhögni kezd, egyszerűen elmegy az orvoshoz, és begyűjt néhány együtt érző megjegyzést a körülötte élőktől. A mentális betegségekkel más a helyzet. A mentális betegségeket még a mai, felvilágosult korunkban is el kell titkolnunk. A betegek arra várnak, hogy „majd elmúlik” (ezt a tanácsot kapják gyakran a közelebbi barátoktól és családtagoktól), mert attól félnek, az orvosok valamilyen érthetetlen stigmával bélyegzik meg őket.

33-34. oldal

>!
Mariann_Czenema

Apám gyakran idézte Aquinói Szent Tamás híres mondását: „Hominem unius libri timeo”. „Félek az egykönyvű emberektől.” Ezt a mondást teljesen magamévá tettem. Ha a barátaim vagy az osztálytársaim megpróbáltak meggyőzni arról, hogy az élet nagy kérdéseire, vagy a nagy politikai kérdésekre a Kommunista kiáltványban, vagy az Atlasz vállat von-ban, esetleg más diktatórikus könyvben találom meg a válaszokat, azonnal visszavonulót fújtam. Az apámtól megtanultam, hogy a világ túl bonyolult ahhoz, hogy belegyömöszöljük valamilyen egyszerű ideológiába.

76. oldal

4 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema 

A kanadaiak néha hajlamosak arra, hogy kiemeljék bizonyos területek sajátosságait, ne vegyék figyelembe azt, ami összeköt bennünket, ami valóban kanadaivá tesz mindannyiunkat. Mi vagyunk az az ország, ami két nemzeti nyelvvel dicsekedhet, és amelyik keblére öleli a többi népet. A kulturális, történelmi és földrajzi sokszínűségünk ellenére megtalálhatjuk, mik azok a nemzeti sajátosságok, amelyek kanadai identitásunkat adják. Mélyen szeretem és tisztelem ezt az országot, és tudom, hogy végtelen lehetőséggel rendelkezik. Életem minden élménye ezt erősítette meg, és minden, amit politikusként elérni kívánok, ezen alapszik.

10. oldal

>!
Mariann_Czenema 

A francia nyelvtan megköveteli, hogy mielőtt belekezdünk egy mondatba, már tudjuk, mi lesz annak a vége. Tehát nagyfokú tudatosságot kíván a használójától. Ha így kezdted a mondatot, nem fejezheted be úgy. Ezért nehéz legyőzni a francia entellektüelek számára a lelkük mélyén szunnyadó Proustot, amikor a tévében vagy több ember előtt beszélnek.
Az angol mondatok bárhogyan végződhetnek, bármilyen konklúzióra juthatsz menet közben, attól függetlenül, hogyan is kezdtél bele egy gondolat kifejezésébe. A mondatod közepén úgy kanyarodhatsz más irányba, hogy nem rúgod fel a nyelvtani szabályokat. Az angol nyelv lazasága ismeretlen a franciában, ahol nagy figyelmet igényel összhangba hozni a tagmondatokat.

59. oldal

>!
Mariann_Czenema 

A jó tanár nem attól jó, hogy mindenre választ ad a diákjainak. A jó tanár olyan helyzetet teremt, amelyben a tanulók egyedül találják meg a válaszokat. A diákokat át kell segíteni a nehéz helyzeteken,így arra koncentrálhatnak, hogy egyedül is sikeresek legyenek.

168. oldal

>!
Mariann_Czenema

A többségi kormányzás lehetővé tette a konzervatívoknak, hogy eltávolodjanak a demokratikus alapelvektől. A parlament kontrolláló ereje nélkül kibújt belőlük valódi természetük, és abban nem volt köszönet. Ahelyett, hogy a tényleg fontos problémákra figyeltek volna – a középosztály befagyasztott fizetése, a klímaváltozás, a demokrácia hanyatlása –, tyúkperekre koncentráltak, hogy minél több ütést mérjenek a politikai ellenfelekre. De amikor igazán fontos kérdésekkel törődtek – mint a nemzeti kincseink kijuttatása a világpiacra –, akkor még rosszabb lett a helyzet. A „velünk vagy ellenünk” politikájával nem a megoldást keresték, inkább csak elmélyítették a bajokat.

197. oldal

>!
Mariann_Czenema 

Mint a kétnyelvűek általában, gyakran ugráltam a nyelvek között, általában önkényesen. A matekra franciául gondoltam, mert ez volt a matekórák nyelve. Amikor nyugaton franciát tanítottam és láttam, milyen sokat szenvednek vele a diákok, megmutattam nekik a francia nyelv romantikus aspektusát. Amikor hiányzik valaki, franciául azt mondod, hogy „tu me manques”. Vagyis a te a mondat alanya. Ellentétben az angol változattal, az „I miss you”-val, ami teljes egészében a beszélőről szól. Kis differencia, de a tinédzsereknek, akikben tomboltak a hormonok, nagyon tetszett.

60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pablo Urbányi: Isten állatkertje I.
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Jean Monnet: Emlékiratok
George Jonas: Történelem seprűnyélen
Andy Russell: A kanadai cowboy
Alice Munro: Drága élet
Ann Voskamp: Ezernyi ajándék
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Hosszú Katinka: A magyar Iron Lady
Hosszú Katinka: Az átalakulás