90. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​tükrök városa (A szabadulás 3.) 168 csillagozás

Justin Cronin: A tükrök városa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​általunk ismert világ letűnt. Vajon milyen új világ váltja fel a régit?

A Tizenkettek elpusztultak, és a mindenre rátelepülő sötétség százesztendős borzongató uralma véget ért. A túlélők előmerészkednek a falak mögül, és nekiveselkednek a társadalom újjáépítésének. Merész álmuk egy reményteli jövő.

Ám a távolban, egy halott, sivár metropoliszban ott várakozik a Nulladik, a Tizenkettek atyja. Régóta kísérti az emberi életét szétromboló gyötrelem, és az átalakulásából fakadó gyűlölet lángja vadul lobog benne. Dühét csak az csillapíthatja, ha eléri célját, és végez Amyvel, az emberiség utolsó reményével, a sehonnan jött lánnyal, aki felcseperedve harcba szállt ellene.

Vére szavára hallgatva Tőrös Alicia, a félelmetes harcos elindul a Nulladik végső menedékébe. Ám ott nem az vár rá, amire számított, hanem egy utazás a múltba. Valamint egy olyan ellenfél, aki egyszerre halálosabb és emberibb, mint azt valaha képzelte volna.

Még egyszer összecsap a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2018
720 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632664996 · Fordította: Megyeri Andrea

Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Amy Harper Bellafonte · Alicia Donadio · Peter Jaxon · Michael Fisher (Páka) · Anthony Lloyd Carter · Hollis Wilson · Sara Fisher · Tim Fanning (Nulladik) · Caleb Jaxon · Dr. Jonas Abbott Lear · Logan Miles · Lore · Lore DeVeer · Lucius Greer


Kedvencelte 29

Most olvassa 14

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 131

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

No, akkor próbáljunk stílszerűek lenni (de legfőképp tárgyszerűek) és elfogulatlanok maradni:
C. U. Nulladik év, 2. nap (vagyis Cronin után két nappal)
Elvetemült gyíkagyamban még veszettül zúgnak a zsánersznobizmus vészharangjai. Ráadásul el nem múló divat is jól megszólni az aktuális maniméker bestsellereket és szellemi atyjukat/anyjukat. Mindamellett úgy gondolom, hogy mindig, minden korokban meg kell adni az aktuális király(ok)nak azt, ami jár nekik. Ahogy King is alkotott számos kimagasló mesterművet a rengeteg közepes minőségű írás sorában, úgy el kell ismerni, hogy Cronin ezzel a trilógiával, a maga nemében szó szerint remekelt.
Persze, hogy a trilógia záróakkordja is csordultig tele van a rokon darabokra olyannyira jellemző gyermekbetegségekkel. A drakok rothadó fogsoránál is erősebben bűzlik a lapok közül a hamisítatlan „brúszvilliszes” amerikanizmus, a patetikus, olvasó érzelmeivel szégyentelenül játszó emóció-manipulátor gépezet, az írás minden sorából kacsingató filmipari forgatókönyv-automatizmus. A regény férfi főhősei sajnos a végkifejletre is csupán plasztik G.I. Joe-k maradnak és en block, az egész nem képes hosszú távon megkedveltetni velem a posztap. disztópia alzsánerét, de mégis…

…összességében el kell ismernem, hogy Cronin rendkívül következetes, konzekvens módon szerkesztett és mélységesen lelkiismeretes munkával kivitelezett trilógiát tett le az asztalra. A tükrök városában úgy varrja el a szálakat, hogy az nemigen hagy maga után kívánnivalót. A regény már-már epikus íve, a fentiekben elősorolt fölösleges allűrök nélkül, akár tökéletessé is tehetné az alkotást. A bevezető részekben elmesélt történet (Fanning meséje) szerintem olyannyira jól sikerült, hogy akár egy önálló (kis)regényként is megállná a helyét. Amit a szerző a női főszereplőkkel, sorsuk alakításával „művel”, az ugyancsak kiváló. Amy, Sara, Pim és legfőképp Tőrös Alicia mindvégig igazi hús-vér karakterként, életszerűen, és valóban élettel teli hősként mozognak, harcolnak, küzdenek, szó szerint élnek-halnak.

A történetszövés, a cselekmény vezetése kifejezetten szórakoztató, olvasmányos. Néhol ugyan a giccsfaktor komolyan megforgatta a gyomrom, de azért 4 és fél becsületes kézműves csillag jár neki.
Sőt, még ajánlom is – persze akkor már az egész trilógiát (ami azért nem egy rövid novellácska)…

10 hozzászólás
Rituga P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

Ezzel az értékeléssel már ezer éve tartoztam @Praetorianus-nak. Most lerovom ezt a tartozásomat. Nem is tudom, miért vártam ilyen sokáig ezzel a kötettel, hiszen az előző két rész is tetszett. Bár azt hiszem, a második rész végére kicsit úgy éreztem, nagy durranást már nem várhatok a történettől és kissé meg is fáradt. Mekkorát tévedtem! Hihetetlenül jól kidolgozott és felépített történet ez így. A tükrök városa tökéletes megkoronázása a Sehonnan jött lány történetének. Nagyon jó szolgálatot tett a kötet elején az Előhang, ami röviden összefoglalta és tökéletesen fel is idézte a korábbi eseményeket. Bár megdöbbentem, hogy milyen sok dologra emlékeztem. Lényegében az egész történet egy hatalmas spirál. Körbe-körbe jár, miközben mindig valami újat tudunk meg, újabb adalékkal gazdagodunk és tágul a perspektíva. Igazán monumentális, de a háromkötet tökéletes ívet ír le. Nagyon jól felépített személyiségeket kaptam és egy-egy szereplő halálát tényleg nagyon sajnáltam. Elképesztően szerethető és nagyon is emberi karakterek uralják a történetet. Még Fenning, a nulladik is szerethetővé válik a nagyon is emberi érzései miatt, ahogy kibontakozik a története. Számomra a három közül a legizgalmasabb kötet ez volt. Egy mondat sem volt benne fölösleges és minden kérdésre választ kapunk, minden értelmet nyer és a helyére kerül. És ahogy az a jó könyveknél lenni szokott, nem csak egy fantasztikusan klassz és izgalmas történetet kaptam, hanem rengeteg értékes gondolatot az emberi élet értékével, értelmével kapcsolatosan. Ez bizony az a regény, amit még ezer százalék, hogy újra fogok olvasni.

6 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

Hát végre sikerült a 3. részt is elolvasni. Amennyire vártam, hogy végre kiadják, sajnos nem váltotta be a reményeket. Az első 300 oldalon alig történik valami, azonban Nulladik történetét megismerhetjük. El nem tudtam képzelni, mit fog az író kezdeni a maradék 400 oldallal, de leginkább csak csigázta a kedélyeket, mert az akciósabb jelenetek csak töredékét tették ki. Még mindig az első rész a kedvencem, amit lehet, hogy újra kellett volna olvasni, mert nem mindenkire emlékeztem tisztán. Érdekesen zárta le a szerző, nem ilyenre számítottam, de annyira nem volt rossz.

2 hozzászólás
Chöpp P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

Hát(tal nem kezdünk mondatot, de mintegy sóhajtásként szakad ki néha – most is – az emberből) eljött ez is, a végső búcsú ideje. Sokáig voltunk együtt. Kb. kétezer élettel, halállal, boldogsággal, fájdalommal teli nagyon-nagyon emberi esztendő. Annak ellenére, hogy szörnnyé vált az ember, és immáron nemcsak belül, önmagában, de látványosan és rémületesen agyarakat és karmokat növesztve lázforrón üldözve azt, ami belőle egy csöppet is emberi maradt. De még szörnyeteg voltában is hierarchikusan követte a rémségesebbnél rémségesebb Teremtő álmokat, időnként – egy-egy kósza pillanatra – szánalmas szomorúsággal keresve magát. Ki vagyok, ki vagyok, ki vagyok? És a világégés közepén Amy a Sehonnan jött lány, akinek vállaira nyomasztó terhet rakott egy megszállott, őrült elme: megállítani és új reményt adni. Valahogy talán Amy önfeláldozásától és a régi tizenkettekből lett új tizenkettek önfeláldozása révén lett számomra annyira fájdalmasan felemelő az egész történet.
Aztán maradt még egy történet. Egy új megváltás, és újabb tornacipős tanítványok, aztán azok, akik megváltásra és megnyugvásra leltek, aztán azok, akik értelmetlen halálát megsirattuk és siratjuk most is, meg aki magát semmire nem tartotta, és benne sűrűsödött össze az emberi jóság, meg aki Alfának és Omegának vélte magát, de csak magára vett szenvedése súlya alatt görnyedt hatalmasra. Nem is egy történet. Rengeteg sors, sok összefutó és összegabalyodó, majd szétfutó szál. Ez is, mint az élet. Gyakran potyogtak a könnyeim. Meglepően inkább az emberi alázat, önfeláldozás és jóság okán, mint sajnálatból, vagy szomorúság miatt. És ez bizony az írónak köszönhető. Justin Cronin az egyik legjobb mesélő, akit szerencsémnek tartok ismerni. Alkimista, aki arannyá gyúrta a végítéletet.
Ez a történet bizony azok közé a könyvek közé tartozik, amit ha elolvasott az ember, felteszi a kérdést: Na és Ez után mi lesz? Mit olvashatnék, ami „megugorja” ezt a szép magasra helyezett lécet?

6 hozzászólás
Lanore P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

Cronin, bakker… rendesen elkapott a gépszíj. Nem hiszem el, hogy vége, hogy lezárult a sorozat, és el kell búcsúznom a szereplőktől, ettől a különös világtól. Itt van a könyv, amire évekig vártam, megtudtam, mi történt velük, de már nincs mire várni, már csak akkor láthatom őket újra, ha elölről kezdem a történetüket. Igen, lehet, hogy elfogult vagyok, de minden sorát imádtam, a Tükrök városa választ adott mindenre, emlékek, titkok, és a jövő pillanatai közt. Néha úgy éreztem, az író elkalandozik olyan részleteken, amit átlapoztam volna, nem tartottam fontosnak spoiler, de ezek nélkül nem állt volna össze egy egésszé Cronin világa spoiler. Hihetetlen, de az író el tudta érni nálam, hogy az annyira kedvelt szereplőkről néha megfeledkezzek, amíg éppen egy másik kedvenc életéért küzdöttünk a lapokon, mások sorsáért, teljesen a hatása alá kerültem a csatáknak, a menekülésnek, a reménynek, és persze, a veszteségeknek.
Hogy elégedett vagyok-e a az utolsó kötettel? Azt hiszem, igen, de őszinte leszek, a szívem szakadt szét, amikor spoiler. Ott voltam köztük, a másik Tizenkettekkel, harcoltam velük a szabadságért, építettem a hajót, és azon gondolkoztam, hogy vajon mikor voltak boldogabbak spoiler.
Hiányozni fogtok, Alicia, Peter, Theo, Mausami, Caleb, Pim, Sara, Hollis, Michael, Greer, Carter, Wolgast, és persze Amy… a Rólad szóló spoiler. Szóval gratulálok Cronin, úgy gondolom, teljesítetted a lányod kérését, és fantasztikus, évezredeken átívelő történetet írtál neki… az első soroktól kezdve az epilógusig spoiler.
ÖRÖK KEDVENC!!!

3 hozzászólás
Niitaa P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/02/justin-cronin-t…

"Minden történet akkor ér véget, mikor visszatalál az elejére – áll a könyv belső borítóján. Mint egy farkába harapó kígyó, kört alkot. Amikor elkezdtem olvasni A tükrök városát, még bele sem gondoltam, mennyire igaz ez, de minden egyes mondattal egyre jobban erősödött bennem az érzet. Az élet egy végtelen nagy körforgás.
Justin Cronin mesterien alakította trilógiájában a szálakat és precízen kidolgozott minden mozdulatot. A disztópikus regények egyik nagy mérföldkövét alkotta meg. Csodálkozom, hogy megfilmesítési jogairól még nem tárgyalnak, ugyanis teljes mértékben megállná a helyét a képernyőn is, mindenféle változtatás nélkül. A szerző alapossága, rafinált ötletei, misztikus megvalósításai nem igényelnek további felturbózást. Ez a történet pont így jó, ahogy van. Nehezen engedem el a szeretett karakterek kezét, hiszen hatalmas utat jártunk be együtt. Megtépázva, gyásztól súlyos vállakkal, rogyadozó térddel állunk most egymás mellett, miközben egy csodaszép napfelkeltét nézünk. A tükrök városa grandiózus és méltó befejezése egy nagyívű sorozatnak. "

2 hozzászólás
smetalin>!
Justin Cronin: A tükrök városa

Igaz, hogy ez trilógia befejező része, de önálló könyvként is olvasható. Én legalábbis úgy tekintettem rá, hisz az előző két részt 5 éve olvastam és bevallom , mintha lobotómiát végeztek volna rajtam , semmire nem emlékeztem. Halványan megvolt a sztori körvonala, de ennyi. A szereplők teljesen kiestek. Először kicsit zavaró volt, de mikor túlléptem ezen, élvezhető lett. Nem mondanám hogy nagy segítség volt az író, nem nagyon voltak visszautalások, egy rövid összefoglaló az elején, de annyi a szereplő benne! Nekem mind újnak számított, ha más nem szeretne így járni, akkor tessék újra olvasni, én nem szoktam.
A történet: összességében klassz, a sorsokról olvasni, főleg a Nulladik élete tetszett, de a jelenben játszódó részeknél néha voltak zavaró elemek:spoiler. Az epilógus meg!
Most azért kell egy krimi.

Ibanez P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

Nagyon ritka az olyan sorozat, főleg ilyen terjedelemben!, amelynek minden egyes része magával ragad. Cronin trilógiájának harmadik része is végig izgalmas, egy kicsit talán jobban elmegy a misztikum és vallásos árnyalatú háttér (utolsó „bárka”, amely megmenti az emberiséget, a látomások, stb.) irányába. Egyik kedvencem most ebben a részben Michael lett, hihetetlen akaraterő és kitartás volt benne, hogy megvalósította a tervét. A fertőzöttek újbóli megjelenése borzongató volt, örültem viszont, hogy a főhőseink közül nem mindenki maradt életben (sőt, még szerintem így is elég gyenge kézzel bánt velük Cronin). A Nulladik élettörténete először nem ragadt úgy magával, egy „romantikus történet” volt a könyvbe ágyazva így, de ugye a motivációk miatt kellett ez a rész is, bár talán rövidebbre lehetett volna szabni (nehéz volt tartani a könyvet, na…) :-D A vége, az epilógussal nagyon jó volt, hiszen így indult már az első rész is, egy visszaemlékezés-konferenciával, tökéletes lezárása volt szerintem a sorozatnak. Nem lehet sokat mondani, hogy ne legyen spoiler, de aki már az első kettőt olvasta, biztosra veszem, hogy nem érdeklik az értékelések, hanem elolvassa a harmadikat is :-D Úgyhogy hajrá!

ui: New York disztópikus leírása és hangulata, valamint az épületek bedőlésének olvasása közben nekem az Eredet c. film végének hasonló jelenete jutott eszembe, teljesen úgy képzeltem el az egészet

Chill86 P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

Amennyire imádtam az első két kötetet, annyira szenvedtem meg ezzel a harmadikkal. Nem az író hibája – bár kicsit talán mégis – az volt a gond, hogy már szinte teljesen elfelejtettem az első két rész eseményeit. Így elkezdeni ezt a harmadikat kész öngyilkosság volt.
Dátumok, szereplők és helyek közti ugrálással nehezedett a terep, ráadásul ezen a több, mint 700 oldal sem segített túl sokat. Ennyi idő után jól jött volna, ha a 700 oldalba belefér pár visszautalás, amivel fel tudom eleveníteni a korábban történteket – na ilyesmire ne számítsatok :D
Továbbra is az első kötet marad a nagy kedvenc!

tmezo P>!
Justin Cronin: A tükrök városa

„Minden történet akkor ér véget, amikor visszatér az elejére.”
„Az emberi történelem hosszú íve a végső próbatétel felé tartott.”

Szerintem ez egy jó zárókötet, és véleményem szerint mindkét fenti idézet igaz a történetre. Megvolt a végső próbatétel, és az epilógusban pedig láthatjuk, hogy szerencsére minden visszatért az elejére. spoiler
Volt benne visszaemlékezés: Fanning sok-sok oldalt kapott, és megvolt a válasz, hogy ő, hogyan került bele ebbe az egészbe, és végül mi motiválta őt végig.
Voltak benne békés időszakok, de érezni lehetett, hogy még nincs megnyugvás.
Sok a meglepetés, főleg, hogy nagyot ugrottunk időben, és érett felnőttek az eredeti kolóniai szereplők. Aztán ott volt Greer gondoskodása Amyről és Anthonyról, és nem utolsó sorban Fanning csapdája is a seregével. Michael hajója nagyon jó megoldás volt a menekülésre, tetszett ez a megoldás. spoiler
Amy nagyon meglepett a végén. spoiler Szerintem ez tett pontot igazán a történet végére.

Az epilógus nem mindig szerencsés, de itt nagyon sokat adott hozzá az egészhez. Megmutatta néhány képen keresztül az egészet, és láthattuk, hogy tényleg szerencsével jártak Michael hajójának utasai.
spoiler

Nagyszabású ez a történet, és meglehetősen részletes. De nem is lehetne másmilyen, mivel hosszú időszakot ölel fel. Mindig lenyűgöz, mikor valaki ilyen éveken átívelő történetet ír, és mindennek szentel figyelmet, és nem hagy nyitva kérdéseket. Kerek egészet alkot.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rituga P>!

Ismerni és ismerve lenni: az ember leghőbb vágya, a szeretet magva.

606. oldal

1 hozzászólás
Anikó_Kádár P>!

Egész életünkben egyetlen dolog van, amiből sosincs elég: az idő. Kevés az idő a munkára. Az evésre. Az alvásra. Kevés az idő szeretni és viszontszeretve lenni, mielőtt eljön az idő meghalni.

585. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · Tim Fanning (Nulladik)
Lanore P>!

Mi más is a gyerekkor, mint az átmenet a fényből a sötétbe, a lélek lassú fuldoklása a hétköznapiság óceánjában?

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amy Harper Bellafonte · gyerekkor
Lanore P>!

A gyerekek, gondolta, tőlük kapjuk az életünket; nélkülük semmik vagyunk, csak megjelenünk és eltűnünk, mint a szálló por.

563. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · Peter Jaxon
Rituga P>!

S aztán, ki tudja, mennyi idő után új hang ütötte meg a fülem. A csend hangja, amikor nincs már, aki meghallja. Leszállt az éjjel. Fölkeltem a lépcsóról, és kimentem. Sehol nem égett fény; akárha a tengeren lettem volna, kilométerekre a parttól, mindent belepett a sötétség. Felnéztem az égre, és rendkívüli látványban volt részem. Csillagok százai, ezrei, milliüi fordultak az idők kezdete óta tartó lassú vándorútjukon az üres világ fölött. A múltból sugárzó fénypontjaik behintették az arcomat, mint megannyi esőcsepp. Nem tudtam, mit érzek, csak azt, hogy érzem; és végre elkezdtem sírni.

129. oldal

1 hozzászólás
Rituga P>!

Emlékek városa, tükrök városa. Egyedül vagyok? Igen is, nem is. Sok utódom van. Meglapulnak, várakoznak. Némelyikük éppen itt, ők azok, akik valahol ezt a szigetet otthonuknak nevezték; az elfeledett nagyváros utcái alatt szenderegnek. Mások, az én nagyköveteim, valahol máshol, az utolsó megbízásra várnak. Álmukban visszaváltoznak önmagukká; újraélik emberi életüket. Melyik világ a valódi? Csak ha felébresztik őket, írtja ki igazi lényüket az éhség, eluralkodik rajtuk, lelkük átcsorog az enyémbe, hát meghagyom őket így, ahogy vannak. Ez az egyetlen irgalom, melyet nyújthatok nekik.

234. oldal

Lanore P>!

Minden gyűlölet egy nagy szerelemmel kezdődik.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · szerelem · Tim Fanning (Nulladik)
Chöpp P>!

A világ karanténba helyezett minket és a sorsunkra hagyott.

100. oldal

Lanore P>!

Minden történet akkor ér véget, amikor visszatér az elejére.

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tim Fanning (Nulladik)

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Végítélet
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Stephen King: Éjszakai műszak
William R. Forstchen: Az utolsó nap
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Stephen King: Álomcsapda
Dan Wells: Partials – Részben ember
Stephen King: A búra alatt
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Mark Lawrence: Tövisek Királya