A ​tizenkettek (A szabadulás 2.) 266 csillagozás

Justin Cronin: A tizenkettek

Justin ​Cronin trilógiájának második kötete újabb mesteri formába öntött, vérfagyasztó remekmű, méltó folytatása A szabadulásnak.
Eleinte jó tervnek tűnt: tizenkét halálraítéltet megfertőznek egy ősi vírussal, hogy élő fegyverekké alakítsák őket. Csakhogy a Tizenkettek a vírus hatására vérszomjas szörnyetegekké váltak. Amikor kitörtek a titkos kísérlet helyszínéről, elszabadult a pokol. Rémálom lett úrrá a Földön. A vírus pusztítását túlélő kevesek kis ellenállócsoportokba szerveződtek. Ám ha biztosítani akarják az emberiség fennmaradását, ahhoz nem elég, hogy igyekeznek életben maradni. Veszélyes küldetésre kell vállalkozniuk: fel kell kutatniuk a Tizenkettek mindegyikét, hogy végezzenek velük. Az ellenállók különös dolgot tapasztalnak: a fertőzöttek viselkedése érthetetlen módon megváltozik. A nyomok egy komor diktatúrához, a Hazához vezetnek, ahol egy igen különös trió nő igyekszik kedvére formálni az emberiség jövőjét. Talán csak egyvalaki húzhatja keresztül a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662947 · Fordította: Baló András Márton

Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Amy Harper Bellafonte · Brad Wolgast · Peter Jaxon · Alicia Donadio · Michael Fisher (Páka) · Anthony Lloyd Carter · Bernard Kittridge ("A denveri végvár") · April Donadio · Bellamyné · Caleb Jaxon · Curtis Vorhees (Vor) · Delia Vorhees (Dee) · Fred Wilkes · Gunnar Apgar · Hollis Wilson · Horace Guilder · Jamal · Joe Robinson · Juan Sweeting (Ceps) · Lawrence Grey · Lila Kyle · Linda Robinson · Lore · Lore DeVeer · Lucius Greer · Tifty Lamont

Helyszínek népszerűség szerint

Fort Collins · Kearney · Kerrville · Texas


Kedvencelte 65

Most olvassa 25

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 190

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Justin Cronin: A tizenkettek

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/02/justin-cronin-t…

"Az eksztázis élményt kiváltó A szabadulás című regény után A tizenkettek méltó folytatás. Noha voltak vele problémáim, amiket nem tudok maximálisan megbocsátani (nem, akkor sem tudok túllépni az első párszáz oldaltöltésen, ami pont annyira lényeges, mint amennyire felesleges), még mindig azt kell mondanom, hogy ez a pasi aztán tud valamit. Ha zombi/vámpír támadás történne, én tuti addig mennék, míg oda nem érnék hozzá, mert nála van a túlélés kulcsa. Ebben biztos vagyok. Nem hiába rajongok ennyire ezért a sorozatért!
Egyáltalán nem mézesmázos. Végtére háborús övezetben vagyunk, nem érünk rá a mély érzelmek felszínre hozására! Nem, itt menni kell előre, élre törni, akár a saját életünk árán is. Fondorlatosnak kell lenni. S a legfontosabb: nem szabad feladni. De azért emellett mégis emberekről beszélünk, akiknek fontos a különböző kapcsolatok építése, hiszen a saját lelki nyugalmuk és meggyőződésük nélkül nincs erő, mely előrefele hajtaná őket ebben a zord világban. Minimális romantika, melytől még egyáltalán nem lesz romantikus, ám mégis megmutatja, hogy nem egy rideg, pusztulásra ítélendő világban járunk. Megmutatja, hogy miért érdemes küzdeni.
Azt hiszem, Justin Cronin nevével bármit el tudnak nekem ezentúl adni. Tehetséges, jó képzelőerővel rendelkező író, akinek fontos a történet határozott felépítése és a különböző taktikai lépések és összefüggések felvázolása.
Szóval, ide nekem a harmadik résszel is, hogy láthassam, kik fognak végül győzedelmeskedni: a fertőződöttek vagy az emberek. Válaszokra van szükségem! Válaszokra!"

>!
Lanore P
Justin Cronin: A tizenkettek

Fogalmam sincs, mi történt velem, de amikor 2 évvel ezelőtt megláttam a könyvesboltban az első rész (A szabadulás) borítóját, azonnal beleszerettem, anélkül tettem a kosaramba, hogy elolvastam volna a fülszövegét, mert megbabonázott, és egyszerűen tudtam, hogy kell nekem. Életem egyik legjobb könyves döntésének tartom! Az első rész 900 oldalas, fantasztikus élménye, és egy hihetetlenül falhozcsapós befejezés után majdnem két évet vártam arra, hogy megtudjam, mi történt az én drága szereplőimmel. És most végre, végre elolvashattam! Már az első soroknál visszatértek az emlékek, minden fájdalom, minden érzés, ami úgy hiányzott. Cronin nem hazudtolta meg önmagát, még az első 20 oldalnál sem tartottam, de ő már gyomron rúgott, és fel is mosta velem a padlót. Ahogy újra belerázódtam Amy és a többiek történetébe, sok új szereplőt ismertem meg, és ismét rádöbbentem, hogy a karakterek milyen erősek, részletesek. Mindenkinek megvan a maga egyedi története, más-más módon dolgozzák fel a világvégét, a kilátástalanságot és a veszteségeiket, ahogy mindenkinek mást jelent maga a szabadulás is. Danny, a kissé együgyű buszvezető, aki jámbor, jószívű, a légynek sem tudna ártani, de akkor is felszáll az iskolabuszra, és megy a gyerekekért, amikor már város sincs, iskola sincs, sőt utak is alig. Kittridge, a volt katona, aki erőt és fáradságot nem kímélve próbálja irtani a fertőzötteket, és segít a menekülőknek, ahogy csak tud. April, aki anyatigrisként védelmezi kisöccsét, miközben ő maga is kislány még, és miután megtudtam a vezetéknevét, újra rádöbbentem, hogy az író szövevényes agytekervényeiben még mindig rengeteg a lehetőség. Lila, aki a maga sajátos módján próbálja kímélni magát, a múltjába kapaszkodik, miközben jövője már nem lehet. De ott van Grey is, a Tizenkettek és még jópáran, akiknek a viselkedését nem tudtam kategorizálni, néha pozitív, néha negatív jellemeknek tűntek, míg végül aztán szép lassan minden apró kis mozaikkocka a helyére került, ahogy Cronin megálmodta. És azt kell mondjam, ha ő álmodik, akkor nekünk, olvasóknak végünk van… az álmai ugyanis ütősek, bővelkednek a meglepetésekben, és egy percre sem engedik el az agyad… a könyv során olyan szereplők tértek vissza, akikre már nem is mertem számítani, és leesett állal, hatalmas örömmel sírtam el magam, annyira jó volt újra olvasni róluk. De ha Cronin ad valamit, azt máshonnan el is veszi, így ismét búcsút kellett vennem néhány kedvencemtől, bármennyire nehezemre esett… ráadásul nem kímélte őket, a szívem szakadt meg a borzalmak során, amiket velük együtt éltem át.
Fordulatos, izgalmas, letehetetlen és egyben zseniális alkotás lett a Tizenkettek, az utolsó fejezetek természetesen nem hagynak kétséget afelől, hogy a harmadik részért is a falat fogom kaparni… ebben csak egy rossz van, mégpedig az, hogy ha jól tudom, az író még el sem kezdte írni… úgyhogy nincs más hátra, mint felkészülni lelkiekben egy hosszú, nagyon hosszú várakozásra, hogy a kedvenc sorozatom méltó befejezést kapjon. Most pedig… most pedig kell egy kis szünet, nem tudok új könyvbe kezdeni, amíg ilyen erős hatással van rám ez a könyv… adok egy kis időt magamnak.

„Even on the darkest night, my friend, life will have its way…

Bővebb értékelés @MFKata blogján http://mfkata-about.blogspot.hu/2013/12/lanore-justin-c… :)

10 hozzászólás
>!
Véda MP
Justin Cronin: A tizenkettek

Nem tudom egy tökéletesen megírt thriller, hogy lehet annyira szép, hogy az ember teljesen megakad a mondat gyönyörűségén és elolvassa még vagy négyszer egymás után… Most teljesen oda vagyok ezért a trilógiáért.

>!
Dyus33 P
Justin Cronin: A tizenkettek

Ahogyan A szabadulás számomra A KÖNYV, úgy A tizenkettek A második könyv. Mindent megkaptam tőle, amit egy trilógia második részétől megkaphattam. Fantasyelemeket, kalandot, rejtélyt, szeretetet, szerelmet, összetartozást, összeesküvést, csatát, magyarázatokat a kérdéseimre, de nem mindre! Úgy érzem, a befejező rész is tartogat még meglepetéseket. Az író tökéletesen tudta az idegeimet tépni a szereplők és színhelyek váltogatásával, néha az öklöm rágtam, hogy megtudjam, mi fog a következő oldalon történni, és mi lesz kedvenc túlélőimmel, miközben nem egy gyorsan olvasós könyv. Agyalgatós. Egyetlen hibáját tudom felróni a könyvnek: nem mindig voltam tisztában azzal, hogy most csak helyszínt váltottunk, vagy az időben is ugrottunk e.
Könnyeim érted hullottak, Tifty…

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662947 · Fordította: Baló András Márton
2 hozzászólás
>!
tmezo P
Justin Cronin: A tizenkettek

Köszönöm az írónak, ez így nagyon jó volt. Helyére került minden és mindenki, megismertük mindenki történetét. Jó volt a visszatekintés is, sok mindent jobban értek, és sikerült összekapcsolni a rengeteg szerteágazó szálat. Volt ahol megtorpantam, megzavart az időben való ugrálás, és akkor meg kellett állnom végig gondolni.
Helyenként döbbenetes információkhoz jutottam, elámultam a történteken, tátva maradt a szám, de végig nagyon szurkoltam minden szereplőnek.
Nagyon izgalmas rész volt, kíváncsi leszek a harmadikra mi maradt.

>!
ƨɔɴом
Justin Cronin: A tizenkettek

Par botor pillanatig azt hittem, hogy nem lesz kepes hozni az elozo resz szinvonalat. Orulok, hogy vegul meg sem igy lett. Sok minden a helyere billent, de megis megmaradt a kello izgalom es az a legkor, ami miatt keptelenseg letenni.
Megismerkedhettunk par uj karakterrel, akiknek a jelenletevel viszonylag hamar megbaratkoztam, bar morcos voltam, hogy Amy-ek ilyen sokat varattak magukra. Es hiaba, hogy kaptunk par valaszt, par szepen kibontott szalat, meg mindig halom kerdes maradt, nem is beszelve Amy-rol… Kivancsian varom a folytatast!

>!
gab001 P
Justin Cronin: A tizenkettek

A végletekig, részletekbe menően kidolgozott könyv, mégsem unalmas. Épp ellenkezőleg. Több szálon fut, s sokáig egyszerűen nem is nagyon lehet tudni, hogy hova is akar kilyukadni az író. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, bőven volt miért izgulni. A szereplők még mindig nagyon szerethetőek, s csak még többen lettek. Igazából nekem még az első résznél is jobban tetszett, mivel jobban megismertem a világát és az összefüggéseit. Kíváncsian várom a folytatást, mert bizony még bőven maradt nyitott kérdés. Szerintem olyan is, amire nem is gondolok. Az író egyszerűen zseniális.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662947 · Fordította: Baló András Márton
>!
mrsp
Justin Cronin: A tizenkettek

Ebben a kötetben a spoiler helyeződött a hangsúly, viszont hőseinkben most sem csalódhattunk és rengeteg izgalmas pillanatot szolgáltattak nekünk. Mindegyik főszereplő viszontagságokon ment keresztül, néha még olvasni is fájt: elvesztették a reményt, küzdöttek, sírtak, közel kerültek a halálhoz és az események messzire sodorták őket egymástól. De mikor újra találkoztak szerencsés véletlenek folytán, mintha minden a helyére került volna, minden egyes darab egy óriási kirakóban összeállt eggyé, egy egységgé, amilyenek voltak, mielőtt elszakadtak egymástól. Számomra elképzelhetetlen, hogy tudtam eddig Justin Cronin írásai nélkül élni, hiszen az egyik legjobb disztópiás regényt írta meg, amit ember valaha látott, minden disztópiák ősanyját.

Folytatás: http://mostjo.blogspot.hu/2014/11/justin-cornin-tizenke…

2 hozzászólás
>!
rafaelo0824
Justin Cronin: A tizenkettek

Egy picikével nagyobb durranásra számítottam, azt hittem, hogy a Tizenkettekből jó sokat kapunk, de mintha elfogyott volna a nafta a végére, túl egyszerűen lett megoldva ahhoz képest mennyit szenvedett mindenki, mire odáig értünk. Kicsit idegesítő, hogy olvasunk pár száz oldalt egy-egy karakterről, aztán csak úgy meghal, miközben olyasmi, ami igazán érdekes lenne csak két oldalban le van rendezve, hogy ez meg ez volt. De ennek ellenére nem tudok nagyon haragudni, mert olvasmányos volt, és most már igazán várom a végét, hogy lássam, mire ment ki az egész, bár az első részből már tudjuk, hogy legvégül mi lesz…

>!
Reen
Justin Cronin: A tizenkettek

Ismételten csak: Az ugróját neki!
Hát, nekem ez ugyanúgy tetszett mint az első rész!
Igaz, mikor az elején, olyan 20 oldalig volt csak szó a kis csapatunkról, – és akkor is olyan dolog derült ki, hogy rögtön lesokkolódtam.. csak, hogy érezzük a törődést, gondolom.. :D – akkor kicsit zavart, hogy, de most kik ezek? És miért vannak benne? És kit érdekel, hogy mi van velük? De aztán, már érdekelt az ő történetük is meg, hogy mi lesz velük. Majd mikor vége lett a fejezetnek, nagyon kíváncsi lettem, hogy kivel, mi lett végül és, hogy ennek a fejezetnek és az itt megismerteknek lesz-e még szerepe később.
Aztán jött egy újabb fejezet, még mindig nem Amy-ék, szuper.. na mindegy, essünk túl rajta gyorsan, hisz csak 50 oldal.. hmm, olyan ismerős ez a név de nem tudom honnan, majd egyszer csak, áhhá, hogy ez Ő, akkor már tudom, hogy ez miért van benne, na akkor lássuk, hogy mi lesz itt.. hát ohh. :(
Na, és akkor úgy a 250. oldal környékén, végre újra itt vannak Amy-ék. Alig vártam, hogy folytatódjon a történetük. És folytatódott is, de még hogy!
Majd kiderült az is, hogy igenis kellett bele az a hosszú fejezet az elején, mert bizony kapcsolódik a mostani történethez, méghozzá olyan módon, hogy hűűű.
Imádtam újra ebben a világban lenni, imádtam ezt a történetet olvasni, ezeknek a szereplőknek az útját követni.
A könyv vége pedig nagyon felpörgött, jó sok minden történt benne. Naggyon kíváncsi vagyok a befejező részre, hogy mi minden lesz még ott. Alig várom, hogy megjelenjen! Remélem minél előbb olvashatjuk majd!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Reen

– Az meg mi?
– Szerintem egy tank.
– És mit keres ott?
– Talán itt felejtették, vagy ilyesmi.
– Szerintem a tankokat nem felejtik csak úgy ott, Lawrence. „Bocsánat, nem látta valahol a tankomat? Tudom, hogy valahol itt hagytam.”

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lawrence Grey · Lila Kyle
>!
Reen

Voltak könyvek, amelyeket csupán azért olvasott el, mert az iskolában valahogy kimaradtak, de a többségük őszintén tetszett neki. Üldögélt a garzonlakása csendjében, és más életekről meg más korokról szóló történetekbe merült; úgy érezte, mintha hosszú évekig szomjazott volna, és most végre kortyolna egy nagyot.

37. oldal

7 hozzászólás
>!
Lanore P

Amy tudta, hogy az egyetlen igazi emberi valóság: az maga az élet, s az élethez halál is kell.

484. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amy Harper Bellafonte
>!
tmezo P

Kétféle gyűlölet van. Az egyik erőt ad az embernek, a másik kiszívja belőle.

398. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet
>!
Lanore P

Olyan leszel, mint az anya a gyermeknek, akit azért teremtettem, hogy feltámassza az elpusztult világot, mivelhogy ő lesz a bárka, amely elviszi az igazak lelkét.

8. oldal

>!
mandarina

Már régen meg akarom kérdezni – fordult a túlsó oldalon ülő nő felé Jamal. – Hogy van ez maguknál, öreg hölgyeknél ezzel a taknyos zsebkendővel a ruhaujjban? Nem gondolják, hogy egy kicsit egészségtelen?
– Mondja ezt egy fiatalember, akinek annyi tinta van a karjában, hogy azzal egy stencilgépet fel lehetne tölteni.
– Stencilgép. Maga melyik évszázadból jött?
– Ha meglátom magát, fiatalember, egyetlen kifejezés jut az eszembe, mégpedig az, hogy „fertőző májgyulladás”.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bellamyné · Jamal
>!
Niitaa P

Higgye el, semmi nem fogható ahhoz, ha van az embernek egy saját kicsi lánya.

31. oldal

>!
tmezo P

A túlélők busza, összesen tizenkettőé: az örökkévalóságig folytathatták volna így. És bizonyos értelemben folytatták is. A zöldellő, nyári mezők, az elhagyatott városok, ahol megállt az idő, a sűrű, árnyas erdők, a vég nélkül gördülő busz. Olyanok voltak, mint egy látomás, átsiklottak az örökkévalóságba, az időn túlra. Ott voltak, és nem voltak ott, láthatatlanul, de érezhetően, mint a csillagok a nappali égen.

200. oldal

>!
Niitaa P

Mindennek megvan a maga célja. És formája.

555. oldal

>!
Niitaa P

Furcsa, hogy az egyik nap még teljes őrültségnek tűnhet valami, ami másnap már a legésszerűbb dolog.

500. oldal


A sorozat következő kötete

A szabadulás sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King: Álom doktor
Anne Rice: Memnoch, a Sátán
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Benjamin Percy: Vörös hold
Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út