98. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​szabadulás (A szabadulás 1.) 713 csillagozás

Justin Cronin: A szabadulás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Rákbeteg ​felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2018
834 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632666228 · Fordította: Baló András Márton, Pék Zoltán
>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
834 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661650 · Fordította: Baló András Márton, Pék Zoltán

Enciklopédia 73

Szereplők népszerűség szerint

Amy Harper Bellafonte · Brad Wolgast · Peter Jaxon · Alicia Donadio · Michael Fisher (Páka) · Anthony Lloyd Carter · Mausami Patal · Hollis Wilson · Lawrence Grey · Sara Fisher · Theo Jaxon · Arlo Wilson · Bill Reynolds · Caleb Jones · Curtis Vorhees (Vor) · Derrick G. Paulson · Dr. Jonas Abbott Lear · Elton · Ida Jaxon (A Néni) · Jeanette Bellafonte · Lacey Antoinette Kudoto · Lucius Greer · Phil Doyle · Richards · Sanjay Patal · Sykes ezredes

Helyszínek népszerűség szerint

Iowa


Kedvencelte 217

Most olvassa 57

Várólistára tette 674

Kívánságlistára tette 508

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Huh… megszenvedtem ezzel a könyvvel rendesen, azt hittem, soha nem érek a végére. Konkrétan nem is az oldalszámmal volt gondom, hanem azzal, hogy nem igazán tudtam a történetre maximálisan ráhangolódni. Több alkalommal félbehagytam az olvasást, muszáj volt más témájú könyveket is kézbe vennem, mert most ez a fajta posztapokaliptikus világ nem tudott magába szippantani.
Amy és a Tizenkettő megteremtésének történetét még érdekesnek is tartottam, de az utána következő rész egyáltalán nem kötött le. Annyi off jelentéktelen szereplő volt a könyvben, hogy azt sem tudtam ki kicsoda. Amikor Amy ismét megjelent, újból rá tudtam hangolódni a sztorira, illetve a Menedékben játszódó jeleneteket is kifejezetten izgalmasnak tartottam, de összessegében nem mondanám, hogy A szabadulás a kedvenc könyveim közé fog tartozni.
Talán, ha az életem más periódusában olvastam volna a könyvet, elképzelhető, hogy más véleménnyel lennék róla. Nem tudom.
A véleményeket olvasgatva gondolkoztam azon, hogy megírjam-e a gondolataimat vagy sem; nem szívesen rondítok bele a sok pozitív értékelésbe, de aztán nem hagytam magam befolyásolni. Mivel volt már arra példa, hogy egy sorozat első része nem igazán nyerte el a tetszésem, míg a folytatása igen, elképzelhető, hogy el fogom olvasni a trilógia többi részét is, de nem most.

15 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Justin Cronin: A szabadulás

Ez elképesztően jó volt!
Cseppet sem tucatsztori jellegű disztópia, eredeti ötletekkel, eseménydús és fordulatos cselekménnyel – egy percig sem unatkoztam az olvasás közben, ez kérem egy 834 oldalnyi tömör olvasási élmény.
Tetszett, hogy nem „in medias res” indult a történet, hanem – a hasonló témájú könyvekkel ellentétben – a kezdetektől indulunk, alapos és izgalmas történetvezetéssel, egyfajta „intro” gyanánt megismerjük az apokalipszishez vezető utat, mi is vezetett a világvégéhez, hogyan jutottunk el odáig, ahol a tulajdonképpeni sztori kezdődik.
Számtalan szálon futó, tucatnyi szereplőt felvonultató történet, izgalmas és érdekes is egyben – érdemes elolvasni!

9 hozzászólás
Lanore P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Az írót, Justin Cronint arra kérte kislánya, hogy írjon egy könyvet, amelyben egy lány megmenti a világot. Cronin szót fogadott, és olyan fantasztikus történetet rittyentett, ami örök kedvencemmé vált!! Hihetetlenül jó könyv, ha lehetne, adnék még rá legalább 10 csillagot! Hiába elrettentő a mérete/oldalszáma, számomra letehetetlen volt. Nem voltak benne unalmas, vagy felesleges részek, le a kalappal az író előtt, hogy ilyen fantáziával rendelkezik… nincs kertelés, nincs kecmec, nincs lightos vámpírsztori. Van viszont csavaros, meglepetésekkel teli történet, amelyben minden mindennel összefügg, és évtizedeken keresztül követhetjük nyomon, hogy mire képesek az emberek… a könyv az USA-ban játszódik, ahol tudósok egy csoportja újfajta vírust hoz létre, azzal a céllal, hogy erősítsék az emberi szervezetet, ellenállóbbá tegyék azt, sőt, szinte a halhatatlanságig akarják fokozni az eredményt. Ahogy az a kísérleteknél lenni szokott, itt is szükség volt tesztalanyokra, akik ebben az esetben halálraítélt börtönlakók, szám szerint tizenketten. Igen, jól gondoljátok, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó… a tizenkét szörnyszülött elszabadult, és így jött el a világvége. A 900 oldalnyi csoda alatt olyan szereplőket ismerhettem meg, akik a szívemhez nőttek, és sosem fogom elfelejteni őket… Wolgast, Amy és Peter lettek a kedvenceim, végigizgultam velük az egészet, és szorítottam nekik a túlélésért, láttam magam előtt a küzdelmeket, az érzelmeket, mindent, néha levegőt sem mertem venni… a borítótól kezdve az utolsó betűig nagyszerű élmény volt, az egész atmoszférája, hangulata lenyűgözött! (Apropó, hogy lehet ilyen körömrágós/falhozcsapós mondattal befejezni?!?) A fülszöveg egyébként nem sikerült valami jól, mert bár a szűk lényeget összefoglalja, ennél azért sokkal többről szól a könyv. Ez a történet indított el a disztópia-imádat rögös útján, ezúton is köszönöm Cronin-nak! :)
Update: most olvasom harmadszor, és azt kell mondjam, elképesztő, hogy még mindig tudok rajta izgulni, még mindig tartogat meglepetéseket, és még mindig folynak a könnyeim egy-egy résznél… kell nekem ez az élmény, kell Cronin, kell Amy, és kell a Szabadulás. Pont.

15 hozzászólás
Niitaa P>!
Justin Cronin: A szabadulás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/11/justin-cronin-s…

"Mindig is meghatározó olvasmány marad a számomra. Biztos vagyok benne, hogy nekem sokkal többet adott, mint a legtöbb olvasónak, csupán a saját életemre kivetített apró kis mozzanat miatt is. De ha ezen túlnézek, akkor is egy minden ízében tökéletesen kidolgozott regényt látok.
A disztópiák királya A szabadulás sorozat! Az anyakirálynő! A mindenség! Az Egy mind fölött! Hogy egyik kedvenc kifejezésemmel éljek: tömör gyönyör! A több, mint 800 oldalával nem minősül éppen utazókönyvnek, mégis képtelenség lenne elindulni nélküle bárhova is. Az olvasót bevonzza és maga is ott van a karakterek mellett. Velük együtt küzd, harcol azért, hogy egy jobb hely legyen a Föld.
A legfőképp azt szeretem Justin Cronin könyvében, hogy a teljes regény logikusan felépített. Látjuk, honnan indultunk, hová tartunk, s az egyes döntések, milyen következményekkel járnak. Nem egy lányregény. Vannak veszteségek, minden oldalon. De pont ettől lesz igazán hiteles a kategóriáját tekintve.
Ha igazi disztópiát akarsz olvasni, akkor ne habozz kézbe venni ezt az akcióval telt történetet. De vigyázz vele: ha éjjel, az álmodban egy koszos konyhában találod magad, veled szemben egy füstöt köpő kövér nővel, akkor is jusson eszedbe a Sehonnan Jött Lány szeme. Mert csak ő lehet a te szabadulásod kulcsa!"

*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MÉG EGYSZER @nikkytikky ! ♥♥♥

7 hozzászólás
Chivas>!
Justin Cronin: A szabadulás

Hűha! :) Szuper könyv volt, gondolkodás nélkül kedvenc lett. Annyira vágytam már egy ilyen igényesen megírt történetre, szavam nem lehet. Nagyon jót szórakoztam! :) Jön is a következő. ;)

8 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Justin Cronin: A szabadulás

El se hiszem, hogy végeztem ezzel a könyvvel! Egyrészt nagyon izgalmasnak találtam, de emellett csak nagyon lassan tudtam haladni benne, mert nagyon hosszú és apróbetűs. Annyi cselekmény volt benne, hogy sokszor nem bírtam tovább olvasni, le kellett raknom, hogy megemésszem az olvasottakat, ugyanakkkor olyan izgalmas volt, hogy alig vártam, hogy folytathassam. Szóval elég ellentétes érzéseket váltott ki belőlem.
Amyn nem tudok, nem lehet kiigazodni. Annyira szeretnék a személyiségébe, a gondolataiba belelátni, de ha szól is pár szót, akkor is olyan ködösen fogalmaz, hogy nem lehet érteni őt. Az már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy ő lesz a Megoldás, de hosszú út vár még rájuk addig, míg végleg megpihenhetnek.
Az Író olyan jól, aprólékosan kidolgozta a többi szereplőt is, hogy a következő kötetben már jó barátokként fogom köszönteni őket. Valamiért Theot sikerült talán a leginkább megkedvelnem a többiek közül, valamint Alicia-t. Annyira aggódtam végig mindkettejükért. De persze nem csak értük, hanem a többiekért is, mindenkiért.
Várom már, hogy olvashassam a következő részt, de most tartok egy nagy szünetet, hogy ezt a kötetet megemésszem.

Ibanez P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Jó régen megszereztem már ennek a sorozatnak az első részét, majd úgy döntöttem, ez tuti tetszeni fog, így beszereztem a másodikat és sok időbe telt, hogy a harmadik is hozzácsapódjék, végül 2019 végén sikerült is egy cserével megoldani a dolgokat, így dörzsölhettem a kezeim, hogy majd olvassam… aztán a 2020 úgy elszállt, hogy nem fért már be a teljes három kötet, az idei tavaszra terveztem be, egymás után (vagy apró kihagyással).

No de a könyv. Huh, de élveztem! Vééééégre ismét egy olyan disztópia, ahol nem szerelmi háromszögekkel és 16 éves főhősnők siránkozásaival telnek meg a lapok! Az első három fejezet egyhuzamban elsuhant, izgalmas, pörgős, denevérektől vett vírus – hoh, mi sem lehetne aktuálisabb manapság, ugye? –, sok-sok szereplő és egy nagyon Végítélet-hangulat (az álmok, „suttogások” – hit? révén is). A negyedik kötetnél, ahol száz évvel későbbre kerülünk, picit leült a történet, meg kellett ismerni a kolóniát és az ott élőket, voltak felesleges oldalak, de nem tartott sokáig, Amy felbukkanásával ismét lendületet kapott a sztori és utána meg sem állt.

Igazából egy-két apró logikátlanság hagyott bennem fura érzéseket a kötet olvasása közben spoiler. Végig sejtelmes Amy és a vírus miatt, az első könyv végén nagyon jó a felvázolt lehetőség spoiler.

Aki szerette a Végítéletet és a Razorland-trilógiát, az ezt se hagyja ki! Napokon belül én is folytatom :-D

tmezo P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Ez elképesztő volt! Eseménydús, meglepetésekkel teli, ámulatba ejtő, jól felépített történet. Ez aztán ki lett találva!
Nekem egy kicsit sem szokványos gyilkos vírusos, kihaló emberiséges sztori. Szerintem ez több annál, de hogy mitől, azt nehéz megmondani. El kell olvasni!

27 hozzászólás
Panna>!
Justin Cronin: A szabadulás

Minden dísztópia alapköve!
Ilyen színvonalúnak kellene lennie minden hasonló könyvnek.
Hiába az a rengeteg oldal kis betűkkel…Izgalmas,fordulatos,cselekmény dús.Egy percig se unatkoztam.Sőt!!! Alig bírtam letenni…Az álmaimról ne is beszéljek…Mindig beleszövődött! Nem volt az a nyáltenger, ami a hasonló könyvekben benne van…nem tudok nélküled élni stb…Annyira oda kellett figyelni majdnem minden egyes mondatra, mert mindnek jelentése van!!! És annyi minden lezáratlan maradt számomra!!!
A vége…pfff….Nem akarom elhinni!!! Így nem lehet vége…nem!!! Az elején nem tudtam kedvenc szereplőt avatni,de ahogy Peter és csapata belépett a színre!!! Na szóval az egész bagázst szerettem!!! Nem választok!!! Mindet imádtam…Sajnáltam Tornacipőt nagyon-nagyon…Azért tudni levő volt,hogy mindenki nem érhet célba. Ha a világvégéről volna szó, én mindenképp valami hasonlót tudnék elképzelni…Mert ki tudja?! Az ember túlont túl kíváncsi természet, és nincsenek korlátai…

22 hozzászólás
julcseee P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Ez egy tökéletesen kidolgozott disztópia kérem szépen.
De azért nem mondom hogy hamar „lecsúszott” ez a szűk 834 (!!!) oldal, pedig aztán nem ez volt életem leghosszabb regénye. Fogalmam sincs mire számitottam mikor elkezdtem olvasni, de az biztos, hogy nem erre. Ebben a regényben basszus belesűritett az iró egy legalább 6 részes sorozatot, annyi minden történik benne, és ez még csak az ELSŐ rész!!
Stephen King szokott ilyen hosszú regényeket irni, akit egyébként imádok, de nála szinte mindig az van, hogy a bevezetés, legalább a regény fele arról szól, hogy az iró megismertet minket a főszereplővel, és elég lassan indul be. Na itt nem ez történik. Bár itt is van bevezetés, itt is azzal indul hogy megtudjuk hogyan is lett tulajdonképpen ez a spoiler, és mégsem éreztem bevezetésnek, vagy lassúnak. Én tényleg úgy éreztem magam, mintha 6 könyvnyi történés lenne besűritve egy regénybe.
Ami kevésbé tetszett az talán az, hogy nem igazán tudtam egyik főszereplővel sem azonosulni, és egyik főszereplőt sem igazán megszeretni, megkedvelni. Talán csak Amyt, vagy Petert, de mégsem annyira, amennyire a kedvenc könyveim főszereplőivel szoktam szimptizálni.
A folytatással azért várok még egy picit, mert ez most kicsit sok volt :D De biztosan sort fogok rá keriteni, és nagyon remélem hogy a harmadik rész is jön hamarosan! :)


Népszerű idézetek

dióda>!

Egy férfi boldogan meghal a barátjáért, de a nőért… a nőért élni akar.

707. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Curtis Vorhees (Vor)
Szelén>!

Én mindig azt mondom, nem az számít, hogy néz ki az ember, hanem az, ahogy másokkal viselkedik.

373. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elton
tessa64>!

A bátorság nem nehéz, amikor az alternatíva az, hogy megölnek. A remény a nehéz.

815. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · remény · Theo Jaxon
mandarina>!

Mielőtt a Sehonnan Jött Lány lett belőle, aki csak úgy besétált, az első és utolsó és egyetlen, aki ezer évig élt, mindössze egy Amy nevű iowai kislány volt, Amy Harper Bellafonte.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Amy Harper Bellafonte
Margarita>!

Egy baba… a puszta létezésével megkövetelte, hogy az ember higgyen a jövőben, amelyben ő kúszik, mászik és él majd. Egy baba az egy darab idő; egy ígéret, amit az ember tett, és a világ tett az embernek. Egy baba a létező legrégebbi egyezség volt a világgal arra, hogy az életet folytatni kell.

497. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mausami Patal
4 hozzászólás
Lex>!

Gyorsan történt. Harminckét perc kellett ahhoz, hogy elpusztuljon egy világ, és megszülessen egy másik.

224. oldal

Blissenobiarella>!

Megértette, hogy a gyász olyan hely, ahová az ember egyedül megy. Olyan, mint egy ajtók nélküli szoba, és az, ami ott történik, meg mindaz a harag és fájdalom, amit az ember érez, arra való, hogy ott is maradjon, senki másnak semmi köze hozzá.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sara Fisher
Márk_2011>!

Megértette, hogy a gyász olyan hely, ahová az ember egyedül megy.

mrsp>!

Azt hiszem, csodálatos, ha valakinek annyira hiányzunk, amennyire ő hiányzik nekem.

776. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lacey Antoinette Kudoto
Niitaa P>!

Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok?

400. oldal


A sorozat következő kötete

A szabadulás sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Benjamin Percy: Vörös hold
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Peter Clines: 14
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Stephen King: Az Intézet
Stephen King: Végítélet
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór