88. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​szabadulás (A szabadulás 1.) 661 csillagozás

Justin Cronin: A szabadulás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Rákbeteg ​felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2018
834 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632666228 · Fordította: Baló András Márton, Pék Zoltán
>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
834 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661650 · Fordította: Baló András Márton, Pék Zoltán

Enciklopédia 73

Szereplők népszerűség szerint

Amy Harper Bellafonte · Brad Wolgast · Alicia Donadio · Peter Jaxon · Michael Fisher (Páka) · Anthony Lloyd Carter · Mausami Patal · Hollis Wilson · Lawrence Grey · Sara Fisher · Theo Jaxon · Arlo Wilson · Bill Reynolds · Caleb Jones · Curtis Vorhees (Vor) · Derrick G. Paulson · Dr. Jonas Abbott Lear · Elton · Ida Jaxon (A Néni) · Jeanette Bellafonte · Lacey Antoinette Kudoto · Lucius Greer · Phil Doyle · Richards · Sanjay Patal · Sykes ezredes

Helyszínek népszerűség szerint

Iowa


Kedvencelte 206

Most olvassa 64

Várólistára tette 634

Kívánságlistára tette 498

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Huh… megszenvedtem ezzel a könyvvel rendesen, azt hittem, soha nem érek a végére. Konkrétan nem is az oldalszámmal volt gondom, hanem azzal, hogy nem igazán tudtam a történetre maximálisan ráhangolódni. Több alkalommal félbehagytam az olvasást, muszáj volt más témájú könyveket is kézbe vennem, mert most ez a fajta posztapokaliptikus világ nem tudott magába szippantani.
Amy és a Tizenkettő megteremtésének történetét még érdekesnek is tartottam, de az utána következő rész egyáltalán nem kötött le. Annyi off jelentéktelen szereplő volt a könyvben, hogy azt sem tudtam ki kicsoda. Amikor Amy ismét megjelent, újból rá tudtam hangolódni a sztorira, illetve a Menedékben játszódó jeleneteket is kifejezetten izgalmasnak tartottam, de összessegében nem mondanám, hogy A szabadulás a kedvenc könyveim közé fog tartozni.
Talán, ha az életem más periódusában olvastam volna a könyvet, elképzelhető, hogy más véleménnyel lennék róla. Nem tudom.
A véleményeket olvasgatva gondolkoztam azon, hogy megírjam-e a gondolataimat vagy sem; nem szívesen rondítok bele a sok pozitív értékelésbe, de aztán nem hagytam magam befolyásolni. Mivel volt már arra példa, hogy egy sorozat első része nem igazán nyerte el a tetszésem, míg a folytatása igen, elképzelhető, hogy el fogom olvasni a trilógia többi részét is, de nem most.

12 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Justin Cronin: A szabadulás

Ez elképesztően jó volt!
Cseppet sem tucatsztori jellegű disztópia, eredeti ötletekkel, eseménydús és fordulatos cselekménnyel – egy percig sem unatkoztam az olvasás közben, ez kérem egy 834 oldalnyi tömör olvasási élmény.
Tetszett, hogy nem „in medias res” indult a történet, hanem – a hasonló témájú könyvekkel ellentétben – a kezdetektől indulunk, alapos és izgalmas történetvezetéssel, egyfajta „intro” gyanánt megismerjük az apokalipszishez vezető utat, mi is vezetett a világvégéhez, hogyan jutottunk el odáig, ahol a tulajdonképpeni sztori kezdődik.
Számtalan szálon futó, tucatnyi szereplőt felvonultató történet, izgalmas és érdekes is egyben – érdemes elolvasni!

9 hozzászólás
Riszperidon P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Jájj baccikuli, hogy én mekkorát szenvedtem ezzel a könyvvel….
Pedig egy januári, fagyos napon nagyon szépen indult a viszonyunk, túl szépen is. Be kell valljam, én valami miatt ódzkodom az 500 oldalnál hosszabb könyvektől, és sokszor meg is járom velük. Lehet a hozzáállásomon is javítani kell, de oda se neki, mert ennek a könyvnek az első 250 oldalát alig bírtam letenni. Nagyon szimpatikus volt Amy is, de főleg a nyomozó, Wolgast. Izgultam, drukkoltam, olvastam, olvastam. Aztán egyszer csak éles váltás, bumm, pár száz év, és posztapokalipszis, tök új szereplők nanemááááár! Innentől indult a durván 5 hónapos kálváriánk. Egyszerűen senkit, de szó szerint senkit nem tudtam megszeretni az újak közül. Elhullott jó pár, de csak egy vállrándítással olvastam tovább, jól van, haladjunk. Nem, hazudok, egyetlen szereplő volt, akit szívből sajnáltam a regény második felében, Mausék spoiler.
A végén pedig olyan abszurd dolgokba csapott át, hogy már csak fogtam a fejem, sőt, sokszor röhögtem kínomban, kb. már vártam azt is, hogy Jézust is feltámasztják noch einmal. Persze, oké, fantasy, könyv, akármi lehetséges, és nem is egy valós világban járunk, de attól úgy gondolom, itt is kell legyen egy határ.
Szóval nem, sajnos nagyon nem voltunk jóban. :/ Ennek ellenére nyitott vagyok a második részre. Rövidebb, bízom benne, hogy ott nem Ádámtól és Évától kezdik levezetni a szereplők élettörténetét.

35 hozzászólás
Lanore P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Az írót, Justin Cronint arra kérte kislánya, hogy írjon egy könyvet, amelyben egy lány megmenti a világot. Cronin szót fogadott, és olyan fantasztikus történetet rittyentett, ami örök kedvencemmé vált!! Hihetetlenül jó könyv, ha lehetne, adnék még rá legalább 10 csillagot! Hiába elrettentő a mérete/oldalszáma, számomra letehetetlen volt. Nem voltak benne unalmas, vagy felesleges részek, le a kalappal az író előtt, hogy ilyen fantáziával rendelkezik… nincs kertelés, nincs kecmec, nincs lightos vámpírsztori. Van viszont csavaros, meglepetésekkel teli történet, amelyben minden mindennel összefügg, és évtizedeken keresztül követhetjük nyomon, hogy mire képesek az emberek… a könyv az USA-ban játszódik, ahol tudósok egy csoportja újfajta vírust hoz létre, azzal a céllal, hogy erősítsék az emberi szervezetet, ellenállóbbá tegyék azt, sőt, szinte a halhatatlanságig akarják fokozni az eredményt. Ahogy az a kísérleteknél lenni szokott, itt is szükség volt tesztalanyokra, akik ebben az esetben halálraítélt börtönlakók, szám szerint tizenketten. Igen, jól gondoljátok, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó… a tizenkét szörnyszülött elszabadult, és így jött el a világvége. A 900 oldalnyi csoda alatt olyan szereplőket ismerhettem meg, akik a szívemhez nőttek, és sosem fogom elfelejteni őket… Wolgast, Amy és Peter lettek a kedvenceim, végigizgultam velük az egészet, és szorítottam nekik a túlélésért, láttam magam előtt a küzdelmeket, az érzelmeket, mindent, néha levegőt sem mertem venni… a borítótól kezdve az utolsó betűig nagyszerű élmény volt, az egész atmoszférája, hangulata lenyűgözött! (Apropó, hogy lehet ilyen körömrágós/falhozcsapós mondattal befejezni?!?)
A fülszöveg egyébként nem sikerült valami jól, mert bár a szűk lényeget összefoglalja, ennél azért sokkal többről szól a könyv. Ez a történet indított el a disztópia-imádat rögös útján, ezúton is köszönöm Cronin-nak! :)
Update: most olvasom harmadszor, és azt kell mondjam, elképesztő, hogy még mindig tudok rajta izgulni, még mindig tartogat meglepetéseket, és még mindig folynak a könnyeim egy-egy résznél… kell nekem ez az élmény, kell Cronin, kell Amy, és kell a Szabadulás. Pont.

15 hozzászólás
Niitaa P>!
Justin Cronin: A szabadulás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/11/justin-cronin-s…

"Mindig is meghatározó olvasmány marad a számomra. Biztos vagyok benne, hogy nekem sokkal többet adott, mint a legtöbb olvasónak, csupán a saját életemre kivetített apró kis mozzanat miatt is. De ha ezen túlnézek, akkor is egy minden ízében tökéletesen kidolgozott regényt látok.
A disztópiák királya A szabadulás sorozat! Az anyakirálynő! A mindenség! Az Egy mind fölött! Hogy egyik kedvenc kifejezésemmel éljek: tömör gyönyör! A több, mint 800 oldalával nem minősül éppen utazókönyvnek, mégis képtelenség lenne elindulni nélküle bárhova is. Az olvasót bevonzza és maga is ott van a karakterek mellett. Velük együtt küzd, harcol azért, hogy egy jobb hely legyen a Föld.
A legfőképp azt szeretem Justin Cronin könyvében, hogy a teljes regény logikusan felépített. Látjuk, honnan indultunk, hová tartunk, s az egyes döntések, milyen következményekkel járnak. Nem egy lányregény. Vannak veszteségek, minden oldalon. De pont ettől lesz igazán hiteles a kategóriáját tekintve.
Ha igazi disztópiát akarsz olvasni, akkor ne habozz kézbe venni ezt az akcióval telt történetet. De vigyázz vele: ha éjjel, az álmodban egy koszos konyhában találod magad, veled szemben egy füstöt köpő kövér nővel, akkor is jusson eszedbe a Sehonnan Jött Lány szeme. Mert csak ő lehet a te szabadulásod kulcsa!"

*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*|*

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MÉG EGYSZER @nikkytikky ! ♥♥♥

7 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Justin Cronin: A szabadulás

El se hiszem, hogy végeztem ezzel a könyvvel! Egyrészt nagyon izgalmasnak találtam, de emellett csak nagyon lassan tudtam haladni benne, mert nagyon hosszú és apróbetűs. Annyi cselekmény volt benne, hogy sokszor nem bírtam tovább olvasni, le kellett raknom, hogy megemésszem az olvasottakat, ugyanakkkor olyan izgalmas volt, hogy alig vártam, hogy folytathassam. Szóval elég ellentétes érzéseket váltott ki belőlem.
Amyn nem tudok, nem lehet kiigazodni. Annyira szeretnék a személyiségébe, a gondolataiba belelátni, de ha szól is pár szót, akkor is olyan ködösen fogalmaz, hogy nem lehet érteni őt. Az már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy ő lesz a Megoldás, de hosszú út vár még rájuk addig, míg végleg megpihenhetnek.
Az Író olyan jól, aprólékosan kidolgozta a többi szereplőt is, hogy a következő kötetben már jó barátokként fogom köszönteni őket. Valamiért Theot sikerült talán a leginkább megkedvelnem a többiek közül, valamint Alicia-t. Annyira aggódtam végig mindkettejükért. De persze nem csak értük, hanem a többiekért is, mindenkiért.
Várom már, hogy olvashassam a következő részt, de most tartok egy nagy szünetet, hogy ezt a kötetet megemésszem.

tmezo P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Ez elképesztő volt! Eseménydús, meglepetésekkel teli, ámulatba ejtő, jól felépített történet. Ez aztán ki lett találva!
Nekem egy kicsit sem szokványos gyilkos vírusos, kihaló emberiséges sztori. Szerintem ez több annál, de hogy mitől, azt nehéz megmondani. El kell olvasni!

27 hozzászólás
Ibanez P>!
Justin Cronin: A szabadulás

Jó régen megszereztem már ennek a sorozatnak az első részét, majd úgy döntöttem, ez tuti tetszeni fog, így beszereztem a másodikat és sok időbe telt, hogy a harmadik is hozzácsapódjék, végül 2019 végén sikerült is egy cserével megoldani a dolgokat, így dörzsölhettem a kezeim, hogy majd olvassam… aztán a 2020 úgy elszállt, hogy nem fért már be a teljes három kötet, az idei tavaszra terveztem be, egymás után (vagy apró kihagyással).

No de a könyv. Huh, de élveztem! Vééééégre ismét egy olyan disztópia, ahol nem szerelmi háromszögekkel és 16 éves főhősnők siránkozásaival telnek meg a lapok! Az első három fejezet egyhuzamban elsuhant, izgalmas, pörgős, denevérektől vett vírus – hoh, mi sem lehetne aktuálisabb manapság, ugye? –, sok-sok szereplő és egy nagyon Végítélet-hangulat (az álmok, „suttogások” – hit? révén is). A negyedik kötetnél, ahol száz évvel későbbre kerülünk, picit leült a történet, meg kellett ismerni a kolóniát és az ott élőket, voltak felesleges oldalak, de nem tartott sokáig, Amy felbukkanásával ismét lendületet kapott a sztori és utána meg sem állt.

Igazából egy-két apró logikátlanság hagyott bennem fura érzéseket a kötet olvasása közben spoiler. Végig sejtelmes Amy és a vírus miatt, az első könyv végén nagyon jó a felvázolt lehetőség spoiler.

Aki szerette a Végítéletet és a Razorland-trilógiát, az ezt se hagyja ki! Napokon belül én is folytatom :-D

Panna>!
Justin Cronin: A szabadulás

Minden dísztópia alapköve!
Ilyen színvonalúnak kellene lennie minden hasonló könyvnek.
Hiába az a rengeteg oldal kis betűkkel…Izgalmas,fordulatos,cselekmény dús.Egy percig se unatkoztam.Sőt!!! Alig bírtam letenni…Az álmaimról ne is beszéljek…Mindig beleszövődött! Nem volt az a nyáltenger, ami a hasonló könyvekben benne van…nem tudok nélküled élni stb…Annyira oda kellett figyelni majdnem minden egyes mondatra, mert mindnek jelentése van!!! És annyi minden lezáratlan maradt számomra!!!
A vége…pfff….Nem akarom elhinni!!! Így nem lehet vége…nem!!! Az elején nem tudtam kedvenc szereplőt avatni,de ahogy Peter és csapata belépett a színre!!! Na szóval az egész bagázst szerettem!!! Nem választok!!! Mindet imádtam…Sajnáltam Tornacipőt nagyon-nagyon…Azért tudni levő volt,hogy mindenki nem érhet célba. Ha a világvégéről volna szó, én mindenképp valami hasonlót tudnék elképzelni…Mert ki tudja?! Az ember túlont túl kíváncsi természet, és nincsenek korlátai…

22 hozzászólás
Mazsidrazsi>!
Justin Cronin: A szabadulás

Elképesztő volt ez a tömény 834 oldalnyi utazás, rettegés, kaland, izgulás, idegeskedés, reménykedés, lúdbőrzés, gyomorgörcs és a felfokozott szívdobogás.
Eleinte nem tudtam hova tenni a könyvet. Jó, oké, pár szereplő feltűnik, alakulgat a sorsuk, felépítődik előttünk a személyiségük. Nagyon zavart az, hogy korban nem tudtam elhelyezni, hogy most akkor egy ’80-as évekbeli sztorinál vagyunk, vagy a napjainkban, vagy úgy 200 évvel később. Sok volt először a sok szereplő is, képtelen voltam felfogni, hogy éppen kinél járunk, néha vissza kellett lapoznom, hogy mi van?! Aztán jött a fordulópont. Pontosan nem tudnám megnevezni, hogy melyik fejezetnél, hanyadik oldalon, de valami megváltozott. Kapkodtam a fejem, vert a szívem, mint egy kalitkába zárt kolibri, féltem, féltettem, rettegtem és vágytam. Vágytam, hogy jöjjön a rossz, robbanjon már fel az a bomba, mert ez egy totál katarzis előtti állapot. És a bomba felrobbant, a katarzis beteljesedett. Nem is egyszer, nem is kétszer. Végig mozgásban tartott a könyv, nem hagyta, hogy felhagyjak egy percre is a rettegéssel és ezzel a beteges vággyal, hogy hahó, hol vannak ezek a lények?! Voltak részek, amik kifejezetten durvák voltak lelkileg, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Igen, tele volt nyomasztó részekkel, de hihető volt. A vírustól kezdve a Kolóniákig minden. Elhittem, hogy 100 év múlva, ilyen élethelyzetekben is lesz rák, meg egyéb mai betegségek. Egy momentumába se tudok belekötni a könyvnek, csak az író fejére tudok koppantani, hogy ejnye ezekért a fejezet-befejezésekért, és a kínzóan fájdalmas váltott szemszögért! De komolyan, ez már felért egy gyilkossággal!
Maga a történet is ledöbbentett. Elképesztő volt, ahogy a szálak egybefonódtak, vártál valami eseményt, és teljesen más fordulat állt be, ami még a legrosszabb álmaidban se fordult volna meg a fejedben. Imádtam a pici utalásokat, a szereplők közti kapcsolat-szálakat, és a kapcsolatok mivoltát.
A szereplők…. Annyi volt, hogy mindet meg se tudtam volna jegyezni. Változtak, eltűntek, felbukkantak, éltek, lüktettek a lapokon.
Amy egy hatalmas rejtély még mindig. Wolgast és Peter egy kicsit összefonódik a fejemben. Lacey nővér pedig…*sóhaj*. Theo és Maus kicsit furcsák nekem, Hollis és Sara kedvesek a szívemnek. Lisht és Michael-t annyira megkedveltem! Lapról-lapra bontakoztak ki előttünk, értettük meg őket, láttuk minden rezdülésüket a személyiségükben.
Az író képes volt elrejteni előlünk bizonyos információkat, rejtélyes utalásai voltak, és homályos jelenetek, főleg a végén! Amit és ahogyan ő ezt kitalálta, arra nincsenek jelenleg szavaim. Olyan precízen felépített regény, ami képes nagyon mély nyomot hagyni benned. Érezni rajta, hogy tudatosan van átgondolva, hogy minden egyes betűnek célja lesz a későbbiekben.
Egyet mondhatok: ettől a történettől nem szabadulsz egykönnyen!

@Lanore, ajánlanék két számot, ami végigkísérte az olvasásomat :D
http://www.youtube.com/watch…
http://www.youtube.com/watch…

17 hozzászólás

Népszerű idézetek

dióda>!

Egy férfi boldogan meghal a barátjáért, de a nőért… a nőért élni akar.

707. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Curtis Vorhees (Vor)
Szelén>!

Én mindig azt mondom, nem az számít, hogy néz ki az ember, hanem az, ahogy másokkal viselkedik.

373. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elton
tessa64>!

A bátorság nem nehéz, amikor az alternatíva az, hogy megölnek. A remény a nehéz.

815. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · remény · Theo Jaxon
mandarina>!

Mielőtt a Sehonnan Jött Lány lett belőle, aki csak úgy besétált, az első és utolsó és egyetlen, aki ezer évig élt, mindössze egy Amy nevű iowai kislány volt, Amy Harper Bellafonte.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Amy Harper Bellafonte
Margarita>!

Egy baba… a puszta létezésével megkövetelte, hogy az ember higgyen a jövőben, amelyben ő kúszik, mászik és él majd. Egy baba az egy darab idő; egy ígéret, amit az ember tett, és a világ tett az embernek. Egy baba a létező legrégebbi egyezség volt a világgal arra, hogy az életet folytatni kell.

497. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mausami Patal
4 hozzászólás
Lex >!

Gyorsan történt. Harminckét perc kellett ahhoz, hogy elpusztuljon egy világ, és megszülessen egy másik.

224. oldal

Blissenobiarella>!

Megértette, hogy a gyász olyan hely, ahová az ember egyedül megy. Olyan, mint egy ajtók nélküli szoba, és az, ami ott történik, meg mindaz a harag és fájdalom, amit az ember érez, arra való, hogy ott is maradjon, senki másnak semmi köze hozzá.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sara Fisher
Niitaa P>!

Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok? Ki vagyok?

400. oldal

mrsp >!

Azt hiszem, csodálatos, ha valakinek annyira hiányzunk, amennyire ő hiányzik nekem.

776. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lacey Antoinette Kudoto
mrsp>!

– (…) a dolgok gyakran pont akkor bukkannak fel, amikor az embernek szüksége lesz rájuk (…)

355. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elton

A sorozat következő kötete

A szabadulás sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Benjamin Percy: Vörös hold
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Peter Clines: 14
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Stephen King: Éjszakai műszak
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Neil Gaiman: Amerikai istenek