☘ Külső:
Zöld, szuperzöld. Kívül-belül. Ha valakinek nem tetszik ez a szín, annak gondjai lesznek a játékkal. :D Viccet félretéve: mind borító, mind belső illusztrációk terén nálam az első helyen szerepel a White Wolf / Onyx Path kötetei között. Pompásan eltalálták a szimbolikát.
☘ Világ/Rendszer:
2007-ben jelent meg a World of Darkness szerepjáték megújított változatához mint a tündérekkel foglalkozó játékvonal (közös alaprendszer és világ, de lényenként eltérő a játékstílus), ám elődjéhez, a Changeling: the Dreaminghez képest egyáltalán nem a kedves, bűbájos, barokk freskók hangulatát idéző gyerekmesés, cukimanós oldalát ragadja meg az elcserélteknek (ami kissé ki is lógott a Sötétség világának többi tagja közül). Hanem a Grimm mesék eredetijéhez nyúlik vissza, és bizarr, elborult, emberinek távolról sem mondható, sötét, gyakran erőszakos, valóban rémisztő lényekként festi le a Másokat. Mindeközben pedig áthatja az egészet a varázslat, a földi törvényeknek be nem hódoló, szabadjára engedett képzelet. Hűen visszaadja az alcímet a hangulat: Game of Beautiful Madness (A gyönyörű őrület játéka).
A játékosok olyan személyeket alakítanak, akiket valamilyen tündérféleség (vagy annak egy csatlósa/szolgája) elrabolt, hogy rabjává tegye és a saját képére formálja. Minderről azonban alig tudnak, mert egy hasonmást raknak az illető helyére – nem csak csecsemőt, hanem felnőtt embert is simán lemásolnak, és az utánozni fogja a korábbi életét. Néhány furcsa hiányossággal, de amennyire tompák és közönyösek a Sötétség világán az egyszerű halandók, alig tűnik fel nekik… Az elrabolt személy pedig – általában már miután átesett a durva testátalakító, elmetorzító, lélekfacsaró beavatkozásokon – valahogy megszökik, s visszajut a földi világba. Ami azonban, hozzá hasonlóan, nagyon más lett. Odaát ugyanis eltérően telik az idő. Lehet, hogy nemzedékek váltották azóta egymást, de lehet, hogy ő öregedett évtizedeket, és csak pár perccel elrablása után keveredik vissza. Visszailleszkedése a „normális” társadalomba, illetve az elcseréltekkel való kapcsolatok adják a fő mozgatórúgóit új életének – meg Rabtartói elől való menekülés. Elveszettek egy elcseszett világban.
Nyelvezet terén némileg merít mesés elődjétől, itt is Glamour (Káprázat) a különleges képességek hajtóereje, itt is kith a „fajta” – ám ezzel vége is a hasonlóságoknak. A karakterek nem az Álomba (The Dreaming) lépnek át a hétköznapi valóságból, hogy megőrizzék a varázslatba vetett hitüket, hanem a véres sebeket, torzulásokat és tébolyt keltő Sövényen (Hedge) átverekedve jutnak vissza a kegyetlen fogságból az otthonuknak vélt helyre, és kínkeservvel igyekeznek megőrizni józanságukat (Clarity). Egy Káprázatból szőtt Maszk rejti tündérábrázatukat (fae mien) a halandók elől. Szerződések (contracts), egyezségek (pledges), fogadalmak (vows) és eskük (oaths) szabályozzák hatalmukat – de akár további tabukkal, rontásokkal (bane), gyarlóságokkal (frailty), átkokkal és áldásokkal lehet még kötöttebbé tenni a játékosok kezét.
☘ Játékélmény:
Eddig egyszer sikerült mesélnem: a The Fear-Maker's Promise / Félelmesztő ígérete címet viselő hivatalos modult, ami szerintem remek kezdőbarát modul a paraván mindkét felén ülőknek. Imádtam benne a lélektani veszedelem és szörnyhorror adta hangulatot, a népmesei toposzok bizarr kiforgatását, a rejtélyeket, a hétköznapitól való idegenkedés és a varázslatra csodálkozás különös egyvelegét, a különleges képességeket, az Udvarok politikai játszmáit, a mellőzött hősök és a traumájukból erőt kovácsoló túlélők küzdelmét.
Mi van az alapkönyvön túl? Először öt kiegészítővel kezdték a négy évszak Udvaraihoz egy-egy könyvvel + a Valódi Tündérekről szóló Equinox Roaddal, aztán kibővült a készlet még két újabb Udvar (Alkony és Hajnal) kötetével, az említett meséhez írt folytatással, valamint a varázstárgyakkal kereskedő, Gaiman Csillagporát idéző Goblin Markettel (Manópiac).
2012-ben közösségileg összekalapoztak egy viktoriánus változatra (Victorian Lost), majd 2019-ben megjelent egy második kiadása is (a többi játékhoz hasonlóan), szintén közösségi támogatás útján.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne kalandozni egyet Csodaországban, de a McGee-félében (link). De akár az Elveszett lány (Lost Girl) tévésorozat vagy a Csellengő gyerekek kisregényciklus rajongói is megtalálhatják benne számításaikat.