Más ​bőrében 64 csillagozás

Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

1944, Németország. A szövetségesek pilótái már uralják a légteret, ám az ellenséges vonalak mögé még mindig nagyon kockázatos behatolni. A két fiatal brit felderítő repülőgépét is találat éri, de sikerül katapultálniuk. A nyomkövető kutyák csaknem beérik őket, amikor felugranak egy német vonatra, amely fizikailag vagy pszichésen sérült tiszteket szállít. Már német egyenruhában érkeznek meg a titkos katonai kórház pszichiátriai részlegébe. James az elektrosokk-kezelések és a kísérleti gyógyszerek hatására egyre mélyülő apátiába süllyed, miközben Bryan menekülési terveket kovácsol. Kiderül, hogy rajtuk kívül is akadnak szimulánsok a kórházban, s épp ők azok, akiktől a leginkább tartaniuk kell. Mert korántsem a lebukás az egyetlen halálos veszély, amivel szembe kell nézniük.
Évtizedeken átívelő izgalmas és felkavaró történet a Harmadik Birodalomban folytatott orvosi kísérletekről, a háború borzalmairól, cserbenhagyásról, barátságról és szerelemről.

Eredeti cím: Alfabethuset

Eredeti megjelenés éve: 1997

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2016
464 oldal · ISBN: 9789633244326 · Fordította: Sulyok Viktória
>!
Animus, Budapest, 2016
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244319 · Fordította: Sulyok Viktória

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Bryan Young · James Teasdale


Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vIVIv
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, hogy lehet nem fog tetszeni, de szerencsére nem így történt.
Maga a történet két részből áll, és azt kell, hogy mondjam mindkettő egyformán izgalmas. A könyv első felében részesei lehetünk Bryan és James felderítésnek indult, majd menekülés lett a vége című történetének ami által kikötnek egy németek kezében lévő pszichiátrián. Kezdve a menekülésükkel, ami nagyon necces volt és csoda, hogy már ott nem buktak le. Ugye James-nek van annyi előnye, hogy ő érti miről beszélnek a német tisztek, míg Bryan csak les mint hal a szatyorban. Kezdetben sérültnek adják magukat, nem beszélnek, végül eljutnak az intézethez. Na, amiket ott kell kiállniuk az azért nem semmi. És mint kiderül rajtuk kívül is vannak ott szimulánsok. Elektrosokk terápia, gyógyszerezés…és még rengeteg minden más is amit napi szinten el kell viselniük. Borzasztó volt olvasni ezeket a részeket. És közben pedig én mint olvasó lövésem sem volt, hogy innen hogy a fenében lehet lelépni. :S

A könyv második fele jópár évvel később játszódik és felbukkannak régi szimulánsok a múlt árnyai pedig bosszúért kiáltanak. Zseniális lett a könyv ezen része is, bőven volt min izgulni és azért valahol reménykedtem, hogy spoiler Rossz volt abbahagyni az olvasást pl alvás, munka miatt, mert végig azon kattogtam, hogy lemaradok valami fontosról. Őrült egy könyv volt. Brrrrr…de bármikor újraolvasnám. :)

>!
smetalin
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Van élet a Q-ügyosztály után is vagy előtt vagy közben….. szóval tud írni Jussi. Engem nagyon magával ragadott a történet amely tényleg nagyon összetett volt. Egy régi gyerekkori barátság, háború, elmegyógyintézet, gonoszság, düh és megannyi érzelem. Egy majdnem leélt élet más bőrében.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

5 hozzászólás
>!
mate55
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

A dán író egy olyan könyvvel képviselteti most magát, aminek stílusa és hangvétele nemhogy jellemző rá, de szinte majdnem hogy el is várja tőle azt az ember. Igaztalan általánosítás lenne ez, de egyúttal tény, hogy a rideg, szenvtelen hangvételű, morális és társadalmi dilemmákat sokszor kényelmetlen hatékonysággal boncolgató krimik, azok, amik leginkább ismertek tőle és e tekintetben ez a könyv valóban kilóg ebből a sorból. De ezt ne negatívumnak vegyük, mert igényes és hatásos történet ez, egy már körbejárt témáról, a háborúról, csak egy teljesen más megvilágításban. A második világháborúban valóban történtek megrendítő események, ugyanakkor elmondható, hogy ez a könyv nem erről szól. Félrevezető, hiszen egy háborús történettel hiteget, de ez csak a cselekmény alappillére. A két főszereplő tragikus históriája legkevésbé fegyverropogásról szól, sokkal inkább színlelésről, elmegyógyintézeti kezelésekről, az emberi kontroll határainak feszegetéseiről. A bűn és bűnhődéssé kerekedő történetet számtalan erkölcsi és az élettel kapcsolatos dilemmát hoz a felszínre. Végig követhetjük az emberi természet változásait, félelmeit, vágyait, buktatóit. Egyszerre szól életről, halálról, kegyetlenségről, bosszúról, de leginkább a szeretet barát iránti ragaszkodásról.

>!
PRicsmond
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Jussi Adler-Olsen az egyik kedvenc íróm, a Q-ügyosztály sorozata az egyik kedvenc sorozatom, így amikor elolvastam a fülszöveget és rádöbbentem, hogy ez egy különálló történet nagyon kíváncsi voltam, vajon Jussi milyen történetet ír ami nem ehhez a sorozathoz tartozik. Hát megütötte a szintet, nagyon izgalmas és fordulatos történetet kapunk tőle ismét. Aki háborús könyvre számít az csalódni fog igaz, hogy a második világháború idején játszódik egyrészt a történet, de ez inkább csak körítés. Miután Bryant és James lezuhan és bekerül a ABCházba ott indul a történet. Az elején tartottam tőle, hogy az egész sztori itt fog játszódni és csak a végén lesz szökés és emiatt talán el is laposodhat a történet. De nem, ismét mesterien szövi az író a szálakat és igazán csak a szökés után indul a történet be. Aztán kezdetét veszi a macska egér játék, a múlt titkainak felgöngyölítése. Az ellenfelek is igazán jó karakterek, kegyetlenek akikkel szemben csak ellenszenvet érezhet az ember és a végső leszámolás is elég drámaira sikeredett. Az elmegyógyintézet leírási igazán hátborzongató és a körülmények is remekül vetette papírra a Adler-Olsen a saját szeme által megtapasztalt körülményeket. Nem mondható skandináv kriminek mert angolok és németek a főszereplők, és nem is skandináv országban játszódik, viszont Jussi írói stílusa minden soron érződik, feszült, drámai, sodró lendületű, akcióban gazdag, és kegyetlen nekem csak a sok munka miatt húzódott el az olvasás, de a hosszú hétvégének hála csak faltam a fejezeteket. Mindenképpen ajánlom nem csak azoknak akik a Q-ügyosztály miatt szerették meg Jussit.

6 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Furcsa volt ez a könyv. Felépítésben két részből áll: az elsőben hőseink a második világháborúban élnek át egy csomó borzalmat, a másodikban pedig 1972-ben, éppen a müncheni olimpia alatt.
Az első részben kicsit megkavarodtam, James-t és Bryan-t egy csomószor összekevertem. Egyébként mintha egy világháborúban játszódó Száll a kakukk fészkére lenne. A második rész pörgősebb, izgalmas, de valahogy mégis elnagyoltnak tűnt.
Még egy pár szó a címről: nem értem, miért kellett megváltoztatni az eredetit, de a magyar cím nagyon találó lett, és lehet, hogy a németeknek többet mond az Ábécéház kifejezés, mint nekünk.
Mindenesetre azért, mert Jussi Adler-Olsen írta, senki ne számítson skandináv krimire, viszont egy nagyon korrekt krimibe oltott drámát kaphat az ember, pont olyan befejezéssel, ami kell, és még hihető is.

>!
Tigrincs P
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Ha nem az az írója, aki, nem biztos, hogy várólistás, könyvtári előjegyzéses, értesítéskor átvenni rohanós könyv lesz belőle. A II. világháborúnak éppen az az aspektusa visel meg legjobban, ami a Harmadik Birodalom gépezetének kegyetlen találékonyságait taglalja, és biztos vagyok abban, hogy egy hasonló témában írt thrillerként jegyzett történet, legyenek bár alapelemei helyenként valósak, nem tud rémisztőbb és sötétebb lenni a valóságnál.
Alapvetően jól megírt, az érdeklődést – és a rossz érzéseket, frusztrációt, izgalmat – végig fenntartó, lineáris időkezelésű könyv. Azon gondolkodom most, hogy miben ad többet az író krimijeihez képest, merthogy A 64-es betegnaplóban már láttunk az írótól hasonló koncepciót (történelmi tabló, információk adják a történet keretét), bennem leginkább az érzelmi-lelki történések, az emberi félelem és életösztön leírásai szóltak nagyok; összeségében nem tudom azt mondani, hogy ez csak egy thriller a sok közül, bár a második rész azért eléggé eltereli erről a figyelmet.
A fél csillag levonás egyfajta hiányérzetre reflektál. Nem igazán jött át számomra az, hogy miben különbözik a két főszereplő mindaddig, hogy egy bizonyos döntési helyzetben milyen választ adtak a szituációra – amíg sorsuk egybefonódott, néha azt sem tudtam, hogy melyik esemény kivel történik éppen. Bár ahogy leírom ezt, találok ebben a megoldásban is logikát.

>!
marcipáncica
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Kicsit furcsa volt ez a könyv nekem, ahogy a két része korban, hangulatban és stílusban is ennyire elütött egymástól valahogy nem passzolt össze, pedig maga az ötlet, hogy a cselekmény ennyire hosszan elnyúlt, évtizedeken keresztül elhúzódott egy magányos ember keserves tragédiája, és az őt kutató barátjának ennyi idő alatt kitartó nyomozása spoiler, sokkal jobban is működhetett volna, ha a két idősíkot összekötő szálak erősebben megjelennek.
A legnagyobb problémám a könyvben a karakterjellemzések teljes hiánya volt. Az elején, míg Bryan és James is relatív egyforma hangsúlyt kap a történetben, szinte teljesen felcserélhető a karakterük, ha nem biggyesztené oda a nevüket sosem derülne ki épp kinek a szemszögéből látjuk a dolgokat, semmilyen megkülönböztető személyiségjegyünk nincs – hiába két gyerekkori jó barát, azért ennyire talán csak nem egyforma a két személy. A továbbiakban is inkább csak a cselekmény jellege miatt határolódnak el élesebben a szereplők, minden mellékszereplő hasonlóan egysíkú, teljesen összeolvadnak, a negatív szereplők a legtipikusabb náci gazemberek, akiket el lehet képzelni, a többi felbukkanó szereplőt pedig semmi nem emeli ki az egybeolvadó tömegből. Sajnos sokszor éreztem azt, hogy hiába értem logikával, hogy a történtek drámaiak, a szereplők szenvedése ott van a sorokban, érzelmeket nem váltott ki belőlem, mivel semmilyen kapcsolatot nem sikerült a szereplőkkel elérnem több, mint 450 oldal alatt.
Másik gondom a cselekmény súlypontjainak elhelyezésével volt, néhol nagyon rosszul volt időzítve a történet, néhol leült, néhol kapkodott, de nem láttam az összefüggést, hogy milyen szisztéma szerint alakultak így a dolgok, nem igazán találta el, hogy hol kell az érdeklődést felkelteni, megtartani, vagy hol van lehetőség kicsit szusszanni.
Maga a történet amúgy egy nagyon korrekt kalandtörténet, ami szerintem filmen is kiválóan működne, sokszor olyan érzésem volt, mintha forgatókönyv-alapanyagot olvasnék. Az elmegyógyintézetben játszódó fejezetek kimondottan nyomasztó, hátborzongató hangulatot kaptak, a könyv legerősebb jeleneteinek zöme mind itt zajlott le – a epilógusban elmondottak szerint nem véletlenül. Bár messze ez a lassabb és eseménytelenebb fele a könyvnek, nekem sokkal jobban tetszett, ahogy Adler-Olsen megragadta mind Bryan, mind James kilátástalanságát, és az ebből kitörni vágyás küzdelmét, az élni akarást, ezt a lehetetlennek tűnő feladatot, miközben bemutatta az Ábécéházban zajló elképzelhetetlen borzalmak sorát, az sokkal ütősebb élményt adott, mint a folytatás kicsit sablonosnak érződő macska-egér harca. A második rész, mely a müncheni olimpiai idején tér vissza (majdnem) az eredeti helyszínre már elvesztette az összetartó atmoszféra erejét, a lóti-futi nyomozás néhol teljesen hiteltelen volt – túl sok véletlen alakította úgy a cselekményt, ahogy annak pont történnie kellett.
Nem rossz könyv, nem véletlen a 4 csillag, de érződik még, hogy ez egy korai mű (1997-es) az írótól, ahol még a stílusa sem csiszolódott le annyira, és még a történetvezetése sem működött olyan zökkenőmentesen, mint ahogy a későbbi írásaiban. A náci elmegyógyintézetes rész miatt már önmagában megérte elolvasni, illetve a kalandregényes nyomozás sem volt rossz, csak így egyben a kettő kicsit szétesett.

>!
Judit_Sike P
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Sajnos nem tetszett annyira, mint amennyire szerettem volna.
Az eleje tényleg izgalmas volt, viszont, amint bekerültek az intézetbe, azonnal elkezdett laposodni. És tény, hogy nagyon alapos, és hihetetlen részletes, és bemutatja szinte percről percre a szenvedést, és az összes létező kis dolgot, amit ki kellett bírni, át kellett élni a háborúban, a háború alatt. Viszont számomra elképesztő vontatott és unalmas lett. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de mikor már 100 oldal óta, csak arról olvastam, hogy egy szobában gondolkodnak, és nem történik semmi….

El kell ismerni, hogy rengeteg munka van a könyv mögött, rengeteg utánajárás, alaposság, és sorolhatnám, szóval ebből a szempontból öt csillag. Viszont élvezeti érték tekintetében nálam csak hármat kaphat.

>!
Zanit
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a kedvenc sorozatom írója mit tálal elém, ha nem a kedvenc sorozatomról van szó.
Sajnos csalódnom kellett. A könyv témája nem nekem való…
A második rész még úgy-ahogy, de az Ábécésházas rész kifejezetten untatott, bár lehet, hogy csak a hosszúsága miatt.
Hiányzott az a fajta humor, ami miatt a Q-ügyosztály egyből a kedvencem lett.
Nem hiszem, hogy bármikor is újraolvasnám ezt a könyvet, egyszerűen nem az én stílusom. :(


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Mintha egy láthatatlan karmester adott volna jelet: ahogy feltűntek az első gépek az égen, a földön megszólaltak a légvédelmi ágyúk.

10. oldal

>!
PRicsmond 

A bosszú az elvakultak tápláléka.

308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bosszú
>!
PRicsmond

A múltat soha nem fogja tudni kitörölni a lelkéből, nem szabadulhat az emlékeitől, az idő legfeljebb megfakítja őket.

>!
robinson P

Bárhogy is törte a fejét, mindig ugyanarra a logikus végkövetkeztetésre jutott.
Muszáj lesz tovább komédiázniuk.

49. oldal

>!
robinson P

– Izgalmasan hangzik. Szeretem a süteményeket és a titkokat is.

344. oldal

>!
PRicsmond

James úgy jellemezte a látási viszonyokat, hogy „pont olyan tiszták, mint egy Bartók-szimfónia”. Az ablaktörlőn és a gép orrán kívül semmit sem láttak.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Teasdale
>!
PRicsmond

Az, hogy a problémák csak azért vannak, hogy az ember megoldja őket.

175. oldal

>!
robinson P

Kröner alaposan végigmérte. A férje tartozékának látta, nem önállószemélynek. A csiszolatlan nyers modorát sokan nehezen bírták.

264. oldal

>!
TiszlaviczMarcsi I

Manfred Thieringer főorvost már kétszer berendelte magához a helyi körzetvezető, aki a berlini hatóságok képviseletében kézzelfogható eredményeket sürgetett. (…)
A főorvos előszeretettel idézte fel a figyelmeztetést a beosztottjai előtt, miközben a bajszát pödörgetve szemügyre vette a „nagyszerű” pácienseit, akik alig tudták megkülönböztetni a saját papucsukat a szomszédjukétól.
– A kezelés, az kezelés – jelentette ki.

116. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Dan Wells: Szellemváros
Madeleine Roux: Asylum – A bolyongó lélek
Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben
David Mitchell: Felhőatlasz
Kate Morton: Titkok őrzője
Mario Puzo: A szicíliai
Robert Harris: Führer-nap
Robert Ludlum: Vaskoporsó
Jan de Hartog: Stella