Határtalanul (A Q-ügyosztály esetei 6.) 218 csillagozás

Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Carl Mørckt a döglött aktákat kezelő Q-ügyosztály főnökét reggeli szunyókálásában zavarja meg a Bornholm szigetéről érkező telefonhívás. Kollégája egy tizenhét éves ügy részleteit kívánja megosztani vele. Mørck hallani sem akar az új feladatról, amit rá akarnak sózni, s rövid úton le is rázza a kéretlen hívót. Ám csak pár óra telik el, s egy abszolút váratlan fordulat úgy feldühíti Carl önfejű asszisztensét, Rosét, hogy nincs mit tenni: az ügyosztály akcióba lép. A távoli dán szigeten több mint másfél évtizede eltűnt egy életvidám, fiatal nő, akit azután egy fán lógva találtak meg. A nyomozás szálai egy furcsa, napimádó szektához vezetnek. Mørcknek és segítőinek Rosénak, Assadnak és az újonc Gordonnak egy egész gyilkosságsorozatot kell felderíteniük, miközben egy ördögi manipulátor mindent megtesz, hogy eltakarítsa őket az útból.

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus

>!
Animus, Budapest, 2015
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242643 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
Animus, Budapest, 2015
464 oldal · ISBN: 9789633242643 · Fordította: Dobosi Beáta

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Hafez al-Assad · Carl Mørck · Rose Knudsen · Atú Abansamas Dumuzi (Frank Brennan) · Christian Habersaat · Pirjo Abansamas Dumuzi

Helyszínek népszerűség szerint

Bornholm · Dánia


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Még mindig erősen küzdök a „sorozat sokadik része” szindrómával, a főszereplők karakterei már nem nyújtják ugyanazt a friss élményt, a humoruk kissé megkopott, a magánéletük terén ugyanazokat a köröket futjuk, időtlen idők óta várok arra, hogy Carl Mørck, a nem éppen munkamániás nyomozó tartós érdeklődést ébresszen a női nem bármely képviselőjében, és társa, Assad végre megtanuljon dánul.
A bűnesethez kapcsolódó történet is erőtlen, elnyújtott, hosszadalmas, nem rengeti meg annyira Skandinávia egét, ahogy a szerzőtől eddig megszokhattuk, pedig nagyon szeretném újra átélni azt a lelkesedést, amit a Q-ügyosztály első négy esetének megoldása során tapasztaltam. Nem adom fel, bízom Jussi Adler-Olsenben és a következő részben, a Szelfikben.

9 hozzászólás
Bla I>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

A Q-ügyosztály 6. esete sem mindennapi történet. Már az első eset után kedvencemmé vált Carl és csapata: Assad és Rose. Az író a konkrét sikeres történetekbe ágyazva egyre többet mond el magánéletükről is, s jómagam szurkolok, hogy az is sikerüljön, mert megérdemlik. Különböző egyéniségek, de végletesen elkötelezettek az igazság iránt. Ez a ma már nem mindenütt fellelhető és jellemző nagyfokú önfeláldozó lojalitás a rendőri hivatás alapja is. Kicsit úgy érzem Carl és csapata irodalmi példa, de annak viszont kitűnő. Ez a regény sem marad el semmiben a korábbi színvonaltól, sőt. A történet csavarjai jó néhány meglepetést rejtenek…
Krimikedvelőknek maradéktalanul ajánlom!

Kókuszka>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Jussi Adler-Olsen zseniális stílus és történetvezetés nagy mestere. Most sem kellett csalódnom, bár szerintem kissé lassan halad előre a történet. Túl hosszúra sikeredett, volt egy-két mellékszál, ami kimaradhatott volna. Ennek ellenére izgalmakban bővelkedett, ügyesen terelgette olvasóit. A napimádó szekta, annak vezetője és főleg Pirjo érdekes, különös szál. Carl, Assad, Rose és Gordon csapatmunkája révén egy bravúros nyomozásnak lehetünk részesei.

tmezo P>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Ezt a részt sem érzem kimagaslónak, vagy éppen izgalmasnak. Nem pörgött, lassan csordogált, mentek a találgatások, a kutakodás a sok-sok évvel ezelőtti eset után. Azt sajnos hamar összerakja az olvasó, hogy mi az indok, miért halt meg egy fiatal lány 17 évvel korábban, az elkövető viszont titokban maradt egész a végéig.
A nyomozás mellett fut egy másik szál, ami megint érdekesebbnek bizonyult. Napimádók csoportja, és azon belül is egy nő, aki mindenre képes egy férfi figyelméért.
Nem mondok újdonságot, ha azt írom, kapcsolódnak egymáshoz a szálak.
Assad-Carl humorosnak szánt párbeszédei ebben a részben megint csak erőlködésnek tűntek. Nem esett jól egyik poén sem, viszont az nagyon pozitív, hogy Assad körül megint felbukkant némi titok.
Kaptuk egy kis fejleményt a szögbelövős esetből is, ami megint felbolygatta Carl lelkivilágát.

Nefi P>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Rettenetesen szenvedtem a mások által nagyon jóra értékelt könyvvel… Nem akart ez engem valahogy sehogy sem magával ragadni, kb. 2-3 hónapig olvastam. Lila volt ez most nekem nagyon… a sztori is, a szereplők is, valahogy az egész.

De időközben megérkezett az új rész, beszerzem majd és remélem visszaállunk az eredeti koncepcióra… azaz nyomozunk :))))

8 hozzászólás
Hellena P>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2021/03/jussi-adle…

Atyaég, de hiányoztatok! Erre mindig akkor jövök rá, amikor egy kicsit hanyagolom a sorozatot – na nem azért, mert unom, szó sincs róla –, aztán amikor megint előveszem, jön a fangirling.

Arra ugyan még mindig nem sikerült rájönnöm, hogy miért ez a címe, de ez a legkevésbé sem zavar, kárpótolt érte a tartalom.
Ebben a részben egy hihetetlenül lassú, döcögős, egyáltalán semmi értelmet és eredményt nem mutató nyomozásról olvashatunk; körülbelül a történet feléig hőseink minden megkérdezettől csak olyan választ kapnak, amit már eddig is tudtak, ha egyáltalán kommunikálnak velük. Nem túl biztató. Aztán szép lassan jönnek az új információmorzsák, az ember meg már a haját tépi, hogy miért nem haladnak.

Mert ugyebár, ahogy lenni szokott, látjuk a másik szálat is; ezúttal azét az emberét, akik nyomozóink keresnek, akiről úgy gondolják, az elkövető lehet. Az olvasónak viszont e szál ismeretében egy kicsit más elképzelése van arról, hogy ki lehet az. Mondhatom, rendesen meg is vezetett vele Jussi. A végkifejletre egyáltalán nem számítottam, arra sem, hogy így fog pörögni minden, illetve hogy ilyen egyszerűen elvarródnak a szálak. Kicsit a Fácángyilkosokra emlékeztet a befejezés; kiderül, ki mit tett, de nem lesz jelentősége.

A közjátékokat imádtam, betegre nevettem magam Assad beszólásain, Carl kommentárjain, akár a párbeszéd része volt, akár csak a gondolataiban fogalmazta meg őket. A legjobbak azok, amelyek Gordonra és az inkompetensségére vonatkoznak. Ezeken mindig hangosan, a térdemet csapkodva nevettem.

Pirjót az elejétől fogva ki nem állhattam, off; rég találkoztam ennyire ellenszenves szereplővel. Azért a No1 még mindig Dolores Umbridge, de Pirjo is az élmezőnyben van.

Tetszett ez a vallásokat, napkultuszt felölelő téma is, előhozta a spirituális oldalamat. A legérdekesebb a professzor értekezése volt arról, miszerint minden vallás egy tőről fakad, és minden hitvilágban ugyanazok a motívumok jelennek meg. Örültem, hogy a saját ilyen irányú elméletemre kaptam a könyvtől még egy megerősítést.

Nagyon kíváncsi leszek a háttérsztorik folytatására: a szögbelövős ügyre és Assad hátterére is. Elképzelni nem tudom, hogy lehet tovább. Roséért pedig aggódom, nehogy elveszítsük.

Röviden összefoglalva: Jussi Adler-Olsen ismét egy szuper könyvet alkotott, köszönet neki érte. Már most sajnálom, hogy csak már két rész van hátra az eddig megjelentekből, azt pedig még inkább, hogy ezeken felül már csak kettőt tervez.

Most pedig megyek és megbeszélem magammal, hogy a Szelfik legyen-e a következő, vagy az Ecc, pecc.

Balázs_Erőss>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Kissé vontatott történet, amit megint csak a végén pörgetnek fel elmebeteg tempóra. A szektás részek, annak működése egészen érdekes volt, de a többi annyira nem fogott meg. Assad-ot most már kifejezetten sajnálom, csórikámat éri szinte minden extrém fizikai kellemetlenség. Oké, az adu ász most Rose-nál van. (Hozzáteszem, hogy a cliffhanger-megoldásokat utálom…)
Nem igazán kötött le a sztori, némelyik epizód kifejezetten unalmas volt számomra, de egynek jó volt.

Judit_Sike P>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Kifejezetten tetszett. Úgy éreztem ennél a résznél, hogy végre összeállt számomra is ez az egész. Sokszor mondtam az előző részeknél, hogy valami nekem hiányzik, valami megmagyarázhatatlan. Hát itt most nem hiányzott semmi. Minden megvolt. Az egy csillag levonást a mellékszál kapja, mert attól eret vágtam, annyira erőltetett, és unalmas volt.

A főszereplőink nagyon szerethetőek, Carl, Assad, és Rose, annyira jók együtt, és az egész olyan kis családias, baráti, csipkelődős, viccelődős. Gordont igazából nem értem, hogy miért is volt jelen ebben a részben, semmi érdemleges szerepe nem volt, ráadásul a fülszövegből úgy számítottam, hogy a csapat új tagja, tehát valami pluszt vártam volna, annyira be volt harangozva.
A múltból ismét csak csöpögtettek épphogy két oldalt, Assad és Carl titkai már kezdik szétcincálni az idegeimet, már tényleg ideje lenne kinyomozni, kedves Jussi, hogy mi is történt.
Rose-ra is kíváncsi vagyok, főleg ahogy a könyv befejeződött.
A nyomozás izgalmas volt, jók voltak a kihallgatások, beszélgetések. Nem volt lapos és unalmas, annak ellenére, hogy 464 oldal a könyv.

Viszont bevallom töredelmesen, hogy a mellékszálnál, néha átlapoztam 5-10 oldalt, vagy csak a párbeszédeket olvastam el, vagy úgy ahogy volt kihagytam. Egyszerűen annyira idegesített Pirjo, és a többi lány… Az együgyűség, naivitás, butaság, eszetlenség, és színtiszta idiótaság, hogy nem bírtam olvasni. Valahogy az író még az összes szót, amit a szájukba adott úgy írta le, mintha öt éves hülye gyerekek lennének… Ha ez volt a cél, akkor sikerült.

Várom a következő részt, nagyon is, és remélem végre már kapunk többet a múltból.

3 hozzászólás
amanda888 P>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

Jó volt újra Assad-dal és Carl-lal tölteni egy kis időt, még mindig az egyik kedvenc nyomozópárosom. No és persze Rose, aki kb. mindig előre viszi a nyomozást spoiler. Viszont ezt a Gordont nem tudom hova tenni, nem is értem mit keres a történetben. Valami halványan rémlik, hogy került oda, de a szerepét nem igazán értem. A történetről annyi, hogy a szokványos két szálon futó történet, bár most nincs olyan nagy időkülönbség a két szál között. Rutinosan azt hittem, hogy kb. össze is állt a fejemben a sztori, de persze nem egészen így történt. Voltak kis csavarok a végén. De aminek jobban örültem, hogy folytatódott a régi lövöldözés esete, ahol Hardy lebénult. Carl kínos helyzetbe került az egész családja előtt, és persze Assad-nak is megvannak a titkai, amiből egy pirinyó része valami halovány fény vetült. Összességében egy jó kis Q-ügyosztályos eset volt, hozta minden elemét.

mate55 P>!
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul

A könyv cselekmény szokás szerint két szálon fut. Egyrészt követjük a nyomozás menetét, másrészt van egy szál, aminek látszólag semmi köze nincs a nyomozáshoz, de aki ismeri az író előző „munkáit”, az tudja, hogy valamiféle kapcsolat van a kettő között. De ha jobban belegondolok, a gyakorlott krimi olvasók már menet közben elkezdik összerakni a mozaik darabkákat. Nyugtalanító látni a szekták elszaporodását. A szektavezérről „az ördögi manipulátorról” alapos és rémisztő portrét kapunk a megbabonázott lány jóvoltából. Nem azonnal felismerhető patás ördögként tűnik fel, ellenkezőleg, érzékenységet mímelő oldalát is legalább olyan hangsúllyal mutatja be, mint azt, amikor teljhatalmát direkt megvillantva uralkodik a közösség tagjai felett. Az idősíkok között sűrűn ugráló szerkezet lehet, hogy idegesítő sok olvasó számára, viszont így sokkal mélyebben ismerjük meg a karakterek bonyolult lélekrajzát, és még arra is képes, hogy ütköztessen különböző életmódokat. Egy biztos, Adler-Olsen ismét zseniálisan játszik velünk, metszően, megrázóan. Titkokkal, hallgatással, várakozással teli történet, a szálak kibogozása, a ki nem mondott dolgok megtalálása a sorok között, plusz impulzussal gazdagította a regény egyébként sem mindennapi olvasmányélményét. Aki eddig is lelkesen vásárolta Adler-Olsen regényeit, az semmiképpen se most hagyja abba, aki pedig még csak ismerkedne ezekkel az eltökélt és végtelenül magányos „hősökkel”, annak nyugodt szívvel ajánlom a sorozatot. Én már nagyon várom a következő részt…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Az iratok rendezésekor Habersaat valószínűleg a következő elvet követte: minden szabad felületre azonnal pakolni kell egy halom papírt.

Bla I>!

De nem így van vele mindenki? A modern világ tálcán kínálja a lehetőséget: ha valakinek nem tetszik, amivé lett, simán maga mögött hagyhat mindent. A világnézetét, a házasságát, a hazáját, az értékrendjét, mindent, ami tegnap még oly sokat jelentett. Csakhogy az új dolgok között sem találja meg azt, amire vágyott, mert egy idő után azoktól is megcsömörlik. Örökös, hiábavaló hajsza. Szánalmas! És pont ő volna a kivétel? Csak egy idióta hihette ezt.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck
TiszlaviczMarcsi IP>!

Útközben öklendezett kissé, de még sikerült felérniük a hátsó fedélzetre. Aztán elszabadult a pokol.
– Hálásan köszönöm, Carl – mondta Assad, miközben igyekezett felmérni a károkat. – Még senki sem mondta neked azt a bölcsességet, hogy sose hányj széllel szemben?

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck · Hafez al-Assad
tmezo P>!

– Assad! Nem volna kedved holnap elkísérni az unokatestvérem temetésére Bronderslevbe? Akkor megismerhetnéd a szüleimet és az egész nyomorék rokonságot.
– Nem is mondtad, hogy nyomorékok. Mind?

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck · Hafez al-Assad
mate55 P>!

Vannak pillanatok az életben, amikor az ember pontosan tudja, hogy egy rossz mozdulat, egy eltúlzott homlokráncolás, egy óvatlan mosoly beláthatatlan következményekkel járhat.

193. oldal

mate55 P>!

Minden egyes szónál csak úgy repkedtek a morzsák a szájából szerteszét a szélrózsa minden irányába. Valóságos áldás, hogy nem reggeliznek minden nap együtt.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hafez al-Assad
Bla I>!

Bornholm egy külön világ volt a fekete szántóföldjeivel, szikláival és szirtjeivel, meg a temérdek kisebb-nagyobb látnivalójával, amelyet a helyi utazási irodák egyedülállónak kiáltottak ki. A legnagyobb körtemplom, a legkisebb körtemplom, a legrégebbi, a legmagasabb, a legkerekebb. Minden magára valamit is adó településnek volt valamije, ami a szigetet hihetetlen látványossággá tette.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bornholm
Hellena P>!

Az emberek teljesen gátlástalanok, sötétek, mint a föld és rohadt idegesítőek!

338. oldal

3 hozzászólás
mate55 P>!

Hát igen, nekünk, rendőröknek elég beteges a fantáziánk.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck
Bla I>!

Mik ezek a papírfecnik a zsebében? Lassan előhúzta őket. Jaj, igen, Assad széttépett büntetőcédulája. Odaadta a darabkákat a segédjének.
– Parancsolj! Ezzel el is van intézve az ügy, Szélvész uraság. Köszönd meg a járőröknek!
Assad vigyorogva nézegette a széttépett büntetőcédulát.
– De neked sem jön rosszul, ugye, Carl? Így legalább leválthatlak, ha elfáradsz vezetés közben.
Édes istenem, dehogy! Akkor inkább megiszik egy karton energiaitalt.

294. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck · Hafez al-Assad

A sorozat következő kötete

A Q-ügyosztály esetei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik
Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Chris Carter: Halállista
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
Réti László: Kaméleon
Steve Cavanagh: Tizenhárom