Hajtóvadászat (A Q-ügyosztály esetei 5.) 145 csillagozás

Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

A 15 éves Marco semmi egyébre nem vágyik, csak hogy iskolába járhasson, és meg tudjon állni a saját lábán. Gyűlöli életét a klánban, amelyet a nagybátyja irányít erős kézzel, s ahol arra kényszerítik a gyerekeket, hogy kolduljanak, betörjenek. Egy nap nem bírja tovább, és megszökik. Menekülés közben rábukkan nagybátyja egy feltételezett áldozatának holttestére, s ezzel az események egész láncolatát indítja el. Hamarosan tapasztalnia kell, hogy már nem csak a saját klánjának tagjai akarják elkapni. A Q-ügyosztályt vezető Carl Morcknek és új taggal bővült csapatának nagy szüksége lenne Marco információira, mivel kiderül, hogy egy általuk keresett személyé a holttest, amit a fiú talált. Marco azonban nagyon tart a rendőrségtől…

Eredeti cím: Marco Effekten

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2017
puhatáblás · ISBN: 9789633242391
>!
Animus, Budapest, 2014
452 oldal · ISBN: 9789633242476 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
Animus, Budapest, 2014
464 oldal · ISBN: 9789633242391 · Fordította: Dobosi Beáta

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Hafez al-Assad · Carl Mørck · Rose Knudsen · Lars Bjørn · Marco Jameson


Kedvencelte 2

Most olvassa 14

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Jussi Adler-Olsen 5. könyvét olvastam elektronikusan MOLY-os társaim jóvoltából. Kicsit szemerőltető ez a laptopon, de annyira szellemes, fordulatos, izgalmas tud lenni írása, hogy még mindig élvezetes. Most egy menekült srác sorsáról kaphattunk hírt, valamint a pigmeusok megsegítésének helyzetéről – aktuális politikai üzenet, s egyik sem rózsás. Persze tovább bonyolódott az eredményes csapatot vezető – Rose nagyot domborított –, de jobb sorsra érdemes Karl története is, akinek persze nagyon drukkolok. Nagyon örültem Hardy előbbre lépésének is. Csapatként, Karl családjaként érdekes a sorsuk. Az ábrázolásban Karl élete a rendőri munka, amit legfeljebb egy ritkán jutó sex színesít, biztosítva az időnkénti kikapcsolódást, meg hogy bele ne őrülj…. Ha ilyen lenne valóságosan is a rendőri munka, ezt nemigen nevezhetném vonzónak. Se egy könyv, színház, film, vagy barátok közössége, embertelen mókuskeréknek tűnik ez a hivatás. Jó stílus, élvezetes történetvezetés – igazán érdemes az író könyveit olvasni, s ráadásként a dán emberek természetének sajátosságaira is időnként fény derül…

>!
szadrienn P
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

A tapasztalat azt mutatja, hogy még a legderűsebb, legharmonikusabb kapcsolatokban is előfordulhatnak hullámvölgyek, így talán az sem meglepő, hogy időnként a legkedvesebb íróinkkal is ott találhatjuk magunkat egy három és fél csillagos értékelés kellős közepén.
Boldogan lemondanék ennek az én ízlésemtől meglehetősen távol eső bűnügyi epizódnak az elemzéséről, és szívesebben dicsérném a teljes Q-ügyosztály krimisorozatot, aminek az előző részei egytől egyig nagy élményt jelentettek. Dehát mik is voltak azok a jellegzetességek, amik idáig nagyon tetszettek, és most gondos keresgélés után sem tudtam megtalálni őket?
Először is az a sötét, drámai erő, ami eddig már a Prológusban is szikrákat szórt és villámokat vetett. A feszültség, a lendület, amitől előzőleg pörögtek az oldalak, most viszont csak lassan vánszorogva haladtunk előre. A döbbenetesen erős karakterek, akik a vállukon szokták vinni a történetet, és hol a jó, hol a rossz oldalon tünedeztek fel, de a legjobban azt szerettem, amikor magam sem tudtam eldönteni, hogy a bűnösök vagy az áldozatok közé soroljam őket.
Az éles társadalomkritikát is hitelesebbnek éreztem, amikor egy konkrét problémára fókuszáltunk, és azt mélységeiben ismerhettük meg, itt viszont szétforgácsolódtunk az afrikai fejlesztési segélyek körüli korrupcióval, a gyerekkatonákkal, és a Dániába illegálisan bevándorló, koldushálózatot fenntartó, bűnöző klánnal foglalkozó témák között.
A hullámvölgyek feledésbe merülnek, és optimista olvasóként egyértelműen újra bizalmat szavazok a szerzőnek és nyomozócsapatának. Örülnék, ha a következő rész jobban tetszene, de a legjobban mégis az új, magyarul frissen megjelent részt várom, a Szelfiket.

3 hozzászólás
>!
vIVIv
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Nekem ez a rész rohadtul tetszett! Azt hittem a Palackpostát nem lehet felűlmúlni, de ez a rész mondjuk azon a szinten mozog.
Marcot megkedveltem, tetszett, hogy változtatni akart az életén, tanulni akart, rendes állást keresni. Nagyon izgultam érte, hiszen a „családja” folyton ott volt a nyomában és szegény fiú akarva akaratlanul is gondot okozott azoknak akik segítettek neki.
Carl, Assad, Rose szál is egyre érdekesebb, az író mindig csepegtet információt az ő saját ügyükkel kapcsolatban, de persze csak annyit hogy megegyen a penész, hogy miért nem tudok többet. XD
A végén nekem is kijött a könnyem spoiler

>!
Zsuzsanna_Makai 
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Imádtam! Most is, mint az eddigi részeknél, úgy vélem, eddig ez volt a legjobb! De most hozzá kell tennem, hogy amíg az első részben Uffe nagyon megfogott, most Marco még tovább ment, mert egyszerűen kiakadtam rajta, hogy nem tudok semmit a jövőjéről, hogy mi lesz vele, amikor nagy lesz. Assad tevés bölcsességeit imádom, bár Carl-hoz hasonlóan legtöbbször nem igazán értem, mit akar vele mondani. Mondhatnám, h Rose kevésbé volt fura, mint eddig, de a Gordon ügy elég fura volt tőle, így a helyére billent a mérleg.
Nagyon örülök neki, h elolvastam ezt a könyvet!

>!
gumicukor
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Előrebocsátanám, hogy imádom a Q-ügyosztályt. Tényleg!

Ezt a könyvet is szerettem, de ha összehasonlítom a sorozat előző részeivel, akkor azt kell mondanom, hogy gyengébb volt. Vagy nem, nem is gyengébb, nem így kellene fogalmaznom. Inkább más volt. Az elején sokáig nem került képbe Carl és a csapata, úgy emlékszem, hogy a többi részben már a 2-3 fejezet az övék volt. Itt viszont a „bűntény” közvetett vagy közvetlen szereplőinek gondolatait olvashattuk, és csak sokkal később jött az ügyosztály. A történet felvázolását is kicsivel vontatottabbnak éreztem a megszokottnál, de ez valószínűleg azért volt így, mert sokkal bonyolultabb volt a sztori, mint amit eddig megszokhattunk. Ez viszont egy nagy pirospont: minél bonyolultabb a sztori, annál jobb!

A csattanó ebben a kötetben sem maradt el. Most is csak tátottam a számat, ahogy szoktam Adler-Olsen könyveinél. Amit még pozitívumként megemlítenék, hogy a nyomozókon kívüli szereplők egyéni gondolkodása, érdekei sokkal jobban kidomborodtak annak ellenére, hogy Carlon és Marcon kívül egy-egy szereplőnek viszonylag kevés oldal jutott.

Várom a következő Q-ügyosztály könyvet!

>!
tmezo P
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Nagyon nehezen értem a végére, nem tudta felkelteni, illetve ébren tartani a figyelmem ez a nagyszabású csalás-sorozat, és a spoiler hajtóvadászat sem. Nem bővelkedett fordulatokban, nem izgultam, nem kellett találgatnom, és ez hiányzott.
Lapos volt az ügy, a nyomozás ugyan haladt, de nem voltak benne óriási talányok, és érdekes felfedezések.
Carl és Assad is elfáradt ebben a történetben, nem éreztem a megszokott és csípőből jövő „humorukat”, erőlködés volt a próbálkozásuk.
Marco tudott némi izgalmat csempészni a történetbe. Az ő története érdekesebb volt. Ügyes, talpraesett fiú, aki ki akart szállni a rákényszerített rosszból.

4 hozzászólás
>!
Nefi
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Bár már Jussi Adler rajongónak vallom magam, ez a rész kissé gyengébb lett a többinél. Valahogy olyan semmilyen. Volt benne ez az, egy kis üldözés, miegymás, de amúgy elég lagymatagra sikeredett. De a 6. rész majd biztosan kárpótol :)

>!
hcs23
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

A Nyomtalanul hihetetlenül precíz és tanítani való feszültségkeltéssel végigvezetett drámája, valamint a Fácángyilkosok brutális, igazi vérbeli skandináv krimibe oltott akcióorgiája után a dánok fenegyereke, Jussi valahogy kezd elkényelmesedni. Van egy remek kerettörténet szépen megrajzolt és az olvasók számára mézesmadzagként frenetikusan működő nyomozóval és az ő társával/társaival – bocsi Rose – spoiler, akikkel kis túlzással még a legócskább, legunalmasabb történeteket is el lehetne adni – ezt pedig néha tényleg úgy éreztem, h nem csak én tudom, hanem maga az író is. A korrupció önmagában még nem elég egy jó krimihez, és itt most a második részben már megismert és újra alkalmazott csavargó élet rejtelmeibe való menekülés sem segített. Kimi karaktere jóval erősebb volt jelenlegi főszereplő Marcóénál, akaratereje, makacssága és céltudatossága, valamint személyes érintettségéből fakadó bosszúszomja pedig valósággal a földbe döngöli a jóravaló, alapjában véve becsületes, és tisztességes életre vágyó 15 éves fiúcskát. Ennélfogva a történet méregfoga is csak amolyan tessék-lássék módon képes hatni az olvasóra – a bolhacsípést érzem leginkább ideillő fogalomnak, holott egy elefántot is letaglózó királykobra harapására számítottam (az letaglózza? na mindegy), és a méreganyag olyan gyors befecskendezésére, hogy a bénultság egészen az utolsó betűig – vagy még azon túl is megmaradjon bennem. Jelentem, minden rendben velem, ami az egészségem szempontjából szuper, a szerzőbe vetett hitem szempontjából viszont katasztrófa. Ami pedig az amageri lövöldözést (aki nem tudná – ezzel indul az egész sorozat) és Assad múltját illeti, azzal is csigatempóban haladunk, ami nincs éppen túlságosan ínyemre, úgyh Mr. Olsen, kéretik kicsit felpörgetni a tempót. Megy ez jobban is, akkor meg mi a gond?

>!
vargarockzsolt P
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

PC, azaz politikailag korrekt multikulti mese, ami kriminek álcázza magát. Az akciójelenetek különösen ügyetlenül vannak megírva, ezért nagyon nem tetszett.

1 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Ezt a kötetet rémesen gyengének éreztem, mind a fő történetszál, és az azt behálózó mellékágak tekintetében, mind a Q-ügyosztály csipetcsapatának életét előrelendítő részekben. Marco alapsztorija még nem is lett volna rossz, bár ezek a részek is hemzsegtek az önismétlésektől, viszont ez a rengeteg szövevényes keresztszál, az afrikai gyermekkatonáktól a sikkasztó politikusokon át a… azt se tudom mi volt még itt részekig inkább megfullasztotta a történetet, és nem is igazán éreztem én ezt kriminek, hanem valami macska-egér játékba ágyazott tanmesének. A nyomozók magánéleti szálai is kezdenek már a teljes érdektelenség és hiteltelenség irányába kanyarodni (most komolyan, meddig lehet még az Assad-tésztát nyújtani), pedig ebben bíztam, hogy legalább megmenti a kötetet.
Az egész túlírt volt, tele felesleges járatokkal, sokkal feszesebb tempó, és több izgalom kellett volna bele, és az eddig megszokott, humorból, drámából és akcióból jól vegyített stílus is sokat romlott az eddigi kötetekhez képest.
Igazából a háromból is egy csillag a sorozatnak, illetve a folytatásokba vetett bizalmamnak jár.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Louis Fon életének utolsó reggele úgy indult, mint egy halk suttogás.

(első mondat)

>!
veronica_mars

– A nemüktől eltekintve, anya és fia olyan, mint két nudli.
– Mint két tojás Assad, mint két tojás.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck · Hafez al-Assad
>!
szadrienn P

– Megvan a CD-jük is, meg akarod hallgatni? – rezzentette fel Assad a gondolataiból Carlt, de a választ már nem várta meg, hanem azonmód lenyomta a CD- lejátszó indítógombját. És mielôtt Carl egyetlen mukkot is szólhatott volna, egy szônyegbombázás robaja rázta meg a kis irodát.
– Mi a mennykô? – fakadt ki, és vetett egy vágyakozó pillantást az ajtóra.
– Ez a Kazamada. Minden arab zenésszel játszanak, aki csak él és mozog – kiáltott vissza neki Assad.
Carl bólintott, efelôl kétsége sem volt. A gond az volt, hogy minddel egyszerre játszottak. Óvatosan megnyomta a leállítógombot.

>!
Bla I

Carl ismét lenyelt egy megjegyzést, ami Rose tűsarkúgyűjteményét pellengérezte volna ki, melynek darabjai nemcsak hogy bűnrondák voltak, hanem az egészségre meglehetősen ártalmasak: nem kizárólag az ínszalagszakadás veszélye miatt, de azért is, mert Rose azokban a magasságokban nyilván oxigénben szegény levegőt volt kénytelen belélegezni.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck · Rose Knudsen
1 hozzászólás
>!
Bla I

– Nos – felelte az idős nő –, voltaképpen kiválóan. Csak hüvelyszárazság gyötör.
Carl az órára nézett. Még ezernégyszáz végtelen másodperc volt hátra.

308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck
>!
tmezo P

Egyetlen kérdés sem olyan tanulságos, mint a kimondatlan.

306. oldal

>!
Bla I

Mindenesetre azok a kollégák, akik túl makacsul kérdezősködtek, csúnyán megüthették a bokájukat Dániában ezekben az időkben. Mint ahogy a katonai hírszerzés fiatal munkatársa is, aki börtönbüntetést kapott, mert bebizonyította, hogy a miniszterelnök alapvető információkat hallgatott el az emberek elől, és ezzel belesodorta országát az iraki háborúba. Az ilyesmi nem kifejezetten hatott serkentőleg az átláthatóságra.

19. oldal

>!
Bla I

Carl egy sor káromkodás kíséretében trappolt le a lépcsőn az alagsorba. A gyilkossági osztály Marcus Jacobsen nélkül, ez elképzelhetetlen volt. De a lehetőség, hogy a helyét Lars Bjørn veszi át, még ennél is rosszabb. Egyszerűen katasztrofális. Akkor már inkább átvág biciklivel a Lofoten-szigeteken, és hagyja, hogy felzabálják a szúnyogok. Átkozott egy hidegzuhany volt ez egy teljesen szokványos keddhez képest.

58. oldal

>!
Bla I

– Játékadósságai nem voltak – szólt közbe Assad. – Nem ölhették meg anyagi okokból. Volt pénze bőven. Ki tudott fizetni bármit. Az ember nem ereget sárkányt, ha nincs szél.
Carl a fejét ingatta. Néha azt kívánta, bárcsak feliratoznák ezt a kis arabot.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hafez al-Assad
>!
Bla I

Bjørn felegyenesedett Marcus Jacobsen íróasztala mögött. A rossz ember a rossz íróasztal mögött – rosszabb már nem is lehetne.

209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lars Bjørn

A sorozat következő kötete

A Q-ügyosztály esetei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik
Poul Örum: Csak az igazat
A. J. Kazinski: Az utolsó igaz ember
Palle Rosenkrantz: A macska
Carlo Andersen: A vészthozó hagyaték
Leif Panduro: Ablakok
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca
Mikkel Birkegaard: A holttestemen keresztül
Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben
Jo Nesbø: Police