A ​64-es betegnapló (A Q-ügyosztály esetei 4.) 349 csillagozás

Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

A bántalmazás és az erőszak mindennaposnak számított azon a félreeső dán szigeten, amely kényszerű lakhelye volt szellemi fogyatékosnak ítélt nőknek, de prostituáltaknak is. Amikor Rita Nielsen első ízben lépett a szigetre, egy olyan dráma részese lett, amely 55 évvel később a megoldatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály eddigi legbonyolultabb esetéhez vezetett. A nyomtalanul eltűnt prostituált irattári anyagát tüzetes vizsgálat alá veszik, így Carl, Rose és Assad hamarosan rájönnek, hogy a nő egykori eltűnése egy súlyosan törvénysértő ügy része, amely nyilvánvalóan azóta is folytatódik. Amikor pedig mélyebbre kezdenek ásni, egy rendkívül hidegvérű ellenfél jelenik meg a színen…

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus

>!
Animus, Budapest, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241219 · Fordította: Somogyi Gyula
>!
Animus, Budapest, 2018
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633246108 · Fordította: Somogyi Gyula
>!
Animus, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241219 · Fordította: Somogyi Gyula

2 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Hafez al-Assad · Carl Mørck · Rose Knudsen · Nete Hermansen


Kedvencelte 28

Most olvassa 28

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 133

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

A Carl-Assad-Rose trió immár kedvenc sorozatommá vált a skandinávok közt. A szerző támaválasztásai mindig jók, de most egy igazán társadalmi veszélyességűt választott, amelynek sajnos az Európában egyre jobbra tolódó hangulat – a széső-jobb előretörése tragikus aktualitást is ad Emberek, akik Istent akarnak játszani, vagy megtestesíteni őt és más emberek sorsáról, életéről döntést hozni, s célorientált közösséget alkotni a hatalom megszervezésére – oly veszélyes és elvetemült kisebbség, amelynek akaratát nem szabad szabadon érvényesülni engedni, s meg kell akadályozni hatalomra kerülését. E törekvés a nácismust testesíti meg, élesztené fel, amely nem e világra való. Nagyon tetszett a könyv, jó krimi! Tán az eddigi legjobb!

6 hozzászólás
Kawaii_vIVIv>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Ez a rész kicsit lassabban csordogált, de az alapsztori témája annyira kiakasztó, hogy az valami hihetetlen. Sajnos a való világban is tapasztalja az ember, hogy vannak akik Istennek képzelik magukat és ezáltal azt tehetnek a másik emberrel ami nekik tetszik és dönthetnek életről, halálról. Ahogy ebben a könyvben is. Hogy felsőbbrendűnek hiszik magukat egyesek és eldöntik, hogy xy pedig nem az és ne is hozzon gyereket a világra. És ők ettől tényleg úgy érzik hogy megvolt a napi jócselekedet….Nem tudtam sajnálni annak a baromnak a nejét sem, hiába spoiler
A könyv végén a csavarnál leesett az állam, holott utólag visszagondolva annyira egyértelműnek kellett volna lenni, de nem figyeltem eléggé.
Ez a sorozat még mindig nagyon jó, remélem a többi rész is tartani fogja a színvonalat.

gumicukor>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Azt hiszem, hogy az egész sorozatból nekem ez ütötte a legnagyobbat. Nem maga a központi téma spoiler vagy a történetvezetés, ezek hozták a megszokott színvonalat, hanem a vége. Csak így néztem, hogy most akkor mi van?! Az egyik kedvenc krimisorozaton volt eddig is, de most azt hiszem, hogy szintet lépett. Ha belegondolok, hogy milyen beteg embereket vonultatott fel Jussi, és tényleg vannak ilyen beteg emberek, abba beleborzongok. Mert ebben a történetben tényleg mindenkinek lógott egy deszkája, ugyanúgy a gyilkosoknak, ahogyan az áldozatoknak. Rémisztő!

FeketeAlex P>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

A fülszövegben az az érdekes, hogy nagyjából összefoglalja a könyv tartalmát, de a leglényegesebb dolgot, szálat, szereplőt teljes mértékben kihagyja: Nete Hermansent.
Itt egy újabb borzasztó sorsú szereplő, off szerintem akaratlanul is vonzom őket (nem baj, itt nálam jó helyen vannak, én meghallgatom és meg is értem őket). Az egész talán azzal kezdődött, hogy Nete anyja nagyon korán meghalt, így az apja és fiútestvérei között nevelkedett, akik kicsit sem szülőtípusok. Az apjuk (főleg) csúnyán beszélt otthon, a gyerek naná, hogy eltanulja. Aztán az iskolában is használja, mert otthon ez teljesen megszokott, honnan is tudhatná, hogy máshol nem az. Ezért tényleg nem lehet hibáztatni, de hát… ezek primitív idők voltak, vagy legalábbis ebben az esetben. (Erre a későbbiekben még visszatérek.)
Az unokatestvére jóvoltából pedig már nagyon korán (mondhatni, idő előtt) teherbe esett, ebből persze balhé lett. Itt érte el a mélypontot, senki nem hitt neki, mikor Curt Wadot erőszakkal vádolta, senki nem szerette, mindenki bántotta. Később Sprogøre vitték, a hozzá hasonlóan értelmi fogyatékosnak bélyegzett nők közé. Mert ezek ilyen primitív idők voltak, ha hiányzott a nevelés, akkor a gyerek aszociális, nem való emberek közé. Ha a lányt hazugsággal magukhoz édesgették a férfiak, majd teherbe ejtették (vagy „nőgyógyászat” és „abortusz” címszóval megerőszakolták), a lány ösztönlény és k**va (utóbbi esetben egy gonosz szuka, amiért hazudozik). Ha nem tanult meg olvasni, akkor hülye és szellemileg visszamaradott. Ennyi, ilyen egyszerű.
Szerencsére egy idő után jobbra fordult a sorsa, amikor Eric és Mariann magukhoz vették. Aztán tanult, és összeházasodott Andreasszal. Boldogan éltek, míg… Curt Wad nem rontott el mindent. Megint.
És Nete újra ott állt egyedül a világban úgy, hogy nincs senkije. Aztán ördögi bosszút forralt hat ember ellen, akik legjobban megkeserítették az életét. Meg kell mondjam, Nete baromi rafinált és okos, és a terve sem ingatag lábakon áll. (Ez a nő lenne visszamaradott? Kétlem…)
Én mindvégig zsigerből gyűlöltem a többieket, de különösen Curt Wadot, sajnáltam Netét, és szurkoltam, hogy kezdjen végre új életet. spoiler
A nyomozói csapat (akikről már nagyon régen olvastam a Palackpostában) egyszerűen szuper. Assad a kedvencem. Olyan viccesek a szólásokból adódó félreértései, meg a dromedáros mondásai. :D De Carlt is imádom. Meg ezt a könyvet is. Hiába szomorít el az egész… egyszerűen zseniális.

>!
Animus, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241219 · Fordította: Somogyi Gyula
5 hozzászólás
Aoimomo P>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Nem volt gond vele.

A könyvvel sem.
Jussi Adler – Olsen megint egy nagyon összetett, kerek történetet tett le az asztalra, és az emberi gonoszság újabb mélységeivel ismertetett meg, miközben Assad tábláján egyre szaporodtak a vörös-fehér csíkos fonalak.

Kieg.: off
Vannak dolgok, amiket nem értek. Például azt, hogy ugye Carl ugye úgy áll a munkához, hogy más is egészen nyugodtan odaférjen, de amikor meg csinál valamit, akkor az összeáll, nem mondhatni, hogy egy here, csak úgy az idő 90%-ban :P Mellette Rose és Assad már-már adat-varázslók, mindenkiről megtudnak mindent. El nem tudom képzelni, hogy amíg nem velük dolgozott, addig hogy oldott meg ügyeket. Esetleg Hardy-ban látok szikrát, de amúgy nem, tényleg nem értem.
A másik, amitől a hajam kihullik, amellett, hogy tényleg nagyon klassz a sorozat és az alábbi dolog nem azért áll elő, mert Jussi időnként elfelejti hogy kell értelmesen írni, de csak engem tesz a sírba az az óvodás szintű párbeszéd, amit ez a három időnként levág egymással? Mintha be lennének szívva, elbeszélnek egymás mellett, és kb. minden in medias res kezdődik, komolyan olyan érzés, hogy fejben lemegy a diskurzus fele és aztán hirtelen hangot is kap a szereplő. De ami a legfurább, hogy ez a másik felet soha nem zavarja vagy döbbenti meg, naná, hogy nem, mert az is a maga verzióját fújja. Szóval értem én, hogy ez szándékos, és hozzájuk tartozik, mint a kávéhoz a tejhab, de én ilyenkor, még így a negyedik résznél is lejövök az agyamról.

És akkor a történetről… Egy paraszthajszállal, de lelökte a trónról a Fácángyilkosokat. Oldalanként nyílt ki a bicska a zsebemben – ez jó, mármint az olvasási időt megduplázta, hogy ilyenkor csak néztem magam elé és szaporodtak a ráncaim, de inkább ez, mint hogy szénné unjam magam. Unalomról itt szó sem eshet, bár végig tudjuk, hogy ki áll az eltűnések mögött és az sem titok, hogy Wad miben mesterkedik a felszínen és titokban is, mégis izgalmas tud maradni. Egy kicsit olyan, mintha lassítva néznél egy tömegkatasztrófát, amit nem tudsz megakadályozni, de elfordulni sem tőle. Az aktuális ügy szépen végigvezet egy élet kisiklásának minden egyes stációján, majd a válaszlépésben is egyre árnyalódik a kép. Ugyanakkor lassan, de csorognak az infók a hosszúlejáratú ügyben is, illetve egyre többen próbálnak Carl alá vágni. Magánéleti szinten is előrébb jutunk, egyre jobban furdal a kíváncsiság, hogy akkor mi is a helyzet Assaddal.
Az a vicc, hogy egy ennyire komor témát kapunk, mint a kényszer abortusz, nemi erőszak, gyerekbántalmazás, fajelmélet, ugyanakkor meg tud nevettetni, Carl és b.neje kis csatái, Assad küzdelme a dán nyelvvel, Cata pedig egészen bizarr átalakulást produkált a tanfolyama után :D

Gondolom itt már nem igazán hezitálnak a népek, hogy olvassák vagy ne olvassák, de ha valaki éppen a negyedik rész alatt próbálja végleg eldönteni, hogy belekezdjen-e, akkor a válaszom igen, mielőbb, mert nagyon jó!

Nefi P>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Ha meg is köveztek érte, nekem ez most akkor sem szólt akkorát. Tudom is, hogy mi volt a bajom vele…. valahogy ez az egész történet most nem volt annyira hiteles.
spoiler Az alapok jók, de néha úgy érzem, hogy indokolatlanul bonyolítunk meg egy-két szálat spoiler, hogy később majd ehhez vissza lehessen csatolni… Kicsit úgy érzem, hogy Jussi akar még ebből a sorozatból ezt azt kicsavarni, és ezért tesz hozzá némi adalékanyagot, hogy még csavarható legyen. Nekem lehet, hogy ez nem jött be, a natúr, adalékmentes dolgokat könyvben is jobban szeretem. Azt hiszem kevés az a sorozatíró, akinél ez előbb vagy utóbb nem üt be… sajnos. De ez csak az én véleményem, attól ez még egy jó sztori :)
Ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a következő két részre :)

3 hozzászólás
Kókuszka>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Borzongatóan zseniális. Krimi létére a lelkünkig hatol. A 64-es betegnapló paciense Nete Rosen gyökerei és ebből adódóan fájdalmas múltja nem engedi, hogy boldog legyen, új életet kezdjen. Úgy érzi nem marad más számára, mint a bosszú az életét tönkretevők ellen. A történet e köré épül, miközben megismerjük élethűen megalkotott karaktereiket. Nete drámai sorsának alakulásáról elsősorban dr. Curt Wad, a Titkos Harc irányítója tehet. Élet és halál urának képzeli magát, követőket toboroz, akiknek feladata Dánia népességszaporulatának „helyes irányba” terelése. A múlt és a jelen történései, valamint a Q-ügyosztály nyomozása, Carl, Assad, Rose minden nyűgükkel együtt egymásba simul, egységes szerkezetet adva és fogva tartva az olvasót. A végső csattanó is nemcsak oda lett csapva, hanem hihetően illeszkedik a történet egészéhez. Jussi Adler-Olsen nem hiába egyik kedvenc skandináv krimiíróm.

2 hozzászólás
ziara>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Ez minden eddiginél betegebb rész volt.
Nagyon jó ez a sorozat, de a téma miatti felháborodásomban levontam fél csillagot.
Jöhet a film is…

tmezo P>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Több ember sorsa kapcsolódott egyhez. Ez az egy sors pedig sokáig tele volt buktatókkal, rossz élményekkel, kihasználtsággal és megvetéssel, később pedig a bosszúállással.
Szinte mindenkit alaposan megismerhettünk, és ezek között a szereplők között volt egy igencsak szélsőségesen gondolkozó ember, aki azt hitte magáról, hogy Istent játszhat. Nagyon jó volt a történetvezetés, múlt és jelen váltotta egymást, és érdekes volt Nete sorsáról olvasni. A jelen talán kicsit döcögősebb volt, Carl több mindennel foglalkozott egyszerre, így Assadé és Rosé inkább a dicsőség a nyomozást illetően. Örültem annak a kevés infónak, amit a két segítőről megtudtam, és a Carl korábbi ügyével kapcsolatos új fejlemények is izgalmasak voltak.
A történet vége talán egy picit gyorsan lezárult, de nem várt csavart tartogatott.

>!
Animus, Budapest, 2013
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241219 · Fordította: Somogyi Gyula
2 hozzászólás
szadrienn P>!
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Döbbenetes, megrázó olvasmány volt, már értem, hogy miért tartják sokan az egyik legjobb résznek a Q-ügyosztály esetei közül.
A három különböző idősíkon futó, idegeket borzoló, feszült cselekmény mellett most is, és a többi kötetben is nagy hatással voltak rám Adler-Olsen kivételes nőalakjai.
Ezek a szereplők erősek, olyan borzalmakat képesek túlélni, amikbe sokan belerokkannának. Karizmatikusak, legtöbbször – a Palackposta kivételével – ők állnak a középpontban, és minden szál hozzájuk vezet. Baljósak, mert a sarkukban ott jár az erőszakos halál, és a hozzá kapcsolódó, okként vagy okozatként megjelenő, hosszú évekig tartó szenvedés, ami felkavarja és összezavarja az olvasó érzéseit, mert váltott nézőpontból hol áldozatként, hol tragédiák, halálesetek okozójaként láthatja őket.
Szeretem a szerző műveit, mert a jó krimi izgalmán túl erős érzelmeket keltenek, és összetett karaktereikkel sokáig emlékezetesek maradnak.


Népszerű idézetek

Emerencia P>!

Semmi kétsége sem volt afelől, hogy a mobiltelefonok nyomógombjait egy spagetti vékonyságú ujjakkal bíró pigmeus tervezte, és meg volt róla győződve, hogy a legtöbb észak-európai férfi úgy érzi magát a gombokat nyomogatva, mintha egy fuvolán játszó víziló lenne.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck
2 hozzászólás
gybarbii >!

– Az ég szerelmére, mi van ebben a táskában? Kockakő? – suttogta Carl Curt Wad brøndbyøsterveji behajtója előtt.
– Nem, csak Shakespeare összegyűjtött művei bőrkötésben.

357. oldal

robinson P>!

A magány néha testi fájdalmat okozott.
Ha csak egyetlen becéző szóval illették volna, vagy ha megcirógatják az arcát – Nete azonban megtanult ezek nélkül élni.

193. oldal

Bla I>!

– Kifolyt valami az agyadból azon a lyukon át, amikor meglőttek?
– kérdezte a gyerek néhány újabb marék krumpli után, a Carl
halántékán lévő sebhelyre mutatva.
– Csak egy kevés – felelte Carl. – Így most már csak kétszer olyan
okos vagyok, mint a miniszterelnökünk.

249. oldal

Bla I>!

Beidéztelek? Munkaidőben?
Bátorkodom megkérdezni, ugyan mit művelsz olyankor? Kisméretű
alsónadrágokat tágítasz?

196. oldal

Naniii>!

– Zavarok? – kérdezte óvatosan Morten.
– Zavarta a jéghegy a Titanicot? Zavarta-e Brutus Caesart?

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck
tmezo P>!

Ki merészeli megítélni, kinek van joga az életre, és kinek nem?


A sorozat következő kötete

A Q-ügyosztály esetei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Sienna Cole: Elmejáték
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Dennis Lehane: Viharsziget
Dot Hutchison: Pillangók kertje
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik