A ​64-es betegnapló (A Q-ügyosztály esetei 4.) 183 csillagozás

Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

A bántalmazás és az erőszak mindennaposnak számított azon a félreeső dán szigeten, amely kényszerű lakhelye volt szellemi fogyatékosnak ítélt nőknek, de prostituáltaknak is. Amikor Rita Nielsen első ízben lépett a szigetre, egy olyan dráma részese lett, amely 55 évvel később a megoldatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály eddigi legbonyolultabb esetéhez vezetett. A nyomtalanul eltűnt prostituált irattári anyagát tüzetes vizsgálat alá veszik, így Carl, Rose és Assad hamarosan rájönnek, hogy a nő egykori eltűnése egy súlyosan törvénysértő ügy része, amely nyilvánvalóan azóta is folytatódik. Amikor pedig mélyebbre kezdenek ásni, egy rendkívül hidegvérű ellenfél jelenik meg a színen…

Eredeti cím: Journal 64

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Animus, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241219 · Fordította: Somogyi Gyula
>!
Animus, Budapest, 2014
432 oldal · ISBN: 9789633242049 · Fordította: Somogyi Gyula
>!
Animus, Budapest, 2013
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241219 · Fordította: Somogyi Gyula

Kedvencelte 11

Most olvassa 15

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

A Carl-Assad-Rose trió immár kedvenc sorozatommá vált a skandinávok közt. A szerző támaválasztásai mindig jók, de most egy igazán társadalmi veszélyességűt választott, amelynek sajnos az Európában egyre jobbra tolódó hangulat – a széső-jobb előretörése tragikus aktualitást is ad Emberek, akik Istent akarnak játszani, vagy megtestesíteni őt és más emberek sorsáról, életéről döntést hozni, s célorientált közösséget alkotni a hatalom megszervezésére – oly veszélyes és elvetemült kisebbség, amelynek akaratát nem szabad szabadon érvényesülni engedni, s meg kell akadályozni hatalomra kerülését. E törekvés a nácismust testesíti meg, élesztené fel, amely nem e világra való. Nagyon tetszett a könyv, jó krimi! Tán az eddigi legjobb!

6 hozzászólás
>!
vIVIv
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Ez a rész kicsit lassabban csordogált, de az alapsztori témája annyira kiakasztó, hogy az valami hihetetlen. Sajnos a való világban is tapasztalja az ember, hogy vannak akik Istennek képzelik magukat és ezáltal azt tehetnek a másik emberrel ami nekik tetszik és dönthetnek életről, halálról. Ahogy ebben a könyvben is. Hogy felsőbbrendűnek hiszik magukat egyesek és eldöntik, hogy xy pedig nem az és ne is hozzon gyereket a világra. És ők ettől tényleg úgy érzik hogy megvolt a napi jócselekedet….Nem tudtam sajnálni annak a baromnak a nejét sem, hiába spoiler
A könyv végén a csavarnál leesett az állam, holott utólag visszagondolva annyira egyértelműnek kellett volna lenni, de nem figyeltem eléggé.
Ez a sorozat még mindig nagyon jó, remélem a többi rész is tartani fogja a színvonalat.

>!
gumicukor
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Azt hiszem, hogy az egész sorozatból nekem ez ütötte a legnagyobbat. Nem maga a központi téma spoiler vagy a történetvezetés, ezek hozták a megszokott színvonalat, hanem a vége. Csak így néztem, hogy most akkor mi van?! Az egyik kedvenc krimisorozaton volt eddig is, de most azt hiszem, hogy szintet lépett. Ha belegondolok, hogy milyen beteg embereket vonultatott fel Jussi, és tényleg vannak ilyen beteg emberek, abba beleborzongok. Mert ebben a történetben tényleg mindenkinek lógott egy deszkája, ugyanúgy a gyilkosoknak, ahogyan az áldozatoknak. Rémisztő!

>!
Nefi P
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Ha meg is köveztek érte, nekem ez most akkor sem szólt akkorát. Tudom is, hogy mi volt a bajom vele…. valahogy ez az egész történet most nem volt annyira hiteles.
spoiler Az alapok jók, de néha úgy érzem, hogy indokolatlanul bonyolítunk meg egy-két szálat spoiler, hogy később majd ehhez vissza lehessen csatolni… Kicsit úgy érzem, hogy Jussi akar még ebből a sorozatból ezt azt kicsavarni, és ezért tesz hozzá némi adalékanyagot, hogy még csavarható legyen. Nekem lehet, hogy ez nem jött be, a natúr, adalékmentes dolgokat könyvben is jobban szeretem. Azt hiszem kevés az a sorozatíró, akinél ez előbb vagy utóbb nem üt be… sajnos. De ez csak az én véleményem, attól ez még egy jó sztori :)
Ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a következő két részre :)

3 hozzászólás
>!
tmezo P
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Több ember sorsa kapcsolódott egyhez. Ez az egy sors pedig sokáig tele volt buktatókkal, rossz élményekkel, kihasználtsággal és megvetéssel, később pedig a bosszúállással.
Szinte mindenkit alaposan megismerhettünk, és ezek között a szereplők között volt egy igencsak szélsőségesen gondolkozó ember, aki azt hitte magáról, hogy Istent játszhat. Nagyon jó volt a történetvezetés, múlt és jelen váltotta egymást, és érdekes volt Nete sorsáról olvasni. A jelen talán kicsit döcögősebb volt, Carl több mindennel foglalkozott egyszerre, így Assadé és Rosé inkább a dicsőség a nyomozást illetően. Örültem annak a kevés infónak, amit a két segítőről megtudtam, és a Carl korábbi ügyével kapcsolatos új fejlemények is izgalmasak voltak.
A történet vége talán egy picit gyorsan lezárult, de nem várt csavart tartogatott.

2 hozzászólás
>!
Kókuszka
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Borzongatóan zseniális. Krimi létére a lelkünkig hatol. A 64-es betegnapló paciense Nete Rosen gyökerei és ebből adódóan fájdalmas múltja nem engedi, hogy boldog legyen, új életet kezdjen. Úgy érzi nem marad más számára, mint a bosszú az életét tönkretevők ellen. A történet e köré épül, miközben megismerjük élethűen megalkotott karaktereiket. Nete drámai sorsának alakulásáról elsősorban dr. Curt Wad, a Titkos Harc irányítója tehet. Élet és halál urának képzeli magát, követőket toboroz, akiknek feladata Dánia népességszaporulatának „helyes irányba” terelése. A múlt és a jelen történései, valamint a Q-ügyosztály nyomozása, Carl, Assad, Rose minden nyűgükkel együtt egymásba simul, egységes szerkezetet adva és fogva tartva az olvasót. A végső csattanó is nemcsak oda lett csapva, hanem hihetően illeszkedik a történet egészéhez. Jussi Adler-Olsen nem hiába egyik kedvenc skandináv krimiíróm.

2 hozzászólás
>!
szadrienn P
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Döbbenetes, megrázó olvasmány volt, már értem, hogy miért tartják sokan az egyik legjobb résznek a Q-ügyosztály esetei közül.
A három különböző idősíkon futó, idegeket borzoló, feszült cselekmény mellett most is, és a többi kötetben is nagy hatással voltak rám Adler-Olsen kivételes nőalakjai.
Ezek a szereplők erősek, olyan borzalmakat képesek túlélni, amikbe sokan belerokkannának. Karizmatikusak, legtöbbször – a Palackposta kivételével – ők állnak a középpontban, és minden szál hozzájuk vezet. Baljósak, mert a sarkukban ott jár az erőszakos halál, és a hozzá kapcsolódó, okként vagy okozatként megjelenő, hosszú évekig tartó szenvedés, ami felkavarja és összezavarja az olvasó érzéseit, mert váltott nézőpontból hol áldozatként, hol tragédiák, halálesetek okozójaként láthatja őket.
Szeretem a szerző műveit, mert a jó krimi izgalmán túl erős érzelmeket keltenek, és összetett karaktereikkel sokáig emlékezetesek maradnak.

>!
Judit_Sike P
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Mint ahogy már említettem korábban is, valahogy nekem Adler-Olsen stílusában van valami, amivel nem vagyok száz százalékosan megelégedve. Most is így érzem, de most már közelebb kerültem a százhoz.

A cselekmény rengeteg szálon futott, már szinte követni sem lehetett.
Itt volt Carl. Végre ebben a részben haladtunk egy kicsit, azzal a régi régi lövöldözős üggyel, de még mindig nem eléggé. Kíváncsi vagyok, hogy mikor tudjuk már meg a részleteket, de ahogy elnézem a tempót, úgy kb a 8-10. könyvnél :D
Aztán Assad. Róla is derültek ki érdekes dolgok.
Aztán persze Rose, ami szintén egyre több kérdést vet fel. Üzenném az írónak, hogy valamikor ezeket a kérdéseket meg is kéne válaszolni.
És volt még ezenkívül két fő szál, Rita Nielsen és Curt Wad története. Ezek is hihetetlenül izgalmasak voltak. És csak úgy faltam az oldalakat.
A végkifejlet egyébként teljesen megdöbbentett. Azt hittem egy sima lezárást kapunk, de nem, egy óriási csavart kaptunk, amire egyáltalán nem számítottam.

>!
vargarockzsolt P
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Se stílus, se rejtély, se izgalom. A szociológia és lélektan osztályzata 2-es, nem több, mint politikailag korrekt tanmese a gyűlölködő fanatikusokról, valamiért mégis olvastatta magát.

>!
mate55 
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Mindenkinek mást jelent egy jó könyv. Nekem többek között azt, ha olyan hangon szól hozzám, hogy képes „élővé” tenni az egyszerű alakokat, átérezhetővé tenni fájdalmas történetüket. Ha olyan, amin nevetek, szörnyülködök, izgulok, ledöbbenek – vagyis amit iszonyatosan élvezek. Ez egy ilyen krimi. Ki nem mondott szavak, érzések, hitek, félelmek, fájdalmak regénye. A múlt eseményei, melyek örökre megváltoztatnak. Amik egész életünkben velünk maradnak. Amiket szívesen elfelejtenénk…..A történet fő cselekményszála Nete múltja köré épül. A lány szörnyű bosszút tervel azok ellen, akik felelősek tönkretett életéért. Szemtanúi lehetünk a folyamatnak, ahogyan valaki áldozatból gyilkossá válik. Az író oly módon alkotta meg főhősét, hogy az olvasó akaratlanul is szurkol szándékának megvalósításában, annak ellenére, hogy ez erkölcsileg igencsak meg kérdőjelezhető. Talán néha üvöltenél a szomorúságtól és a boldogtalanságtól. Talán néha szeretnél visszamenni a „sötét szobába”. De néha felvillan előtted a remény, valami többre, valami boldogabbra. Átlagon felüli történet.


Népszerű idézetek

>!
Emerencia

Semmi kétsége sem volt afelől, hogy a mobiltelefonok nyomógombjait egy spagetti vékonyságú ujjakkal bíró pigmeus tervezte, és meg volt róla győződve, hogy a legtöbb észak-európai férfi úgy érzi magát a gombokat nyomogatva, mintha egy fuvolán játszó víziló lenne.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck
2 hozzászólás
>!
Bla IP

– Kifolyt valami az agyadból azon a lyukon át, amikor meglőttek?
– kérdezte a gyerek néhány újabb marék krumpli után, a Carl
halántékán lévő sebhelyre mutatva.
– Csak egy kevés – felelte Carl. – Így most már csak kétszer olyan
okos vagyok, mint a miniszterelnökünk.

249. oldal

>!
robinson P

A magány néha testi fájdalmat okozott.
Ha csak egyetlen becéző szóval illették volna, vagy ha megcirógatják az arcát – Nete azonban megtanult ezek nélkül élni.

193. oldal

>!
Emerencia

Köztudottan a szerdai napokat lehet a legnehezebben túlélni.

14. oldal

>!
Bla IP

Carl agytekervényeiben keresgélt a helyes válasz után, de nem volt
könnyű dolga. Ha most ki kellett volna fejeznie az érzelmeit,
leginkább néhány latin tánclépést tett volna, már ha tudott volna
táncolni.

198. oldal

>!
gybarbii

– Az ég szerelmére, mi van ebben a táskában? Kockakő? – suttogta Carl Curt Wad brøndbyøsterveji behajtója előtt.
– Nem, csak Shakespeare összegyűjtött művei bőrkötésben.

357. oldal

>!
mate55 

És meg kell húzni azt a határt is, mennyi szenvedést lehet a családokra mérni, és mekkora kiadásokat vállaljon az ország kizárólag azért, mert a politikusok mindenbe anélkül avatkoznak bele, hogy felmérnék tevékenységük következményeit.

29. oldal

>!
gybarbii

Assad ehelyett az asztal alá nyúlt, előhúzta az esernyőjét és az alábbi szavak kíséretében nyújtotta át Carlnak:
– Annak a dromedárnak problémái vannak, amelyik nem tud egyszerre köhögni és szarni.
Bármit jelentsen is ez.

215. oldal

>!
Bla IP

Beidéztelek? Munkaidőben?
Bátorkodom megkérdezni, ugyan mit művelsz olyankor? Kisméretű
alsónadrágokat tágítasz?

196. oldal

>!
robinson P

– Rendben van, Assad, de mégis miért? Kivel és mivel fenyegetted meg? Egy baltikumi bűnözőt nem lehet Andersen meséivel megfélemlíteni?

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Mørck · Hafez al-Assad

A sorozat következő kötete

A Q-ügyosztály esetei sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Hafez al-Assad · Carl Mørck · Rose Knudsen


Hasonló könyvek címkék alapján

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Kristina Ohlsson: Mostohák
Erik Axl Sund: Bomlás
Dot Hutchison: Pillangók kertje
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
Jane Corry: A férjem felesége
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
J. D. Robb: Meztelenül a halálba