Tremble ​– Remegés (Denazen 3.) 40 csillagozás

Jus Accardo: Tremble – Remegés

Dez ​Crossnak megvannak a maga problémái.
„Íróként Ms. Accardo különleges módon tudja láttatni az olvasókkal a történéseket. Elbeszélő stílusa tempós, a részletei jól kidolgozottak, a szereplői elképesztőek, a cselekménye pedig feszültséggel teli és humorral fűszerezett.”
– Rita Lorraine Hubbard, New York Journal of Books

Dez Crossnak megvannak a maga problémái. Már majdnem tizennyolc éves és az elmeháborodás határán áll a Denazen részvénytársaság által használt drogtól, amivel a képességét igyekeztek fokozni. A hozzá közelálló emberek hátat fordítottak a földalatti mozgalomnak, és most a rossz oldalon harcolnak. És akkor még ott van Kale is… Ettől rosszabb már nem is lehetne a helyzet.
Már persze, amíg nem lesz mégis rosszabb. A Denazen egy új, Uralom elnevezésű kísérletet készül indítani, ami működik is. Ám ez azt jelenti, hogy ki a régivel és jöjjön az új. Kiadták a parancsot, hogy végezni kell a második kísérlet minden túlélőjével, köztük Dezzel is. A… (tovább)

Eredeti mű: Jus Accardo: Tremble

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572480 · Fordította: Dobó Zsuzsanna
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634572497 · Fordította: Dobó Zsuzsanna

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Kale · Deznee Cross · Alex Mojourn · Brandt Cross · Kiernan · Ginger · Jade · Marshal Cross


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
DarknessAngel
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Imádom, imádom, imádom! *-*
Nálam eddig az összes rész hatalmas kedvenc lett, és szerencsére most sem kellett csalódnom. Azután a szörnyű befejezés után, amit az előző részben kaptunk, végre megtudhatjuk, hogy megy főhőseink sora.
Dez még mindig a top-nak a top-ja. :D Egy csomó minden történt, ami összekuszálta az életét, ő mégis megy előre. Közben szétrúg pár popót, segít másoknak, és mindig kitart Kale mellett.
Nagyon izgalmas volt a cselekmény, több mindenen is lehetett izgulni. Ha nem kellett volna dolgozni mennem, szerintem még egy nap alatt is simán elovlastam volna.
Brandt-nek külön örültem, remélem az ő kis könyvét is elhozza nekünk a KMK.
Kale pedig, hát mit mondjak?! Mindegy mit csinálnak vele, ő mindig az az imádnivaló pasi marad, akit az első részben megismertünk. ^-^

UI: A borítókért külön csillag. Szerintem nagyon jól eltalálták a karaktereket, és tetszik, hogy odafigyelnek Dez külső megjelenésének részleteire.

15 hozzászólás
>!
deen
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Nem tudom nem szeretni ezt a sorozatot! Régen olvastam az előző részt, mégis teljesen visszajött, hogy hogyan is fejeződött be a történet. Tulajdonképpen onnan is folytatódik. Kale a Denazennél van, Dez próbálja elméletben kiszabadítani, miközben egyre gyorsabban fogy az ideje és a leépülése megkezdődik. Mivel Dezről van szó, így tudjuk, hogy soha nem adja fel a reményt, ahogy a harcot sem, hogy Kale újra vele legyen és ott folytassák, ahol abbahagyták. Csakhogy akad itt némi probléma, amivel Dez nem számolt. Mit teszel, ha a szerelmed azt hiszi te vagy az ellenség és az a parancsa, hogy megöljön téged? Deznek van pár ötlete természetesen, és őrültnél őrültebb tervei, aminek kivitelezéstől senki sem tántoríthatja el, még Kale sem, még a közelgő halál sem. Mindezek garantálják a 0-24-es pörgést, az izgalmat és persze Kale csodás megszólalásait. Azért remélem lesz folytatás, és nem így ér véget a történet. Bár végül is bizonyos szempontból kaptam egy befejezést, de abszolút nem elégít ki, úgyhogy kérem a következő részt.

>!
molybarby
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Még mindig nem tökéletes, de már majdnem. Na, talán most már kezdem megkedvelni Dezt. :) Elérte nálam. Ahogy Kalet kezeli, ahogy próbál neki segíteni, végre normálisan viselkedik. Most inkább voltam a történettel elakadva mint a szereplőkkel. Volt, hogy úgy éreztem annyi dolgot szeretett volna az író bepréselni, hogy néha maga is belezavarodott abba, hogy most akkor hogyan vigye tovább a szálat. Annyi minden maradt elvarratlanul, de semmi sincs rendesen megmagyarázva. spoiler Na, mindegy. Élvezetes olvasmány volt, végre egy kis frissítés. Remélem a folytatásra nem kell olyan sokat várnunk mint a harmadik részre.

>!
Viktória_Erdei
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Nagyon örültem, hogy új könyv létére még nem vették ki a könyvtárból, én így gyorsan le is csaptam rá. Kiernan karaktere még mindig irritáló. Kale kicsit szarkasztikussá vált ebben a részben, de még mindig jó a karaktere. Dez képessége még mindig nagyon tetszik. Bárcsak a valóságban is lehetne néha alakot váltani. spoiler A vége miatt biztos olvasni fogom a következő könyvet.

>!
Trice29 P
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozatot. Ebben a részben egyértelműen Dez brillírozott. Imádtam a beszólásait. A történet is kellő izgalommal töltött el. Az érzelmek is a helyén voltak. Pár történés kicsit kusza volt nekem, az utolsó akció pedig nyúlt, mint a rétestészta. Azonban hálás vagyok, hogy nem gyilkos a függővég, csak figyelemfelkeltős. Folytatom.

>!
Gothic01
Jus Accardo: Tremble – Remegés

A Remegés immár a harmadik, megdönthetetlen bizonyítékokat tartalmazó akta a sorban, ami igazolja, hogy Jus Accardo követve a Denazen cég bevált módszerét, csak álcafoglalkozásként nevezi magát annak, amiként a világ is ismeri; vagyis írónak, mert valójában feltaláló, az olvasói közösség szemével nézve korszakalkotó zseni ezen belül. Na, és hogy mit is talált fel pontosan? A nyomtatott, papírformájú energiaitalt. Ami maximális fokozatú, lendületes tettre készséggé konvertálja a tétlenül ágyban döglődési elhatározást a legmakacsabb molyfajzatokban is. Na, és hogy ennek mi ennek az elsődleges oka? Dez Cross, aki, mint kiderült… nem csak egyvalakinek „pótolhatatlan”.
A Deznee eleven, szókimondó narrációjában való olvasás hasonló élmény volt, mint amikor valaki hosszas lélegzet-visszafojtás után újra teleszívja a tüdejét oxigénnel, olyan területek rázódtak fel bennem, amiknek a zsibbadtsága már fel sem tűnt, viszont ennek ellenére egyáltalán nem áll szándékomban titkolni, hogy a kötet kedvenccé avatásához a vártnál döcögősebb út vezetett – főként az előzményeihez viszonyítva. Ennél a sorozatnál elengedhetetlen, a cselekmény egészéhez képest változó befolyással bíró alapsablonná vált mostanra, hogy Dez dacolva minden nehézséggel, legjobb tudását bevetve, menet közben számtalan hátsó fertályt kiporolva, veszélyes embereket magára haragítva kihúzza Kale-t az aktuális pácból, amibe belekerült. A szóban forgó szál visszatéregetése ellen eddig összességében kényelmesen kezelhető szinten volt még úgy is kifogásom, hogy a magam részéről azt az alternatív folytatást tartottam volna az elejétől kezdve a legjobbnak, amiben Kale-t hagyják a Hatos-fétises gyűjtők karmai között, és keresnek helyette egy… életképesebb személyt. Ám a Remegést kezdve őszintén megijedtem Kale első (és sokadik) feltűnésekor, hogy az egész könyv csakis kizárólag az ő agymosásos, extrém tudatmódosulásos mizériája, annak elhárítása köré fog épülni, ezzel adva egy drámával és „szerelmi harccal” feltöltött, de lényegében csak a fontos események közötti töltelékként szolgáló kötetet. Talán, ha nem lenne ez a csavar az optimálisnál gyakrabban használt, előre borítékolhatóan pink kimenetelű, akkor valamivel barátságosabban fordultam volna felé… de egyöntetűen, a nemek leosztástól függetlenül nem szívlelem azokat a felállásokat, ahol az egyik fél kétségbeesett, csaholó pincsiként lohol a másik után, remélve, hogy hátha az hazaviszi és megtartja. A némi keserűséggel kísért „behangoló fejezetek” lecsengése után egy szempillantás alatt mélységesen el kellett szégyellnem magam, amiért ennyire lebecsültem mind Deznee-t, mind az írónőt, ugyanis az előbbi korántsem viselkedett mintaölebként, Jus pedig… a csalódottságom élesebb körvonalazódása előtt tudatosította bennem; mi még csak a kezdetet tapossuk. Ha nagyobb várakozás is előzte meg, mint ahogy azt a Denazen-regényeknél megszoktam, onnantól, hogy napvilágra került, Kale gondja csak a súlyosabb hatású krízisek egyik előfutára, rohamosan fellendült sztori. Egyre sokrétűbben és hatékonyabban kerültek kihasználásra a Hatosok adottságai, egyre több átvitt értelemben lévő medvecsapda kísérte a karakterek útját, egyre több veszedelmes titok került felszínre Denazen-t, a Felsőbbrendűség ellenszerét és Deznee családját illetően, ezzel arányosan pedig a tempó is úgy felpörgött, hogy már azt az érzetet keltette, a szereplőkkel együtt mozgásban vagyok. Mi lenne a címben ígért remegés? Az a felfoghatatlan kín, ami az ereimet összerándítja, majd elereszti újra és újra, amiért megint belekóstoltam az adrenalin mámorába, de bármennyire elszántan is kémlelem a horizontot, délibábként se látom a következő adagot. Úgyhogy… nemsoká véget ér úgyis a nyár, Miss Accardo, ideje felhagyni a henyéléssel, és munkához látni! Bízom benne, kegyed Stephen King rajongó, másként, ha így folytatja a tevékenységét, védtelenül fog szembekerülni a legveszedelmesebb Hatossal; a morcos olvasóval, aki nem kapja meg az egyik kedvenc sorozata folytatását.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/08/jus-accardo-…

>!
l_moni
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Az első két részt szerettem, de ez most nem jött be. Sok(k) volt számomra. Lehet csak rosszkor került a kezembe.

>!
rafaelo0824 P
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Mekkora átverés! Biztos voltam benne, hogy ez egy trilógia, erre meg most lehet várni, ki tudja meddig, amíg lesz folytatása. Ez volt az eddigi legjobb kötet. Tetszett az régi-új Kale és itt Dez sem volt idegesítő. Végig pörgős, vicces és romantikus is. Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog még történni, mert most kezdtem igazán potenciált látni bele… De most csak várhatok.

>!
turanett P
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Úr Isten! Végre! Bevallom, az előző annyira nem tetszett, sőt! Dühített! De ez! Fantasztikus. Végre történik valami, nem csak valami szappanopera. Annyira lehengerlően izgalmas volt. Jaj, és a új Kale, Imádom! Nem csak esetlen tud lenne, hanem szarkasztikus is. Alexet sajnálom, de hátha vissza tér a következő részben. Őt igazán megkedveltem, kár lenne érte. Már csak egy kérdésem lenne. Az írónő mikor írja már meg a folytatást! :D

2 hozzászólás
>!
reka0216
Jus Accardo: Tremble – Remegés

Majdnem két hónapig olvastam ezt a könyvet, de nem azért mert annyira rossz lett volna csak az egyetem mellett kicsit nehezen tudtam haladni vele ,de szerencsére most sikerült befejezni.Jobban tetszett mint az előző részek, a végén is meglepő volt a fordulat bár néha unalmasnak tartottam a harcos jeleneteket és volt olyan ,hogy úgy éreztem, hogy egyes dolgok felett átsiklunk és így nem kapunk magyarázatot, mintha nem is lenne fontos.A szereplőket továbbra sem szerettem meg.Kale még mindig olyan semmilyen, Dez pedig túl vakmerő nekem bár látszik, hogy kezd „felnőni” és ez jót is tesz a karakterének.Kiernant nagyon utáltam és egyben sajnáltam is egyszerre.Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd a befejezés, mert most elég kilátástalan a helyzet.


Népszerű idézetek

>!
Gothic01

– Az az érzésem, hogy te gyakran keresed a bajt magadnak.
– Honnan tudod, hogy nem a baj keres meg engem?

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deznee Cross · Kale
>!
Viktória_Erdei

– Látom ám a szemében, tudod. Ahányszor csak rád néz.
– Mit?
– Lehet, hogy a feje nem emlékszik mindenre, de a szíve igen.
És elment.

266. oldal, 25. fejezet

>!
Gothic01

(…) – Mégis hogyan bízhatnék benned? A saját apád ellen fordultál!
Erre nagyot pislogtam.
– A saját apám ellen fordultam? Találkoztál már a hapsival? Az egy szörnyeteg.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: apa · Deznee Cross · Kiernan
>!
Gothic01

– (…) Mindig is elragadónak találtam, hogy milyen emelt fővel tudsz még a katasztrófával is szembenézni.

292. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marshal Cross
>!
Viktória_Erdei

– Anyu – szólaltam meg a tőlem telhető legnyugodtabb hangon. – Hallgass végig nagyon figyelmesen, jó! És ne borulj ki!
– Dez, ebbe bele se kezdj! Ez a szöveg nem kelt bennem cseppnyi bizalmat sem, különösen, ha tőled hallom.
– Nos, ez esetben csak szólok. Nem fog tetszeni, amit hallani fogsz… de meg kell hallgass!
Nyilvánvalón nem láttam, de szinte tudtam, hogy mit csinál. Belesüppedt a legközelebbi székbe, összeszorította a szemeit, közben a hüvelyk- és a mutatóujjával összecsípte az orrnyergét. A házban lakó Hatosok ezt az ő „Ugyan mit csinált megint Dez?” arckifejezésének nevezték el. Mielőtt még minden a feje tetejére állt az életemben, büszke lettem volna rá, ha egy ilyen gesztust rólam neveznek el. A pokolba is, ha apa csinálta volna, akkor egyenesen életem nagy győzelmeként könyveltem volna el.

141-142. oldal, 13. fejezet

>!
Viktória_Erdei

– Nem akarsz mondani semmit?
Megállt és megfordult.
– Miről?
– A csókról?
– Ó! – Megrántotta a vállát, aztán elindult.
– Ó? – gyakorlatilag sikítottam. – Egyik percben még utálsz, a másikban meg majd kiszívod a manduláimat a torkomból, és erre csak annyit mondasz, hogy: ó?
– Jó volt.
– Jó? Ó, ez jobb volt, mint jó, és ezt te is tudod.

182. oldal, 17. fejezet

>!
Viktória_Erdei

Elindultak. Kale erősen tartott, miközben a hideg levegő a bőrömbe mart.
– Hát persze hogy segítettem nekik. – A hangja leereszkedő volt és dühös. Meleg bizsergés öntött cl attól, hogy hallottam így beszélni Kiernannel. – Másképp hogyan vettem volna rá őket, hogy elhiggyék, amit mondok?
– Én mondtam apunak. Mondtam neki, hogy kizárt, hogy ellenem fordulnál. Ami közöttünk van, az túlságosan is erős. – Hallottam a mosolyt a hangjában. Kale hangneme nyilvánvalóan nem zökkentette ki a csajt.
Ami közöttük van, az túlságosan is erős? Ha Kale nem juttat be és távolít el Kiernan hangjától, jó eséllyel lebuktatom magam azzal, hogy megfojtom.
Kale erősebben szorított magához, amikor a hideg levegő melegebbre cserélődött, és valami fémes kattanás hallatszott mögülünk. Beléptünk az épületbe. Innen már nem volt visszaút.
– Ezen a földön semmi sem feledtetheti el velem a lányt, akit szeretek, Roz. Semmi.

272. oldal, 25. fejezet

>!
Gothic01

Nem voltam agresszív, csak őszinte. Ashley helyében én díjaztam volna, hogy nem kenték be nekem az egészet cukormázzal.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: agresszió · Deznee Cross · őszinteség
>!
Gothic01

Az ajtó zárva volt természetesen, de egy buta kis zár nem tudott az utamba állni, amióta a képességem felerősödött.
Igazából egy zárt ajtó engem soha nem állított meg.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deznee Cross
>!
Gothic01

Néha úgy éreztem, hogy a létezésem célja egyszerűen csak valamilyen felsőbb hatalom szórakoztatása, ami abban leli örömét, ha szenvedni láthat embereket.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deznee Cross

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Richelle Mead: A halál csókja
Marissa Meyer: Scarlet
Joss Stirling: Misty
Cynthia Hand: Angyalvágy
Rachel Vincent: Halott lelkek
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus