Amikor ​a bálnák elmennek 29 csillagozás

Mai legenda
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Jurij Ritheu a Szovjetunió legészakibb vidékén élő kis nép, a csukcsok immár világszerte ismert írója. 1930-ban született, apja örökké a tengert járó vadász volt, s az író maga is az ősközösségi társadalom formái közt élő halász-vadászok kunyhóiban töltötte gyermekéveit. A háború után a leningrádi egyetemen tanult , s itt fedezték fel az eredeti látásmódú, tehetséges fiatalt, aki már első írásaiban – verseiben és elbeszéléseiben – az európai ember számára oly távoli világ életéről hozott hírt.
Ritheu több regénye és elbeszélése az ősi csukcs életforma átalakulásáról, s arról szól, hogyan talál magára a hagyományait őrző közösség a szocialista társadalom valóságában. Legújabb műve – Amikor a bálnák elmennek – a csukcsok eredetmondájára épül, története, szereplői is a népi mitológiából hagyományozódtak az író nemzedékére.
Ritheu arra vállalkozott, hogy az évezredek mélyéből továbbítsa számunkra ősei üzenetét.

Eredeti cím: Когда киты уходят

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Kriterion, Bukarest, 1991
308 oldal · ISBN: 9732601299 · Fordította: Árvay János, Katona Erzsébet, Hegyi Imre, Nikodémusz Elli
>!
Európa, Budapest, 1978
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630711184 · Fordította: Nikodémusz Elli

Enciklopédia 6


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
lzoltán IMP
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

„Amikor a bálnák elmennek”, a múlt felölti fakó ködbe vesző nevét, és nem marad vessző, csak egy halványuló pont. Azon az aprócska ezüstös ponton, kéz a kézben jár a tenger és a part, bálna és ember, ki egymást akart – a honnan és a hova, elúszva, tova. Valahol a terjengő lét labirintusában elveszni látszik, és az elfúló fájdalomtól elhalkuló szavak emlékében él tovább…

>!
Európa, Budapest, 1978
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630711184 · Fordította: Nikodémusz Elli
>!
Quator
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Nagyon tetszett Ritheu könyve, aki csukcs származású író. Csukcsföld (wikipédián rá lehet keresni) egy lehetetlenül távoli északi kis tartomány Oroszországban, itt élnek főhőseink, a csukcsok népe. A történet véleményem szerint egy tanító jellegű mese, telve csukcs mitológiai elemekkel, és az ottani emberek mindennapi életére vonatkozó részekkel, harcolva a hideggel, és a gondokkal. Különleges világot tár elénk ez a kis könyv, de különlegességén túl mély erkölcsi mondanivalóval is bír, bármely ember számára, aki képes megérezni az univerzális üzenetét. Az emberek eltávolodnak a természettől, a hagyományaiktól, és egyre többet akarnak élvezni az életből, és birtokolni azt, aminek nem lehet más következménye, hogy végül a bálnák elmennek… Minden mitológiát, természetet kedvelő, messzi földrészek népéről szívesen olvasó embernek ajánlom ezt a tanulságos, emberi történetet, egy messzi és távoli nép üzenetét jelenkorunknak. Akinek kedve lenne elolvasni, de nem tudja beszerezni, érdemes online is keresni….

>!
Boglárka_Madar P
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Csodálatos történet. A Végtelen Szeretet átjárja az embert mikor ezt a kis könyvecskét olvassa, de a végére átveszi helyét a végtelen szomorúság. Miért ilyen buták az emberek? A múltat tisztelni kell!

>!
Aquarius
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Az elején kicsit meghökkentem, de hamar sikerült helyére tennem a történetet. Az, ami: mítosz, legenda – melyek hajlamosak elrugaszkodni a valóság mezejéről –, de mondanivalója nem veszít értékéből az idő múlásával sem.
Béke addig van, ameddig a végtelen szeretet, kérdések és fenntartások nélkül életképes egy közösségben.
Egyben figyelmeztetés is – amely, ha áttételesen, de rávilágít arra a bölcsességre, hogy A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. A természet biztosította kincseket becsülni kell, óvni és vigyázni rá, mert az emberi telhetetlenség képes maradandó, visszafordíthatatlan károkat okozni.
Egy nagyon szép és tanulságos mondát olvashattam, amely jellemábrázolásból is remekül vizsgázott. Jár az öt csillag.

>!
havas
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Egy csodaszép csukcs mítosz tulajdonképpen ez a könyvecske. Azt hiszem, legalább háromszor olvastam. Nem tudom, miért tetszett annyira, de van benne valami, ami ember – természet – harmónia együttesét úgy meséli el, hogy szinte el tudod hinni, nem is mese. A ragaszkodás, az elengedés (a teremtés és elmúlás) története ez. Szép!

>!
Kantele
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Amilyen rövidke, ahhoz képest a nyár egyik legnagyobb élménye volt. Tényleg mai legenda, kicsit mesés, gyönyörű stílusban megírva, ahol az olvasó az egyik oldalon még mosolyog, a következőnél pedig már összeszorul a torka, szóval nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a könyvecskét.
Már maga az elemzése oldalakba telne, így ezt meghagyom másoknak, de nagyon érezni, hogy eredetmondára épül. ezáltal az ember néha tényleg elképzeli, hogy ül a tűz mellett vagy a víznek a partján és valaki mesél.
És a vége. Jaj, a vége…

>!
déli_báb IP
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Különleges világot ábrázol, mítoszok, és hiedelmek nyílnak ki, és ahogy a történet halad előre, ez a virágzás átcsap hervadásba, majd jön a rothadás. Örök körforgás. A stílus eleinte furcsa volt, de hamar meg lehet szokni. Aztán mire az ember megszokja, már vége is van. :)

>!
kregina
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Az első rész nagyon tetszett: gyönyörű nyelvezet, meseszerű világ, valóságos idill. A második részben már megjelenik az emberi rosszindulat. Az elején nagyobb lendülettel olvastam, de a szinte költői nyelvhasználat miatt az egész regényt élmény volt olvasni. Ráadásul csukcs írótól ez az első, de nem az utolsó olvasott könyvem. :)

>!
Lali P
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek

Rég olvastam, de azt tudom, hogy nagyon megfogott.
Valahogy ezek az északi, mitikus dolgok mindig is vonzottak.

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
dontpanic P

Tehát a mese az az igazság, amelyben néha nem hisznek.

>!
Aquarius

A fájdalomból születhet a legnagyobb, a legkülönösebb öröm, amitől az ember kiáltani szeretne, és forró, boldog könnyeket sírni.

1. rész, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
h_orsi P

Nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek.

3. rész, 4. fejezet

>!
lzoltán IMP

Emberré változva Reu kezén fogta Naut, és együtt haladtak a tundra puha füvén. Keveset beszéltek. Mindabból, amit meg akartak mondani egymásnak, nagyon sok magától átáradt tekintetükből, érintésükből vagy egyszerűen a hosszú hallgatásuk csendjéből. Teltek a napok, teli boldogsággal a lélek láthatatlan és szótlan szárnyalásában. (…)

>!
Aquarius

A sors csak kiváltságos embereket ajándékoz meg a gyógyítás tudományával. Ezek az emberek hinni tudnak abban, amiben sohasem tud hinni egy egyszerű halandó, mert számára az igazság túlságosan hihetetlen.

3. rész, 7. fejezet

>!
havas

Azért jöttünk a világra, mert van az életnek egy magasabb megjelenési formája, a Végtelen Szeretet.

>!
lzoltán IMP

Nau a távolból nézte a bálnát, ezt a hatalmas, fekete testet, mely csillogóan verte vissza a nap sugarait, és úgy tűnt fel neki, hogy a fény a bálna belsejéből árad.

Kapcsolódó szócikkek: bálna
>!
janeeyre

Nau tekintetével azt a váratlan csillogást kereste, mely a part közelében már jól látszott: a vízpára sugárban tört a magasba, és a nap rá tűző fényében a szivárvány minden színében csillogott.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
lzoltán IMP

A tundra napról napra ragyogóbb, színesebb ruhát öltött. Nau lábát feketére festették a megbúvó bogyók nedvei. A vén tundrafarkas Nau lábát nyalogatta, és hűséges, bánatos szemét le nem vette a lányról. Érezte, hogy jön a tél, és azt is érezte, hogy halála is közeledik, mert már semmire sem volt jó: a nehéz élet és az idő elkoptatta minden fogát…

>!
lzoltán IMP

Naut nézte, arcát egész közel hajtotta hozzá, orra hegyével megérintette a lány orrát, és ez az érintés megint lángra lobbantotta a bennük szunnyadó tüzet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
Czesław Miłosz: Az Issa völgye
Kodolányi János: Vízözön
Jack Vance: Lyonesse 3. – Madouc
Florin Lazarescu: Mennyből a küldött
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház
Margaret Atwood: Pénelopeia
Robert Holdstock: Mitágó-erdő
Sjón: A cethal gyomrában