Bukottak ​égboltja 27 csillagozás

Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

A ​rendkívüli és letehetetlen regény egy fergeteges, helyenként abszurditásba (az orosz valóság teremtette abszurditásba) forduló szatíra az orosz újgazdag vállalkozók világáról.
A kisregénybeli történet keretét egy Pétervárról Moszkvába tartó vonatút adja. Egy középkorú, sikeresnek éppen nem mondható író éjszakai vonattal indul haza, Moszkvába. A kupéban az indulás előtti utolsó pillanatban megjelenik egy, első pillantásra is gazdagnak tűnő fiatalember a testőrével. Miután a fiatalember nem tudja elérni, hogy az író másik kupéba költözzön át (mert ő általában egyedül utazik), beszélgetésbe elegyedik vele, és megrendel nála egy elbeszélést, amely az élettörténetét örökítené meg. És mesélni kezd az életéről mesélni kezdi a Bukottak égboltját:

Elkezdődött a szexparti. A Bourbon terjedelmes tósztot mondott René szellemében az Oroszország és Franciaország közötti mély eurázsiai kapcsolatokról, majd kifejezte abbéli örömét, hogy ilyen magas rangú vendéget van szerencséje… (tovább)

Eredeti cím: Небо падших

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Helikon, Budapest, 2015
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276427 · Fordította: Goretity József

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Antoine de Saint-Exupéry · pilóta


Kedvencelte 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Bleeding_Bride ISP>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Azon morfondírozom, hogy azok számára, akik kerülik a politikai- gazdasági híreket, vagy úgy amúgy nem érdeklődnek ez iránt a világ iránt, mit adhat a kötet. Nálam, aki a közéletben balettozom egy évtizede, politikusokkal- politikában lehúztam huzamosabb időt, mindennek hozadékaként nem csak az ő életüket és világukat, hanem a befolyásosabb üzletemberekét is áthatóan, testközelből megismertem, ez a könyv Bibliaként kerül a polcra. Sarkított? Igen. Hihetetlennek tűnhet? Ó, nagyon. Létezhetnek ilyen ember, szituációk? Sajnos kis bajtárs, napi szinten találkozom velük.
Könnyesre kacagtam magam, a történeten is, az elbeszélés módján is, no meg külön perverzióként asszociáltam a jelenteket- szereplőket valósakkal, nem gyenge fűszert adott hozzá.
Biztosan kell ehhez a kötethez egy lapos bunkó, fekete humor (PIPA) és némi érzék ahhoz, hogy a szarkazmus mögé nézzünk (szarkazmusból PIPA) és akkor egy nagyon elszomorító világképet kapunk, amin, ha az első pont érvényesült, hatalmasat tudunk szórakozni. Ha az a feltétel valakinél nem teljesül, akkor csak az elborzadás, döbbenet és sírhatnék maradhat, akkor meg nem is kell erőltetni, talán élvezhetetlen lenne a regény.
Mindig is tudtam, hogy az oroszok az én szerzőim, mindegy mikor születtek vagy még élnek-e.

Kkatja P>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Jó volt, érdekes kis mese(?) az orosz újgazdag világról, egy újabb iskolapélda arra, hogy miként lehet felkapaszkodni és megtelepedni egy időre az arany trónon, ahol aztán nagy szerencse és rengeteg pénz meg persze jó sok és romlott kapcsolat kell, hogy ne kerüljön ki a delikvens túl gyorsan a pikszisből. Kevesen maradnak ott és halnak természetes halált. Ahogyan olvashatjuk Panyuskinnál a Luxus orosz módra c. könyvben. De kérdem én ismét… megéri ez a játék, az a pár szép, mindennel (hatalom, lové, szex) teli év a folytonos félelmet, hogy mikor kapnak el és nyomnak víz alá az újonnan érkezett szerencsefiai, akiknek útban vagyunk?
Nem tudom… biztosan, hisz oly sokan művelik-e „sportot”. Hogy aztán csak a bukottak égboltja vár rájuk, az már egy másik történet lesz, de biztosak lehetünk benne, hogy ők ott is megtalálják majd a számításukat…

>!
Helikon, Budapest, 2015
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276427 · Fordította: Goretity József
2 hozzászólás
csend_zenésze>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Jelentsük ki már az elején: alapvetően nem vagyok nagy rajongója a mostanában olyan tipikus és viszonylag jól fogyó orosz könyveknek, amik az „újoroszok”, oligarchák és a nagy keleti fel/alvilág minden mocskát járják körbe, miközben a társadalomkritikai és a szórakoztató hangnem között próbálnak lavírozni (de igazán egyikben se tudnak igazán kibontakozni). Poljakov kötetét se vettem volna valószínűleg a kezembe pusztán a beharangozó miatt – „Szex, vodka, peresztrojka – Az orosz irodalom új fenegyereke”, mondja a kis sárga címke a borítóra nyomva, miközben a Poljakov igazán nem fiatal csirke már, és hogy mennyire fenegyerek, azt nem tudom. Ez a kötet is ’97-es, de a mostani Putyin-oroszhon miatt talán igény lett arra, hogy a magyar olvasók többet kapjanak ebből a vonalból (hogy miért, pássz).
És persze megvan minden, ami egy ilyen regény működéséhez kell. Van egy igazi ruszki vonatunk, ami robog Pétervár és Moszkva között (mert ezeken kívül nem is létezik Oroszország, csak a vonatból kikandikálva, ugyebár). Adott az elbeszélő és a véletlen mellé ülő, antipatikus Sarmanov, aki a szamárlétra legaljáról bedolgozta magát a nagy korrupció nevű játék legmélyébe. És mesél: minden abszurd és fájóan igaz, megvan a csípős hangvétel, minden klappol.

És most kéne jönnie annak, hogy na de, na de ez most kimarad. Mert a könyv nem igazán hoz mást, mint a papírformát. Rendben, érdekes, főleg ha tényleg vélhetünk felfedezni valós párhuzamot az Aerofond és a valós Aeroflot között, van csípős hangnem, intrika, szex, minden, de ennyi. Aztán a hab a tortán, hogy ráadásul pont olyan maszkulin ez a regény, amilyennek ez az oligarchavilág mindig is tűnik (főleg ha azt nézzük, hogy a kilencvenes évekről beszélünk főleg). A nő, például a végzet asszonyaként feltüntetett Katyerina hiába sokkal képzettebb, okosabb, talpraesettebb, mint a férfitársai, csakis a szexuális vonzerővel és mindenféle ármánykodással tud teret nyerni, és persze azután is ő lesz a gonosz némber.

Fogjuk rá, hogy Poljakov valószínűleg egy túl jó publicista, aki tökéletesen tudja hozni a főhős taszító hangnemét. Fogjuk rá, oké. Ettől függetlenül sajnos a társadalomkritika inkább hatásvadász szappanoperává korcsosodik, a nagy átütő aha-érzés helyett pedig marad a keserű szájíz.

Na de talán majd a következő ilyen típusú kötet mutat valami újat…

Gvendolin P>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

A szerző egy utazása során megismerkedik egy fiatal orosz vállalkozóval, aki elmeséli, hogy lehetett a Szovjetunió széthullása utáni időszakban nagyon és nagyon gyorsan meggazdagodni, és azt is megtudhatjuk, hogyan viszonyulnak a hozzá hasonló emberek a nőkhöz. Sarmanov története bizonyára nem légből kapott és nem is egyedi, és nem is csupán posztszovjet sajátosság. Csalással, megvesztegetéssel, ismeretségek kihasználásával, orgiák szervezésével, erőszakkal nemcsak Oroszországban lehetett/lehet előre jutni. Sarmanov példája azt is mutatja, hogy egy minden feladatra alkalmas titkárnő (/szerető) nélkül sem.
Az elbeszélő (vagyis tulajdonképp a szerző) egyszerre szarkasztikus, cinikus és humoros, így időnként felmerülhet a kérdés az olvasóban, Sarmanov vajon dicsőségnek tekinti-e, hogy így is, vagy igazából csak így lehet boldogulni, vagy épp azért mondatja el élettörténetét az író által, mert maga is megcsömörlött ettől. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a titkárnőjéhez fűződő viszony talán nem is váratlan módon történt lezárása miatt érez kényszert története elmondására. Poljakov nagyszerűen ötvözi és egyensúlyban tartja a humort és a cinizmust, és tud úgy kevés szóval megírni valamit, hogy azt épp ellenkezőleg, már nagyon is soknak érezzük (pl. Az elnök kedvenc titkára című fejezet). Igazán humoros az űrhajós, Gennagyij (Gena) Arisztov története (abból is a Tönkretett üdülés című fejezet). Régen tanultam már oroszul, így nem tudom összevetni az eredetivel, de az az érzésem, hogy a fordító is kitűnő munkát végzett.

ervinke73>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Nem tudom, tudatos vagy sem, lehetséges másként vagy szigorú szabály, megkerülhetetlen törvény, de az élet nem más, mint hülye szerelmi történet. Így minden, ami az életből vett, nem lehet más, mint szerelmi történet. Ima ágyékra tett kézzel.

Mariann_Olbert>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Poljakov világa majdnem abszurd világ. Élménydús olvasmány volt családom több tagja számára is, nem csak nekem. Szédítő, bódító, már-már félelmetes a mai orosz új-arisztokrácia élettempója, életvitele. Ez egy olyan regény, melynek több főhőse is van, talán ezek közül az egyik maga az író. (Bennem az is felmerült, hogy Poljakov nem „kitalálta” a történetet, hanem valóban elbeszélgetett egy újgazdag ifjúval…..Még az is lehet, hogy így történt.)
A fő csapásirány-szerintem-a regényen átfutó szerelmi szál, a nem mindennapi kapcsolat a gazdag ifjú Sarmanov és Katyerina között. A befejezés azonban enyhén szólva meglepett, mondhatni azt is, hogy „fejbe vágott”. Goretity József fordítása remek, szinte minden sorát élveztem, összevetve az eredetivel jól visszaadja a stílust. Nagyon „hagyja magát olvasni” és elolvasására elég egy -két délután. Ajánlom annak, aki egy jót szeretne kellemesen szórakozni és nincs sem ideje, sem türelme egy nehezebb fajsúlyú olvasmányhoz.

bumbi0531>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Tetszhetett volna, ha… Ha arról van szó, hogy ez egy élet története, nem pedig egy furcsa kapcsolaté, amelyet túl sokat tolnak az olvasó arcába. Ez a könyv vajmi kevéssé szatíra, vajmi kevésbé szól az újgazdag oroszok világáról, annak csak egy elenyésző szeletét érinti.

mandu_la>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Mostanában nem választottam valami jól könyvet. De a Bukottak égboltjával nem tévedtem. Nagyon szerettem. Iszonyatosan hihetetlen, mégis hihető történet. Nagyszerűek a karakterek, összhangban vannak a tetteikkel.
Nem vagyok egy tipikus orosz irodalom párti ember, de ez a regény elgondolkodtatott, hogy nem ártana szétnéznem.

1 hozzászólás
rec>!
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja

Merész ötlet volt ezt a könyvet a szépirodalmi polcra helyezni. A hihetetlenül antipatikus újgazdag bunkó élettörténete csak hányingert keltett bennem. Bulváros sztori, gyenge kivitelezéssel.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

A félelem, hogy az ember lekési a vonatot – biztos jele annak, hogy oda a fiatalsága.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: öregedés
Bleeding_Bride ISP>!

Az a nő, aki lefekvés előtt bináris oppozíciók inverziójáról olvas, szexuális értelemben sokkal vonzóbb, mint az, aki Marinyinát olvas.

202. oldal

Bleeding_Bride ISP>!

Megettük a disznósültet, megittunk néhány doboz sört az orosz-amerikai barátságra. Különben ahogy érzékeltem, Steve-nek és Grantnek ez a barátság tökmindegy volt. Azt hiszem, meg voltak győződve róla, hogy Moszkva valahol Szibériában található, hogy Sztálin Dzsingisz kán kortársa volt, a második világháborút pedig Németországgal szövetségben az Egyesült Államok nyerte meg a Szovjetunió ellen. Oroszországnak – úgy vélem – egyetlen barátság se hozott semmit – kellemetlenségen túl.

239. oldal

Bleeding_Bride ISP>!

Az amerikaik megajándékozták az emberiséget az érzelmek és gondolatok új kifejezési módjával: a rágógumit rágó állkapcsok mozgatásával.

235. oldal

ppeva P>!

– Anatolij, bocsásson meg, nem tudom az apai nevét… Igaz, hogy maga részt vett a Szovjetunió tönkretételében?
– Miért, maga nem? – kérdezett vissza, miközben gyanakvón rám sandított, majd fogta a bőröndöt, és kiment a kupéból.

269. oldal

Bleeding_Bride ISP>!

A pszichoanalitikusom, a Pedagógiai Akadémia levelező tagja és az Usinszkij- díj tulajdonosa azt állítja, hogy a nevelés nem más, mint sebeket ejteni a pszichikumon. A megfelelő seb nélkül nem változtathatod meg az illető magatartását.
Ha nagyobb a hiba, mélyebb heget kell ejteni.

171. oldal

Kkatja P>!

Az ifjúság annyi energiát fecsérel a kitalált nehézségekre, hogy érett korodra nem marad elég erőd felvenni a küzdelmet a valódi nehézségekkel. Lehet, hogy éppen ez az emberi élet legfőbb drámája…

7. oldal 1. A Moszkvai pályaudvar

Bleeding_Bride ISP>!

A szerelmet ugyanolyan szarból és sárból nyerik, mint a pénzt. És ugyanolyan könnyû elveszíteni, mint a pénzt. Lehet, hogy az emberek egyszer nem suskát, hanem szerelmet fognak gyûjetni a hitelkártyájukon…

20. oldal

Bleeding_Bride ISP>!

Tavaly egy cápa felfalt itt egy lányt. Mindenesetre sem őt, sem a cápát nem találták meg. Megértetted?

225. oldal

Bleeding_Bride ISP>!

A család mindössze harci egység az élettel folytatott sikeres küzdelemben. Egyáltalán, az emberek képtelenek egymáshoz tartozni.

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl
Vaszilij Akszjonov: Tájkép papírból
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Christopher Moore: Biff evangéliuma
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a halálos tánc
Kácsor Zsolt: István király blogja
Robert Nye: Faust
Chuck Palahniuk: Túlélő
Spiró György: Kerengő
David Lodge: Helycserés támadás