Északi ​napló 1 csillagozás

Jurij Kazakov: Északi napló

„Most ​már tudom, hogy kudarccal végződő vadászatról csak jó író mer írni. Mert számára az elbeszélésben nem a zsákmány a fontos, hanem a felhők, az emberek, a füst illata, a sár, a pihenők, az útközben folytatott beszélgetések, meg sok efféle… Azok az írók, akik nem forgatják elég magabiztosan a tollat, úgy vélik, mi az ördögnek írjanak, ha az elbeszélés végén nem dörren el a nagyszerű lövés, és nem bukfencezik fel a mezei nyúl, vagy nem válik ki a sorból a vadruca…"
Kazakov Északi naplójában nem dörren el a lövés és nincs vadászzsákmány. Finom költői ceruzarajzok ezek az írások, s ha mégis van hősük, az mindig az ember. Vagy maga a szerző — az ő érzelmei, rokonszenvei és ellenszenvei, hangulatai és gondolatai. Vagy a komor északi táj egyszerű embere — hajósok, halászok, magányos tanyák vendéglátó gazdái, útitársak és barátok.
Tizenkét év számos északi utazásának élményeit rögzíti ez a napló. Pátosztalan, hiteles beszámoló a tengert és a folyók torkolatát felkavaró… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1977
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632804589 · Fordította: Bárány György

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Jurij Kazakov: Északi napló

Hááááát, nem is tudom. Arra számítottam, hogy – a Világjárók sorozat eddigi darabjaihoz hasonlóan – útleírást, útinaplót fogok olvasni. Annak nagyon gyenge volt, mert ide-oda ugrált az időben, ha megérkezett valahová, nem arról írt, hanem rögtön eszébe jutott egy korábbi helyszín, vagy bárkiről bármi. És milyen gonosz az már, amikor pl. ennyit ír: „és aztán jót beszélgettünk, majd aludni tértünk”. Na de miről? Ki mit mondott? Mit mesélnek? Hogyan élnek? Ha meg beszélgetést ír le, sokszor csak szavakat meg dünnyögést…
A térkép is csak átabotában használható – a kisebb helyek, ahol jártak, alig sejthetők, merre is vannak. Igyekeztek az akkori idők stílusának megfelelően jóformán egy iskolai atlasz minőségére redukálni a térképet. (Na de túljártam ám az eszükön, mert mindent alaposan megnéztem a google térképen!)
Vagy pl. hosszú és viszontagságos út után megérkeznek egy tehenészeti telepre, és mikor már tövig rágtam a körmöm izgalmamban, vajon milyenek lehetnek a tejtermelési mutatók – egy büdös szót nem ejt a tehenészetről, hanem elkezd arról írni, milyen volt tavaly a kikötő Arhangelszkben…
Szóval elégedetlen voltam ezzel a „száguldó riporter” stílussal, aki folyton hol lemarad valahol, hol előreszalad.
A fele táján kezdtem kicsit megbocsátóbb lenni. Végülis nem szabad elfelejteni, mikor írta ezeket az írásokat – vagy úti novellákat. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején. Sok-sok utazásból emlékezte össze ezt az anyagot, és gondolom, sok dologról szót sem ejthetett. Volt benne néhány – kevés – emlékezetes történet, személy (pl. a szamojéd Tiko Vilka). Inkább voltak ezek novellák, sok visszaemlékezéssel, mint útleírás. És persze kötelezően szót kellett ejtenie a szovjet ember – homo sovieticus – természetes magasabbrendűségéről…
Pozitívum: minden részletsoványsága ellenére a könyv végén azt tudtam mondani, hogy nem volt elvesztegetett idő. Egészében volt egy sajátos hangulata, amiért érdemes volt elolvasni. Akit érdekel az orosz Észak, innen is kap képet róla. De olvastam ennél már sokkalta jobbakat is.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

A falut immár három vagy négyszáz éve lakja ez az északi tengerparti nép, a pomor – a „kojdai”, ahogy magukat nevezik. És az ő életük is ugyanolyan összetett, ugyanúgy munkával, sokféle tevékenységgel, gondolatokkal és érzésekkel teli, mint bármely más népé a földön. Ezeknek az embereknek a szó legősibb értelmében költői az élete.

22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kodolányi János: A csend országa
Kodolányi János: Suomi
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál
Ligyija Csukovszkaja: Sorszáma: 344
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.
Jurij Trifonov: Az öreg
Nikodémusz Elli (szerk.): A slepp
Lidia Szejfullina: Egy kuruzsló élete