A ​hazudós Jakob 26 csillagozás

Jurek Becker: A hazudós Jakob Jurek Becker: A hazudós Jakob

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​történet valahol Sziléziában játszódik, a második világháború alatt, egy kisváros gettójában. Jakob Heym napi munkája után céltalanul járkál az utcákon, mikor az őrtorony reflektora a földhöz szegezi. S hogy „vétkéért igazságos büntetést kérjen”, be kell mennie a német parancsnokságra. Szerencséje van, egy óra sem telik bele, máris hazafelé tart. Közben azonban csodálatos hírhez jut. A parancsnokság rádiója bemondta: az oroszok Bezanika előtt állnak. Bezanika – alig néhány száz kilométerre van tőlük. A gettó lakói a külvilágtól elzárva élnek. Jakob nem bírja magában tartani a hírt. De az igazat sem vallhatja be, a parancsnokságról még nem került ki élve senki. Szorongatottságában végül kiböki: titkos rádiója van. S ettől fogva hetekig hazudnia kell, újabb és újabb híreket, ettől fogva, hetekig, a gettó fásultan vegetáló lakóit esztelen reménység pezsdíti fel: ennek a hazug, de mindennél igazabb reménységnek fényében hetekig mind újra emberré lesznek – ami azután jön, azon a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1969

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Lektúra könyvek Kriterion

>!
Kriterion, Bukarest, 1981
258 oldal · Fordította: Kászonyi Ágota
>!
Európa, Budapest, 1973
238 oldal · puhatáblás · Fordította: Kászonyi Ágota

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

    Csak nem akar ez kevéssé felfoghatatlan lenni! Hiába mondja pl. Jurek Becker (meg Marga Minco), hogy hétköznapi dolgok ez mind. (Csak a körülmények megveszekedettek persze, de az az ember felöl nézve egészen más, mint a nagy totál.)
    Itt van mindjárt Jakob Heym, lángossütő és fagylaltárus (évszaktól függően). Dehogy akart ő életében semmi különöset: azt tette, amit mondtak, úgy ahogy mondták. És hogy a fülébe jutott az a hír, arról például igazán nem tehetett, aztán meg muszáj volt vele kezdenie valamit, ezt biztosan tudta, és ahogy azt csinálta, az kész ügyefogyottság – meg is mondja, nem egy Sólem Aléchem ő. Közben pedig mégiscsak eltűnnek az öngyilkosságokról érkező hírek. Az időtávokat változtatta meg, és nem az, hogy tudtán kívül, sőt! (Filmen van, főszereplő Robin Williams, ki más, adja a gloria.tv, majd egyszer megnézem.)
    Szóval egy gettóban vagyunk. Mindenki berendezte magának az egy szobányi/egy ágyni életét. Dolgozni járnak, vendégségbe mennek, szerelmesek lesznek, szokásaik vannak, … és várnak. Ki tudja, mire és meddig. És ha a rádió azt mondja, hogy az oroszok Bezanika előtt állnak, az már valami. Ahhoz már lehet viszonyulni. De hát rádió?! A gettóban fa sem lehet, állatot sem lehet tartani, hogy lehetne rádió?! spoiler
    Közben zajlik az élet, sírni kell az egyes jeleneteken. Amikor pl a Sturmbannführer szívinfarktust kapott, és kocsit küldtek – a valamikor világhíres – szívspecialistáért. Beszáll az autóba, és mit tesz akkor? De az a rész meg egészen vicces volt (egy darabig), amikor Jakob meglátja, hogy Síp (aki az ebédhez szokott szólítani) egy egész újsággal a zsebében a klozet felé tart. Mennyi lehetséges friss (rádió)hír! Vagy amikor Lina megpróbálja megkeresni a rádiót, a valamit, amiről fogalma sincs hogy nézhet ki ….Nagy könyv ez, na!

>!
Európa, Budapest, 1973
238 oldal · puhatáblás · Fordította: Kászonyi Ágota
kratas P>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

„Különben is, mind jobb véget érdemeltek volna, nemcsak Jakob….”

KBCsilla P>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

Valamiért Svejk alakja lebegett előttem.
Számomra nagyon nehezen olvasható volt, főleg a sok-sok alig látható betű miatt, de ez én egyedi problémám, hogy nem látok rendesen.
A történet vége eleve adott volt, viszont a hozzá vezető út legalább olyan fájdalmas volt, mint maga a végeredmény.
Ha nem egy gettóban lennénk, akkor azt mondanám, hogy egy banális elszólás miatt képes felborulni minden addig egyenesnek gondolt dolog.
De a gettóban vagyunk, ahol minden szónak hihetetlen súlya van.
Sajnáltam szegény, már majdnem ügyefogyott Jakobot, hogy olyanba nyúlt bele, amibe nem kellett volna.
Hiába, régi axióma, hogy a balek a saját kárán tanul.

eme>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

A gettó világában a deportálások fenyegetettségében a Jakob nem létező rádiójának köszönhető hírek tartják életben a reményt az emberekben és ezáltal magukat az embereket is. A nyomasztó, kétségekkel, bizonytalansággal teli hangulatot az elbeszélő humoros, néhol ironikus elbeszélése vegyíti keserédessé. Gyakran azon vettem észre magam, hogy mosolygok olvasás közben, ugyanakkor mindvégig tudatos maradt a szituáció komolysága.
Tetszett nagyon a beszédhelyzet. Jó választás, hogy nem a főszereplő, hanem egy részben tanú mellékszereplő meséli el a történteket. Így a történet eseményei három csoportra oszthatók, ami a hitelességet illeti: vannak események, melyeknek az elbeszélő is szemtanúja volt, ezeket tekinthetjük teljesen hitelesnek (mármint a regényvilágon belül), vannak események, amelyekről az elbeszélés pillanatában már halott Jakab mesélt el az elbeszélőnek (ezek hitelessége már a kettős elbeszélés révén gyengül), és vannak események, amelyekről az elbeszélőnek nincs pontos információja, ezeket az „így kellett történnie” vagy „így történhetett” fikciókategóriába sorolhatjuk. Az elbeszélő gyakran jelzi az olvasónak, mikor, melyik típusú eseményről, információról van szó, ugyanakkor tudatos elbeszélőként jelzi: itt én mondom a történetet, úgy, ahogy én akarom. A regény végén a leleplezés, lelepleződés, a remény szétfoszlása, a valóságra ébredés annyira „nem illik” az eddigi történet egészéhez – legalábbis így érzi az elbeszélő –, hogy két lezárást is olvashatunk: a valódit, a nyomorúságos, csúf végződést, amely a valóságot, és a kitaláltat, a megérdemeltet, amely az elbeszélői munkát illeti, az „így volt” és az „így lehetett volna” történetet. A lezárásban az elbeszélő egyre nagyobb szerepet szán az olvasónak, egyre gyakrabban kéri meg: válasszon a felsorolt lehetőségek közül. A valóság és a fikció logikája/logikátlansága nem mindig egyezik meg, az olvasó elvárásai sem mindig egyeznek azzal, amit az elbeszélő felkínál…
A regény olvasása közben minduntalan Mihaileanu filmje, az Életvonat járt az eszemben. (Ön)áltatás, menekülés a reménybe… Csak míg itt, a regényben a beavatott olvasó többet tud a reménykedő szereplőknél, addig a filmben maga a befogadó is részese a nagy becsapásnak, és csak a végén döbben rá arra, hogy ez az a történet, amely „így lehetett volna”.

8 hozzászólás
nola P>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

különös az elbeszélés módja. az elbeszélő és a tulajdonképpeni főszereplő nem ugyanaz a személy, így fordulhat elő, hogy a regénynek két alternatív befejezése is van, és olvasás közben is többször kizökkentettek a különböző „kiszólások”, az időben ugrálás. de belegondolva, hálás vagyok ezért, mert maga a történet, ha nem is konkrétan Jakob, Lina, Mischa, Rosa, Kowalski és a többiek története, hanem a puszta és letagadhatatlan történelmi tényé, olyan erővel nehezedik az ember mellkasára, hogy szinte belefullad olvasás közben. és mintha az író is szándékosan próbálná távol tartani az olvasót a túlzott elmélyedéstől a szokatlan szerkesztéssel, a valószerűtlenül könnyed hangvétellel. csakhogy ha valaki egy holokauszt témájú művet vesz a kezébe, még a kitalált történetek sorai közt is ott az elhallgathatatlan valóság, amivel újra meg újra szembe kell nézni azután is, hogy becsuktuk a könyvet.

Fermina>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

Megfogott.
Egy szépen elmesélt szomorú történet.Kowalsky esete még mindig elszomorít és nyomaszt ha rá gondolok,pedig több órája fejeztem az olvasást.Fáj!

Gabriella_Balkó>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

Kicsit lassan haladtam a könyvvel, meg a filmre is csak részletekben emlékeztem – az mintha kicsit vidámabb lett volna (ha szabad ilyet mondanom egy ilyen témájú műről). Nem volt rossz, de talán egy kicsit jobbat vártam.

>!
Európa, Budapest, 1973
238 oldal · puhatáblás · Fordította: Kászonyi Ágota
terembura>!
Jurek Becker: A hazudós Jakob

Ennek az olvasásomnak egész érdekes története van: Nemrég édesanyám újságolta, hogy milyen jó könyvet olvas. Kérdeztem tőle, hogy honnan van meg. A válasz igencsak meglepő volt: kiderült, hogy a könyv az enyém, csak többszáz egyéb könyvvel együtt ezt is nála hagytam, mikor elköltöztem, mivel hely hiányában a könyveim nagy részét nem tudtam magammal hozni. Természetesen, miután végzett az olvasással, ezzel a könyvvel bővült az itthoni könyvtáram.
Nagyon jó könyv, azt hiszem, át kell néznem, hogy milyen könyveim vannak még nála.


Népszerű idézetek

kratas P>!

Valahol, nem messze tőlem, Kowalski azt kérdezi: – Azért nem adnak enni, mert Hardtloff meghalt?
– Nyilvánvaló – mondom.
– Énszerintem – mondja Kowalski – ez megéri.
Megjegyzését nem fogadja viharos kacagás, nincs ebéd, érzékeny csapás, gyomorütés, bizonyos értelemben. De Kowalski, kedvesen, tovább próbálkozik egy egyszerű kis tréfával: – Képzeljétek el, ha valahányszor meghal valaki közülünk, a németek nem kapnának enni. Az lenne ám a koplalás!

179. oldal

sophie P>!

Két szerencsés véletlen ilyen rövid idő alatt még Rockefellert is csak vasárnap éri.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rockefeller (család)
cassiesdream>!

… ha az áram nem megy a rádióhoz, menjen a rádió az áramhoz.

81. oldal

sophie P>!

A falon Dürer Kezek című rajzának egy reprodukciója függött, valamint egy kislány fényképe, gyászfátyollal.

175. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Albrecht Dürer: Imádkozó kéz
sophie P>!

Tudod, én nagyjából ellentéte vagyok egy huszárnak, […]

211. oldal

cassiesdream>!

Herschel levonja az egyetlen lehetséges következtetést, elrejti halántékfürtjei, átcsempészi őket a nehéz időkön.

60. oldal

cassiesdream>!

Háború utáni üzletekhez nem logika kell, hanem jó orr.

144. oldal

nola P>!

Sajnos nem tartozom azok közé a különleges egyéniségek közé, akik harcra tudják szólítani a többieket, nem tudok másokat magammal ragadni, de ha valaki elkezdi, vele tartok. És nemcsak én, de miért is nem volt köztünk csak egy, aki ezt kiáltsa: „utánam!”, és nem lett volna az utolsó néhány száz kilométer olyan hosszú és olyan nehéz. A legrosszabb, ami elérhetett volna bennünket, olyan halál, amelynek van értelme.

81-82. oldal (Európa, 1973)

cassiesdream>!

… ebben a gettóban az a legrosszabb, hogy nem lehet egyszerűen hátat fordítani a másiknak, s elmenni…

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrzej Szczypiorski: A szép Seidenmanné
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Thomas Keneally: Schindler listája
Kertész Imre: Sorstalanság
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Kristin Hannah: Fülemüle
Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Martha Hall Kelly: Orgonalányok